Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
1993. Január 21., Csütörtök Zemplén Tájain ESZAK-Magyarország 5 Ősi település Bodroghalom eldugott település, elkerülik a főútvonalak és a Zemplénben élőkön kívül kevesen tudják, merre is található pontosan. Pedig gazdag, évezredes múlttal dicsekedhet. Története egészen a honfoglalás kori időkig nyúlik vissza. A falu környékén az 1967-ben végzett régészeti ásatások Árpád kori temetőt tártak fel. A község eredeti neve Luka, melyet a huszas évek végén, a helyi pap kezdeményezésére Bod- roghalomra változtattak. De milyen a hagyomány, a megszokás? Az idősebb emberek nyelvére még ma is könnyebben jön az ősi, a több évszázados név. Nem olyan régen, - hiszen har- mincegynéhány esztendő a történelem óráján nem idő - a közeli tanyákon még zajlott az élet. 1958-ban például az Árpás tanyán összegyűlt egy iskolányi nebuló és tanítás folyt a Kengyel tanyán is. De ide tartozott, a Medve-, a Zsaró- és a Malom-tanya. Mára ezeknek az emlékét csak a szájhagyomány őrzi. Ugyancsak múlt már, - tegyük hozzá sajnos - a falu virágzó állat- tenyésztése. Két hatalmas csordája volt a községbeli gazdáknak az ötvenes években. Aztán a kettőből egy lett, majd fokozatosan az is elkopott, míg végül alig több, mint húsz tehén indult reggelente a legelőre. Az ok ugyanaz, mint az ország bármely más vidékén; amikor 1960 februáijában Szabad Föld néven megalakult a termelő- szövetkezet, volt aki maradt, volt aki az iparban próbált szerencsét. A fiatalok, - mivel helyben a mezőgazdaságon kívül nem akadt megfelelő munkahely - a városba költöztek. így fogyott lassacskán a nép. A székelykapu Tanászi Árpád református lelkész Éppen a déli harangszókor érkezünk a református templom lépcsősorához, melyet a csodálatosan faragott székelykapu tesz méltóságteljessé. Alkotója Tanászi Árpád Bodroghalom fiatal református lelkésze dicsérő szavaink hallatán rögtön a presbiterekre hivatkozik, mondván segítségük nélkül ő egyedül nem boldogult volna a 200-250 kilogrammos oszlopokkal. — Honnan a fafaragás szeretete és miért éppen a székelykaput mintázta meg? — Erdélyből települtem át 1990 szeptemberében. Mielőtt a lelkészi hivatást választottam, asztalos volt a mesterségem, innen maradt a vonzalom. Maga a székelykapu nem a szülőföld áthelyezését jelenti számomra. Ez a jelkép ugyanis az összma- gyarság szimbóluma. Amikor hozzáfogtunk a készítéséhez sok érdekes dologra bukkantam erre vonatkozóan a szakirodalomban. A miénk indás motívum rendszere például a honfoglalásra vezethető vissza. A vallási jelképek - így a Krisztus monogram, és az úrvacsorái jelek - természetesen a funkcióból következően kerültek fel rá. Arról, hogy ez hobbi vagy szenvedély, Tanászi Árpád azt mondja egyik sem.—Nálam ez úgy van — magyarázza - hogy a papságot tartom elsősorban hivatásomnak, de minden mást amit teszek és mások javára fordítok, hivatásomnak érzek. így vagyok a fafaragással is. — És az újságírás? — Próbálkozás, melyben társaim a pedagógusok. Szeretnénk valami olyat adni a község lakosainak, ami hozzájárul az értékek gyarapításához a szellem szabadságához. Bodroghalmi hétköznapok Bodroghalom (ÉM-ME) — Még az elmúlt évben történt, hogy telefonon beszélgettünk Perecsényi Mihállyal, a bodroghalmi polgármesterrel. Egyszer jöjjenek el hozzánk, - mondta akkor - sok változás történik mostanában nálunk is. Nos, a napokban felkerekedtünk, hogy szaván fogjuk a polgármestert, megismerkedjünk a bodroghalmiak mindennapjaival, gondjaival, örömeivel. 1992 - az önkormányzat szemszögéből — Ma 1550 lakost számlál Bodroghalom és hozzá kell tennem az elöregedés a jellemző - mondja Perecsényi Mihály polgármester, aki tősgyökeres halmi, így különösen szívén viseli szülőhelye sorsát, jövőjét. A termelőszövetkezet felszámolás alatt áll, - sorolja - az újhelyi és a pataki üzemek is hasonló cipőben járnak. A munkaképes korú lakosság mintegy 30 százaléka munkanélküli nálunk. Valamicskét enyhített a helyzeten, hogy a szövetkezet által beindított varroda, az U nitex Kft. talpon tudott maradni, ez ad kenyeret a lányoknak asszonyoknak. Persze akadnak azért a mi falunkban is vállalkozók, de ók nem a munkanélküliek közül kerültek ki. Hiszen minden egyéni kezdeményezéshez tőke kell, errefelé pedig nem olyan emberek élnek, akik „falból" elmennek járadékra, hogy aztán jól kihasználják az államot. Többen bele fognának a gazdálkodásba is, de a dolog nehezen mozdul ki a holtpontról. Szerencsére azért már megindult a folyamat, aminek igazán örülök. A munkanélküliség és a vállalkozások után az önkormányzat előző évi tevékenységére terelődik a szó, melyben legfontosabb szerepet a falu fejlesztése kapott. „A fiatalokat itt kell tartanunk a faluban..." Tavalytól felújított öltözővel büszkélkedhet a területi bajnokságon első helyen szereplő foci csapat. Régen hiányzott már egy szabadtéri színpad, most az is elkészült. Kívül, belül megszépült a Művelődési Ház, sót a Rozmaring néptáncegyüttes kedvéért a színpadot is megtoldották két méterrel. Had ropják a fiatalok kicsik és nagyok gyönyörködtetésére. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a ház belső berendezése még nem teljes, de hát nem mehet minden egyszerre. A múlt évben kezdődött meg a főutcán a csapadékvíz elvezetése és a járda megépítése, ami összességében 10-12 millió forintos beruházás, a befejezése idén nyárra várható. Ehhez jön még az iskola új széntárolója, a napközi és az iskola közötti járda elkészítése, vagy például az, hogy egy pályázaton elnyert összegnek köszönhetően a gyerekek ingyen kapták a könyveket, füzeteket, de a szakmunkások, szakközepesek, gimnazisták és a főiskolások, egyetemisták is kaptak útravalót a tanévkezdéshez. Nem sokat, csak amennyi jutott. — Mit szól az eredményekhez a falu - kérdezem a polgármestert, aki szerényen csak annyit mond: elismerik a munkánkat, ám az elvárások is nagyok, ami természetes. —Rengeteg tennivalónk van, ami ugyanolyan fontos, mint az eddigiek. Parkettázni kellene a tantermeket, tornateremre lenne szüksége a gyerekeinknek, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Meg akarjuk tartani a fiatalokat és ez mind, mind hozzátartozik ehhez. „Diákjainkat szívesen fogadják a középiskolák” — Bizony a korszerű iskola legalább olyan megtartó erő, mint a jó ellátás, vagy az infrastruktúra - csatlakozik a beszélgetéshez Balogh Géza, az általános iskola igazgatója, aki éppen kapóra jött, hiszen bodroghalmi látogatásunk következő állomása úgyis az ó birodalma lett volna. Géza bácsi harmincnégy éve tanítja a bodroghalmi gyerekeket a betűvetés művészetére és a történelmi ismeretekre. Nemzedékek nevezik őt tanító bácsinak, tanár úrnak. Ismeri a falu apraját, nagyját és annak ellenére, hogy a szomszédos Alsóberecki a szülőfaluja bod- roghalminak vallja magát. - El se tudja képzelni milyen sokáig jártam be biciklivel Bereckiből - meséli emlékeit. Mégse késtem el soha, pedig egyszer el is romlott az a tragacs. Akkoriban még jóval több gyereket tanítottunk. Eleinte volt olyan osztályom amelyikbe negyvennyolcán jártak, most 170-180 fős az egész iskola. A technikai felszereltsége közepesnek mondható, viszont nagyon jó a pedagógus gárda, ami pótolja a hiányosságokat. A legjobb bizonyíték erre, hogy diákjainkat évről évre szívesen fogadjak a középfokú oktatási intézmények. Emellett szól az is, hogy az elmúlt évtizedekben szellemileg sokat haladt előre a település. Mérnökök, orvosok, egy gyógyszerész, számtalan pedagógus, technikusok - és hosszú ideig folytathatnám a sort - kerültek ki gyerekeink közül. Géza bácsi, mint „régi motoros”, sok-sok apró titkot oszt meg velünk például arról, hogyan tudták egészen január elsejéig, az iskolások esetében 35 forinton, az óvodásoknál 28 forinton tartani az étkezési normát. A megoldás látszólag egyszerű, kell egy talpraesett élelmezés vezető, aki még ősszel beszerzi olcsóbban a zöldségféléket, a burgonyát. Élő sertést vesz, amin darabonként kilencezer forintot spórol, megszervezi a disznóvágást és termelőktől vásárolja a baromfit. Csupán utánajárás és szervezés kérdése lenne az egész, vagy talán ennél többről van szó? Bizonyára, hiszen naponta 350-360 ebédhez valót kell előteremteni minél jutányosabb áron. — Ha már ennyit beszéltünk róla ideje megnézni az iskolát - invitál Géza bácsi, mi pedig nem ellenkezünk. — Útba ejthetjük a református templomot is, javasolja a polgármester. Az utóbbi érdekessége, hogy a bejáratánál levő székelykaput maga a lelkipásztor Tanászi Árpád faragta és ugyancsak ó a Bodrog-Hír-Halom című helyi lap szerkesztőségének összefogója. Gazdálkodnának... A vérében van a paraszti munka Takaros porta a Tar Gáboré a község főutcáján. Először kicsit megszeppenünk a kapura akasztott „Harapós kutya” táblácska láttán, de amikor észre vesszük, hogy a bundást a gazdasági udvarba zárta a gazdája, felbátorodunk. Az ugatásra és a hívó szóra Tar Gábomé jön ki a konyhából. - Persze, persze itthon van az uram, - mondja - tessenek csak beljebb jönni.- Hallottuk, hogy Gábor bácsi visszaveszi a földet, gazdálkodni akar - térünk rá jövetelünk céljára, miután elhelyezkedünk a konyhaasztal körül. Meg azt is beszélik, hogy már a két lovat is megvette - teszi hozzá a polgármester, aki elkísért minket.- Megvettem, persze hogy megvettem, mert azt hittem gyorsabban megy majd ez az egész a földdel - mondja indulatosan. Nem értem miért nem adták ide már két évvel ezelőtt annak, akinek kell. Ezzel a huzavonával még annak a kedvét is elveszik akinek pedig a vérében van a paraszti munka. Most aztán nézhetik, - legyint keserűen. Parlagon az egész határ, Nem tudom mire fog ez kimenni, de nem sok jóra az biztos. Bizonytalan itt minden. Gépeim nincsenek csak a régiek, mégis megpróbálom, mert ez volt az életem és nem bírom nézni a pocsékolást. Meg aztán élni is kell valamiből. Mindig is keményen megdolgoztam a kenyeremért, akkor most 65 évesen se fogok megijedni. Pedig azt is tudom, hogy ráfizetéses lesz. Mert tessék csak nézni: Ézelőtt egy mázsa búzáért vettünk egypár csizmát, most meg a csizmáért tízezer forintot is ki kell fizetni. Hol van ehhez a búza ára? Az nem ment fel ezer forintra sem. A két jó igás már megvan, a föld sorsa még bizonytalan Segítség nélkül nem megy A szomszéd, Fodor András már öt éve magánfuvaros, megtapasztalta a vállalkozás előnyeit, hátrányait. Nála a több lábon állás nem csak elmélet, hiszen amikor betoppanunk, éppen a kismalacokra alkuszik a majdani vevőkkel. Megpróbálkozik a farmergazdálkodással is, úgy mondják a faluban - fordulunk, az ötvenes éveiben járó gazdához.- Harmincnyolc holdat veszek vissza - mondja.- Ezt gépek nélkül nem lesz egyszerű, elég merész vállalkozásba kezdett. Ez így igaz, de arra várna már az ember, hogy kialakuljon valamilyen kedvezményes kölcsönfolyósítási rendszer. Mert a mezőgazdaság így nem fog menni. Segítség nélkül mindenki bele fog bukni. A kenyér ára ötvenkét forint, a búzát meg hét forintért veszik be, hát hol lehet így megélni. Valamikor, amikor a búza mázsája 300 forint volt, akkor a kifli harminc fillér volt. Csak számolni kell. Egyelőre búzával, árpával, tengerivel akarok foglalkozni, már vetettem is 13 holdat. A betakarítás úgy megy majd, mint a szántás vetés. Öszeállunk. Ki-ki adja amije van. Én a teherautót a többi meg a maga gépét. Az első időszakból nem sok jót nézek ki, de el kell kezdeni, mert ha nem ezt tesszük bele bukik mindenki. A két gyerekem Újhelyben lakik, megmondták kereken, rájuk ne vállaljak semmit. Eljönnek, besegítenek ha úgy adódik, de ez minden. Ennek ellenére az ember úgy van vele, hogy ez a fóldecske nekünk valamikor megvolt, aztán hirtelen bekényszerítettek a téeszbe, most meg természetes, hogy visszavennénk. Amíg bíijuk és van ambíciónk addig dolgozzunk. Nem igaz? Az oldalt összeállította: Marczin Eszter Fotók: Farkas Maya
