Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
1992. június 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Pénzzel gyutacsait demokratizmus Nyúltenyésztő cigányok Ernődön Van egy nagyszerű ember, akit Bíró Andrásnak hívnak, nemrégiben települt „haza” Köz-ép-A-meri- kábó-1 és most azzal tölti minden idejét, hogy a hátrányos helyzetű kisközösségeket támogatja. Létrehozta és vezeti az Autonómia Alapítványt. Hogy miért került idézőjelbe a haza szó? Nos azért, mert Bíró András — egy pesti zsidó kispolgár apa és egy szerb földbirtokos családból származó anya — gyermekeként Szófiában született. Kalandos életútjáról, rendkívüli egyéniségéről Bossá- nyi Katalin egész -kolum- ná-n számolt be a Népszabadság egyik májusi hétvégi mellékletében. Ebből az írásból tudjuk, hogy Bíró Andrást — bár sohasem volt politikus — mindig a politikum, a közösségek élete, belső mozgása, önállósodása izgatta. Bár bejárta a fél világot, nem pénzzel, hanem kapcsolatokban és tapasztalatokban gazdagon jött Magyarországra — végül is haza. Már 1989-ben látta, hogy kisközösségi terepeket kell szerveznie, ahol a gyakorlatban tanulható a demokrácia. Az ötlet megtetszett amerikai ' demokrata barátainak, akik aztán pénzzel támogatták az Autonómia Alapítványt. Először a Rockefeller Testvérek Alapítvány, majd a Ford Alapítvány adott. Bíró úr most újabb gyűjtőútra, Japánba készül. Az alapítvány, illetőleg a projektek három területen segítenek: a környezetvédelemben, a szegények és a cigányok körében. Egyik projektje Ernődön indult, nyúltenyésztésre. Ezzel is két dolgot szeretne elérni. Beindítani egy remélhetőleg hosszú távú vállalkozást, majd ilymódon demokráciára tanítani az emődi cigányakat. Tömören így fogalmazható meg: Bíró András pénzzel gyutacsolja a demokratizmust. A Phralipe emődi szervezete pályázat útján nyerte el a projektet.. A pályázat elkészítésében az ön- kormányzat szakemberei segítettek és ezzel ki is vonultak a témából. Ki kellett vonulniuk, hiszen Bíró András nem azt akarja, hogy halat (kapjanak a szegénységben élő cigánycsaládok, hanem azt, hogy tanuljanak meg horgászni; tanuljanak meg tervezni, sikerélményeik legyenek, mert csak így válnak autonómmá. Tizenöt emődi család 650 ezer forint 'kamatmentes hitelt kapott, kedvező feltételekkel. Ebből ketreceket, anya- és apaállatokat, tápot vásároltak — no és a szállításokhoz egy haszon- járművet. (A kis Zuk sajnos karambolozott, most intézik a biztosítási ügyeket.) A Phralipe helyi vezetőjével nem sikerült találkoznunk Ernődön, de a felesége, Kökény Gusztáváé és 'az édesanyja szívesen, örömmel beszél a vállalkozásról. — Három éve építgetjük a házunkat, nagyon sok pénz ikell még a befejezéséhez. A férjem egyedül keres, három gyereket nevelünk. Nagyon jól jön egy kis kereset. Anyósomékkal a sógorommal közösen fogtunk bele a nyúltenyésztés- be. Áz állomány szép, születtek már ikisnyuszi'k is a gyerekek nagy örömére. A kislányaink — pedig kicsik, a legnagyobb. Zsuzsika is csak hétéves — etetik, itatják az állatokat, én takarítom a ketrecüket, a férjem a lucernát kaszálja és hordja. Itt a közelben sikerült bérelnünk egy darabka lucernást r— mondja a fiatal- asszony. — Helyünk van bőven, most akarunk még építeni egy istállót. Azt szeretnénk, ha jól megszaporodna az állomány. — Mikor esedékes az első törlesztő részlet? — Augusztuban. Reméljük, akkorra felcseperednek a kisnyulak, el tudjuk adni, ki tudjuk fizetni a részletet. Ha valami baj lenne, (kérhetünk haladékot — magyarázza idősebb Kökény Gusztávné. Egy utcával arrébb, Farkas Gusztávéit portáján idilli a kép. A tiszta és rendes nyúlólban Guszti bácsi kedveskedik egy-egy szál friss lucernával — kedvenceinek. — Tíz anyanyulam van és két bakom. És a napokban három nyuszink született. Szeretem őket, neve van mindegyiknek. Ez a szép drapp a Micike, ez a Zsuzsa, az ott Giziké ... Az egyik bakot Lacinak, a másikat Gabinek neveztem el. — Guszti bácsi miért vágott bele a nyúltenyésztés- be? — Mert egyrészt szeretem az állatokat, máskor is tenyésztettem nyulat, jól el tudtam adni. Másrészt mert 6 ezer forintból élünk a feleségemmel. Kellene egy kis pénz. A feltételek nagyon jók, Bíró úr igazi úriember, ő aztán valóban segít a szegény cigány családokon. — Mennyire (akarja felnövelni az állományt? — Súlyos műtéten estem át és 66 éves vagyok. A feleségem is most jött haza a kórházból. Nekünk ennyi elég lesz. Ezeket viszont becsülettel gondozzuk. — Milyen hasznot vár? — Ha egy évben háromszor tudjuk fialtatni az anyákat és a szaporulat átlagosan eléri a hatot, akikor a három hónap alatt keresek 8—10 ezer forintot. Bíró úr nemrég járt Ernődön német kereskedőkkel. Azt mondja, piac lesz, esetleg a németek veszik meg a nyulainkat. Ugyanakkor türelemre intett bennünket, elmondta, hogy az elején ne várjunk túl nagy hasznot, majd szép lassan válik igazán jó üzletté a nyúlte- nyésztés. No én ezt tudom, hiszen mint mondom, foglalkoztam már vele, de a kezdőknek ezt meg kell érteni. Nem szeretném, ha Bíró úr kudarcot" va-llana az emődi cigányokkal. — A konyhára is jut majd nyúlpecsenye? — Nem, nem. A feleségem meg nem enné. (De a Kökényék is -azt mondják, -le nem vágnának egyet sem. Pedig hallom, hogy az egyik nyuluknak megsérült a lába. Azt mondják, inkább sínbe teszik, gyógyítgat- ják... Oda is lennének a -gyerekek. A -mi unokáink is itt vannak minden nap, segítenek az -etetésben, itatásban. A cigány ember szereti -az állatokat. Megkezdődött hát -az Autonómia Alapítvány jóvoltából a nyúltenyésztés. -Ernődön. Csak nehogy beigazolódjék valamely módon Farikas Guszti bácsi -aggodalma! Hallani ugyanis, hogy a többi cigánycsalád sérelmezi, hogy ők nem kaptak hitelt, tőkéjük pedig nincs a vállalkozás beindításához. Isten óvjon attól, hogy a -demokrácia iskolájában kitörjön a háború. — lévay — A füzérradvánvi Károlyi- kastély hazánk egyik legszebb épülete. Sorsa — mint társaié — ugyancsak hányatott. Ybl Miklós tervei alapján épült 1860—77-ig, a tornyot Károlyi Mihály építtette hozzá — kapott is érte elég kritikát a családtól. Az épület sokáig vadászkastély volt, 1938-tól, amikor az eucharisztikus világkongresszust tartották, felújították, luxus szállodaként működött. Tíz év múlva szanatórium lett belőle, két éve ez a szerepe is megszűnt. Szinte mindenki elfelejtette már a ragyogó környezetben található, romlásában is gyönyörű épületet. Füzérradvány polgár- mestere, Czili Mátyás keserűen említi, hogy akkor jutott eszükbe az embereknek a kastély, amikor az idén májusban hírül adták a hírközlő szervek: ellopták belőle a több, mint két méter magas, egy méternél szélesebb velencei tükröt... A községi önkormányzat kérte a kastély tulajdonjogát, nem hivatalosan azonban értesültek, a Vagyonátadó Bizottság az állam tulajdonában hagyja. Járt már Füzérradványon a-z utolsó Károlyi, szerette volna visszakapni, de mint tudjuk, a kárpótlási törvény csak ötmillió forintig térít. Károlyi László külföldi szakértőkkel felmérette az épületet, szerintük 1 milliárd 200 millió forint kellene a helyrehozására. A jobb sorsra érdemes családi címer Itt előbb-utóbb baj lesz lesz: az oroszlánfejes falikutat tartó, rózsaszín márványtábla felső része már elhagyta a falat. Fotó: Fojtán László S hogy miént is szívügyük a radványiaknak az épület? Egyrészt, mert sajnálják, hogy a szemük előtt pusztul. Az a szerencse, hogy 1988-ban felújították a tetőzetét, így nem ázik be. A polgármester szerint így is elég két év, és menthetetlenné válik az a hatalmas érték. A falunak azért is kellene, mert ha nem is saját tulajdonban, de felújítanák, működne. A 464-es lélekszámú községben sok a munkanélküli, ők részt vehetnének az építkezésben, s majdan az üzemeltetés adna munkát 120—-130 embernek. Jelenleg 12 ember őrzi a gyönyörű angolparkkal, fi- lagóriával, famatuzsálemekkel körülvett kastélyt. A megyei önkormányzat a hónap végéig fizeti az őröket, várhatóan meghosz- szabbítják az őriztetést. A továbbiakban az állam feladata volna a felújítás, a működés meghatározása, biztosítása. Kérdés: mikor lesz rá pénz és elképzelés? Az idő sürget, mert az épület állaga- gyorsan romlik. Segítségért kiált a Károlyi-kastély ... m. sz. zs. (1992. augusztus 21—23.) Nyilvánosan hívjuk ez alkalommal is írótársainkat, hozzátartozóikat és az érdeklődőket a megújult tokaji írótáborba, amely két éve az irodalom önkormányzata szellemében, az egyetemes magyar irodalöm fórumaként működik. Összejövetelünkön szel- lem-pezsdítő, hiteles és jó tokaji bor mellett azt kívánjuk megvitatni ős megvizsgálni, hogy az elmúlt negyedszázadban az írói autonómia milyen kísérletei és változatai ala-kultak/alakul- hattak ki Közép-Kelet-Euró- pa politikai-irodailompoliti- kai realitásai között. 1968-at választottuk vizsgálódásunk kiindulópontjaként, mert egyre több nyilatkozat erősíti meg azt a feltevést, hogy a párizsi diákmozgalmak, a prágai tavasz és a budapesti új gazdasági mechanizmus, a hozzájuk fűződő remények, s az illúzióvesztés lettek a kiindulópontjai azoknak az új felismeréseknek, szerepválasztásoknak és autonómia-kísérleteknek, amelyek végső soron hozzájárultak a három évvel ezelőtti földcsuszamlásszerű rendszerváltásokhoz térségünkben. Korántsem kívánunk mérleget vonni vagy tudományos összegzést adni a korszakról, még kevésbé sebeket osztani vagy éppenséggel sebeket mutogatni. Párbeszédet remélünk a különböző írócsoportok között, valamennyi résztvevő véleményére fogékony légkörben. Tudjuk, hogy e sorsfordulókkal is terhes negyedszázad ellentmondásosan jelenik meg az írótársadalom előtt, nem azonosan ítéljük meg a változásokat. A korszaknak természetesen voltak és vannak vesztesei és nyertesei. Vesztese mindenekelőtt -az „irodalompolitika”, amely remélhetőleg végleg elkallódik a régiségek lomtárában. Nyertese viszont az irodaiam maga, amely visszanyerte önkormányzatát. Szeretnénk tehát írók, kritikusok, történészek eleven vitájában közelebb kerülni 'saját félmúltunkhoz, az irodalom számára sem nélkülözhető önismerethez. KORFORDULÓ. Kísérletek és változatok az autonómiára 1968—1992 című tanácskozásunk előadói Balassa Péter, Bertha Zoltán, Kántor Lajos, Márton László, Szilágyi Ákos és Tornai József, továbbá azon, kiváló nőtársaink, akiket felkértünk, de felhívásunk nyilvánosságra hozataláig még nem adhattak végleges választ. Tanácskozásunkon megszervezzük a fiatal írók 1969-es lillafüredi találkozóján részt vettek fórumát. Külön szeretettel hívjuk és várjuk a táborba fiatal, pályakezdő nőtársainkat, Részvételi díj 700 Ft, hozzátartozóknak és érdeklődőknek 2000 Ft, ezért biztosítjuk a teljes programiban való részvételt, napi háromszori étkezést és 3—4 ágyas, hideg-melegvizes mosdós szobákban a szállást. Külön igényre, saját költségen 1—2 ágyas, fürdőszobás szállodai elhelyezést is. Jelentkezéseket írásban és telefonon is elfogadunk, a beérkezés sorrendjében, augusztus 10-ével bezárólag, a Miskolc, Pf. 375. H—3501 postacímen, vagy a budapesti (00-361/06-1) 167-14-32-es üzenetrögzítős telefonon. Azokat, akik időben jelzik hozzászólási szándékukat, a programban is szerepeltetjük. Budapest, 1992. május. A tokaji írótábor kuratóriuma Cseres Tibor, Csoba Tamás, Hegyi Imre, Hu-bay Miklós, Koczkás Sándor, Lakatos István, Májer János, Mezey Katalin, Petőcz András, Zimonyi Zoltán Pomogáts Béla, Radnóti Sándor, Serfőző Simon, Szabó György, Székelyhídi Ágoston, Tarján Tamás, Cs-. Varga István, Tokaji írótábor
