Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

1993. Június 16., Szerda Szólástér ÉSZAK-Magyarország \ A véletlen kormányoz Miskolcon? Talán meglepőnek tűnik ez a kér­dés, de megalapozott várospoliti­kai koncepció hiányában a város szempontjából tényleg csak a vé­letlen kormányozhat Miskolcon. Lényegében erre akartam felhív­ni a Tisztelt Olvasók és az Illeté­kesek figyelmét, különösebb kri­tikai célok és bűnbakok keresése nélkül a múlt héten szerdán meg­jelent ,álljon meg a menet” című cikkben. Érdemben nem is vitatkozott ve­lem senki, csupán azt a megjegy­zést hallottam, hogy ne szemé­lyeskedjek, mert különben is ez már a veszett fejsze nyele, ezügy- ben ez a közgyűlés már nem fog lépni, majd a következő... Ennyire én nem vagyok borúlátó. Szerintem lesz itt hamarosan elég konstruktív információ a kö­zönség és a testület beavatására. Igaz, hogy a logika és a statiszti­ka törvényei helyett még mindig inkább a véletlenek, az indulatok és a megérzések diktálnak, de már közel sem annyira mint amennyire ez a közgyűlés mun­kájának kezdetét jellemezte. Egy­re több dicséret hangzik el a jól előkészített, a döntést egyszerűb­bé és gyorsabbá tevő beterjeszté­seket illetően. Egyszóval az ön- kormányzati testület és a város­háza apparátusa sokat csiszoló­dott az elmúlt három évben. Én a problémát abban látom, hogy ezeket a beterjesztéseket egy átfogó várospolitikai koncep­cióba való illesztés helyett az élet szinte véletlenül hozza felszínre, ami ugyan nagyon organikus, de nem biztosít semmi garanciát a LAPPANGÓ ÉS AKKUT problé­máink megoldására. Nehéz el­dönteni, hogy most a farok csóvál­ja a kutyát, vagy a kutya a farkát, vagy az egész csak látszat és a véletlen műve? Erről a Kellei tanár úr figyelmez­tetése jut eszembe, még építőipa­ri technikumi éveimből. Az egyik felelőnek rosszat súgtak és az gondolkozás nélkül bemondta, mire a tanár úr megjegyezte: „Ma ga ne fogadjon el mindent! Még egyszer a kezébe nyomnak vala­mit az utcán...” Ha nincs szám­szerűen ismert viszonyítási alap, nem tudni forintban mennyire átok, vagy áldás amit elfogadunk. A történelem kerekét sem lehet visszafelé forgatni. Nincs mihez visszarendeződni! Az idő elszállt az elosztáscentrikus szuper-mo­nopolista államkapitalizmus fe­lett. Át kell állni a piaccentrikus gondolkodásra. Nyugaton a kom- puterizált információs hálózatok­kal ez úgy néz ki, hogy le sem gyártanak árut addig amíg elő­szerződéssel nincs eladva. A la­kosságot állandóan szondázzák, hogy mik az igényeik, ízlésük és álmaik. A szakemberek ezekből az állandóan változó statisztikák­ból dolgoznak, mert hogy az egye­düli állandó dolog a piacgazda­ságban az a változás. Önismeret és ütemezés statisztikailag szá­mokban kifejezve. Ez a megoldás, mert különben sokkterápia nél­kül is meglepetések érnek ben­nünket! Ha most elmegy a város fejlődése rossz irányba a változás kezdetén később az Isten se fog­ja tudni visszavinni a megfelelő vágányra. Az tény, hogy az ördög a részle­tekben van, de az már bűn szerin­tem, ha az egész működésének nincsenek ezek után sem lefek­tetve az ütemezése és az irányel­vei. Építésztervezői gyakorlatom­ból tudom, hogy ezt oda vissza kell csinálni. A részleteket az egész céljához és hangsúlyaihoz igazítani és az egészet a részletek igényeit figyelembe véve kell ki­alakítani a szerkezet, a kivitele­zés stb. szabályai szerint. Ez alapján képzelem el Miskolc vá­ros gazdasági menedzselését. A piacgazdaság alapja az nem a tő­ke, ahogy ezt a marxista ideológi­ában tanították, hanem a pontos és kimerítő információ, azaz egy jó „füles”, aminek hiányában a tő­ke hamarosan felemésztődik és az eredmény helyett csőd és adós­ság lesz. A tőke beszerzése az egy mecha­nizmus, ugyan úgy mint ahogyan az ember elmegy egy építési enge­délyt kiváltani! Ha megvan a „füles”, csinálni kell egy üzleti tervet, meg kell felelni a pénzpi­aci törvényeknek és előírásoknak és meg van a pénz. Szóval tőke az van és nem csak külföldi forrás­ból, hanem a hazai takarékbeté­tekben is, amit a jelenlegi kama­tok és infláció mellett nem a vál­lalkozók fektetnek be, hanem kötvénykibocsátásokkal az álla­mi költségvetés fecsérel el. Ez egy ördögi spirál, ami a vélet­lenre hagyva mindannyiunkat padlóra vihet. Mindannyian egy csónakban va­gyunk, már akik itt élünk. Van olyan hogy reklámköltség és hogy kalandortőke, ami talán a mi vi­szonyainkban jelentős tételnek is tűnik, de komoly befektetésre itt addig nem számíthatunk amíg ez a csónak kiszámíthatatlan. Összehangolás hiányában nem vagyunk fogadóképesek a saját pénzünk befektetéséhez sem, nem még a külföldi tőkének! Azt mindenki tudja, hogy Miskolc már nem az acél városa. A német és japán acéltermeléssel szemben az USA is elvesztette a versenyt. Pittsburghben évekkel ezelőtt már elmondták nekünk, mint a- hogy a clevelandiak is elmondták ugyanezt a történetet nemrég. Régen acélövnek mondták ezt a két várost és környékét az USA- ban, most csak rozsdaövezetnek. Természetesen nem kell kidobni a gyereket is a fürdővízzel. Né­hány ezer ember mindig meg fog élni speciális, minőségi acél — és gépgyártásból, de ez nem lesz be­látható időn belül mégegyszer hú­zóágazat egy kétszázezres lakosú Miskolcon. Marad a kereskede­lem, az oktatás és a turizmus. Ez is nyílt titok, de ez nem elég, ezt reklámozni kell, garanciákat biz­tosítani, hogy a vállalkozók biztos információk tulajdonában merjék kockáztatni a pénzüket — itt és most! Koncepció, koncepció, koncepció — lényegében egy csúnya idegen szó, ráadásul a jelentésének több mint a fele elveszett a fordítás­ban. Conception ugyanis az an­golban megértést, megterméke- nyülést, megtermékenyítést, egy eljárás vagy láncreakció kezde­tét, aktusát, folyamatát, a szelle­mi kapacitás képességét, mentá­lis impressziót jelent a magyar nyelvben ismeretes eredeti ötlet és terv mellett. Summa summárum bízzuk ezt tudós egyetemünk szakemberei­re minél gyorsabban, mert ha nincs vetés nem lesz aratás. Egy­szóval itt a vetés ideje, azaz a „Miskolc 2000” nevű indítvány rubrikáját beiktatni a költségve­tésbe, minél előbb. Ronyecz István (SZDS2;) a Győri kapu képviselője Szaladgálhatsz a pénzed után!!! Idézet az Általános Szerződési feltételekről — kamatozó takarék- betéteket illetően: 6./ pont, má­sodik bekezdés. „A kiállítóhely a betétes kívánságára MINDEN KORLÁTOZÁS NÉLKÜL, bármi­kor teljesít visszafizetést.” A le­írt és idézett szöveg a takarékbe­tétkönyvek belső oldalán találha­tó - beragasztatott hosszú évek­kel ezelőtt. Nos! A probléma az aláhúzott, nagybetűvel leírtakkal van! Előzmény: Minden valamirevaló szülő kötelessége, hogy segítsen gyermekeinek a „fészekrakás­ban”. A mai nehéz gazdasági helyzetben különösen fontos ez a segítség, még akkor is ha ez nem valami jelentős összeg. 15-20 év közé tehető ezirányú lakásmegol­dás-takarékosságunk. Miután több alkalommal is hallottam az alábbiakban leírt korlátozó ese­tekről, a biztonság kedvéért f.év június 7-én „becsapódás előtti nap” elmentem a helyi — kazinc­barcikai - OTP-hez, illetve Posta- hivatalhoz tájékozódás céljából, érdeklődni, hogy esetleg nincs-e valami különösebb akadálya a másnapi kifizetésnek. A betét­könyvet az 1. sz. P.hivatal állí­totta ki 15-20 évvel ezelőtt, de a kamatokat a megyei OTP számol­ja el. Mindkét helyen szíves tudo­másomra hozták, hogy abszolút semmi akadálya nincs a másna­pi felvétnek (jún.8.), illetve kifize­tésnek. A kiállított kifizetési bi­zonylatok és betétkönyvek áta­dása után 18 perc elteltével köz­li velem a csoportvezető és a hiva­talvezető, hogy nem kaphatom meg az igényelt összegeket, csak annak mintegy 62 %-át! Mert a kamat így meg úgy, aztán a- múgy...stb. stb. azt a megyei OTP fiók számolja, ők csak megbízást teljesítenek, megint stb. stb... Közben megjegyeztem, hogy 1992. dec.31-ig a kamat elszámo­lást nyert, lezárt évnek tekinthe­tő, a korábbi évekkel együtt! Jó­zan paraszt ésszel nézve az elfek­tetett összeg - tőke - „megdolgo­zott” a jóváírásokért! Hiába hi­vatkoztam én az első bekezdés­ben leírt 6./pontra. Javasolták menjek az OTP-hez Miskolcra. De ekkor a vérnyomásom már igen magas lehetett, egyébként is én nem úgy rendezkedtem be, hogy Miskolcra szaladgáljak az­nap, meg egyébként is három sze­mély várt rám, pénzzel együtt, azzal a céllal, hogy intézzük a már említett lakásproblémáin­kat, gyerekek részére! A teljesség kedvéért meg kell je­gyeznem, hogy a betét mindig a maximális időszakig levolt köt­ve. Ez azonban a takarékosság szempontjain túl és a visszafize­tésen mit sem változtat. Miskolcra ugyan nem mentem, de a szembeniévé OTP-be igen. Ott közölte velem a fiókvezető he­lyettes: Egyszerűen nem érti, hogy a Posta miért nem teljesítet­te a kifizetést?! Megjegyzésem: én sem értem! Javasoltam, hogy akkor fizessenek önök! Válasz: az nem olyan egyszerű, egyeztetni kell a megyei fiókkal, engedély kérés, szintén stb. stb..., telefo­nálni kell, időbe telik, egyebek.! Meg aztán nekem kell kifizetni 100.-Ft-ot, telefonköltséget! Na­gyon jó! A „hangulat”-om csak emelkedett, emelkedett...Ez volt a csúcs! Az állam, illetve az OTP használja a pénzemet, majd 20 évig, pár évvel ezelőtt még 26 %- os kamattal, jelenleg - ha jól tu­dom követni momentán 11 vagy 12 % nettó kamat mellett, micso­da szolgáltatás, és még én fizes­sek telefonköltséget?! Kifizettem! Ekkor elkérték a személyi igazol­ványomat, mondom erre miért van szükség, a betétkönyv bemu­tatóra szól? Nem fenntartásos. „Hát ez kell”. A délelőtt nagyré­sze rá ment, végül sok-sok bi­zonylat aláírása után (még némi várakozás után) hozzájutottam a saját megtakarított pénzemhez. Még egy ilyen eset - rizikófaktor -és a mentőautó viheti a „kedves, tisztelt ügyfelet” infarktussal a legközelebbi kórházba! Ideje lenne a bürokratikus pénz­ügypolitikán változtatni, az „üzlettársak” személyi jogait fi­gyelembe venni, a két pénzinté­zetnek közös nevezőre jutni, a kölcsönös korrektség pedig ne csak egyoldalú legyen. Erre vo­natkozólag a nyugati — demokra­tikus országokban kedvező ta­pasztalatokat lehet szerezni, szí­ves figyelmükbe ajánlom az ille­tékeseknek. Befejezésként meg kell még je­gyeznem, hogy a nehezen meg­történt visszafizetés után a ko­rábban elhelyezett összeg csak­nem egyharmada a betétköny­vekben maradt. Hegedűs Ferenc Kazincbarcika Egyébként köszönjük, megvagyunk... Nagyon fura érzéssel olvastam a „Sokszínű szegénység” c. írást jú­nius kilencedikén az újságban. Ilyen ellenérzésekre naponta van alkalmam és okom. Az elmúlt át- kos rendszerben nem nagyon le­hetett választékosán élni. Kap­tunk, ami volt és örültünk, hogy azt is kaptuk. Hiánygazdálkodás­nak nevezték ezt akkor, és ígér­ték, hogy idővel ez megszűnik. Mára meg is szűnt. Van minden ami kell, az is, ami nem kell, csak egy baj van: Ezeket a csoda hol­mikat nem nekünk gyártották. Valóban elérhető közelségben vannak tőlünk. Csupán öt milli­méter vastagságú üveglap vá­laszt el tőle, meg egy világ. Egy világ, ami ma még nem a mi vilá­gunk. Évekkel ezelőtt szívesen nézeget­tem a kirakatokat, mert reális esélyem volt arra, hogy az ottani szegényes választékból olykor én is vásárolhatok. Ma úgy megyek el ezek előtt, hogy pillantást se vetek rájuk. Nincs értelme. Hogy ügyetlenek vagyunk, azzal egyet értek. A kölcsönös ügyet­lenség már nem eléggé világos előttem: Egyrészt vagyok én az ügyetlen, a mamlasz polgár, akit ilyenné tett az elmúlt rendszer. Velem szemben ki lehet még ügyetlen? Netán azok, akik a gaz­dasági és a politikai vezetésben degeszre szedték magukat, vagy a legitim urak, akik ma ugyan azt teszik? (tisztelet a kevés kivé­telnek.) Ezek nem ügyetlenek. Pénzük és kapcsolataik révén megy a csacsi. Csak az az öt, - hét millió balek, aki csak dolgozott, az van kisemmizve és ki is lesz minden időben. Ezen semmi sem segít. Ezek az emberek velem együtt továbbra is elfogadnák a boldog együgyűség, az egyforma­ság állapotát, mert akkor a téli tüzelő, a betevő falat és az elemi szükségletek fedezése nem jelen­tene agyrepesztó gondot. Nem kell nekünk a hét nyelven kukorékoló francos kacat. Kell a fenének. Egyszerű, biztonságos, emberi élet kellene kiszolgálta­tottság, megaláztatás és kilátás- talanság nélkül, amit a tisztes­séges munkával elérhetünk. Aki­nek ez kevés, hajtson, ahogy bír és tartsa be a tisztesség elemi szabályait. Egyébként köszönjük, megva­gyunk, bár erősen fogyatkozunk és ezért a magunk módján min­dent megteszünk. A mi életünk nem ér annyit, hogy a meg­hosszabbításáért valamit is te­gyünk. Az emberpiacon nincs ázsiónk. így érthető, hogy immár a magunk számára se vagyunk becsesek. A mi helyünket a pénz istene ki­jelölte a társadalom legalján. Hogy onnan ki ne szabadulhas­sunk, arra mindig szigorúan ügyelnek. Egyet biztosan tudunk! Meggazdagodni többnyire csak becstelen úton lehet. Ilyenek mindig voltak és lesznek is. Ezek­nek van képük szemüket ájtato- san az ég felé forgatni. Képmuta­tásuk felháborító. Hogy talpuk alá gyűrik, sárba tiporják a gyá­moltalan társadalmi masszát, az természetes. De hogy ezek még moralizálnak is valami féle isten­re hivatkozva, ez már cinizmus és arcátlanság. Búzás István Szendró HATALOM a demokráciában Tudom nemcsak itt: - kis országunkban sok helyen, — de Szendröben is tetőzött! Nyolcadikos ballagókkal történt! Aranyo­sak, kedvesek, szépek és főleg tehetségesek! Sokat tettek ezért a községért. Tették, mert szerették tenni, amit csinál­tak, s mert sokszor és sokat volt rájuk, a műsorukra szükség. Táncoltak, énekeltek, szavaltak. Sőt nem csupán itthon, hanem környékünk településein is, emlékműava­tásokon. Az iskola tantestülete és diákön­kormányzata úgy döntött, hogy megéi'de- melnek a négyéves munkájukért legalább 1 napos kirándulást, - jutalomként. A kö­zeli Rakacai-tó volt a cél. Az utaztatást a helyi önkormányzat mikro- buszával szerették volna megoldani. Ta­nárnőjük a GAMESZ vezetőjétől két héttel korábban kérte a gépkocsit. — „Nem jelent gondot, hiszen nem távolság” - mondta ő. Csak a Polgármester Úrra nem gondoltak. A kirándulást megelőző napon tudta meg a közösség, hogy éppen őket nem viszik ki a tóra, mert ezt a Polgármester Úr nem en­gedélyezte. Tudniillik nem őt személyesen kérték meg, hogy adja „kölcsön” a buszt. Ennyi a történet. Köszönet mindenért! Az önkormányzatnak is, akik ugyan nem tudtak a dologról! De hisz miért is? A Polgármester Úr döntött, mint minden másban. Ha keserű szájízzel indult is a kirándulás jól sikerült. A tantes­tületi tagok személykocsijukkal kivitték a nyolc tanulót és tanárnőjüket. Míg nem volt önkormányzat, a gyermeke­ink nem ismerték a HATALMAT. Most vi­szont igen! - volt tanáruk jóvoltából, aki polgármester lett. A kamarakórus nevében: Cserháti Sándorné csoportvezető A társadalmi munka védelmében Egy lakóközösség fejlődése nehezen kép­zelhető el az állampolgárok aktivitása, ilyen, olyan támogatása nélkül. Gondol­junk csak Miskolc köztéri szobraira, néva­dó emléktábláira, a kimagasló személyek dísz-sírhelyeinek ápolására, a város dísz- ivókútjaira, amelyeket a városukat szere­tő állampolgárok társadalmi munkában va­lósítottak meg, vagy újítottak fel. Igaz, hogy a város vezetői különböző kitüntetésekkel, kisebb, nagyobb jelképes kedvezmény adá­sával bővíteni igyekeztek az önkéntes tár­sadalmi munkások, a lokálpatrióták tábo­rát. Egy ilyen serkentő intézkedés volt, hogy a társadalmi munkás a végzett társa­dalmi munka tényleges, tiszta értékével csökkenthétté a jövedelmi adó alapját. Jól járt a város, mert a kapott kedvezmény összege eltörpült a végzett társadalmi mun­kák értéke mellett. Az 1992. gazdasági év döntő változást ho­zott a társadalmi munka frontján, mert megszűnt az a kedvezmény, hogy a végzett társadalmi munkák eszmei, de valóságos értékével csökkenthették a személyi jöve­delmi adó alapot, kizárólag az alapítványok összegét lehetett jövedelemadó-csökkentő tényezőként figyelembe venni. Kevés olyan vállalkozó akadt, akinek az éves jövedelme egy-egy alapítvány létesítését lehetővé tet­te volna. Az eredmény ismert: 1992. évben már csak az igazán megszállott lokálpatri­óták végeztek társadalmi munkát. Döntő­en ennek tudható be a társadalmi tulajdo­nú létesítmények gondozatlansága s új lé tesítmények készítésének szinte teljes leál­lása. Ennek oka, — véleményem szerint - hogy az illetékes szervek a személyi jöve­delmi adóval kapcsolatos rendelet megalko­tásakor nem teljes tárgyilagossággal mér­ték fel a rendelet negatív visszahatását. Javasolom a rendelet idevonatkozó részé­nek tárgyilagos felülvizsgálatát és átdol­gozását. Tarcsi Lajos Miskolc Sportoljon, mamikóm, az is van olyan e- gészséges, mint a friss zöldség! RajziMTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom