Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-22 / 273. szám

1993« November 22., Hétfő Szólástér ÉSZAK-Magyarország 15 „Terrorista módszerek védelmezője” Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék pár észrevételt tenni Buj­dos Attila'szerkesztő úr újabb „Kom­mentárjához”, ha ennek is helyt ad­nának. A miniszterelnöki iroda sajtóközle­ményén nevetni vagy sírni, esetleg megnyugvással vagy dühöngve tu­domásul venni kinek-kinek szíve jo­ga, vagy értelmi, érzelmi és tájéko­zottsága függvénye lehet. De egy független újságíró inkább magába nevessen! On nyíltan - egy független napilap­ban - elítéli és vádolja Murányi Lászlót a „jiddiselőt”, mert az elítélő véleményt merészelt nyilvánítani egy terrorista megmozdulás miatt, amely megbénította Budapest tö­megközlekedését, önző önérdekből a „saját” joga alapján, szemben a tör- vényekkel. Ön ezt az embert vádol­ja szélsőségesen konzervatívnak, ami által éppen Ön válik szélsősége­sen kirekesztővé és a terrorista mód­szerek védelmezőjévé! Biztosan nem véletlenül vonult tíz­ezernél is több (pár ezer) ember az utcára - Ön azt is tudja kik voltak ott többségben - de, hogy ez a közvé­lemény jelentős részét képviselné, azt csak ilyen szélsőségesen elfogult újságíró vélheti, mint Ön. Ón, aki már elfelejtette, hogy ugyan­ez a pár ezer (vagy legalább egy tu­cat közülük) nem vonult az utcára a sajtószabadság védelmére, amikor a Hankiss-Gombár-féle tisztogatás megindult és folyt, olyan emberek ellen, akiket a bíróság helyezett vissza pozícióiba és nem a kormány! De most a sajtószabadság nevében veszi védelmébe az esti egyenleget vezetőjével együtt, aki ellen a legsú­lyosabb vád, a csalás, a hamis tájé­koztatás vétsége merült fel és aki ez ellen csak az utcán keres védelmet és pártfogókat! Ezzel kapcsolatban ugyanis meg­kérdezném. Vajon hol van az az ere­deti, vágatlan kazetta, amely a tett­helyen készült és amelynek a felmu­tatásával Bánó úr és társai pillana­tok alatt lesöpörhetnék a tévé elnö­ke vádjait? Vajon miért nem ezt tette a páncél­szekrényébe, hogy magát és csoport­ját megvédhesse minden provokáci­óval szemben? Ön találkozott már olyan hülye mé­hésszel, aki tudja, hogy darázsfé­szekbe nyúl, de ezt megelőzően el­dobja a hálót a fejéről, vagy hálósap­kát vesz fel? Mert Bánó úr nagyon jól tudta, hogy ez a kazetta bomba a kezében, de a másolatot tette el! De ha megvolt és valóban azt vették rá, fel, amit most állítanak, akkor miért dobták el, semmisítették meg, vagy használták fel máshol? Hogy most bizonyíték nélkül legyenek? Netán éppen ezért vonulnak az ut­cára, mert nincs más fegyverük, mert valóban csaltak? Ezt már meg tudom érteni, mert csak így remél­hetik, hogy a vádat sem tudják bizo­nyítani! Es kezdődhet a hol az olló komámasszony játék! A botrány! No és a médiaháború is folytatódik, de a felelősséget ez idő szerint éppen az ellenzék keni a kormányra. Ame­lyet demokratikusan választottak - diktatúrában ugyanis az SZDSZ és MSZP lenne kormányon - és amely eddig mindig demokratikus eszkö­zökkel lépett fel a támadásokkal szemben. Végül Ön és Önök tényleg elhiszik, hogy ez az újabb botrány a kormány­nak használ és nem éppen az ellen­zéknek, újabb muníciót szolgáltatva a nyugodt munka és a közvélemény megzavarásához, amiből eddig is él­tek? De még tisztelettel megkérdezem: Nem lenne helyesebb a megelőlege­zett kommentárok helyett türelme­sen kivárni mi lesz a megindított fe­gyelmi és a Bánó úr által beígért pol­gári per sorsa? Mert így korrektebb lenne a tájékoztatás. Én viszont ígérem, hogy amennyi­ben Bánó úrnak lenne igaza, úgy Öntől és a szerkesztőségtől is bocsá­natot fogok kérni, ha ellenben a té­vé elnöke kapna megerősítést, akkor elvárom, hogy Ön és Önök is nézze­nek a tükörbe és tegyék azt, amit én is tennék! Jó időre letenném a tollat, mert rossz ügyet szolgáltam vele! Bodonyi László A háborúnak csak vesztesei lesznek Nem tudom, Bodonyi , László olvas- ta-e Einstand című (ÉM, 1993. no­vember 1.) kommentáromat. Abban j*Syanis nem vettem védelmembe Bánó Andrást, mint ahogy nem ítél­tem el és nem vádoltam a médiahá- aoni másik mellékszereplőjét, a hír­adós Murányi Lászlót sem. Ha Bánó csalt, arra nincs mentség, ha igazta­lanok az őt ért vádak, tisztázza majd magát. Murányi pedig közszereplé- seivel saját maga bizonyította, hogy elkötelezett, s hogy olyan pártos új­ságíró ő, aki nem tűri az ellenvéle­ményeket. (Ettől persze Bodonyi László még szeretheti, vallhatja és vállalhatja ugyanazokat az eszmé­jét, mint Murányi. Ez demokráciá- “an nem csak szíve-, de alkotmá­nyos joga is.) A kommentál- aligha lehet teljesen objektív műfaj, hiszen a célja nem a pártatlan tájékoztatás, kanem hírek magyarázata. Ha a teggetlen újságíró például a minisz­terelnöki sajtóiroda közleményében azt olvassa, hogy a közszolgálati mé­diumok alelnökeinek munkajogi döntései a tárgyilagos és kiegyensú­lyozott tájékoztatást szolgálják, va­lóban nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Lehet-e pártatlan tájé­koztatást remélni a Kossuth Rádió újsütetű adófőszerkesztő-helyette- sétól, attól a Babiczky Klárától, aki rádiós tudósítóként úgy adott hírt egy kormánypárti politikai ese­ményről, hogy ott sem volt... Lehet- e tárgyilagos egy hírműsor főszer­kesztőjeként az a televíziós, aki or­szág-világ előtt riporterként bizo­nyította elfogultságát... Félreértés ne essék: én elismerem valamennyi közszolgálatban dolgo­zó újságíró jogát, hogy pártosa a li­berálisokat, konzervatívokat, járja a Magyar Utat - és így tovább -, de csak magánemberként. Amikor a politikai nézetei a közszolgálati rá­dióban és televízióban teljesen nyil­vánvalóvá lesznek a néző és a hall­gató számára, azaz tejesen direkt módon befolyásolni, manipulálni akarja azt, akit tájékoztatnia kelle­ne - ott már baj van. Milyen alelnöki döntés szolgálta vol­na tehát a tárgyilagos és kiegyensú­lyozott tájékoztatást? Például az, ha szélnek eresztik a Híradó és az Egyenleg stábját. Ha ezek helyett egyetlen - objektív - hírműsor létrehozására írnak ki pá­lyázatot. Ha ennek főszerkesztői székébe szintén pályázaton kizáró­lag szakmai alapon megválasztott személy kerül. Aki abban a pillanat­ban repül, ha a tárgyilagos, objektív, pártatlan hírközlés - mondjuk eti­kai kódexben - rögzített elvei ellen bizonyíthatóan vét. Láttuk: nem ez történt. Nagyon is úgy tűnik: itt már régen nem arról van szó, hogy csalt- e Bánó, hogy a Híradóban manipu- lálnak-e. Az én olvasatomban nem arról szól a történet, hogy a döntési helyzetben lévők közül bárki is pár­tatlan hírközlést akarna. Ellenkező­leg: az alelnökök döntései egy na­gyon is jól körülhatárolható, a vá­lasztások előtt az esélyeit javítani akaró politikai csoport érdekeit szol­gálják. Itt kérem mindenki fújja a magáét. A kormánypártok az ellenzékre mu­togatná, Antall miniszterelnök Göncz elnökre, és így tovább, miköz­ben mind kevésbé pártatlan a rádió és a televízió, s mind kevesebb a re­mény, hogy a médiaháborút média­béke kövesse, lehetőleg a választá­sok előtt. A vita hangnemére jellemző, hogy Bodonyi Lászlótól én is hamar meg­kaptam a szélsőségesen elfogult új­ságíró minősítést. Holott kommen­táromban csak arra voltam bátor emlékeztetni, hogy a jelenleg alter­natív tájékoztatást jelentő műsorok­ra kimondott einstand nem lehet célravezető módszer. Hiszen ha máshonnan nem, Molnár Ferenctól tudhatnánk, hogy legyőzhetik a Pál utcai fiúk a vörösingeseket, de elve­szítik a fűrésztelepet. Olyan harc ez, ahol lehet ugyan üt­közeteket nyerni, de a háborúnak csak vesztesei lesznek. Bujdos Attila Hunfalvay tábornok úr mai igazsága... 1945. januárjában az ország nagy feszét már megszállták a „fel­szabadító Vörös Hadsereg” csapatai. . °lyik a németek által hátrahagyott jutékek elhurcolása, 100.000-ekma- tenkjj robotra vitele. Az ország ászá­ig r®szén tartózkodik v. Hunfalvay Llemér tábornok. '44 novemberében teegmentette a miskolci gázgyárat, üllanytelepet, vízműveket és a Bar- 'a malmot a robbantástól. De a fron­tet nem lehetett feltartóztatni, ő is Kénytelen volt hátravonulni. A Vág- te!ye környékén tartózkodó, pihenő­én levő csapatok ellenőrző tábomo- megbetegszik. A tábornok úr ön- Jjont elvállalja ezt a beosztást. Gon­doskodik a megfáradt és megtört ka­nnák ellátásáról, pihenéséről. Nem ís sejti, hogy ezt három év múlva há- °°nis bűntettként értékelik és bör­tönbe zárják. „46 tavaszán fogságból hazatérve, először leigazolják, de már ez év őszén jogtalanul internál­ják. A 9 hónapos internálás alatt összetákolnak egy vádiratot; önként magas állást vállalt a nyilas kor­mánytól! így értékelik a vágselyei tevékenységét. És ez elég volt ahhoz, hogy a tábornok urat elítéljék, meg­fosszák rangjától és becsületesen le­rótt nyugdíjától. A váci börtönben tölti le a büntetés hátralevő részét, amely másfél év volt összesen. Erő­södik az osztályharc, az üldözés to­vább folytatódik. Az „élcsapat” de­portálja a Horthy rendszer embere­it és azok családját is. Birka hodály a szállás és embertelen robot öreg­nek, fiatalnak, egészségesnek, be­tegnek egyaránt. Legszívesebben mindenkit elkaparnának a föld alá. Ebből a tábornok úr és családja sem maradhatott ki. Tizenöt hónapig tartott. Csak a zsarnok halála nyi­totta meg a kapukat. De a vasfüg­göny is csak rövid időre nyűt '56-ban. Újra felállították a drótakadályo­kat. Az idő megrágta a vasat is, egy gyenge lökés kidöntötte, szétszag­gatta a szöges drótot a sarló-kalapá­csos sárkányt kénytelenek vissza­húzni a barlangjába. A madzaga el­fogyott. A nap is kezd kisütni, lassan világosság derül a bűnökre és tör­vénytelenségekre. De ezt már a tá­bornok úr nem érhette meg. Meg­kapta az utolsó behívót, megtért az ősi földbe. Elkezdődik a „népbírósá­gi” ügyek felülvizsgálata. Sokszori elutasítás után a Legfelsőbb Ügyészség megállapítja; az elhunyt Hunfalvay Elemér felmentése indo­kolt, mert bűncselekményt nem kö­vetett el. Bűnösségét a bíróság a jog­szabály megsértésével ítélte meg. Az ellenőrző tábornoki tisztség ellátása nem a nyilas hatalom támogatását jelentette... a katonák érdekeit szol­gálta. Az üldözött népréteggel szem­ben tanúsított magatartását, továb­bá Miskolcon a németek által tervbe vett robbantások megakadályozását javára értékelte. Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság felmenti a tábor­nok urat, megsemmisíti a '47-es íté­leteket, '93. november 1-én, Halot­tak Napján. ' „Ha a múltat végképp eltöröljük...” Nem, nem felejtjük el és gyertyát gyújtunk az elesettek, elhurcoltak és hősök emlékére, akik értünk har­coltak. H. A., Miskolc Az erdőirtásról, a zöldfelületről Mályiból jMílt levél dr. Zelei Zoltán polgár- mester úrhoz jegyes érzelmekkel olvastam az szak-Magyarország című újság­én a bocsi Haladás Szövetkezet el- , (Aéhez, a Mályi Önkormányzat ]. PVteelő-testülete nevében írt leve- ért ^römmel tölt el a község erdői­3. zöldfelületeiért érzett felelőssé- paggódása, egyúttal azonban saj- ,orn> hogy levelét előzetes tájék“ , s nélkül fogalmazta meg. A M vi kö—*- ■ ■” «... /nin„ zleKeaesl ut közelében lé hrsz-u/ 5 B erdőtervi jelű : u Lter területű erdő tarvágás Sai.111S teljesen indokoltan és jof Jte kezdte meg a szövetkezet. A t men lévő korai és óriás nyár f g ??1 álló állomány nemcsak ír lópi ■ az adott termőhelyen b J’a* yágásérettségi korát is éléi is a 0t ért károsítóktól függetler ■ áz 1985. évi 10 évre szóló ere tervben tarvágásra tervezett 400 m3 élőfakészletből már csak 250 m3 van meg, de az sem mind élő, és szinte egyetlen fa sem egészséges. Az erdő fámák közel 40 százalékát ellopták a megmaradó faállomány sorozatos égéskárok miatt elhalt, vagyjelentó- sen károsodott. A kilopott, tönkre­ment erdő lehangoló képe miatt az erdőfelügyelóségtól többen érdek­lődtek, hogy azt mikor termelik ki és újítják fel, hiszen nem csak szomorú látvány, de a sportpálya (és játszó­tér) közelsége miatt veszélyes bale­setforrás is. A nyűt levélben említett másik erdő­részlet a Mályi-tó mögötti erdő, a 0144 hrsz alatti Mályi 6A erdőtervi jelű terület. Ebben az erdórészlet- ben a 3,3 ha-on szintén 400 m3 akác fának kellene lenni. A tarvágást - egészségügyi termelésként - akkor engedélyeztük, mikor a területen a sorozatos lopások miatt mindössze 60 m3 /15 százalék/ fakészlet ma­radt, ami viszont a kavicsréteg felett lévő sekély talajon az aszály miatt nagyrészt elpusztult. Itt sajnos az el­lopott fák tuskóin keletkezett s árják dominálnak. Ezek eltávolítása és a szakszerű gyökérsaijas felújítás a szövetkezet feladata, melynek elmu­lasztása esetén az erdófelügyelóség a szövetkezetei - erdőfelújítási hát- rálék miatt - az Országos Erdészeti Alapba való befizetésre kötelezi. A sportpálya melletti erdőrészlet szakszerű, határidőre történő felújí­tása szintén a szövetkezet kötelessé­ge. Ehhez az Országos Erdészeti Alap normatív (részleges) támoga­tást nyújt. A levél stílusát és közlé­sének módját megítélni az erdófelü- gyelőségnek nem feladata, de a szö­vetkezet utóbbi néhány évben vég­zett erdőgazdálkodásáról a reális ér­tékelés és szükség szerint (mint je­len esetben) a tájékoztatás igen. Az elmúlt 5 évben a Haladás Szövet­kezet 20 ha tarvágást végzett. A ko­rábban keletkezett üres vágásterü­leten és az ezen időszak alatt leter­melt területen 27 ha erdősítést vég­zett, jó szakmai színvonalon. Az er­dőfelújításon felül 1992-ben 7 ha új erdőt telepített. Ezen időszak alatt a szövetkezet erdőgazdálkodási tevé­kenységét kedvezően értékeltük, a korábbi hiányosságok felszámolását biztosítottnak látjuk. Örömmel üdvözölném az Önkor­mányzat vezetői és a Haladás Szö­vetkezet vezetői közötti, előítélet mentes kapcsolatteremtést és együttműködést a szükségszerűen letermelésre (vagy összeomlásra) kerülő zöldövezeti erdő igényes felú­jítása érdekében, aminek gyors megvalósítása mindenki érdeke. Steiner József igazgató A szerkesztőség megjegyzése: Hason­ló levelet kaptunk Illés Lajostól, a bőcsi szövezkezet elnökétől is. A diákok vannak az egyetemért, avagy... 800 diákkal játszani? Lehet. Sőt, nagyon is vic­ces, mert most olyan a tanépület mint egy meg­riadt hangyaboly. „Provokátorok” (mindkét ol­dalról) jönnek-mennek a folyosókon, beszélnek, agitálnak, s mi már azt sem tudjuk kinek hihe­tünk. A faliújságon egymásnak ellentmondó új­ságcikkek és kiírások. Főiskola leszünk?! A mi­nisztériumhoz küldött levél fénymásolatán se dátum, sem bármilyen hivatalosnak tűnő ikta­tószám, vagy bármi más. Elküldték a miniszté­riumnak? Az államtitkár azt nyilatkozza, hogy hozzájuk még semmiféle megfelelő előteijesz- tés nem érkezett. Levél igen, de az nem felel meg a követelményeknek. Azt halljuk, hogy a miniszter úr ígért... két napra rá: bocsánat, rossz volt a szóhasználat. S az egyetem? Meglesz az átvétel a félév végé­ig, utána: bocsánat, kicsit én magam is előre­szaladtam a lelkesedésben, még meg kell vitat­nunk, nem minden kolléga akaija, és különben is, a 800 diák csali púp leime a hátunkra. Igen, ezt az egyet már észrevettük: mindenki­nek csak púp vagyunk a hátára. Mert az „il­letékesek” elmondták a véleményüket, kivéve természetesen azokat, akiknek a bőréről (a szó legszorosabb értelmében) és a sorsáról van szó. Pedig vannak vezetőink, egy elfogadott, szaba­don, a diákok által megválasztott bizottság, amelynek tagjai eddig hiába próbáltak a nyil­vánosság előtt megszólalni (a regionális tévé felvette azt a két mondatot, amelyre időt adtak nekik, de az adásban nem hangzott el.) Játékszerek vagyunk a két fél kezében? Kártya- • talonok, amelyeket most elkövettek, s ha majd nem kellenek, akkor félredobják? Sakkfigurák egy hatalmas táblán, amelynek egyik oldalán a Miskolci Bölcsész Egyesület, a másikon pedig a Miskolci Egyetem áll?! De hol van a minisztéri­um helye a táblán? Mi lesz, ha az egyetem nem vesz- át? Az utcán maradhatunk, hiszen az egyesületnek - a szó­beszéd szerint - annyi adóssága van, hogy nem tudja fenntartani magát. Ha átvesznek? Feltételekről beszélünk, pedig azokat még csak most Adtatják meg. Szúrőbi- zottság? Am legyen! Csak bejutunk valahogyan abba a részbe, amelyet ezen a vizsgán nem rúg­nak ki. S ha kirágnak? Akkor az utcára kerü­lünk, s mivel az egyesület ebben az esetben megszűrnie, így még ezt a csekélyke lehetőséget is elvennék tőlünk a tanulásra. Presztízsharc folyók itt, amelynek mi - diákok - csak eszközei vagyunk. Tárgyak, amelyek ab­ban a pillanatban vesztették el emberi voltu­kat, amikor az első szép ígéretet meghallották, s elindultak egy irányba. Hiszünk ebbén is, abban is. De egyetlenegyben már nem: hogy mindez ér­tünk történik! De akkor ez is jelenjen meg, ír- ják meg végre, mondják ki: nem a diákokért van az egyetem, hanem a diákok vannak az egyete­mért! Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Mert kinek hazudunk, mit vagy kit, milyen ér­dekeket akarunk rejtegetni?! S ha esetleg még­is azt mondanák, hogy a mi érdekünkben, a 800 diák érdekében történik minden, akkor egyet tegyenek meg: szólaltassák meg a mi képvise­lőinket is a két intézmény vezetősége mellett! A hatalom uszályában... mi az érdeke a hatal­masoknak, kérdezhetném... De hát minek?! Hogy velünk mi lesz, azt már most érezzük: ut­cára kerülünk és senkit sem fog érdekelni, hogy mennyi pénzt, időt és energiát pocsékoltunk itt Á el. És ezért a 800 emberért, az itt eltöltött éve­ikért, mindazért, ami itt végbement - senki nem fogja vállalni a felelősséget. Akkor majd becsukódnak az ajtók az orrunk előtt, s érdek­telenek leszünk. Mert már eszközöknek sem le­szünk jók a hatalom uszályában...-s, -a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom