Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

1992. április 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Húsvét és üzenetei Az állam ne vezényeljen A lehetőséget teremtse meg í. A HŰSVÉT EREDETE A húsvét, latinul „pasc- ha”; Krisztus feltámadásá­nak ünnepe, A páska pedig étel — kenyér helyett sütött vékony tészta. A héber „pészach” elnevezés jelen, tése: elkerülés ünnepe. Az elkerülés arra a régi ese­ményre utal. amikor az egyiptomi fogságból való szabadulás idején (Krisztus előtt 1.450. körül) a tizedik csapást végrehajtó Isten öl­döklő angyala elkerülte Iz­rael népének házait, az aj­tófélfára mázolt bárányvér miatt, Csák az egyiptomiak hajlékába ment be. és ölte meg az elsőszülötteket. A húsvét magyar elneve­zése viszont onnan ered, hogy az ünnepet megelőző időszak 40 napos böjtjének eltelte után — amikor tiltva volt a húsevés — isimét le­hetett húst fogyasztani. Vagyis az emberek maguk­hoz vehették a húst. Ez a gyakorlat akkor alakult ki, amikor a húsvét évenkénti ünnep lett. Az ünnepkört közvetlenül a húsvét előtti „nagyhét” előzi meg, melyen a meg­váltás nagy eseményei -tör­téntek. Ez a virágvasárnap­pal 'kezdődik, amit Jézus je- ruzsálemi bevonulására ün­nepiünk. Ezen a héten van nagycsütörtök, az úrvacsora szereztetésének napja, nagy­péntek Krisztus Ikeresztrefe- szítésének ünnepe, majd nagyszombat, amikor a Meg­váltó a sírban volt. és vé­gül a hét első napja vasár­nap, amikor feltámadt. A hívők az első Jkeresz- tyénség idején az „Úr nap­ján”, vasárnap a feltámadás ünneplésére gyűltek össze eucharisztiára, hálaadásra. Ekkor Krisztus valóságos je­lenlétét tapasztalták meg a kenyér és a bor színe alatt. Amikor találkoztak egymás­sal így üdvözölték egymást: „Krisztus feltámadott!” Ez a keleti egyházban isokáig fennmaradó köszönési for­ma. 2. A HÜSVÉT SDEJE A húsvét — ellentétbein a karácsonnyal — úgynevezett „mozgó ünnep”. Időpontjá­nak pontos rögzítését évszá­zados viták előzték meg. A keresztyénség kezdeti fázisában, a római biroda­lomban. a húsvét és a po­gány misztérium egymás mellett élt történelmileg, de tartalmilag teljesen más volt. Kr. u. 66-ig a ró­mai birodalom toleráns volt minden vallással szem­ben. Első időkben a keresz­tyén gyülekezetek is egysé­gesek voltak a íeltámadás megünneplésében. Iréneusz egyházatya a II. század vé­gén is még ideális képet rajzol az egyetértésről, mely Róma és a keleti egyházak közt volt. A vita akkor kezdődött, amikor Kr. u. 160. körül Rámában és Alexandriában áttértek az új szokásra és a húsvétot Niszán hónap 14-e utáni vasárnapra tették, vagyis arra a vasárnapra, amely a tavaszi napéjegyen­lőség utáni teliholdra kö­vetkezett. A kirobbant vita tovább gyűrűzött. Más te­ológiai kérdéseket is napvi­lágra hozott, sőt különböző egyházszakadásokhoz veze­tett. Végül a húsvét megtartá­sának az idejét a keresz- tyénség kezdeti vitái után a 325-ben. összehívott niceai zsinat határozatával .tisztáz­ták. E határozat értelmében a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtölte utáni vasár­nap legyen a húsvét napja. Ha pedig a zsidók páska ünnepe e napra esnék, ak­kor a rákövetkező vasárnap legyen. Ezek alapján a hús­vét mindig márc. 22. és ápr. 25-e közé esik. A húsvét megünneplése általánossá a VIII. század után vált. Magyarországon az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat, melyet Szent László királyunk hívott össze — rendelte el a feltámadás megünneplését. 3. HÚSVÉTI SZOKÁSOK A húsvéti ünnepkörhöz több ősi és újabbkori hagyó, mány és szimbólum kapcso­lódik. Ilyen a passió, mely az egyes bibliai versek és ré­szek felváltva történő olva­sásával és éneklésével tör­ténik. A X. században drá­mai formában jelenik meg a templomi istentiszteleteken. A húsvét szimbóluma a húsvéti bárány. Krisztust jelképezi, aki Isten báránya néven is ismert a bibliában és ő az, aki elveszi a világ bűneit. Egyrészt áldozati bárány, akire jelképesen a főpap ráhelyezte a nép bű­nét. Másrészt az Istep öl­döklő angyalát „elkerülésre” figyelmeztető páskabárány. A húsvéti locsolkodás az az ország egész területén is­mert és gyakorolt népi szo­kás. Eredete a keresztelésre utal, de a legenda a Krisz­tus feltámadását és üres sír­ját hirdető asszonyok elhall­gattatásáról is szól. Azérit locsolták le őket, hogy ne hirdessék a feltámadást. Sze­ged vidékén, de >az ország más tájain is a legények a lányokat a kútnár vödör víz­zel leöntötték. A locsolkodás más értelme arról beszél, hogy ez védelem a herva- dás és a halál ellen. Álta­lánosan elterjedt gyakorlat az országban, a kölnivízzel, illetve parfümmel való meg- h intés. Nem általánosan, de mégis bizonyos vidékeken gyako­rolt szokás a húsvéti korbá­csolás. Főleg a Dunántúlon terjedt el. A lányokat a fiúk négyszögűre font kor­báccsal enyhén megcsap­kodták. A Felvidéken for­dított módon gyakorolták. A lányok korbácsolták meg a fiúkat. Ennek a szokásnak a gyökere Krisztus nagypén­teki megostoroztatására ve­zethető vissza. A húsvéti tojás, mint a locsolkodás jutalma szerepel az ünnep szokásai közt. Hi­mes tojásnak nevezik. Ré­gen az egyiptomiak, kínaiak és perzsák tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak. Ezt a jelképet vette át a ke­resztyén tradíció, melyben Krisztus sírból való feltá­madásának szimbólumát látja. Díszítése sokféle érté­kes motívumot hordoz, mely becses népművészeti értéke­ink közé emeli. 4. A 'HŰSVÉT ETIKAI ÜZENETE Századunk emberének — legyen az tudós vagy egy­szerű — törekvése arra irá­nyult, hogy mindent leal­kudjon. a/mi az emberi ész­szel ellenkezik és természet­felettit feltételez. Még a vallást is racionálissá akar­ta tenni. Elfeledkezett a nagy apostol, Pál tanításá­ról: ha csak ebben az élet­ben reménykedünk, minden ■embernél nyomorultabbak vagyunk. A keresztyénség természetfeletti taritalmáinak nagyszerű csúcsa a húsvéti csoda, Krisztus feltámadása, a húsvét ünnepe. Mindaz ami századunk­ban sivárrá lett és élettelen­né vált, azután a megeleve­nítő feltámadás után kiált. Világunk, nemzetünk, egyé­ni életünk nagypénteki sír­jának szájáról1 el kellene hen.geríteni a követ. Fel kel­lene támadni sokféle halá­lunkból. A tavasznak, az életnek illatát kellene árasz­tani a Kárpát-medencében. Úgy. ahogyan Ady Endre írta A szép húsvét c. versé­ben: „Odúkat |és kriptákat pattant S bús árkokig leér a (szava: Ilyen a 'Húsvét (szent tavasza S ilyen marad.” Fel kell támadni abból az etikai halálból1, melybe tár­sadalmunk került, s mely­ben évtizedekig benne él­tünk. Nem tudtuk mit csele­kedjünk. Amiti lehetett vol­na tenni, azt a lelkiismeret nem engedte véghezvinni, amit szívünk szerint tenni kellett volna, azt nem cse- lékedh ettük. Ez halálos tét­lenségbe, vagy túlélés vege­tációjába süllyesztette a lel­keket. Pillanatnyilag pedig ott tartunk, ahól a Péter apostolt hallgató jeruzsále- mi hívek Kr. u. 33-ban. Ezt kérdezték: „Mit cseleked­jünk atyánkfiái, férfiak?” Pedig valójában mindenki cselekszik valamilyen élet­stílus szerint. A cselekvés átfogja egész életünket. Nem mindegy tehát mi az a mér­ték ami szerint döntünk. A mai helyzetet csak a békesség és jóakarat gyó­gyíthatja meg. A feltáma­dott Krisztus így köszönt rá húsvét hajnalán a tanítvá­nyokra: „békesség nektek”. Fel kell támadnunk a,nem­zetietlenné vált gondolko­dásunk halálos álmából, melyben elvesztettük iden­titásunkat. A nemzet lelke az öntudat elevenségével arányos. A magyarságot mindig a nemzeti öntudat meghalványulása .sodorta széthullásba. Ha nem is ha­lott — de beteg nemzettu­datunk. Két baja van, mint mindig. Egyrészt nem elég erős, másrészt hazug. Ma­gyarságtudatunkat csak ne­velés útján lehet visszasze­rezni. Az oktatási rend­szernek. -a művészetnek, a tudománynak fel kell vál­lalni ezt a szolgálatot. Nem kiszolgálóvá (t. i. az igé­nyek, helyesebben igényte­lenségek kiszolgálóivá), ha­nem tudatformálóvá kelle­ne válnia. Fel kell támadni anyanyel­vűnk szépségének megcsúfo­lásából, melyet legtöbbször civódásra, hántásra és trá­gárságra használunk. Fel kell támadnunk az egyházellenesség szemléleté­ből. Kétségtelen, hogy szá­zadunkat a hitetlenség kí­sértette meg legjobban. A mai ú. n. modern életforma önmagában is hordozza en­nek csíráját. Az egyház soha sem volt a modernség ellen, de a hitetlenség ellen igen. Ha mesterséges úton erősí­tik. nevelési célkitűzéssé te­szik, adminisztrációs úton, propaganda által terjesztik a vallásellenes szemléletet — bizony nem marad hatásta­lan. Ezen a téren is szükség van a rüaveket és kriptákat pattantó áldott szép húsvét szent tavaszára. Fel kell támadni a családi élet számtalan mélységéből. Mint a társadalom legkisebb sejtjét, több oldalról veszély fenyegeti. Kikezdte a csalá­dot az abortusz. 1980—90 közt közel 5 milliót végez­tek. Kikezdte a válás. Míg 1948-ban a válások száma H ezer volt. 1987-ben közel 30 ezer, s azóta többszöröse. Ki­kezdte a családot és állandó­an támadja az alkoholizmus) Kikezdte a családi életeiket a vadházasságok elburján­zása, az ú. ,n. „baráttal” va­ló együttélés. Mindennek a társadalmon túl -a legna­gyobb vesztese: a gyermek. Van miből, v.an honnan feltámadni! Krisztus feltá- madáiSa nem részigazság, hanem hitigazság. Ne saj­náljuk erre ráépíteni éle­tünket. Bárcsak minden csa­ládba é.s szívbe eljutna .köl­tőnk által előbb említett húsvét „szent tavasza”. Ha ez így megvalósulna, szép ünnep lenne a Kárpát-me­dencében. Ágoston 'ilstván református lelkész Budapest (1SB) A szol­gáltatások színvonala csak akkor emelkedhet, ha az egészségügyben is megkez­dődik a privatizáció — ál­lapították meg nemrégiben a szabaddemokraták által szervezett vitában a kor­mány, az egészségügyi rend­szer és az ellenzék tagjai. Ezzel azonban jószerével vé­ge is az egyetértésnek^ hi­szen mindenki másképpen képzeli el a privatizálás menetét. A nézetek leginkább az állam privatizációs szerepé­vel kapcsolatban térnek el egymástól. A népjóléti tárca helyettes államtitkára sze­rint a kormánynak kell ve­zényelnie a folyamatot. El­lentmond viszont Andréka Bertalannak a fővárosi ön­kormányzat szakembere. Szolnoki Andrea véleményé­nek sarokpontja: az állam •ne vezényelje a privatizá­ciót. A kormány és a parla­ment csak a szükséges jog­szabályiak és törvények meg. hozatalában működjön köz­re. A privatizáció gyakorlati kivitelezését bízzák az ön- kormányzatokra. az ^egész­ségügyi dolgozókra és az érdekvédelmi szervezeteikre. A Magyar Orvosi Kama­ra szerint ma rendkívül za­varos az egészségügy hely­zeté. A szervezet képvisele­tében Doktorics Béla kifej­tette, a jelenlegi helyzeten csak a világos és korrekt alapokra szervezett biztosí­tási intézetek változtathat­nak. Ezek segítségével ugyanis kidolgozható egy té­teles 'költségvetés, így meg­állapítható. hogy melyik egészséeügvi szolgáltatás mennyibe kerül. A tisztázás csökkentheti a szolgáltatá­sok indokolatlan igénybevé­telét, A szakértők szerint Nemrég olvashattuk ahírt, miszerint államigazgatás alá vonták az erdőgazdaságokat. Vonatkozik ez a Borsodi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ságra ás. Mit jelent ez a gaz­daság működésében? Kérdez­tük Varga Józsefet, az er­dőgazdaság vezérigazgató­helyettesét. Válaszából megtudtuk, hogy amíg eddig a gazdaság működését a vállalati tanács irányította, s így a gazdál­kodási-jövedelmezőségi szempontok minden mást megelőztek, addig most a szakminisztérium látja el az irányítást. így az erdő több Budapest (ISB). A szö­vetkezetek átalakulásáról szóló törvény végrehajtásá­nak félidejében gyorsjelen­tést készített a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek országos szövetsége. Sajtó­konferenciájuk összegzése: a helyzet jó. a kilátások kedvezőek. Az eddig lezajlott rész- közgyűlések és küldöttgyű­lések alapján elmondható, hogy ez a szövetkezeti típus jól idomul az új törvényi ke­retekhez, a tagság túlnyomó többsége képes az akarata érvényesítésére — összegez­te az átalakulás eddigi ta­pasztalatait Szilvasán Pál, az hazánkban ma évente 160— 180 millió alkalommal talál­koznak a betegek és az or­vosok. s ennek egyharmada teljesen indokolatlan. Ha az árak a valós költségeket és értékeket tükrözik, már .min­denki érdekelt lesz a pazar­lás megszüntetésében. A ka­mara szerint az átalakulásig és a tételes finanszírozás kidolgozásáig egy két-három éves átmeneti programmal kell megvédeni az összeom­lástól az egészségügyet. Csermely Gyula leginkább az állami diszkriminációt ostorozta. A Vállalkozók Or­szágos Szövetségének képvi­selője leszögezte: nem nyil­vánosak azok az alkuk, ame­lyek révén egyesek magán­vállalkozását támogatja a népjóléti tárca és a társa­dalombiztosítás. Másokkal ■szóba sem állnak. Verseny­semlegességről és a - vállal­kozások általános támoga­tásáról tehát szó sincs. Nem tudni például, mi számít hiánypótló szolgáltatásnak s ezért bizonytalan, hogy a társdalombiztosítás kivel köt, és kivel nem köt finanszí­rozási szerződést. Ma erő és ügyesség dolga az, hogy ki mekkora „halat” fog a zavarosban. Másképpen közeli® meg a problémát a Pénzügykutató Rt. igazgatója. Csillag Ist­ván nem annyira a ver­senyfeltételek rögzítését sür­geti, inkább az állami sza­bályozás lebontását tartja fontosnak. A dereguláció el_ oldaná azokat a köteleket, amelyek ma gúzsba kötik az orvostársadalmat. Teret en­gedne a piacnak, s végre láthatóvá válna az egészség- ügyi rendszer belső finanszí. rozási rendszere is. A ma­gyar egészségüggyel ugyanis célú hasznosítása valósul meg. A termelés mellett fo­kozott szerepet kap az erdő közjóléti, környezetvédelmi jelentősége, szélesebb körűvé válik az üdüléssel, kirándu­lással kapcsolatos feladata. Erősödik tehát az erdőnek közjóléti szerepe, mert nem­csak mint „üzem” kerül szá­mításba. Ez új megközelítést ítész szükségessé és lehetővé a fakitermeléssel, -hasznosí­tással kapcsolatban is. Arról is tájékoztatást kap­tunk, hogy az erdőgazdaság kijelölte azokat a területe­ket, amelyeket a törvényes áfészek országos érdekkép­viseleti szövetségének elnöke. A beszámoló szerint a tagság nem kívánja felvál­tani e szövetkezeti formát valamely gazdasági társaság formációjával. A tisztújítás és az alapszabályok szük­ségszerű átalakítása után következhet, az újabb, piac­szerűbb 'tevékenységi for­mák kialakítása, például a nagykereskedelmi hálózatba történő bekapcsolódás. Szilvasán Pál fenyegető jelnek ítélte a fogyasztói ke­reslet csökkenését, aminek kedvezőtlen hatásait erősíti a zugkereskedelem térnyeré­se. E 'körben hangzott el, hogy az ország 280 áfésze nem az a baj. hogy nem képes magas színvonalú, ha­tékony szolgáltatásokat nyújtani. A gond az, hogy a rendszer fenntartása iszo­nyatosan sokba kerül, s er­re nincs pénz. Hazánkban az európai átlagot messze felülhaladó kórházi ágy és orvos várja a betegeket, mi­közben a kerestet egyre in­kább szűkülőben van. A pri­vatizációnak teháit a kíná­lati szerkezet megváltozását kellene szolgálnia. Ez azon­ban nem jelentheti azt, hogy a ma meglévő alapvető szol­gáltatásokat és a fekvőbe­tegellátást is magánkézbe adják. Nincs akadálya vi­szont annak, hogy a kórhá­zi mosodákat, illemhelyeket, gyógyszertárakat „eladják”. A dereguláció legnagyobb előnye az lenne, hogy vég­re kiderülne, milyen szolgál­tatásokat érdemes és milye­neket nem szabad privati­zálni. A rendszer nagy problé­máját ma az okozza, hogy a válságtünetek és az átalakí­tás szükségessége egyszerre jelennek meg az egészség­ügy világában — szögezte le Juhász Pál. A szabadde­mokraták gazdasáe.szocioló- gusa szerint a kormány ért­hetően óvatos, hiszen na­gyon könnyű elrontani a „rendszerváltást” e különle­ges piacon. Ugyanakkor na­gyobb léptekkel is halad­hatna az értéktisztázás te­rületén. mert a kínálat ál­tal manipulált, kereslet ha­mar átszolgáltatásokat fej­leszthet ki. S ettől kezdve már csak erő kérdése az, hogy egy szolgáltaivás bizo­nyítsa létjogosultságát, s milliókat vegyen ki az egész­ségügy zsebéből. Ráthy Sándor rendelkezések értelmében az önkormányzatok visszaigé­nyelhetnek. Számos község­nek volt ugyanis erdőbirto­ka — amelyekre most igényt tartanak, illetve tarthatnák, a megfelelő aranykorona-ér­tékben. Az előzetes felmérések sze­rint 23 ezer aranykorona-ér­tékben, mintegy io ezer hek­tárnyi erdőséget jelöltek ki erre a célra, zömmel a put- noki és a telkibányai térség­ben. Már folyamatban van az. henyék jogszerűségének, minőségének vizsgálata, hogy a visszaadás a valóságnak megfelelően történjék. közül több, minit 40 veszte­séggel zárta az elmúlt évet, néhányukra felszámolás is várhat. Az aggályos ténye­zők közé sorolható, hogy ezt a szövetkezeti szférát is el­érte a tőkehiány, melyen leginkább a nélkülözhető ingatlanok áruba bocsátásá­val lehet enyhíteni. A közeljövő lépéseiről szólva mondotta el a szö­vetség elnöke, hogy párbe­szédet kezdeményeztek az illetékes kormányhivatalok­kal arról, miként kapcsolód­hatnak be a magántulajdo­nosok közösségei, az áfészek a privatizációba, K. T. Az államigazgatás bevonult az erdőkbe Előtérben a közjóléti szerep Fogyasztási szövetkezetek Zugkereskedök is kalmárkodnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom