Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

KIADÓI PÉLDÁNY 1994. március 16., szerda Kossuthról és családjáról „Leborultam megcsókolni a földet, midőn Zemplénbe léptem.” Ez a mottója annak a kiállításnak, amely a sátoraljaújhelyi Ka­zinczy Múzeumban nyílt. (8. oldal) Inkubátorból a városba Az ilyen típusú konferenciákon beszélge­tés igazán akkor van, ha az emberek végig együtt vannak. Hiszen a fontos dolgokról sokszor a vacsoránál esik szó. (8. oldal) A „kirakatfosztogató” A Mindent vagy' semmit! tévévetélkedő ed­digi legsikeresebb versenyzőjét várom. Ko- daj Bence pontosan érkezik, hátán kis há­tizsákkal... (9. oldal) BORSOD - ABAÜJ Kossuth-mellszobor Bicskén Bicske (MTI) - Megváltoztak törté­nelmünk követelményei: nehezebb feladatot kaptunk talán, mint an­nak idején Rákóczi, Kossuth és 1956 ifjai: most nem életünk árán, hanem túlélve a nehéz időket, élet­ben maradva kell szolgálnunk, tet­teinkkel kell magasra emelnünk a nemzetet és a hazát. Egyebek kö­zött ezeket hangsúlyozta Szabó Iván. A pénzügyminiszter kedden Bicskén, a Kossuth Lajos mellszob­rát - Domonkos Béla szobrászmű­vész alkotását - avató, 1848-49 di­csőséges eseményeire emlékező ün­nepségen beszélt. Népünk a nemze­ti függetlenségért és a szabadságjo­gokért vívott harcairól, azok azo­nosságairól, a külföldi csapatok ál­tal történt vérbefojtásáyól szólva Szabó Iván arra emlékeztetett: 1990-ben olyan, történelmünk so­rán újszerű dolog történt, ami talán a nemzetet is készületlenül érte. Magyarként kell európaivá válni Tinnye (MTI) - Rajtunk múlik, ké­pesek vagyunk-e magyarként euró­paivá válni, mert ha egymás ellen megyünk, akkor elveszünk - mond­ta Kuncze Gábor, az SZDSZ frakció- vezetője kedden a tinnyei ünnepi megemlékezésen. Amint kifejtette: a ’48-as forradalmat előkészítő re­formnemzedék felismerte, hogy a nemzet legjobb erőinek összefogá­sával lehet az akkori válság kezelé­sére megoldást találni. Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Batthyány és más államférfiak közremúködésé- yel maga a nemzet teremtette meg önmaga politikai, gazdasági és tár­sadalmi felemelkedésének lehetősé­geit. Ez olyan időszaka a magyar történelemnek, amelyre joggal lehe­tünk büszkék. A máról szólva az SZDSZ frakcióvezetője kifejtette: Tinnye a sajtószabadság szimbólu­ma, mert 1844 nyarán, amikor a kormány Kossuth kezéből kiütötte a tollat, ide jött erőt gyűjteni. Vasvári és Jókai emlékére Budapest (MTI) - Budapest Fővá­ros Terézváros Önkormányzata és a Vasvári Pál Egyesület szervezésé­ben koszorúzási ünnepséget tartot­tak kedden, a VI. kerületben. Vas­vári Pál emléktáblájánál, valamint Jókai Mór szobránál helyezték el a megemlékezés koszorúit a terézvá­rosi önkormányzat, a Vasvári Pál Egyesület, pártok és társadalmi szervezetek, helyi képviselői. _____ R endben zajlottak az ünnepségek Budapest (MTI) - Nemzeti ünne­pünkön az országban több száz ren­dezvény volt, s ezeket az összejöve­teleket a rendőrség biztosította. A rendezvények során rendkívüli ese­mény nem történt. A biztosítási feladatok ellátásában a rendőrség szabadidős állománya is részt vett - tájékoztatta közle­ményben az Országos Rendőr-főka­pitányság az MTI-t kedden a kora esti órákban. A rendőrhatóságok valamennyi helyszínre delegáltak rendőrségi rendbiztosokat. A rend­biztosoknak csupán néhány esetben kellett figyelmeztetéssel élniük, amikor a meghirdetett és bejelen­tett ünnepségek előtt egyes szemé­lyek megkíséreltek március 15-e szellemétől idegen hangulatot kel­teni. A figyelmeztetések után azon­ban ezek a személyek rendbontó magatartásukkal felhagytak. Minden tavasz új reményeket hordoz , v' i Három helyszínen tartottak megemlékezést Miskolcon „Mi tegnap elég volt, mára elégtelen, mi tegnap jó volt, ma már haszontalan" - idézte Kossuth szó vait Miskolc város polgármestere a Petőfi téri és Szemere-kerti megemlékezést követő Erzsébet téri tó: Farki ünnepségen Fotó: Fgrkas Maya Miskolc (ÉM - KJ) - Március 15re ünnepi délelőttjén a Petőfi téren már jóval a kezdés előtt gyülekezett a közönség, a 10 órakor kezdődő programra csaknem ezren voltak kíváncsiak. A Petőfi Sándor szobrának talapza­tánál felállított dobogón az Avasi Gimnázium irodalmi színpadának tagjai idézték a múltat, az iskola énekkara és a Sziftvavölgyi Tánce­gyüttes adott műsort. Miskolc polgárai ezután a Szemere- kertbe zarándokoltak, ahol a Sze­mere Bertalan Gimnázium, Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet kórusa és diákjai emlékez­etek elődeinkre, valamint a Baross , Gábor Szakközépiskola tanulói ad­tak műsort. A délelőttöt a Kossuth-szobomál megtartott városi ünnepség zárta, itt a Kossuth Gimnázium növendé­keinek segítségével tehettek időuta­zást, a résztvevők az 1848-as esemé­nyek színhelyére. A Himnusz elhangzása után T. Asz­talos Ildikó, Miskolc város polgár- mestere köszöntötte az ünnepet, az ünneplőket. Mint mondotta, 1848. március 15. mély gyökereket eresz­tett a magyar- nép lelkében. A meg­újulás, az összetartozás érzése őriz­te meg március 15. szellemiségét minden körülmények között, s úgy vált nemzeti ünnepünkké, hogy ezt senkinek nem sikerült kisajá­títania. Minden tavasz új reményeket hor­doz, de tudnunk kell élni is velük - hangsúlyozta.' A márciusi ifjak ma arra tanítanak minket, hogy az az igazi hazafi, aki' szembenéz a gon- dokkal, a nemzet fejlődésének aka­dályaival. Aki a szabadságot és a függetlenséget ma is mindén téren elengedhetetlennek tartja, és aki a polgári társadalom kialakulása ér­dekében védi ezeket az értékeket, hiszen'ezek továbbélésünk elemi feltételei. A szabadság mellé a bol­dogulás útját is meg kell teremteni - mondta T. Asztalos Ildikó, aki Bi­bo István gondolatával egyetértve vallja, hogy 1848 egy elintézetlen, be nem fejezett, de befejezést kívánó kezdete a magyar törté­nelemnek. A polgármester nagy elődünk szob­ránál emlékezett meg Kossuth La­jos halálának 100. évfordulójáról is. Monok szülötte, az egykori sárospa­taki diák szavait idézte az ünneplő seregnek: „Mi tegnap elég \volt, má­ra elégtelen, mi tegnap jó volt, ma már haszontalan”. Kossuth és Pető­fi szellemi örökösei nem élhetnek haszontalanul - fejezte be beszédét T. Asfctalos Ildikó. Állami kitüntetések a Parlamentben Terplán Zénó akadémikus Széchenyi-díjat vett át az államfőtől Fotó: Nagy Gábor (ISB) Budapest (MTI) - Március 15-én — a nemzeti ünnep hagyományaihoz hí­ven - magas állami kitüntetéseket ad­tak át a művészetek, a tudomány jeles képviselőinek és kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott gyakorlati szakembe­reknek. Az Országház kupolatermében Göncz Árpád köztársasági elnök nyújtotta át az elismeréseket, ame­lyeket a miniszterelnök előterjesz­tése alapján adományozott képző­művészeknek, irodalmároknak, színház-, film- és táncművészek­nek, az államapparátusban érde­meket szerzett vezetőknek, gazda­sági szakembereknek, pedagógu­soknak, orvosoknak, magas rangú katona- és rendőrtiszteknek és a te­lepülésfejlesztésben élenjáró pol­gármestereknek. Boross Péter mi­niszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke is részt, vett az ünnepségen és gratulált a kitünte­tetteknek. A köztársasági elnök rövid beszéd­ben mondott köszönetét az elisme­résben részesültek munkásságáért, majd felhívta a figyelmet: jövőnk er­dőkében meg kell teremteni az elő­feltételeit az eljövendő teljesítmé­nyeknek. Ez annál is inkább fontos - mutatott rá az államfő mert tár­sadalmunk egy része leszakadni látszik. A köztársasági elnök kérte a kitüntetetteket, hogy környeze­tükben segítsék azokat a tehetsége­ket, akiknek továbbfejlődését az anyagiak hiánya gátolja. Göncz Ár­pád ezután átnyújtotta az alkotói életművekért odaítélt Kossuth- és Széchenyi-díjakat és a Magyar Köz- társasági Érdemrend középkereszt­jeit, tisztikeresztjeit és kiskeresztje­it.Az elismerések átvételét követő­en Boross Péter miniszterelnök a kormány nevében is köszönetét mondott a szellem és a gyakorlat ki­emelkedőt nyújtott személyiségei­nek, majd a kitüntetettek egy pohár pezsgővel koccintottak az ünnep tiszteletére és egymás egészségére. (A kitüntetettek teljes névsorát la­punk 3. oldalán közöljük.)-----------KOMMENTÁR-----------­É ljen a szabadság! Kovács Judit Jól emlékszem arra a napra, amikor elő­ször ünnepelhettük nyíltan és szabadon március idusát. Igaz, betegségem a négy fal közé kényszerűéit akkor, de az éter hul­lámain végigkísértem a nagy nap minden mozzanatát. Örömmel konstatáltam, hogy több tízezren hallgattak szívük parancsá­ra, s zarándokoltak el az egykori esemé­nyek színhelyeire, rótták le kegyeletüket nagyjaink emlékhelyeinél, könnyezték meg a szónokok szavait. Am örömömbe ürörn is vegyült, amikor a. rádió-hírekben arról is beszámoltak, hányán használták e na­pot arra, hogy Becsbe kiruccan va végre be­szerezhessék hőn áhított mélyhűtő ládái­kat, (Mert az a nap, ugye, csak nálunk ünnep, a boltok a határon túl ekkor is nyitva...) Éljen a szabadság! - hessegettem el komor gondolataimat elvégre a választás joga is benne foglaltatik a jelmondatban, jólle­het véleményem szabadságának sem vetet­tem gátat, amidőn akkor lapunk hasáb­jain hangot adtam az általam lehangoló- Jiak minősített ténynek. Az elkövetkezendő ta vasz-iin nepeknek már magam is aktív részese lehettem. Bol­dogan vonultam qgyütt Miskolc utcáin, te­rein ismerős és ismeretlen barátaimmal, igazi elv-társaimmal, akikkel megilletőd- ve és meghatódva pihentünk megás hajtot­tunk fejet Petőfi, Szemere és Kossuth szob­ránál. Ismeretlen tekintetek fúródtak egy­másba csillogva-könnyesen a Himnusz és a Szózat hangjai alatt, majd a kitörő vidámság és az életöröm kovácsolta eggyé a heterogén tömeget. Sokan voltunk, nagyon sokan... Tegnap is „ünneplőbe öltöztettem a szíve­met”, s indultam a Petőfi térre. Az ünnep­ség alatt kellemes bizsergés járta át zsige- reimet az Avasi Gimnázium irodalmi szín­padának igazán hiteles, múltidéző műso­ra alatt. A Petőfit megszemélyesítő diák ve­lőig hatoló kiáltására:„éljen a szabadság!” - elementáris erővel tört ki néhányunkból a hangos „éljen!” visszhang. Néhányunk­ból, akiknek a ránk szegeződő pillantások­ból azt kellett éreznünk, kilógunk a sorból. Valami megváltozott, valami elmúlt, nyomtalanul eltűnt a korábbi március 15-ék hangulatából, Kossuth-emlékstaféta Torinóból Budapestre Róma (MTI) - Kossuth Lajos halálának szá­zadik évfordulója alkalmából idén nagyszabá­sú ünnepségsorozatot szerveznek. Ennek ke­retében magyar és olasz katonasportolók tel­jesítik azt az útvonalat, amelyen a reformkori politikus hamvait az olaszországi Torinóból Budapestre vitték. A futók szerdán indulnak Kossuth házától, s vasárnap érkeznek Buda­pestre. a Kerepesi úti temető Kossuth-mauzó- leumához. A Magyar Honvédség hivatásos tisztjeiből, tiszthelyetteseiből álló Katonafu­tók Sportegyesületét a Kossuth-szövetség kér­te fel a stafétára. Az egymást váltó magyar és olasz futók a Torino - Milánó - Brescia — Ve­rona - Padova - Mestre - Gorizia - Vipava - Planina - Trzic - Vosnik - Muraszombat - Ré- dics - Lenti - Balatonszentgyörgy - Siófok - Székesfehérvár - Agárd - Érd - Budapest út­vonalat teszik meg. Amint Papp József ezre­des, a Katonafutók Sportegyesületének elnö­ke az MTI tudósítójának elmondta, a magyar szakaszt különösen emlékezetessé kívánják* tenni. A tervek szerint minden hazai települé­sen megszólalnak majd a harangok a futók be­érkezésekor. A fővárosban, az utolsó négy ki­lométeren pedig tömegrendezvénnyé válik az emlékfutás, várhatóan több ezren csatlakoz­nak a katonasportolókhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom