Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Május 15., Szombat----------APROPÓ---------­Be kecsi Szabó László Százhetven gyerek örült a tavaszi szél­nek, a napsütésnek. Ok azok, akik a hi­vatalos megfogalmazásban „eltérő tan­terv szerint” tanulnak. Ok azok, akikről a sors, ez a kegyetlen, úgy döntött, hogy músok legyenek, mint boldog gyermek­társaik. Ok azok, akik nehezebben olda­nak meg egyszerűnek tűnő feladatokat, hogy aztán sokkal jobban örüljenek apró, jelentéktelennek tűnő eredmé­nyeknek. Mindez Szerencsen a Rákóczi Zsig- mond Általános Iskola udvarán lebo­nyolított sportversenyen jutott eszem­be, ahol az enyhe értelmi fogyatékos gyermekeket nevelő iskolák tanulói mérték össze erejüket, ügyességüket. Az iskola igazgatónője, Kulcsár Sándorné emlékeztette is a tanárokat: e gyerme­kek nevelése, tanítása során elért ered­mények kicsinysége miatt soha nem kell szégyenkezniük. Példaként említette az „övéit”, akik szép sikereket értek el. (A komplex megyei tanulmányi versenyen kétszer első, második, országos verse­nyen második, negyedik helyezettek let­tek, kulturális seregszemlén egyszer ezüst érmet kaptak). Bár ezen a sportversenyen a házigaz­dák csak ötödikek lettek, sem ők, sem az érem nélkül maradt gyerekek nem szé­gyenkezhetnek. Mert az ő teljesítmé­nyüket önmagukhoz képest kell mérni. S így már másképp áll a dolog. Mert nagyobb eredmény a közös élmény, a drukk, a felhőtlen derű, a jókedv. Ebben pedig nem volt hiány...------------MOZI --------— K ampókéz (ÉM - DK) — Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fiatalember, aki festőként szép kar­riert futhatott volna be, ha terhes nem lé­szen tőle egyik akt - modellje. De az lett, amitől a lány papája begorombult, s levá­gatta a fiú kezét. (Azért nem mást, mert ak­kor nem lehetne a film címe Kampókéz...) És ez még mind semmi. A levágott kezű férfit megkötözték, méhviasszal bekenték, ráengedték a méheket, s azok aztán halál­ra szurkálták... Ez persze még nem a film storyja, csak a címszereplőé. A film - amely közeledő lá­bakkal, kampós kézzel, megállított pil­lanatokkal és érezhető gondolatokkal végig feszültségben tart minket - arról szól, ho­gyan él tovább Kampókéz legendája. Mert a címszereplő halott állapotában is em­bereket gyilkolászik valamelyik amerikai nagyvárosban. Hiszik, át tud menni a falon, pedig - mint a témával foglalkozó kutatónő rájön - ebben nincs titok, csak a furdőszo- batükrök mögött nem volt fal. A lényeg, hogy a hitetlen kutatót, létét bizonyítandó, meglátogatja Kampókéz, először csak „hü­lyíti”, azt a látszatot kelti, hogy a nő a gyil­kos, majd meg is öli. A vége aztán szokásos zombisors... Ennyit a filmről! Pedig ez alapján hatalmas pszichológiai tanulmányt lehetne írni félelmeinkről, melyeknek ha valós alapjuk nincs, hát van kitalált. Hatalmas tanul­mányt lehetne írni az emberi hiszékenység­ről és befolyásolhatóságról. Tanulmányt a legendák hiteléről, és a reálisnak tűnő képtelenségek elfogadásáról. Mikor - mert vannak bizonyítékul szolgáló jelek, - a- gyunk „bedől”, s már elhisszük, hogy aki­ben eddig bíztunk, az őrült gyilkos... És be­lekapaszkodhatnánk még sok más érdekes gondolatba. Csak éppen nem érdemli meg a film... Szószóróról Miskolc (ÉM) — Koncz Gábor, színművész (aki pályafutását a Miskolci Nemzeti Szín­házban kezdte), Leblanc Győző a Magyar Állami Operaház magánénekese, (a miskol­ci operettek gyakori szereplője), az XL Sis­ters (a férfi Pa-Dö-Dö) és Kovács István üzletember, a magyar pomókirály lesznek M. Kiss Csaba vendégei május 22-én este hat órától, az ITC-ben (Mindszent tér 1.) a következő Szószóróban. No és persze most is lesz meglepetés... Jegyeket a kereskedelmi központ portáján illetve a színház jegyirodájában elővétel­ben is lehet váltani. ✓ '' Verebek vagy fülemülék A „domverebek" Miskolcra is eljönnek Regensburg-Miskolc (ÉM)—„A világ legjobb fiúkórusa.” A legtöbb helyen, ahol már szerepeltek, egy­szerűen csak így titulálják őket, a regensburgi „dómverebeket”... A Regensburger Domspatzen szá­mos országban énekelt már Georg Ratzinger karnagy vezetésével, és most a Mindszenti Énekegyüttes meghívására Magyarországra - sőt Miskolcra - is eljönnek. A Mind­szenti plébániatemplom ez évben 250 éves, ez a jubileum „hozza el” ide június 3-án a kórust. Műsoruk felöleli szinte az egész zenetörténe­tet. A hangversenyre várják Miskolc város valamennyi kórusát, de különösen a gyermekkórusokat, hiszen nekik (is) igazán nagy élmény lehet „profi” társaikat hall­gatni. Másnap énekelnek a Szent Anna-templomban, de természete­sen az ország több városába is ellá­togatnak, így június 2-án Bu­dapesten a Szent István-bazi­likában, 5-én az egri bazilikában, 6-án pedig Fertődön szerepelnek. Tudni kell a gyerekek iskolájáról, hogy az több mint ezeréves múltra tekinthet vissza, Szent Wolfgang regensburgi püspök alapította az intézményt 975-ben. Az énekkart dr. Theobald Schrems tette világhí­rűvé. Georg Ratzinger 1964-ben vet­te át a kórus irányítását, s már vele is nagyon sok helyre jutottak el a különleges hangi adottságú gyere­kek. Voltak turnén a skandináv or­szágokban, Németország és más eu­rópai országok sok városában, Ame­rikában, Japánban. Jó néhány le­mezzel is dicsekedhetnek. Énekel­tek az „örökkévalóságnak” többek között Monteverdit, Mendelssohnt, Palestrinát és természetesen Ba- chot többször is. A hazai koncertjeik során majd min­denki maga döntheti el, hogy a vere­bekhez vagy inkább a fülemülékhez hasonlítja a széphangú kisfiúkat. (A Regensburger Domspatzen ma­gyarországi hangversenykörútjá- nak fő támogatója a Budapest Bank Rt.) Szinvavölgyi szép magyar tánc Miskolc (ÉM-DK) — Nem­régiben érkezett haza Szarvasról a Gyermektáncosok szólótánc­fesztiváljáról a Szinvavölgyi Együttes iíjúsági csoportja. A verseny döntőjébe százötvenen jutottak be. Nyolcán Miskolcról, akik ha már ott voltak, öt díjat el is hoztak. Két kislány, Körösi Kata és Gyalai Zsuzsa pántlika­díjat kaptak, Szanyi Borbála és Tolvaj Róbert pedig a zsűri különdíját vehették át. A fesz­tiválon a kötelező tánc a dunán­túli volt, a zsűri szerint legjob­ban ezt is a miskolci Gyalai Zsu­zsa táncolta.- Kisírott szemmel táncoltam el mégegyszer a gálán, annyira ö- rültem - meséli az egyébként rit­kán szólaló Zsuzsi. Hogy szerin­te is ő volt-e a legjobb, arra egy halk „nem tudom” a válasza, ma­gyarázatként hozzáteszi, hogy társait nem látta táncolni.- A legszebben az üveges táncot mutatta be Zsuzsi - mondja Ma­ródi Attila, az együttes vezetője. Adódik a kérdés, vajon hány üve­Somogyi üvegestánc - Gyalai Zsuzsi előadásában Fotók: Dobos Klára get tört össze a próbák során, a- míg sikerült ilyen biztosan a (saját) feje tetejére állítania. Bár van azért ebben egy kis titok, az üveg kifejezetten a tánchoz ké­szül, így az alján nagyobb a be­mélyedés, mint a megszokott. De azért így is „elaprózódott” közü­lük néhány... A díjazásokon kívül történt még valami Szarvason, amire büszke lehet az együttes. A Száraz-ma­lom előtt a miskolci fiatalok mu­tattak be egy székelyföldi tánca­nyagot, amelyet rögzített a te­levízió, s idővel a Szép magyar táncok sorozatban láthatjuk majd. Mint az együttes vezetője meséli, némelyik gyerek teljesen úgy táncol, mint egy felnőtt adat­közlő... A „dunántúlit” a legutóbbi pró­bán már csak a fotó kedvéért lát­hattuk. Hiszen a debreceni Örök­ség fesztiválra készülnek három új műsorszámmal. Tanulják a nyugat-mezőségit, a hajlikázást és a szatmári botolót és verbun- kot. Az irodalom nem lóverseny... Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — „A könyvlista készítésében azért vállaltam részt - mondta kérdésünkre Ke- resztúry Tibor -, mert úgy gon­doltam: egy ilyen irodalomkriti­kusok által összeállított érték­rangsor orientáló szerepet tölthet be, áttekinthető módon helyette­sítheti a rosszul funkcionáló iro­dalomkritikát.” Az Alföld kritikusa volt az egyike annak a negyven-egynéhány iro­dalmárnak, akiket a Magyar Napló című kéthetente megjelenő irodalmi újság felkért, hogy rend­szeresen jelöljék meg azt a tíz könyvet, amelyet a közelmúlt magyar szépirodalmi terméséből a legértékesebbnek tartanak, összesen harmincnégyen vál­lalkoztak is arra, hogy most első alkalommal az 1992-es év általuk vélt legjobb köteteit megnevez­zék, majd az idei termés követke­zik, 8 a harmadik alkalomtól fog­va már valóban a legfrissebb könyvekre figyelve minden hónap végén egy valódi „bestseller lis­tát” állíthat össze a Magyar Nap­ló. Az újság megjelenésével egyidő- ben a lista közlésére lapunk is rendszeresen vállalkozik. A „bestseller” elnevezéssel az újság terminológiáját követjük, ami ez esetben nyilván nem a szó erede­ti jelentését takarja. Azaz, nem igazi „bestsellereket”, nem a könyvesboltokban, s főleg az utcai árusoknál a legjobban eladható műveket soroljuk majd fel, hanem az említett kritikusok, irodalomtörténészek értékrendje szerint szelektálunk. „Az irodalom persze nem lóver­seny - szögezte le Keresztúry Ti­bor - a minőségek ilyen módon nyilván nem mérhetők, nem de- kázhatók, de ha a maga kissé pri­mitív, leegyszerűsített eszközei­vel is, e lista mégis csak jelez va­lamiféle értékrendet. Természetesen sok múlik a kri­tikusok beállítottságán, de itt fi­gyelembe kell venni: ezt a 34 kri­tikust a Magyar Napló kérte fel. Nem a minisztérium, nem az író- szövetség, hanem egy irodalmi lap, amelynek szuverén joga pél­dául, hogy melyik könyvről írat kritikát, s melyikről nem.” A Magyar Napló törekvése min­denesetre az volt, hogy a legkü­lönfélébb korosztályból, más-más irányzatokat képviselő kritiku­sokat, irodalomtörténészeket szervezzen be e Játékba”. Természetesen az ízlések külön­bözőek, egyes áramlatok domi­nálnak (magunk is így látjuk), de hát ez a Magyar Napló orientált­ságát tükrözi. Az is nyilvánvaló, hogy mindenki megelégedésére iigysem lehet semmiféle „ku­ratóriumot” összeállítani. (Ä 34 kritikus nevét a most megjelenő Magyar Napló közreadja). Az első alkalommal 68 szerző 73 könyve kapta a 340 szavazatot. Mivel 1992-ben csak a könyvhét táján több mint 190 könyv jelent meg, e „szűk merítési kör” nyil­ván nem a kötetek csekély szá­mát jelzi, hanem azt, hogy a kriti­ka elég egységesen ítélkezik. íme tehát a Magyar Napló 1992- es „bestseller listája”: 1. Bodor Ádám: Sinistra körzet (Magvető) 29 szavazat, 2. Kertész Imre: Gályanapló (Hol­nap) 20, 3. Nádas Péter: Talált cetli (Je­lenkor) 17, 4. Krasznahorkai László: Az ur- gai fogoly (Széphalom) és Márton László: Átkelés az üvegen (Je­lenkor) 16, 6. Tolnai Ottó: Árvacsáth (Or- pheusz-Fórum) és Orbán Ottó: Egyik oldaláról a másikra fordul, él (Magvető) 13, 9. Marno János: Az albán szálló (Holnap) 12, 10. Rába György: Kézrátétel (Szépirodalmi) 11. II. edelényi hét Edelény (ÉM) — Az edelényi gö­rög katolikus templomban május 16-án, vasárnap este 6 órakor Nagy Attila, a város polgármeste­re ünnepélyesen megnyitja a II. edelényi hét rendezvénysoroza­tát. A gazdag program elsősor­ban a népi hagyományok feleleve­nítésére épül, emellett bemu­tatkozhatnak a kultúra számos ágának mai képviselői is. A megnyitó műsorában például a görög katolikus Kicsinyek kama­rakórusát, a miskolci Alapkő e- gyüttest, a május 22-i Bódva-völ- gyi hagyományőrzők találkozóján az edelényi gyermek citerazene- kart, a Hagyományőrző Népdal- kört, a szögligeti, jósvafői, aggte­leki népdalkört, a rendezvény- sorozat május 23-i záróműsorá­ban pedig a helyi református énekkart, az Izsó Miklós Gim­názium énekkarát, valamint a Hozsánna római katolikus kórust hallhatjuk. Elsősorban a Borsodi Tájház és környéke ad otthont a népi mes­terségek felelevenítőinek, a ke­nyér- és lángossütőknek, a köpü- lőknek, görhesütőknek, a gipsz- formázóknak, seprűkészítőknek, a népi játékok ismerőinek. Emel­lett régészeti, néprajzi, történeti előadások, kiállítások, valamint előadói estek várják Édelény és környéke kultúraszerető közön­ségét. Csipogó évadzáró Miskolc (ÉM) — Mozgalmas és látványos évadzárót tart Miskol­con a Csipogó néptáncegyüttes. Május 16-án, vasárnap délután 4 órától a Sportcsarnoktól végig a Széchenyi utcán az Erzsébet térig vonulnak a népviseletbe öltözött táncos lábú régi és mai tagok a város lakosságának jó szórako­zást, hétfői nagy rendezvényük­nek pedig hatásos reklámot bizto­sítva. Május 17-én, hétfőn a Miskolci Nemzeti Színházban délután fél 4-től és este 6 órától látható a gálaműsor, melyben 6 évtől 40 évig minden korosztály képvisel­teti magát - és nem csak a Csipo­gó színeiben, a megyéből is érkez­nek vendégtáncosok. A nagysza­bású rendezvény fővédnöke dr. Gyulai Gábor címzetes államtit­kár, védnökei Serfőző Sándor, az Állami Népi Együttes igazgatója és Tímár Sándor, az Állami Népi Együttes koreográfusa. A színház előterében csipkeverők, gyöngyfűzők, fafaragók és más népi iparművészek mutatják be és adják át tudásukat. Az emeleti társalgóban pedig a népművésze­ti témakörben meghirdetett Csi­pogó-raj zpályázat legjobb mun­káit láthatják az érdeklődők. Emlékkiállítás Miskolc (ÉM) — Csabai Kálmán, a nagybányai festőiskola törekvé­seit folytató festőművész előtt tiszteleg emlékkiállítással a Mis­kolci Galéria (Déryné u. 5.). A tárlatot május 17-én, hétfőn dél­után 5 órakor dr. Végvári Lajos művészettörténész, egyetemi ta­nár nyitja meg. Múzeumi muzsika Miskolc (ÉM) — A múzeumi vi­lágnap alkalmából május 16-án, vasárnap délután öt órától az Egressy Béni Zeneiskola növen­dékei adnak hangversenyt a Her­man Ottó Múzeum képtárában. (Miskolc, Görgey A. u. 28.) Színjátszóink Miskolc (ÉM) — Ezen a hétvé­gén rendezik meg Debrecenben a II. Weöres Sándor országos gyer­mekszínjátszó találkozó területi versenyét. Megyénket három cso­port képviseli. Az encsi Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákszín­játszói A muzsikáló fazék című előadást (rendező Dureczki Bé- láné), az arnóti iskolások Weöres Sándor Csalóka Péter című mű­vét (rendező Mikita Gábor) és a kistokaji színjátszók Népi játékok című műsorukat (rendező Zom- borné Kis Edit) mutatják be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom