Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

6 Z Itt-Hon 1993. Augusztus 24., Kedd FELHÍVÁS! A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola korlátozott számban 1993. augusztus 26-án 14-17 óráig PÓTBEIRATKOZÁST tart LEVELEZŐ tagozaton. A levelező tagozaton az érettségizettek részére a számviteli-gazdálkodási ágazaton: az érettségivel nem rendelkezők részére pénzügyi ágazaton lehet beiratkozni. A Gépíró és Gyorsíró Szakiskola pótbeírása szintén a fent közölt időpontban lesz érettségivel és szakmával rendelkezők részére. Jelentkezési lap az iskola portáján (Jászi Oszkár u. 1.) mindennap 9-12 óráig. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el meg­jelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITTHON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. ♦27678/10H* HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 4. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 62.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 31.000.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 30.000.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 15.000.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 7.600.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 3.800.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. ; * Továbbá felvesszük az Eszak- Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! 1993. Augusztus 24., Kedd Itt-Hon Z 3 „...ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok” Virógh Sándor Fotó: Gombos Levente István Sárospatak (ÉM - FL) - Isten parancsa szerint mi az egyház, kiváltképpen a református egy­ház történelméből elrendelte­tett feladata ma Magyarorszá­gon? Mit jelent a magyarság és a reformátusok számára Sáros­patak? Milyen feladatok vár­nak arra a lelkipásztorra, aki Sárospatakon vállal szolgála­tot? - ezekre a kérdésekre ke­resték és mondták ki a választ a sárospataki református temp­lomban az augusztus 15-én tar­tott gyülekezeti ünnepségen. Ekkor iktatták be tisztségébe a 28 esztendős Virágh Sándor megválasztott lelkipásztort, és emlékeztek az egyházközség presbitériuma 250 éves jubi­leumára. Dr. Mészáros István a Tiszán- inneni Református Egyházke­rület püspöke arról beszélt, hogy az ige változtat, tisztít meg bennünket. Erre, a gyüle­kezeteket megérintő, továbbsu- gárzó, továbbáradó, egész né­pünket, földrészünket, az egész világot megújító igehirdetésre van szükség. Zergi Gábor, a Zempléni Refor­mátus Egyházmegye esperese elmondta: Virágh Sándor há­rom éven keresztül segédlel­készként példásan munkálko­dott a gyülekezetben. Ezért ót, a szelíd, szerény és csöndes lel­készt a presbitérium határozot­tan egyöntetű döntéssel válasz­totta meg lelkipásztornak. Dön­tésükkel a felsőbb egyházi ve­zetők is teljes mértékben egyet­értettek. Virágh Sándor Pál apostolnak a korintusbeliekhez írott leve­léből választott magának pél­dabeszédet: „Ha embereknek vagy Angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nin­csen énbennem, olybá lettem, mint a zengő érez és a pengő czimbalom..., ha szeretet nin­csen énbennem, semmi va­gyok.” Hangadó akarok lenni - jelentette ki Virágh Sándor. Mint a karnagy hangvillája, mint a cserkészek nótafája aka­rom megadni az alaphangot. A hangadás tisztaságától, zengé­sétől függ, mi következik ezu­tán. Korintusban annak idején az ideológiáknak, a misztériu­moknak a sokasága jelent meg. Napjainkban is a vallások, az ideológiák igyekeznek eladni magukat. Nagyon sok lelki por­tékának a nagybani piaca van közöttünk. Sorra hangzik a megszédítő zene, sok a csábító körülmény. Ám előttem lebeg ­hangsúlyozta Virágh Sándor - a 68 lelkipásztorelőd példája. Többek között Sztárai Mihályé, aki megkereste a törökök, a Habsburgok elől elmenekült, a nádasokban, a mocsarakban menedéket kereső magyarokat. Az üldöztetésben megfélemlí­tettek, a hitet felejtők nem mertek előjönni kényszerű rej- tekükből. Hol vagytok, magya­rok? - kiáltotta Sztárai. Mikor kiáltása visszhangtalan ma­radt, elővette hegedűjét és meg­szólaltak a zsoltárok. Talán az is, hogy Tebenned bíztunk ele­itől fogva... Hangjára előjöttek a menekültek. A Zsoltárt zen­gő hegedűvel 120 gyülekezetei alapított Sztárai. Ma kísérte­tiesen hasonló a helyzet - mondta Virágh Sándor. A ma­gyarság az elmúlt évtizedekben bemenekült a mocsarakba. Jönnek, jönnének ők újra, csak hívni kell őket. Oly módon, mint tette azt Sztárai. „Családi hátteremmel, ősi lelkészi ha­gyományaimmal, gyülekeze­temmel ezt akarom folytatni” - fogadta Virágh Sándor. A gyülekezeti ünnepségen meg­emlékeztek a 250 évvel ezelőtt megalakult presbitériumról. Ezt követően a kinevezett lelkipásztort üdvözlők nem fu­karkodtak az elismerésekkel, majd következtek a tanácsok. Figyelmét felhívták arra, hogy mögötte vannak a nagy nemze­dékek, kiknek munkáját foly­tatni kötelesség. A történelmi háttér mellett újra itt a felelős­ségteljes feladat: a kollégium ezernyi diákjával való foglalko­zás. Ä középiskolásokkal és a teológusokkal. Azokkal, akik­nek egyharmada Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról ér­kezett. Velük, általuk át fogjuk járni a határokat. A római és a görög katolikus egyházközség lelkészei a már kialakult jó ba­rátság, a családias kapcsolat, az ökumenikus együttműködés folytatását szorgalmazták. Dr. Fekete Károly, a debreceni te­ológia dékánja kijelentette: Ti­szántúl szívesen adja át Tiszán- innennek a szabolcsi szárma­zású lelkészt. Dr. Virágh Pál Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szat- már-Bereg megye köztársasági megbízottja elmondta: különle­ges őrhelyre került Virágh Sán­dor. Feladatai ellátásához adott az örökség: harmadik évszáza­da ad a család református lel­készt az egyháznak. A szűkebb családban ma is nyolc aktív lel­kész tevékenykedik (köztük a beiktatott lelkész mindkét szü­lője is). Dr. Hörcsik Richard or­szággyűlési képviselő elmond­ta: itt és most vémélküli rend­szerváltás folyik, s a lelkipász­torokon is múlik, milyen öku­menikus arca lesz a térségnek. Virágh Sándor megköszönte a tanácsokat. S aztán szerényen és felelősségteljesen megkezd­te munkálkodását a sárospata­ki gyülekezet 69. megválasztott lelkipásztoraként. Szeretettel, az alaphangot megadva, aho­gyan igehirdetésében fogadta. — HETI JEGYZET — Csillaghullás Priska Tibor .Amikor egy csillag a sötét égen fényes nyomot hagyva lehullik, azt mondják, íme most hunyt ki valakinek az élete-vi- lága. Azt tartják, hogy minden ember­nek van csillaga az égen, hogy a boldog ember csillaga fényes, akinek pedig a csillaga halvány, annak az élete is szür­ke. Akinek a csillaga lehullik, annak az élete is kialszik.” Ugye, minő ismerős ez a hiedelem? Mintha ma mesélné mondjuk megyénk déli, alföldi legelőjén valamely pásztor, aki a gulyát őrzi. Legalábbis idézné rég­volt ősét, ki annak idején éjszaka is künn tanyázott a hatalmas síkságokon és a pásztortűz mellett subájára keve­redve éppen ilyenkor, Kisasszony havá­ban a csillaghullások idején szemlélte a fényesed/), végtelen eget. Megkereste a csirkéire vigyázó kotlóst, a Fiastyúkot, talán kereste Sánta Katót is, amint a Kaszásnak viszi a vacsorát, a Göncöl szekeret minden bizonnyal ismerte és látta-észlelte a hullócsillagot, a maga módján meg is magyarázva mibenlétét. Pedig a fenti idézet távolabbról való. Egy orosz csillagásztól, aki félévszáza­da írta könyvét, benne a hiedelmeket idéző sorokat. Tehát ott is így tudják. Talán a végtelen sztyeppén éjszakázó mansi is ugyanazt tudja a hullócsillag­ról, mint a mi alföldi pásztorunk, fölte­hetően közös a hiedelem gyökere, talán ugyanígy tudják az amerikai pampá­kon is. Bármiként is van, ebben a mai vilá­gunkban, amikor mindent látó-bemérő kémholdak, halált hordozó rakéták, ki tudja mire képes űrállomások röpköd­nek fölöttünk, amikor lenn, a Földön a tanácskozásoknak álcázott ellenséges­kedéseken a szavak is a gyűlölet bombá­iként robbannak, amikor már-már leg­főbb cél a másik ember megalázása, ki- semmizése, amikor... Szóval valaho­gyan mégis jó lenne időt találni az ég szemlélésére. Tiszaújvárosban egykor egy félkarú ember buzgalmából épült meg az ország legnagyobb amatőr csil­lagászati távcsöve. A miskolci kiliáni csillagvizsgáló valaha nagyszerűen munkálkodott, most nemigen hallat magáról. Ozdon is van(volt?) hatékony vizsgáló. Egyszer valaki úgy hitte, hogy majd minden arra alkalmatos helyen lesz csillagokra irányított távcső, példá­ul Boldogkővárában is, vagy az újhelyi Magas hegyen. De ezek hiányában is fóltekinthetünk, csak úgy magunknak az ablakba könyökölve, a falusi keríté­sek melletti lócáról, a városi parkok padjairól a fölöttünk lévő világra. Ha türelemmel nézünk fölfelé, így Ist­ván nap után is gyakorta észlelhetünk hirtelen felvillanó fényességet, mely akár bevalljuk, akár nem, valamelyest megborzongat bennünket. Talán kissé magunkba szállunk. Persze ehhez szán­nunk kell kis időt a fölöttünk lévő világ szemlélésére is. Mert az is van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom