Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

1993. Február 16., Kedd Katedra ÉSZAK-Magyarország 9 Pályaválasztási konferencia Szombathely (ÉM) — Országos Pályaválasztási Konferenciát rendez Szombathelyen a tavaszi szünetben, április 5-7-én a Vas Megyei Pedagógiai Intézet a Munkaügyi, illetve a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tá­mogatásával. A konferencián összegezni kíván­ják a hazai pályaválasztási mun­ka eddigi tapasztalatait, a szek­cióüléseken megvitatják a külön­böző iskolatípusokban adódó pá­lyapedagógia feladatokat, külö­nös tekintettel az osztályfőnökök, a pályaválasztási felelősök és az iskolavezetés orientáló, pályára nevelő munkájára. Jelentkezése­ket február 26-ig fogadnak el a Vas Megyei Pedagógiai Intézet címén: 9700 Szombathely, Hollán Ernő u. 8. Pf.: 33. Diákok színháza Pannonhalma (MTI) — Ébert Tibor Eszterházy című drámájá­val vendégszerepeit az Észak-Ko­máromi Jókai Színház társulata vasárnap a pannonhalmi bencés gimnáziumban. Az esemény an­nak a kulturális missziónak a nyi­tánya, amely a határokon túli magyar színházaknak kíván sze­replési lehetőséget biztosítani. Köszöntőjében Dobos László író, a Magyarok Világszövetségének alelnöke méltatta a kezdemé­nyezést, amely mint mondotta: szivárványhidakat képez Pan­nonhalma és Komárom, Pannon­halma és Kassa, Pannonhalma és Kolozsvár között azzal, hogy fóru­mot kínál a határokon túli nem­zeti kisebbségi irodalmaknak, színházaknak a Szent Hegyen. A kezdeményező Pécsi L. Dániel, a Magyarok Világtalálkozója - Magyarok Világszövetségéért Alapítvány kuratóriumának el­nöke az MTI érdeklődésére el­mondta: szeretnék rendszeresí­teni Pannonhalmán a határokon túli magyar színtársulatok ven­dégjátékát, ám szándékaik sze­rint kiépítik a diákok színhá­zainak országos hálózatát. Ebben a munkában minden felekezetre számítanak. Törekvésük, hogy minél több helyre jussanak el a felvidéki, az erdélyi, a kárpátal­jai, a délvidéki teátrumok pro­dukciói. A vasárnapi előadás létrejöttét az említett alapítvány, továbbá a Rákóczi Szövetség és a Hansa Kft. támogatta. A magyar kisebbsé­gért életét áldozó Eszterházy Já­nos grófnak emléket állító drámát Beke Sándor rendezte. A semleges iskolákról Budapest (MTI) — Sajtótá­jékoztatót tartott a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, hogy kifejtse véleményét az egy­házi ingatlanok visszaadásáról szóló alkotmánybírósági határo­zat kapcsán. Az Alkotmánybí­róság elutasította a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény al­kotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indít­ványt. A határozat megállapítja, a törvény elegendő garanciát tar­talmaz arra, hogy az egyház ré­szére átadott ingatlanok ne sért­sék az egyházi iskolát elutasító szülők és gyermekek vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogát. A PDSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a Kormány elé kerülő Közoktatási törvény második ol­vasata sem tartalmaz semmiféle garanciát arra, hogy az Alkot­mánybíróság elvi jelentőségű megállapításai szerint biztosítsa az egyéni meggyőződés szabad ki­alakításának lehetőségét a szülő, a gyermek és a tanár részére ott, ahol az egyetlen állami iskola kerül egyházi tulajdonba. A PDSZ a törvénytervezet korábbi vitája során javaslatokat tett a sem­legesség biztosítására, de a ter­vezet kidolgozói ezeket nem vet­ték figyelembe. Öt év alatt a hatodik Edelény (ÉM-Csömök Mariann)- Mit akar M. Takács Lajos? Már azt sem, hogy megszeressék. Tudja, ezt most hirtelen nem vár­hatja el, és nem is lehet fontos. Az egyetlen dolog, ami igazán szá­mít, hogy megfelelő, kollegiális légkörben irányíthassa az ede- lcnyi Izsó Miklós Gimnáziumot. Az érintettek többsége - szimpá­tia ide vagy oda - ma nagy va­lószínűséggel szurkol neki. Ót év alatt ugyanis ő a hatodik igaz­gató. Már elég volt a bizonyta­lanságból, elkelne egy kis nyuga­lom.- Hogy kerül a Debrecenben élő egyetemi oktató egy meglehe­tősen zaklatott előéletű, borsodi gimnázium élére?- Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik azt hiszi, ha ott van, használ. És iszonyatosan erős er­kölcsi skrupulusaim vannak, ha nem tetszik valahol, odébb állok. Diósgyőri munkásgyermek lé­temre az Edelény körül megraj­zolható 10 kilométer sugarú kör­ben van minden rokonom. Az élet­rajzomat hosszan sorolhatnám, de nem ez az érdekes. Ami talán mégis kiemelendő: fiatal tanár­ként nagyvárosokba mehettünk volna dolgozni a feleségemmel, de mégis itt kötöttünk ki, Edelény- ben, mert itt lakást is adtak. Hat és fél évig tanítottam itt, két évig embéighá (értsd: mb. igh., azaz megbízott igazgató helyettes) is voltam. Hatvannyolcban, a csehszlovákai bevonulás idején megvádoltak, hogy valakit átszöktettem a hatá­ron. Az esemény igaz volt, csak nem én csináltam. Februárban el is ejtették a vádat. Közben sem bántottak, de ideges lettem. Las­san nézegettem Miskolc felé. Ott lettem újságíró, majd onnan hív­tak a KLTE orosz tanszékére. Debrecenben doktoráltam, onnan kerültem Kijevbe az egyetemre magyar rektornak. Nyolcvanban átjöttem Miskolcra, Gárdus Já­noshoz, már a letelepedést is ko­molyan gondoltam, 41 évesen végre itt lett volna az ideje. De nem fejlesztették a tanszéket, visszamentem Debrecenbe. Ott kerestek meg két évvel ezelőtt in­nen, az edelényi gimnáziumból, hogy jöjjek igazgatónak. Nem vál­laltam. Két könyvem állt kiadás előtt, és amúgy sem szerettem vol­na, ha orosz szakosként rám sütik az „ejtőernyős” bélyeget. Akkor ’90-et írtunk. Azután megváltozott Debrecen­ben is a helyzet. Átalakították az orosz tanszéket. A tanítóképzőt fű alatt visszaadták az egyháznak, és ez a módszer nem tetszett ne­kem. Ráadásul minden ottani ro­konom meghalt. És ekkor jött az elkésve meghirdetett edelényi igazgatói pályázat. Hiába lett vol­na öt évre szóló megbízatásom az egyetemen, mert megválasztot­tak a Bölcsészettudományi Kar főbizalmijává, az említett erköl­csi skrupulusaim miatt mégis úgy döntöttem, megpróbálom inkább ezt az állást. Hogy mit történt itt ’87-től, miért cserélődtek évente az igazgatók, M. Takács Lajos azt én nem tudhatom. Ami biztos, az az, hogy egyik sem fegyelmivel távozott, ám volt, aki olyan gyor­san hagyta el az iskolát, hogy még a személyes holmiját is itt felej­tette a fiókokban. Én is két pert örököltem tőlük, nem is a köz­vetlen előttem lévő igazgatótól. Ráadásul az évek alatt kicsik ma­radtak a fizetések, és voltak gaz­dasági hibák is. Hangsúlyozom, hibák, nem bűnök, itt senki nem sikkasztott. Az én megválasztásom sem te­remtett egyértelmű helyzetet. Hárman adtuk be a pályázatun­kat az állásra, de a harmadik ha­mar kiesett, a legutóbbi igazgató, Demeter Endre és jómagam vi­szont egyenlő szavazatot kaptunk a képviselőtestülettől. A második fordulót előre hozták, és ott már a megkaptam a szavazatok 70 százalékát. Délután volt az ülés, és már aznap fél kettőtől igazgató voltam, azonnali hatállyal kap­tam a megbízatásom. Ennek sem a tantestület nem örült igazán, sem én. A kollégák ugyanis egyértelműen az akkor még hivatalban lévő igazgató, Demeter Endre mellé álltak. Azok is, akik ’90-ben hív­tak, mondván, ha akkor nem jöt­tem, most mit akarok? Rendesen kiosztottak. így az ó ellenükben választott meg engem a kép­viselőtestület. Az azonnali hatály pedig azt jelentette, hogy nem volt idő áttekinteni a gimnázium hely­zetét, már a legelső lépésem is „élesben ment”. Ráadásul né­hány kényszer szülte döntésem valószínűleg nem növelte amúgy sem túl nagy népszerűségemet. Például egyik napról a másikra meg kellett szüntetnem a túlórák egyharmadát, mert nem volt rá pénz. Ősztől hárommal kevesebb nappali osztály lesz, visszatérünk a nyolcas számhoz, amennyire eredetileg tervezték az iskolát. Azontúl szüneteltetni szeretném a levelező tagozatot és a gépíró osztályokat is. Fegyelmit még nem osztottam ki, pedig lett vol­na rá alkalmam, az év végén vi­szont meg kell válni néhány kol­légától, mert sokan vagyunk. A gimnázium és a város érdeke is ez, csak így lehet megmaradni, így olyan lángon működik majd a gimnázium, amilyen a cső átmé­rője. Érti ugye a hasonlatot? Most egyedül a 12 gépes számítástech­nikai termünkkel dicsekedhe­tünk. Erős a biológia, a kémia, a földrajz is. De angolból és német­ből mindössze egy-egy megfelelő végzettségű nyelvtanárunk van. Hogy’ szerezzek újakat, mikor fe­leannyi fizetést tudok kínálni, mint például Tiszaújváros? Nagyon jó, de nem nekem köszön­hető, hogy az iskolával - mi itt így mondjuk - egy haj alatt megcsi­nálták az új kollégiumot, szep­tembertől a fűtés is modernebb lett. De kell is, hogy a városnak fontos legyen a gimnázium. Csak sokba kerül. A diákokok között pedig húsz százalékot sem éri el az edelé- nyiek aránya. Aki ad magára, az nem ide küldi a gyerekét. Mi a környéket tanítjuk. Hajdú-Bihar megyében a falvak hozzáj árulnak a gyerekek középiskolai tanul­mányaihoz. Itt talán négy tele­pülés gondolt erre. Lehet, én kér­ni fogom. Most azonban leginkább még nézelődöm. Bár már nem izgat, szeretnek-e, vagy sem, ezt ma­gamban feldolgozom. A csoportok persze itt is létrejöttek: a többség közömbös, teszi a dolgát, két má­sik apró csoportocska viszont el­várásokat támaszt velem szem­ben. Az egyik azért, mert támo­gat. A másik pedig azért, mert nem szeret, és el kellene nyernem bizalmukat. Az érdekes az, hogy mindkét elvárás lényege: tegyem tönkre a másik kis csoportot. De ha sikerül túl tennem magam a „nemszeretemen”, az elbocsáj- tásokon, elérem, hogy a gyenge tanulókat nem vesszük fel, és né­mi bizalmat is szerzek, akkor ma­radok négy évig. Egyébként már két év múlva távozom. Amúgy sem lehet tudni, milyen lesz akkor az újonnan megválasztott képvi­selőtestület, nem válok-e hirtelen koalíciós bérenccé. A mostani önkormányzatra nem panaszkodhatunk, hiszen köl­csönt vett fel, hogy ki tudj a fizetni tizenharmadik havi fizetésünk. Azt hittem, örülni fognak ennek a kollégák. De nem tudtak. Nincs szakszervezetünk az iskolában és a közalkalmazotti tanácsért sem lelkesedtek. Fáradt ez a tantes­tület. Közalkalmazotti Tanácsokról (ÉM) — A közalkalmazotti taná­csi választás kettős célt szolgál: 1. Megalakulnak általa a Közal­kalmazotti Tanácsok; 2. Megha­tározza azoknak a szakszerve­zeteknek a körét, amelyek a jö­vőben részt vehetnek az érdek- egyeztetés különféle szintjein. A törvénynek ez a pontja hátrá­nyosan érinti, sót diszkriminálja a kislétszámú szakszervezeteket és a jövőben megalakuló füg­getlen szakszervezeteket. Többször felvetődött a kérdés, a Közalkalmazotti Tanács megala­kulásával szükség van-e a mun­kahelyi szakszervezetek jelenlé­tére? Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy sokan nem tudják, milyen feladata, jogköre lesz a Közalkalmazotti Bizottság­nak. Úgy gondolják, hogy átveszi a munkahelyi szakszervezet sze­repét. A Közalkalmazotti Tanács mű­ködése által a dolgozók részt ve­hetnek az intézmény irányítá­sában, így a munkáltatóval fő­ként szakmai és működési kér­désekben közös érdekeket való­sítanak meg. Tehát ezen kérdésekben munkál­tatói érdekeket képviselnek. A Közalkalmazotti Tanácsnak azonban érdekvédelmi jogköre nincs, az megmaradt az érdek- védelmi szervezeteknél, amelyek a munkáltatóval ellentétes, mun­kavállalói érdekek képviseletét továbbra is ellátják. A gazdaság átalakulása, a pi­acgazdaság megjelenése miatt fokozódik a munkavállalók ki­szolgáltatottsága. Ezért a szakszervezet jelentősége megnőtt, neki van jogi lehetősége a tulajdonosi, munkáltatói hata­lom befolyásolására, korláto­zására. Diákok figyelmébe! Budapest (MTI) — Jókai Mór születésnapja alkalmából február 18-án 11 órakor ünnepélyesen megnyílik az újrarendezett Jókai Emlékszoba a Szabadság-he­gyen, a Költő utca 21. szám alatt. Erről a Petőfi Irodalmi Múzeum tájékoztatta az MTI-t. Jókai Mór egykori kertjében, az ősparkban ma az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal és a Ma­dártani Intézet épülete áll. Ennek egyik szobájában állították ki Jókai személyiségének és szelle­miségének legjellemzőbb tár­gyait, illetve dokumentumait, amelyek mindegyikét a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye őrzi. A Jelinek Gyuláné rendezésében látható lakásmúzeum fő értéke, hogy ott csak Jókai és Laborfalvy Róza személyes tárgyai kaptak helyet.---------JEGYZET---------­S áee fai et Dr. Simon István A cím Tacitus közismert történetírói felfogására utal. („Harag és részrehaj­lás nélkül...”) Ez jutott eszembe, amikor megkaptam a kérdést. Először nem ér­tettem pontosan, miről is van szó, nem­hogy válaszolni tudtam volna. Mert mit mondhat az ember, ha olyasmi iránt érdeklődnek, hogy egy felviteli vizsgán az objektivitást mi módon lehet garan­tálni. Tárgyilagos-e a tanár, amikor a felvételizőt kérdezi, felelteti, elbírálja, osztályozza és pontozza? Szerettem vol­na visszakérdezni: miért ne lenne az? Azért, hogy ne a legjobb képességű ta­nulókat vegyék fel, inkább olyanokat, akiket tanítani kín és gyötrelem, akik évről-évre bukdácsolnak, évet ismétel­nek, akik megkeserítik pedagógusok és szülők életét? A tanárok tudják, hogy a sikeres fel­vételi önmagában még nem minden. A képzési idő középfokon 2-től 5 évig ter­jed, s ezalatt helyt kell állni, sőt a zá­róvizsgát (érettségi, képesítő, stb.) is eredményesen le kell tenni. Csak így van értelme az egésznek. A túlzott ambíció, a képességeket figyelmen kívül hagyó „elvárás” elhibázott pályaválasztáshoz vezet, mely legtöbb esetben csalódást okoz. Az iskolaváltoztatás - finomabb nevén „pályakorrekció”-nem csupán el­vesztegetett éveket és a kudarc-élmények sorozatát jelenti, hanem idegösszeom­lást vagy egyéb egészségkárosodást is okozhat. Ezek a fiatalok céltalannak érzik életüket, és sokszor az alkoholban vagy a kábítószerekben próbálnak fele­dést találni. Ezeket akartam én elmondani azoknak a rádióhallgatóknak, akik február 8-án a korareggeli órákban figyelemmel kí­sérték a Miskolci Rádió pályaválasztási műsorát, de a rövid műsoridő nem tette lehetővé gondolataim bővebb kifejtését. Most megtettem. S még valamit: a kérdező olyasmit fel­tételez, amiről nincs meggyőződve. Már­pedig ok nélkül senkit sem lehet el­marasztalni, hiszen mindenkit megillet az „ártatlanság vélelme. ’’Még a pedagó­gusokat is. Ifjú anyanyelvápolók Miskolc (ÉM) — Az anyanyelv ápolása valójában akkor kezdődik, mikor a kisgyer­mek beszélni kezd, tudatossá azonban jóval később válik. Viszont nem annyira későn, hogy csak a felnőttek privilégiuma legyen. Beszédünket a tinédzser-kori konvenció el­lenes lázadás idején fenyegeti a legtöbb ve­szély - és ez az az időszak, amikor már lehet, sót érdemes felhívni a fiatalok figyelmét a szép és tiszta beszéd, a tudatos nyelvhasz­nálat fontosságára. Ezért örömteli a hír, hogy megalakult az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Szer­vezete. Fő célja természetesen, hogy a fiata­lok körében népszerűsítse nyelvünk ügyét, ösztönözze az ifjúságot az anyanyelv ápolá­sára, romlásának megakadályozására. Országos szervezet fogja össze a nyelv­ápolók kisebb, helyi csoportjait (köztük a már megalakult miskolcit), és szeretnék, ha minél több település, illetve intézmény be­kapcsolódna munkájukba. így hálózatsze­rűén működne a szervezet: a helyi csopor­tok képviselőt küldenének az országos ülé­sekre, ahol közösen vitatnák meg a problé­mákat. Jelentkezni az Anyanyelvápolók Szövetsége címén lehet (Budapest, Pf.: 6. 1360). Az érdeklődők az alapszabályt Ko­vács Ferencné szakértőnél tekinthetik meg a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban. Nyugdíjasok főiskolája Tata (MTI) — Újabb szemeszter kezdődött hétfőn a nyugdíjasok tatai főiskoláján. A házigazda szerepét ezúttal is - akárcsak az öt évvel ezelőtti kezdéskor - a Magyari Zol­tán Művelődési Központ vállalta. A tanul­mányi félév célja is változatlan: lehetőséget nyújtani az idős embereknek ahhoz, hogy bővítsék ismereteiket, hasznosan töltsék szabadidejüket, s megőrizzék szellemi fris- seségüket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom