Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

1993. Március 23., Aion barlangja A Tavaszi Fesztivál kecskeméti rendezvényeit a Tóth Armand Aion barlangja című szimfonikus költeményének bemutatásával nyitották meg. A Miskolci Nem­zeti Színház zenei vezetője, Tóth Armand ezt a művét évekkel eze­lőtt bécsi felkérésre komponálta, de a magyar közönség most hall­hatta először. Az ősbemutató nemcsak a kecskeméti fesztivál megnyitója volt, hanem ezzel avatták fel a város új hangver­senytermét is. _______________ Á prilisi tréfa Stílszerűen április 1-én mutatják be a Színház és Filmművészeti Főiskola növendékei Eisemann: Fiatalság bolondság című darab­ját. Az előadás rendezője Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nem­zeti Színház igazgatója. Verebes visszatér Ebben az évadban már találkoz­hattunk Verebes Istvánnal, hi­szen ó rendezte az első nagyszín­házi előadást, Rostand Cyrano de Bergerac című romantikus szín­művét. S a rendező, most színész­ként tér vissza Miskolcra. Az április végére tervezett Szép Er- nó-bemutató férfi főszerepében láthatjuk. Az előadás vendég- rendezője Telihay Péter főiskolai hallgató, aki a Stuart Mária-dip- lomamunkájával már szintén be­mutatkozott az idén Miskolcon. A Háromlevelű lóhere című előadás érdekessége lesz még többek kö­zött az is, hogy Nagy Ibolya, akit eddig leginkább csak primadon­naként ismertünk, most prózai szerepet játszik. Hangözön A Miskolci Nemzeti Színház énekkarának tagjai nagyszabású gálaműsorral kedveskednek a ze­neszerető közönségnek. Március végén, 27-én és 28-án délelőtt II órától a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola Bartók- termében mutatják be Hangözön című összeállításukat. A műsor első részét a „hangversenyterem­ben” tartják, a második helyszín a „Savoy”. így először operarész­leteket hallhatunk, majd felcsen­dülnek a népszerű operett- és mu­sicalrészletek. A premier előtt, március 24-én délután 4 órától a miskolci Szo­ciális Otthonban vendégszerepei­nek Hangözön című összeállítá­sukkal az énekkar tagjai. Király az 5.a-ból A tánc diadala című balettest utolsó részében, A királyfi víg ba­lettje című tánckomédiájában a táncosok Handel Vízizenéjére, Majoros István koreográfiája alapján eltáncolják, hogy mennyi­re váiják már a királyfit. És amint óhajtják, úgy történik: pompás hajójával megérkezik Regős Ádám, a miskolci 7. Számú Szabó Lőrinc Általános Iskola 5.a osztá­lyos tanulója. Ingázó Romeo Dumas A Kaméliás hölgy című darabjában Armand szerepében láthatjuk először Miskolcon Alföldi Róbert színművészt. A miskolci próbákkal egyidóben a Vígszínházban a Bolha a fülben című darabban játszik, a Pesti Színházban Rómeót alakítja, ez­zel párhuzamosan Dürrenmatt Nagy Romulusában is szerepel. A 24. Filmszemlén a Bukfenc című film főszerepében láthattuk, s néhány hete fejezték be a Printzenbad című német film for­gatását. így szinte naponta ingá­zik Miskolc és Budapest között. Cyrano-siker Körülbelül 17 500 ember látta a Miskolci Nemzeti Színház Cy- rano-előadásait. A statisztikák szerint néhány százalékkal ma­gasabb volt a Cyrano nézettsége, mint a Cirkuszhercegnó című operetté. Kedd Színlap Amíg itt Godot-ra várunk... Vladimir (Szervét Tibor) és Estragon (Quintus Konrád) ...addig legalább próbáljunk meg beszélgetni. Kezdhetjük például azzal, hogy ugyanúgy várnak-e a svédek is Godot-ra, mint ahogyan mi várunk. • Ebben a zsidó-keresztény kul­túrában nevelődött világban min­denütt - függetlenül attól, hol él­nek - ugyanúgy absztrakcióktól remélik életük megváltását az emberek. Ennek a kultúrkörnek a foglyai intézménytől, államesz­ménytől, Istentől... mindegy, mi­től, lényeg az, hogy nem önma- guktól várják a „csodát”. Pedig sokkal izgalmasabb, ha a saját bukását maga készíti elő az em­ber - mondja Kovács Kristóf, a Miskolci Nemzeti Színház ren­dező-dramaturgja, aki először Svédországban rendezte meg a Beckett-darabot, s Magyarorszá­gon is ez lesz az első rendezői munkája. A megváltás szüksé­gességéhez még magyarázatkép­pen hozzáteszi: • A legtömörebben a helsingbor- gi postahivatalban fogalmazta meg egy Amerikában élő svájci férfi: „life is shit, and then you'll die” - „az élet szar, aztán meg­halunk”. Persze lehet jól élni, akár még pénz nélkül is, ha nem az anyagi javakat tartjuk fontos­nak. Kiélheti magát az ember a csavargásban, éjszakába nyúló beszélgetésekben, színházcsiná- lásban, nőkben... De alapjában véve az élet céltalan. a Milyen cél vezette mégis Svédor­szágba, és miért jött mégis haza? • Úgy adódott, hogy a feleségem parapolitikai tevékenysége miatt el kellett hagynunk Magyar- országot. Harmadéves főiskolás voltam, amikor egy hétfőn ki­mentünk a repülőtérre. Azért vá­lasztottuk Svédországot, mert azt gondoltam, olyan lesz, mint Ingmar Bergman filmjei. Másfél év után ott újra jelentkeztem a főiskolára, így Svédországban szereztem rendezői diplomát. Azt nem mondanám, hogy hazajöt­tem, számomra nem a Hegyes­halom és Záhony közé beszorítha­tó terület jelenti a hazát. Nekem a haza embereket, nyelvet, kultúrát jelent... a Akkor úgy kérdezem, miért köl­tözött vissza Magyarországra? • Mert nem kaptam jegyet a Ti­tanic első útjára. És szerettem volna, látni egy katasztrófát. aVégül erről is lemaradt... • Itt is teljes az összeomlás, csak egy kicsit unalmas. Hiányzik be­lőle a tragikus szépség. Mert rendben van, ha megölik az em­bert, de tegyék azt egy toledói pen­gével, ne egy akácbunkóval. □ És most itt várhat velünk Godot- ra... Milyen lesz a mi Godot-nk? • Nem tudom. Senki sem tudja. Csak annyit sejtünk, hogy fehér szakálla van. Olsten? • Adorno szavait kissé átalakít­va azt kell mondanom, hogy Auschwitz után nem tudok hinni Istenben. □ Ilyen sötéten látja a helyzetet? • Nem. Sót, a Godot is nagyon vi­dám darab. Csak arról szól, hogy meghalunk. Nincs benne semmi önsajnálat, semmi szentimenta- lizmus. De az élet nem happy end- del végződik! □ Hogyan lehet túlélni a befe­jezésig ezt a néhány évet? • Szeretni a másikat, nem csak elfogadni a szeretetét... Közben nem szabad eltűrni bizonyos dol­gokat: az aljasságot, az árulást, a sekélyességet, a hazugságot. Nem szónokolni kell ezek ellen, hanem úgy élni... □ Magyarországon vagy valahol máshol? • Hogy én még hová kerülök, azt nem tudom. Van vagy százötven ország, és ebből még csak három­ban éltem. Egyszer majdnem el­mentem Máltára gimnáziumi tanárnak. De lehet, hogy Dél- Amerikába megyek városi geril­lának... □ Elhagyná a színházat? • Elóbb-utóbb úgy is színházat csinálnék. A színház borzasztó jó dolog. A színpadon kereszteződik az egész világ: emberek, állatok, gondolatok. Még az sem tudja el­rontani az örömét, hogy hosszú távon társadalmi haszna is van. Két Kaméliás egy színházban Marguerite (Varjú Olga) és Armand (Alföldi Róbert) Minden regénynek körülbelül annyi olvasata létezik, ahányan olvassák. Ha kezünkbe veszünk egy drámát, a szerző utasításaira és a saját fantáziánkra hagyat­kozva képzeljük el a helyszínt, a szereplőket, mozdulatokat, a hangsúlyokat. A színházban vi­szont már „vezetnek” bennünket. Ott áll előttünk az egyetlen Romeo, Júlia, Stuart Mária vagy éppen a „kaméliás hölgy”. De a Miskolci Nemzeti Színházban kétféle változatban is bemutatják Dumas: A kaméliás hölgy című darabját. A színháztól kapott tájékoztató szerint e sajátos kísérletnek az az előzménye, hogy Zsótér Sándor elkészítette a darab új változatát, amelyet a nagyszínházban sze­retett volna megrendezni. „Ez a feldolgozás a hagyományos szín­művet olyan új, meghökkentő és - mondjuk úgy - avantgárd szem­lélettel, motívumokkal formálta át, amely nem számíthatott a nézők tömegeire, de élményt, meglepően új megoldásokat mu­tathat a színházi formanyelv megújítását kedvelők kicsiny, de hálás táborának. A színház igazgatója, Hegyi Ár­pád Jutocsa, a rendezővel egyetértésben úgy döntött, hogy az átdolgozott Kaméliás hölgy be­mutatójára a színház egyik kisebb termeben kerüljön sor, míg a nagyszínházban színpadra ál­lítják A kaméliás hölgy klasz- szikus változatát.” IQ. Alexander Dumas A kaméliás hölgy című regénye nyomás, Arthur Rimbaud leveleinek fel- használásával Zsótér Sándor ren­dező megírta a saját változatát. A Hölgy kaméliák nélkül című melodráma bemutatója április 24-én a színház balett-termében lesz. Az előadás szereplői: Orosz Anna, Kuna Károly, Szegedi Dezső és Seres Ildikó. A dísz­leteket Ambrus Mária (m.v.), a jelmezeket Papp János (m.v.) ter­vezte. Az „eredeti” kaméliás hölgy, Marguerite Gauthier Párizs ün­nepelt szépasszonya. Fényes es­télyekre, bálokba, operába jár. Gazdag urak versengnek ke­gyeiért. Vagyonokat fizetnek azért, hogy vele tölthessenek egy éjszakát. De Marguerite mégsem lehet boldog. Az ünnepelt kurtizán feláldozza saját szerelmét a pol­gári erkölcs diadaláért. Az ifjú Dumas tudta mi kell a II. Csá­szárság közönségének. És a tisz­ta lelkű, tüdőbeteg kaméliás höl­gyet azóta is szereti a közönség. Á szerelmi dráma bemutatója mindenütt a világon biztos siker. De az operaváltozat, Verdi Tra­viatájának előadásain is megtelik a nézőtér. A kaméliás hölgy premieije már­cius 26-án, pénteken este a nagy­színházban lesz, előző este az Egyetemi bérlet tulajdonosai lát­hatják. Szerdán pedig, a korábbi bemutatók hagyományait foly­tatva, a munkanélküliek váiják a nyilvános főpróbára. Az előadás vendégrendezője Sep- rődi Kiss Attila, a díszleteket Kemény Árpád (m.v.), a jelme­zeket Juhász Kati (m.v.) tervez­te, a dramaturg Faragó Zsuzsa. És akik a múlt században történő párizsi szerelmi dráma megele­venítik: Varjú Olga, Alföldi Ró­bert (m.v.), Varga Gyula, Kulcsár Imre, Sallós Gábor, Posta Lajos, Mátyás Jenő, Udvardi-Lakos Márton, M.Szilágyi Lajos, Molnár Anna, Gábor Anikó, Péva Ibolya és Locskay Andrea. ÉSZAK-Magyarország 9 GONG Tudok néhány jó színházi pletykát! A Rónaiban játsszák a Pietykák(at). Ezt a kétsorost bizony még csiszolgat- ni kell! Kicsit döccen a rím, s nem is va­lami feszítő belső kényszerből született a versike. Ráadásul semmi újat nem mondtam, hiszen hetek óta játsszák a Rónaiban a komédiát. Viszont az egyik lelkes nézőtől megérkezett a színházba az elsőPletykák-ihlette költemény. íme! „Puskalövés Ó...Ó a polgármester fegyvert fog magára? Ám de mégsem jut el az árnyék világba. Kerekedik ebből, zűrzavar és pletyka. A Kamara Színház híven bemutatja. Ha mulatni akar, üljön be egy székre, Várjuk a Pletykákra, titok mi a vége.” Itt véget is érnek az alexandrinusok. (A szerző neve és címe a Miskolci Nem­zeti Színház titkárságán.) Quintus Konrád Nem lehetett panaszra oka a kaposvári színházban sem: nagyon sok jó szerepet kapott, kiváló rendezőkkel dolgozhatott. Miért szerződött mégis Miskolcra? Először is, mert hívták. Megnyerő volt számára, hogy a színház vezetői már a szerződ­tetéskor megmondták, hogy milyen sze­repek várnak rá. Szívesen jött, mert von­zotta az új társulat. S így utólag kiderült, hogy „misztikus” oka is volt a váltásnak. Négy évig dolgozott Ruszt József társula­taiban, négy évig főiskolás volt, négy évet Kaposváron töltött. De a négyes számhoz hasonlóan az ötös sem lehet közömbös számára. Hiszen neve a zenében az ötödik szólamot jelenti, de ennél többet nem tud a családi név eredetéről. Annak viszont rend­kívül örül, hogy az új rendszámtáblákon megjelent a Q. Ezzel mintegy hivatalosan elismerték, hogy az ábécében a P és R között van még egy betű. Lassan a miskolci közönség is megismeri ezt a kicsit szokatlan nevű fiatalembert. Hi­szen az évad során a legkülönbözőbb szere­pekben láthattuk. Először a Kis herceg pi­lótájaként, aztán a Cirkuszhercegnó egyik táncoskomikusaként, majd ő volt a Schiller- darabban Burleigh, Erzsébet udvari „me­nedzsere”. Most pedig egy stúdióbemuta­tóra készül, Beckett Godot-ra várva című tragikomédiájában Estragon szerepében láthatjuk. Minden darabot más ok miatt szeretett. Sikerként könyveli el, ha egy-egy Stuart Mária-elóadás után azzal állítják meg, hogy erre vagy arra a politikusra ha­sonlított. De soha annyira nem érezte a közönség szeretetét, mint a Cirkuszher­cegnó előadásokon. A Kis herceg pilótáját pedig egy kicsit a lányának is játszotta. S ha már a gyerekekről esik szó, csak felve­tődik a kérdés, hogyan lett Quintus Konrádból színész. Maga sem tudja a ma­gyarázatot. Hiszen az iskolában még csak verset sem mondott. Ó festette viszont a díszleteket, az egyik november 7-i ünnep­ségre például elkészítette a Téli palota kicsi­nyített mását. A Népszínház Stúdiójába az egyik barátja adta be az ó jelentkezési lapját is. Mielőtt a főiskolára került bőrművesként is dolgozott, táskákkal, bőrből készült dísztárgyakkal vásározott. Emellett von­zotta az ötvösség is. Tehát több dologhoz is ért, ezért még mindig kételyei vannak, hogy a színészet-e az, ami­hez a legjobban ... Az oldalt írta: Filip Gabriella Fotók: Jármay György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom