Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

8 ESZAKtMagyarország Kultúra 1993. Szeptember 29., Szerda APROPO Az „árudédjegy n Fecske Csaba Kisiskolások hívtak rendhagyó irodalom órára, kötetlen dumapartira. Az aulában majd' kétszáz gyerek zsúfoló­dott össze, mintha legalábbis diszkó, vagy afféle habzsolhápos babazsúr következnék. Testemen huszonnégy voltocskák cikáztak keresztül-kasul. Szívem, ez a romantikus hentesáru, alig fért meg a mellkasomban. Nem történt semmi baj. Először a gyerekkoromról meséltem, mert bizony a látszat ellenére én is voltam vala- hakisgyerek. Végetéramese,elmúlikagye- rekkor. Azután a verseimből olvastam föl, a legvidámabb, legjátékosabb verseim kö­zül. Már az elsők hallatán kibuggyant be­lőlük a nevetés. Feloldódtak, éreztem, egy hullámhosszon vagyunk. Csillogó szemmel néztek rám, szinte itták a szavaimat. Lám, mégiscsak érdemes írni, nekik biztosan ér­demes. A költészet, íme nem reménytelen. Ezeknek a tiszta lelkű, fénylő tekintetű em­berpalántáknak kell a vers, érdemes nekik írni, sőt egyenesen kötelességünk ez. Efféle fennköltgondolatokkal telt meg nyakkendő fölötti testrészem. Igazán nagy öröm volt számomra, mintha hájjal kenegettek volna, amikor az elkez­dett verset ők folytatták kórusban. Ereztem, kinőnek a szárnyaim. Csaknem elrepültem. De, hogy versmérgezést ne kapjanak, be­szélgettünk. Kérdések röpködtek, alig győz­tem a válaszokat, már amikor tudtam egyáltalán a választ. Amikor a tanár néni véget vetett ennek a nyelvi tűzijátéknak, odajött hozzám egy gesztenyeszemű kisfiú és azt mondta, ő is szeretne kérdezni tőlem. Rajta, kérdezzél bátran, biztattam. Hogy hívják a bácsit?-kérdezte valóban bátran, szemrebbenés nélkül. TARLAT A kalapos zongorista Eduardo Gageiro fotói Miskolc (ÉM - DK) - Láttam a falon egy zse­niális képet. Üres színházterem a színpad felől fotózva. Zongora áll a színpadon, játszik rajta valaki. Kalapban... Az első mosolyfakasztó-döb- benet után a gondolatbéli kérdésem az volt: va­jon beállított-e a kép, vagy pedig tényleg leült oda valaki zongorázni, s a hirtelen zenei hul­lámzás olyannyira feledtette vele a külvilágot, hogy a kalapjáról is elfeledkezett? Esetleg csak ideje nem volt, hogy a billentyűkön futó kezei a fejéhez kapjanak? Milyen jelentéktelen kérdés. Nem is tudom, fontos-e tudnunk. Hiszen a vég­eredmény ugyanaz - de a jelentés mégis más le­het. Ha a fotós ötlete, akkor csak egy „ötlet”, ha viszont nem az, akkor tényleg a zene - vagy akármi más... Eduardo Gageiro portugál fotóművész képeit október 19-ig a Miskolci Fotógalériában láthat­ják az érdeklődők. Eddig csak egy képéről be- r széltem, pedig nagyon sok jó felvételét állítot- ták ki. A néhány színes mozgás-kísérlet talán elhanyagolható, de fekete-fehér képeiben ren­geteg az érzelem, az öröm és a fájdalom-az em­ber. A művész rendkívül aktív résztvevője a nemzetközi fotós életnek, tagja a Nemzetközi Fotóművész Szervezetnek. Képeit mintegy 36 ' országban állították ki, legalább háromszáz dí­jat nyert. A világ tíz legjobb fotósa közé válasz­tották 1970-ben. „Jelenleg nincs még egy olyan fotográfus a vilá­gon, aki ilyen rendkívüli módon tudná ábrázol­ni a dolgozó ember alakját, sem az öröm meg­nyilvánulásai közben, sem pedig a fájdalom perceiben - jellemzi művészetét az osztrák Willy Hengl. - Gageirot éles társadalombíráló képessége készteti az emberi munka kamerá­val történő megjelenítésére. Képei egyszerre elevenek és kiegyensúlyozottak, melyek magá­ról a mozgásról tanúskodnak. Olyan helyzetek­ben, ahol mások kudarcot vallanak, Gageiro- nak mindig sikerül a megfelelő hatást kiválta­nia, s minket örömmel tölt el, hogy képes rá.” „Egyszerűen szerencsém volt” Beszélgetés Murányi Zsuzsa orgonaművésszel Miskolc (ÉM - BG) - Az elmúlt hé­ten a miskolci Bartók teremben tar­totta orgonaestjét Murányi Zsuzsa. A koncert napján és helyszínén az úgynevezett beregiszterezésnél be­szélgettünk a művésznővel. □ Az orgonisták társadalmában nem túl gyakran fordulnak elő a „gyen­gébb” nem képviselői. Önt mi késztet­te arra, hogy ezzel a nem igazán nő­ies hangszerrel jegyezze el magát? • Néhány évszázaddal ezelőtt való­ban egyetlen női orgonista sem volt, aminek az az egyszerű oka, hogy ak­koriban nem volt elég a technikai képzettség, a zenész-véna, de a régi orgonák megszólaltatásához erős iz­mokra is szükség volt. Mára már változott a helyzet, szép számmal akadnak női orgonisták is. Az én esetem az orgonával úgy kezdődött, hogy már kislány koromban belesze­rettem a hangszerbe. Tízéves lehet­tem, amikor már nemcsak távolról csodáltam az orgonát, hanem le is ültem mellé, és rájöttem, hogy egy­részt egy csodálatos világba kerül­tem, másrészt hihetetlenül sok gya­korlás, munka kell ahhoz, hogy elfo­gadhatóan tudjam kezelni a hang­szert. Innentől kezdve a döntő szerep a szerencsének jutott. Szerencsém volt abban, hogy itt végeztem a ze­neiskolában, szerencsém volt ab­ban, hogy Virágh Endre növendéke voltam, aki elindította az orgona­szakot, hogy a Zeneakadémián igazi nagy tanáregyéniségek tanítottak. Az akadémia után egy kisebb varga­betű következett, ami Weimarba ve­zetett. Rengeteget tanultam a né­met orgonistáktól, hiszen bár­mennyire tehetséges és képzett ze­nész valaki, Bachot igazán csak a németek tudják és értik, ugyanúgy, ahogy egy Bartók művet is csak egy magyár zenész képes tökéletesen, „magyarul” eljátszani. A weimari ki­rándulás után visszajöttem Miskolc­ra tanítani, majd ismét másfelé ve­zérelt a sors, de a mai napig vallom, majdhogynem kizárólag a szeren­csének könyvelhetem el, hogy orgo­nista lehettem és vagyok. □ Mennyiben különbözik az orgonis­ta a zongoristától? • Amennyire a két hangszer egy­mástól. A zongora lényegében ütős Murányi Zsuzsa hangszer, az orgona pedig fúvós. A zongorista billent, az orgonista nyom. Alapvetően mások a művek, másképp kell őket megszólaltatni. Sokszor az orgona szinte egy egész zenekar, a zongora többnyire szóló- hangszer. A zongora gyakori, köny- nyen elérhető hangszer, az orgona már kevésbé. Magyarországon ren­geteg a koncertezésre alkalmatlan orgona, mert elhanyagolják őket, csak egy bizonyos célra használják, ráadásul egy igazán igényes hang­szer rendkívül drága. Ez az orgona itt a Bartók teremben nem egy mo­numentális hangszer, a felújítása mégis legalább annyiba kerül mint egy vadonatúj, márkás koncertzon­gora. Ennek ellenére az a véleményem, hogy az orgona bármilyen drága, hasznos befektetés, mindenképpen megéri a pénzét. □ Valahogy a köztudatba még nem igazán került be az orgona-hangver­seny fogalma... • Ezt nem egészen érzem így. Aki a zenét önmagáért szereti, az nem hangszer szerint válogat. Divat pa­naszkodni, hogy az életszínvonal ennyit vagy annyit esett, hogy az emberek kénytelenek jó néhány do­logról lemondani és ezek között első helyen szerepel, hogy a kultúrára jó­Fotó: Dobos Klára val kevesebbet fordítanak. Ennek el­lenére mégis mindig akadnak olya­nok, akik az orgonakoncertekre is kíváncsiak. Lehet, hogy naiv va­gyok, de rendületlenül hiszek ab­ban, hogy a zenének nevelő hatása van, hogy aki elmegy akár egy orgo­naestre, az a teremből kijövet kicsit más színben, optimistábban szemlé­li a világot, ami óhatatlanul kihat a környezetére is. □ A mostani koncert műsorán két Bach, egy Torják Vilmos és egy Wi- dor mű szerepel. Ez tudatos válasz­tás, vagy a véletlen műve? • Semmiféle tudatosság nem vezé­relt. Szerintem nem kell minden koncertnek címet adni. Johann Se­bastian Bach több okból is szerepel a műsoron. A világ orgonairodalmá­ban Bach nagyon nagy súlyt képvi­sel mind a mennyiséget mind pedig a minőséget tekintve. Az ő orgonára írt prelúdium és fugáit még a mai napig sem tudták felülmúlni, pedig szinte minden jelentős zeneszerző megpróbálkozott ezzel a műfajjal. Bach darabjain egyszerűen érezni lehet, hogy vérbeli orgonista volt, szinte összenőtt a hangszerrel, an­nak minden rezdülését ismerte. Ép­pen ezért Bachot játszani egyszerre nagyon nehéz feladat és felemelő ér­zés. Filmen Zola Germinalja Kis Csaba Páris (MTI) - Szuperprodukció született Emile Zola egykor nagy vi­hart keltett regényéből: filmre ke­rült az észak-franciaországi bányák múlt századbeli életét naturalista hűséggel megörökítő műve, a Ger­minal. Ez minden idők legdrágább francia filmje, a két óra negyven per­ces alkotás 160 millió frankba ke­rült, világhírű művészeket és sok­száz főnyi statisztériát vonultat fel, s máris vitákat váltott ki. Claude Berri, a jól ismert francia rendező nem először nyúlt igényes irodalmi és a francia múltat felidéző témákhoz, most azonban mindennél látványosabb filmet alkotott Zola művéből. Kritikusainak egy része szerint szinte betűhíven ragaszko­dik a regényhez, mégis képes volt azt átültetni a filmszalagra úgy, hogy az önálló film, ne csupán il­lusztráció legyen, ám mások viszont éppen ebbe a kategóriába sorolják. Vannak, akik politikai mondaniva­lóját tartják elavultnak és eltúlzott­nak, hiszen nem csupán a keserű bá­nyászsors múlt el egy évszázad alatt, de maguk a bányák sem létez­nek már: az utolsó aknára nemrég került rá a lakat. Ismét mások egye­nesen azt állítják, hogy „rossz hírét kelti” az észak-franca vidéknek, vi­szont hívei szerint nem csupán lát­ványos, hanem mélyreható," Zola mondanivalójának lényegét megra­gadó alkotás született. Hogy meny­nyire naturalista, vagy realista a film^ az vita tárgya lehet a szakkö­rökben, de hogy látványos és megra­gadó alkotás, azt aligha vitatják. Drámai erővel jelenik meg a film­vásznon a bányászok tragikus sztrájkja, a bányaomlás, megdöb­bentő a bányászok mindennapi éle­tének ábrázolása. A Germinal főhőse Etienne Lantier, a munka nélkül sodródó fiatal, aki belekerül a múlt század észak-fran­ciaországi bányászainak keserves, sötét, de mégis mélységesen emberi világába. Ennek a szerepnek alakí­tója egy népszerű énekes, Renaud. Fő „tanítómesterét”, a bányászok sorsának javításáért a maga sajátos módszereivel küzdő Maheu-t vi­szont a legismertebb francia filmszí­nész, Gérard Depardieu eleveníti meg. Még néhány név a produkció­ból: Bonnemort alakítója Jean Car- met, Chavalé Jean-Roger Milo, Ma- heude az immár évtizedek óta az él­vonalban lévő, furcsa nevű színész­nő, Miou-Miou. Maheu lánya, Cat­herine Judith Henry, aki nemrég az év ígérete címet nyerte el a filmmű­vészek díjainak kiosztásánál. Sou- varina, az anarchista Laurent Ter- zieff. A film bemutatójával egyidőben több kiadó is megjelenteti a legkü­lönbözőbb árú kiadásokban Zola re­gényét, s a könyvesboltokba kerül­nek olyan művek is, amelyek részint a film 146 napig tartó forgatásának körülményeit örökítik meg, részben az egykori bányászsorsot idézik fel, okmányszerű hűséggel. A francia szuperexpressz különjára­ta röpítette hétfőn este az egykori éozak-franciaországi bányavidék fő­városába, Lille-be Mitterrand elnö­köt, hogy részt vegyen a nagy fran­cia író megfilmesített regénye bemu­tatóján,melyet látványos körülmé­nyek között rendeztek meg. Bányá­szat ugyan már nincs ezen a vidé­ken, de élnek még egykori bányá­szok és leszármazottaik, akik őrzik a franciául „fekete torkúaknak” ne­vezett szénbányászok hagyománya­it. Az államfőt bányász-zenekar és kórus, bányászoverallba öltözött, bányászlámpát tartó férfiak sorfala fogadta, ők azonban már csak a film statisztái voltak, a vágatokat, az ak­nákat már régen lezárták Észak- Franciaországban. Lady Hamilton a Hevesyben Miskolc (ÉM) - A mozi százéves születésnapját csak két esztendő ‘ múlva ünnepeljük, azonban mosta­nában is voltak, vannak jeles cente­náriumok. Szeptember 16-án Korda Sándor lett volna százéves. „Korda Sándort többször is megérintette Hollywood mágiája - úja Veress Jó­zsef. -Ami pedig a produceri eszmé­nyeket illeti, nála elsőbbséget élvez­tek a mozgalmas, izgalmas, kalan­dos, érzelmes filmek. Ha végigtekin­tünk a Korda-gyártotta művek listá­ján, megállapíthatjuk: főleg az igé­nyesebb polgári közönséget igyeke­zett kiszolgálni. A filmográfia gaz­dag. Tételei között megtalálhatók az olyan - ma is gyakran vetített - mo­zidarabok, mint a Nagy Katalin, a Vörös pimpernel, az Eladó kísértet, a Mi lesz holnap?, az Elefánt boy, a Lady X válása, a Négy toll, A bagda­di tolvaj, az Anna Karenina, A har­madik ember, a III. Richárd. Felfe­dezettje volt Michael Powell, David Lean, Elsa Lanchester, Charles La­ughton és sokan mások. Korda Sán­dor felismerte kora érzéseit, melyek jobb és rosszabb pillanataiban egya­ránt hevítették. Igyekezett a töme­gekhez szólni. Megbecsülte társait és a munkát. Korszakot teremtett, ha ellentmondásosat is, virágzást indított el, milliókat tanított meg igaz eszmények tiszteletére.” A rendező születésének századik év­fordulója alkalmából a Hevesy Iván Filmklubban ma délután öt órától a Lady Hamilton című filmjét vetítik le. Bevezetőt mond Veress József, a Magyar Filmintézet általános igaz­gatóhelyettese. Görög katolikusok kettős ünnepe Ózd (ÉM - KM) - Az ózdi „Isten­szülőoltalma” görög katolikus paró­kia alapításának negyedszázados jubileumát ünnepli. Ötven éve Bor­sod, Szabolcs, és Hajdú megyékből betelepült, többségében kétkezi munkások Juhász Dénes szervező lelkész vezetésével vállalták, hogy kápolnát és parókiát építenek. Ob- bágy Miklós parókus 1979-ben vette át a parókia vezetését. Bővítették a kápolnát, új ikonosztáziont (képáll­ványt) állítottak fel és átalakították a parókiát is. Egy éve dr. Kaulics László az egyházközség lelkiatyja. Szolgálatának kezdetén hangsú­lyozta, hogy az egyházközségnek to­vább kell fejlődnie és erősödnie. Az ő javaslatára döntöttek egy új közös­ségi ház és templom építéséről. A terveket Bodonyi Csaba Ybl- és Szé- chenyi-díjas építész címzetes egye­temi tanár készítette. A templom­búcsú ünnepi szent liturgiáját fő­tisztelendő dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök, miskol­ci apostoli kormányzó celebrálja ok­tóber 3-án vasárnap 11 órai kezdet­tel a Gyári temető melletti görög ka­tolikus kápolnában. Az ünnepségre várják Msgr. Chelli érsek urat, a va­tikáni diplomácia Magyarországon tartózkodó képviselőjét. Ongai mulatság Onga (ÉM) - Az ongai Faluvédő Egyesület az idén is megrendezi a hagyományos szüreti mulatságot. Október 2-án délelőtt 11 órakor lát­ványos felvonulással kezdődik a program. A műsor résztvevői: az Avas, a Csipogó, a Kisbojtár néptán­cegyüttes, a Fanyűvő zenekar, a sa- jópálfalai és az ongai fiatalok. Az egész napos rendezvény az este 8 órakor kezdődő szüreti bállal fejező­dik be. Koós-kabaré Megyaszó (ÉM) - Koós-kabaré cím­mel Koós János, Dékány Sarolta, Havasy Viktor és Kocsis Csaba szó­rakoztatják a közönséget október 2- án, szombaton este nyolc órától a megyaszói művelődési házban. Bölények színpadon Budapest (MTI) - A Mikroszkóp Színpad október 8-án, a Zsarukaba- ré felújításával indítja az évadot. Mi' kó István: Én vagyok a hunyó című kabaréjának bemutatóját október 22-re tűzték ki - mondta Sas József igazgató, a Mikroszkóp Színpad évadnyitó társulati ülésén. A Bölények című összeállításban el' hangzó színdarab-részletek napja' ink aktuális kérdéseit villantják fe* és válaszolják meg. A műsor címének magyarázataként elhangzott: az abban fellépő művé' szék, mint például Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, BeS' senyei Ferenc legalább olyan védett­séget érdemelnek ritka, pótolhatat­lan művészetük miatt, mint a bö­lény, amely ugyancsak kihalófélben lévő állatfaj. Sas József elmondta azt is, hogy színházukat fokozatosan kulturális, szórakoztató központtá fejlesztik. Kabos-show Miskolc (ÉM) - Kabos László, vagy ahogy rajongói nevezik, a „KisKa* bos” a napokban ünnepelte 70. szó' letésnapját. A népszerű színművész szeptember 30-án este hét órakor Miskolcon, a Vasas Művelődési Köz­pontban lép fel. A műsorban közre­működik még Balassa Tamás, Han­gya! Ferenc és Baráth Valéria. Ozorai titkok Budapest (MTI) - Az ozorai várkas' tély kutatásának újabb eredmény6' iről lesz szó a Magyar Régészeti e^ Művészettörténeti Társulat szép' tember 30-i ülésén. A téma j6Jc_ szakértői tartanak előadást a M® gyár Nemzeti Múzeum tanácste mében. A Tolna megyei Ozora kOj zépkori várkastélyának régész6 feltárásán és restaurálásán az 19°. as évek eleje óta dolgoznak a sza emberek. A vár pincéjében nagv mennyiségű ezüstpénzt, illetői ® gazdagon díszített ékszereket tál tak a régészek, amelyeket a simo tornyai vármúzeumban mutatt be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom