Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-13 / 291. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993« December 13-, Hétfő--------- APROPÓ--------­H ipnózis Dobos Klára Boszorkányok pedig vannak. A hétvégén Miskolcon is járt egy, M. Kiss Csaba hívta meg Szószórójába. Azaz a hívás még az elő­ző alkalomra szólt, de akkor - milyen fur­csa. is a tél - esni kezdett a hó, így nem ér­hetett ide. Persze seprűn szállni élvezet - le­het nyáron. De a mi boszorkányaink nem seprűvel közlekednek, az túl feltűnő lenne, beérik a vonattal. Legalábbis Binger Vil­mos, a Magyar Boszorkányok Szövetségé­nek alelnöke ezt mondta. A műsorban boszi úr nemhogy - a „kaptafánál” maradva - kártyából vagy varázsgömbből jósolt volna nekünk, de „tömeghipnotizált”... Gardelli mester jutott eszembe, akinek ugyan semmi köze a boszorkánysághoz, de ő is a pszichológusok kenyerére pályázva azt nyilatkozta, hogy bizony a karmester­nek hipnotizőrnek kell lennie. O nem büsz­ke erre a képességére, hiszen közös a „pro­dukció” a zenével. Pedig lehetne, hiszen úgy hipnotizál, hogy az „alany” erről nem is tud. Nemrégiben itt próbált a miskolci szimfo­nikusokkal. Ahol kellett, farkassá vált, tel­jes erejével csapkodta a levegőt, majd bá­ránnyá szelídült, hogy jobban értsék a ze­nészek, Istenről beszélt, mozdulataival tá­masztva alá a mondandóját. A boszorkányos história nem volt ennyire hatásos. A közönség viszonylag egyszerűen megúszta, mindössze egy éber szuggesztió- banpróbálhatta ki magát, aki akarta (mert szerencsére nem volt kötelező a részvétel). Ez arról szólt, hogy ha két kezünket felemel­jük, majd elképzeljük, hogy az egyikben egy tököt tartunk, akkor az a súlytól egyre lej­jebb ereszkedik. És lön. Csakhogy ez igazán nem boszorkányság... A jogász és a többiek Vikidál Gyula, az ordibátor Miskolc (ÉM - DK) - A jogász: Rudolf Péter. Az újságíró: Rudolf „Péter. De leginkább a szí­nész: Rudolf Péter. Ő(k) volt(ak) M. Kiss Csaba hétvégi Szószórójának első vendége(i). Kide­rült, hogy legelső interjúit a gombfocicsapata tagjaival készítette, és amellett, hogy most ren­dezésbe kezdett, novellákat, verseket ír a fiók­jának („...Amikor megírom, hiszem, hogy lega­lább József Attila, Ady szintű, másnap hajnal­ban már kezdek gyanakodni, aztán egy hét múl­va már tudom, hogy ilyen gyalázatosat még sen­ki nem írt.”) Kollár István eletric boogie világbajnok eletric boogie-zott nekünk, először bőrszerkóban, majd később kísértetnek álcázva magát. Megismer­kedhettünk egy magyar boszorkánnyal, Binger Vilmossal, és meghívta M. Kiss Csaba a P. Mo­bil zenekar egykori frontemberét, Vikidál Gyu­lát. Belőle igazán „készült” a műsorvezető, leg­alábbis úgy tűnt, róla tud a legtöbbet. Azon ta­lán kicsit sokáig „vitatkoztak”, hogy művész-e Vikidál, vagy nem művész, azaz miért olyan szerény, miért nem vállalja a szerepeivel már bizonyítottan kiérdemelt minősítést, miért az áll a névjegykártyáján, hogy Vikidál Gyula, or­dibátor. Vendége szerénységét bizonyítandó Csaba felidézett egy történetet: egy olaszorszá­gi fellépéskor, ahol jelen volt Göncz Árpád is, Pitkin (ez a becenév még általános iskolában ragadt Vikidálra) a szünetben nem ment a töb­biekkel a köztársasági elnök után, hanem mi­vel esett az eső, felmosta a színpadot, hogy könnyebb legyen a táncosoknak... Páholy-party a bálteremben A Miskolci Nemzeti Színházban nézőtéri székeket adtak el. Nem kell félni, nem keletkeztek foghíjak a felújított színházban, hiszen a „vásárlók" a székhelyet is megvették. S ott ülnek majd azokon az előadásokon, amelyek nekik szólnak. Hiszen egyfajta bérlet ez is. Csak abban különbözik a többi bérlettől, hogy sokkal drágább. Akik megvették, a színházat kívánják támogatni, s a színház pedig az előadás mellett, ahol csak tud, reklámot biztosít a Miskolci Páhoty tagjainak. Az elmúlt szombaton este foglalták el helyeiket azok a vállalkozók és magánszemélyek, akik „páholy"-! vásároltak. A Kurázsi mama és gyermekei című előadás után a vendégeket partyra hív­tak, ahol Hegyi Árpád Jutocsa igazgató, Körtvélyesi Erzsébet reklámfőnök és Asztalos Ildikó polgár- mester köszöntője után a színház művészei műsorral kedveskedtek a megjelenteknek, az elkelt 163 páholy tulajdonosának. S Hogy minden bemutató után rendeznek majd ilyen összejövetelt, azzal azt szeretnék elérni, hogy a színház méginkább központja legyen a társasági életnek. Aki járt mostanában a Miskolci Nmezeti Színházban, az tudja, hogy egy kiállítás is látható ott Má- aer Ágnesnek a Kurázsi mamához készített rajzaiból. A képeket tegnap elárverezték. Mindössze két kép kelt el alapáron, a többire licitáltak. Az alkotó bejelentette, hogy a befolyt összegből színházi életmű-díjat alapít. Fotók: Dobos Klára Az elérhetetlen Erdélyi Gyopár Csorba Csaba Miskolc (ÉM)—Harmadik éve jele­nik meg Gyopár, majd Erdélyi Gyo­pár címmel kéthavonta egy 16 olda­las füzet, az Erdélyi Kárpát Egyesü­let közlönye (alcíme: Természet és turizmus). Az Erdélyi Kárpát Egyesületet 1880-ban alakították az erdélyi szá­szok, székhelyéül Nagyszebeni vá­lasztva. 1891-ben az erdélyi magya­rok Erdészrészi Kárpát Egyesület névvel, Kolozsvár székhellyel alakí­tották meg hasonló célkitűzésű ter­mészeti áró-honismertető egyesüle­tüket. 1892-ben indult (s 1948-ig je­lent meg) nagy hírű folyóiratuk, az Erdély. Az egyesület székháza meg­szűnéséig Kolozsvárott volt, Mátyás király szülőháza. Sok más egyesülettel együtt ennek a működését is betiltották, és csak 1990-ben alakulhatott újra. 1991 áprilisában látott napvilágot a Gyo­pár első száma. A szép fotókat, raj­zokat, térképeket közlő folyóirat jól szerkesztett kiadvány, sok érdekes olvasnivalót kínál nemcsak az erdé­lyieknek, hanem a magyarországi Izsófalva (ÉM) - Első alkalommal saját falujában, az izsófalvi Izsó Miklós Művelődési Ház galériájá­ban mutatta be alkotásait a mind­össze 23 éves festő - foglalkozása szerint szerszámkészítő technikus - Filek Szabolcs.- A képzőművészeti alapismeretek elsajátításában sokat segítettek Drótos Jánosné és Szabó Gyuláné tanárnők - emlékszik vissza a kez­detekre az ifjú festő. - Az első évek­ben szinte csak ceruzarajzokat ké­szítettem. Ha festésre került a sor, mindent elrontottam. Bár rajzoló­ként szép eredményeket értem el, ennek ellenére mégsem sikerült fel­vételt nyernem a budapesti Képző- művészeti Szakközépiskolába. A művészetektől teljesen távol álló pá­lyára kerültem: előbb szerszámké­szítő szakmát szereztem, majd leé­rettségiztem, és technikusi végzett­ségre is szert tettem. Őszintén be­vallom, hogy ez kényszerpályát je­lentett számomra, mert mindig hoz­zám közelebb levőnek éreztem a fes­tést és a rajzolást, mint a gépészetet. De az élet a legtöbb embert - köztük engem is - arra kényszeríti, hogy al­kalmazkodjon az adott körülmé­nyekhez, álmok kergetése és bizony­talan érvényesülés helyett a realitá­sok talaján álljon. Azonban sohasem tettem le arról, hogy egyszer vissza­térjek ifjan dédelgetett tervemhez: a művészethez. Miskolcon gyakran lá­togattam galériákat, kiállításokat. Rengeteg szép festményt láttam. Le­nyűgözőnek találtam a festőknek olvasóknak is. Tegyük hozzá, hogy tudatosan ápolják a magyarországi kapcsolatokat. Kirándulásokat (tú­rákat) terveznek, s beszámolnak a látottakról. Még miskolci vonatko­zással is találkozunk a hírekben: ír­nak az 1991-es hegyimaratonról, amit a Miskolci Alpinklub szerve­zett. Nagyon hasznosak az egyes tájakat bemutató, térképvázlattal illuszt­rált cikkek, hiszen Erdély hegyeiről megbízható, a legújabb adatokat közlő magyar nyelvű útikalauz (tu­ristakalauz) nem kapható a könyv­piacon. Van környezetvédelmi ro­vat, csakúgy, mint a síeléssel, tájfu­tással, alpinizmussal és barlangá- szattal foglalkozó. A gombászatra is jut hely, s minden számban találunk keresztrejtvényt is. A turistatörté­nelem is érdeklődésre tarthat szá­mot. A túraleírások közül (mintegy kedvcsinálónak) megemlítjük a kö­vetkezőket: Szamos-bazár, Nagy- Hagymás hegység (l.sz.), Torockói- hegység(2-3. sz.), Gutinés Kőhát (5. sz.), Szt.Anna-tó és környéke (9. sz.), Kelemen-havasok (10. sz.), Jád-völ- gye (13. sz.). :alusi hangulat (tempera) azt a képességét, hogy a természetet képesek egy piciny vászonra élethű­en „fölvetíteni”. Éz inspirált arra, hogy kipróbáljam „berozsdásodott” kézügyességemet, s ismét az eddig számomra ellenségesnek tűnő ecset­hez nyúljak. Magam is meglepőd­tem azon, hogy első képem milyen jól sikerült - ezt igazán önteltség nél­kül állíthatom. Ezután szabad órái­mat a festésnek szenteltem. Ahogy teltek a hónapok, úgy érzem, tehet­ségem egyre jobban kibontakozott, fejlődésem szemmel látható volt. Festettem csendéletet, tájképet, fa­lurészletet, gyermekekhez szóló ál­latfigurákat. De kedvenc témám a természet: „A fa, mely az ember leg­ősibb barátja. Hisz ő fogad bennün­Minier Csaba Erdélyi várak címmel indított sorozatot. Az 5. számban egy történeti áttekintést közöl, májd a 7. számban az ép várak közül vá­logat (Arad, Borosjenő, Brassó fel­legvára, Fogaras, Gyulafehérvár, Nagyvárad, Törcsvár, Vöröstorony. Majd következnek a romos várak, megyénként, a 10. számtól kezdve. A folyóirat ára kezdetben 15, majd 20,1993-ban már 50 lej, de a forint árfolyamát figyelembe véve ez a ma­gyarországi árakhoz viszonyítva csekély. Csak az okoz gondot, hogy az erdélyi (romániai) magyar újsá­gok és folyóiratok nálunk nem vásá­rolhatók meg. A Megyei Könyvtár nagysikerű határokon túli sajtót be­mutató kiállítása és tanácskozása után talán remélhetjük,, hogy lega­lább a nagyobb könyvtárainkban a legérdekesebb határainkon túli saj­tótermékek hozzáférhetők lesznek. Érdemes lenne, mert nagyon színvo­nalas az erdélyi mai sajtó. De az Er­délyben megjelenő magyar könyvek sem jutnak el hozzánk, pedig az új­jászerveződő magyar könyvkiadás igazi ritkaságokat, könyvcsemegé­ket is kínál. két először és ő kísér el egészen a sí­rig”. Olajjal és temperával dolgo­zom, papírra, farostlemezre. Sajnos, viszonylag kevés időt szentelhetek a festészetnek, mert napjaim nagyré­szét „pénzkereső” munkával töltöm: a kazincbarcikai Bányagépjavítónál vagyok szerszámkarbantartó. Hiá­nyát érzem annak is, hogy nincs, akitől segítséget kaphatnék, taná­csot kérhetnék, teljesen magamra vagyok utalva. Arra törekszem, hogy festményeim mondanivalóját mindenki megértse. Szeretném, ha képeim láttán melegség, békesség és öröm töltené el a szemlélőket. Ha ez sikerülne, már nem érezném azt, hogy feleslegesen fogtam ecsetet a kezembe. Adventi muzsika Miskolc (ÉM) - A Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház ve­gyeskara ad adventi hangversenyt december 14-én, kedden este fél hét­től a Középiskolai Fiúkollégium (Lo- rántffy Zsuzsanna u. 32.) ebédlőjé­ben. A műsorban Kodály, Farkas, Bárdos, Bach-művek szerepelnek. Vezényel Pogonyi Lászlóné és Ju­hász Tibor. Eisele — Kriston Izsófalva (ÉM) - Emberek, tájak, hangulatok címmel Eisele Gyula és Kriston Béla alkotásaiból nyílik ki­állítás ma, hétfőn délután 4 órakor az izsófalvi Izsó Miklós Művelődési Házban. A tárlatot Hadobás Sándor, a művelődési ház igazgatója nyitja meg. Gönci tárlat Gönc (ÉM) - Kiss László festménye­iből és grafikáiból valamint Szalóczy Tibor fotóiból rendeztek kiállítást Göncön a Polgármesteri Hivatal nagytermében. A tárlat január 5-ig látogatható. ArtRevue ’93 Budapest (ÉM) - Az elmúlt hétvé­gén a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban rendezték meg az ArtRevue Budapest ’93 elnevezésű nemzetkö­zi iparművészeti és formatervezői fesztivált. A rendezvényen félszáz alkotói mű­hely, több mint száz hazai, illetőleg külföldi művész mutatta be, milyen eredményt ért el az iparművészet, az ipari formatervezés, a csomago­lástechnika és a környezettervezés területén. A négynapos szakkiállítá­son és vásáron láthattuk a Miskol­con élő művészházaspár, Balatoni Klára és Litwin József alkotásait is. Angyal a plaketten, Balatoni Klára alkotása Fotó: Laczó József Öregdiákok ünnepe Miskolc (ÉM) - Az ősi miskolci (Lé- vay, Fráter, Mikszáth, Földes) gim­náziumok volt növendékeinek egye­sülete december 14-én, kedden délu­tán 4 órakor a Földes Ferenc Gimná­ziumban baráti találkozót rendez, melyre minden érdeklődőt, a volt és a jelenlegi iskolatársakat - hozzá­tartozóikkal együtt — szeretettel meghívnak. Az összejövetelen a gimnázium ta­nulói, az énekkar tagjai karácsonyi műsort adnak Juhász 'Tibor, Puskás István, Juhászné Molitor Edina ta­nárok vezetésével. Hobo Blues Band Miskolc (ÉM) - A Hobo Blues Band újra Deák Bili Gyulával ad koncer­tet december 14-én, kedden este 6 órától a Miskolci Egyetem I. előadó­jában. Jegyek válthatók az egyetem Közművelődési Titkárságán. Pantheon-könyvek Budapest (MTI) — A Könyvesház Kft. Pantheon Kiadójának gondozá­sában jelent meg a Nagy Képes Bib­lia, amely a biblia teljes szövegét/O és Újszövetség/ közli a katolikus egyház 1972-ben jóváhagyott, tehát legfrissebb szövegével. E biblia kü­lönlegessége képanyaga: a 68 fest­mény-illusztráció diapozitív filmjeit a Vatikántól kapta kölcsön a kiadó. Az 500 számozott díszkötet első pél­dányát a budapesti Pápai Nunciatú- ra útján juttatta el a könyvműhely II. János Pál pápához. A Pantheon megjelentette Madách Imre Az ember tragédiája drámájá­nak díszkiadását is, amelyet Keré- nyi Ferenc irodalomtörténész rende­zett Síijtó alá. A kötetet Zichy Mihály húsz rajza illusztrálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom