Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. március 30., hétfő ESZAK-MAGYARORSZAG 9 Finom ez a kóla... Kulcsos Városok Ligája Metró a föld felett Rockpapák takarodója Szegény ember gyereke két­féleképpen tud bejutni egy koncertre: egyrészt jegyet vált — egyre borzalmasabb hang­zású összegekért vagy ha ez teljes anyagi csőddel fenyeget, akkor kerít egy ilyen, a képen látható, kizárólag bennfente­seknek kijáró cédulát, elballag a BS kettes számú kapu jához és diszkréten beoson. Ez az utóbbi amilyen gazda­ságos, olyan nehezen megvaló­sítható módszer. Legalábbis első hallásra. Másodikra már nem. mert a zsurnaliszták egy része bizonyos, a pályán eltöl­tött idő után félelmetes össze­köttetésekre tehetnek szert. Nincs más teendő, mint hogy ismerni kell egy plakátragasz­tót. aki az elmúlt néhány hó­napban a koncertet szervező kft. megbízásából kerül időn­ként összeütközésbe a főváros tisztaságáért aggódó rendőri közegekkel. Fent említett haver megkér­di. kedv van-e. igenlő válasz után egy fél órán belül hozza a belépőket. így nincs más hátra, élőben követhctem'a Nagy Ge­neráció egyik vezérzenekará­nak tiszavirágzását. (Kitérő l: még a buli előtt Frenreisz azt nyilatkozta, azért hozták létre - többek között - a koncertet, mert a hetvenes évek elején, a feloszláskor a nagy kapkodásban elfelejtet­ték bejelenteni, hogy megszűnt a zenekar. Ezért pótolják a hi­ányt. nehogy már valaki azt higgye, hogy csak ideiglenesen szüneteltek, meg pénzt keres­lek, de most újból nekiállnak önmegvalósítani.) Hiába no. a média nagyhatalom, mert hála a jólfésült reklámhadjáratnak, március 2l-én egy darab jegyet sem lehet már a pénztárakból kicsiholni, pedig az a küzdő­térre is hatszáz csengő magyar forintokba kerül. A reményke­dők száma tetemes, a felesleges jegyüktől megszabadulni vá­gyóké nem. Lassan, de biztosan kezd megtelni a BS. ez pedig testvé­rek között is legalább tizenhá­romezer embert jelent. Még vannak ülőhelyek. Bizako­dunk, influenzajárvány, hirte­len felindulásból elkövetett es­küvő - leülünk. Színpadon Zo­rán és az ő barátai, akik vannak jónéhányan, köztük három lel­kesen, valamivel kevésbé jól vokálozó lány. Egyikük duplán is hasznos, mert időnként két fadarabbal jó nagyokat üt egy­másra. ami szemmel láthatóan nagyon tetszik neki, mert fülig érő szájjal mosolyog minden reátekintő zenészre. (Kitérő 2: tudjuk mi azt na­gyon jól, hogy Zorán népszerű, meg hogy az utolsó szólóle­meze egész pofásra sikeredett, de minek ide előbuli, amikor arról volt szó, hogy itt most a Nagy Generáció ad egymásnak randevút. Addig rendben, hogy akkor én is mit keresek a küzdőtéren - mert időközben megjelentek a helytulajdono­sok és leszorultunk -, de elkezd bujkálódni a kisördög, lehet, a nagy zenekarnak nincs annyi nótája, hogy közel három órára el tudná látni közönségét?!) Miután megtudtuk, hogy a szerelemnek múlnia kell. meg hogy volt egy tánc. és nem tud­tuk meg. mit hitt apám. eljő a szünet. El is tart több mint egy fél óráig, így aztán mindenki­nek van ideje megrohanni a bü­fét. Itt van mindenki, aki szá­mít, a 100 Folkos Orbán, a kő­keményből vállalkozóvá lett mindenki Som Lalája, meg a Zalatnay Cini. Na, ekkor kezd­tem egy kicsit nagyarcú lenni, mert ők is olyan belépővel jöt­tek. mint amilyen nekem van. Bennfentesség-érzésemet egy pillanatig sem komolyan véve azonban már kezdtem csöppet türelmetlen lenni. Végre-vala- hára befut a színpadra a Calvp- so-ból a B. Tóth és tudatta ve­lünk. hölgyekkel és urakkal, hogy kezdődik a koncert. A hangosítás szuper munka, ha Metróék tudták volna a hat­vanas évek közepén, hogy lóg­nak szólni a kilencvenesek ele­jén, máig egy hangot le nem fogtak volna a gitáron. A kö­zönség rendkívül vegyes kor­osztályúkig, egy lehetséges ma­gyarázat szerint azért, mert a papa vagy elvitte csemetéjét vagy fordítva (Lásd: Mágen- heim Julcsi esetét a Nagy Fehé­rékkel). 1 langulat a plafonon, a negy­venesek szuperül érzik magu­kat. én ineg csöppet kívülálló­nak. mert kezdem szégyellni, hogy nem tudom a számok szö­vegét, pedig a hangszórókon kívül a gyérülő hajúak ének­lése is eljut a dobhártyámig. Néha azért kapisgálok valamit, mert egv párszor hallottam már hogy a Citromízű banánról, meg a Kócos kis ördögökről ne is beszéljek. Van ám itt sláger­zene, tipikus, csak és csakis a hatvanas évek magyar könnyű­zenéjére jellemző nóta. meg mai füllel is elég keménynek tűnő szerzemény. Következte­tés: egységes Metró-stílusról nemigen beszélhetünk. Ebbéli hitemet csak erősíti az, hogy alig játszottak még valamit, amikor Zorán bejelenti, hogy meglepetésként összeollóztak olyan számokat, amit annak idején sem saját kútfőből men­tettek, mondván fénykorukban is csak mintegy fele-fele arány­ban szerepelt a repertoárban saját, meg más szerzemény. Dübörög is rögvest Roy Óriá­son. később rock and roll, és végre Freinreisz is kiélheti ma­gát. dong a My generation a Who-tól. (Kitérő 3: rosszindulatú gyanú beigazolódni látszik, a Metrónak tényleg nincs akkora repertoárja, vagy csak az idő volt kevés a gyakorlásra, hogy összehozzanak egy több mint kétórás programot. Sebaj, mert a közönség lelkesen táncra perdül. Tuti. ezerszer jobb a hangulat a küzdőtéren, mint a sznob ülőhelyesek kö­zött.) Ráadás van több is. gondo­san megkoreografáiva. A kö­zönség tudja, amíg a lámpákat fel nem gyújtják, még van to­vább. de azért tapsol ren­dületlenül. Brunnerék még be­gyújtják a rakétákat, elnyom­ják a tuti-nótákat iszonyatos őrjöngés közepette. A leg­utolsó számnál, a Jövő szelé­nél. ott. amikor arról vokáloz- nak ők öten összeölelkezve, hogy ..Tudtuk egymás nevét", be is bizonyítják, mert Zorán bemutatja a tesót. Frenreisz ..Kareszt". Brunner Győzőt és Schöck Ottót, akikről annyit érdemes megjegyezni, hogy a kihagyott évek alatt sem felej­tettek el zenélni, ami annál is inkább érthető, mert Dusán ki­vételével még mindannyian ze- nélgetnek a mai napig, még Brunner is. aki üzletember lé­tére idegnyugtatónak használja a dobverőt. Freinreisz azonban elfelej­tett valamit, mégsem fújtak ta­karódét a zenekarnak. Szóbeli­leg legalábbis biztos. Ha politikailag fognánk fel a kérdést, a lány, a természet te­remtőképességének egyik leg­szebb csodája végeredményben iszonyú veszélyforrás is lehet. Volt is mindig, ha úgy vesszük, nemcsak mint az elérhetetlen szerelem tárgya (lásd kultúrán­kat, irodalmunkat, drámaírásun­kat), de úgy is, mint az elérhetőé. Sőt, állítólag a lányok ilyen el­érhető mivoltukban váltak igazán veszélyessé. Örömlányok, mar- kotányosnők - mondják - sok­szor nagyobb pusztítást végez­tek ostromolt várak, városok meghódítóiban, mint a védők, akik végülis engedtek a túlerő nyomásának. Az idegen katonák nyomásának viszont a lányok minden ellenállás nélkül enged­tek, s a hódítóknak ez lett a vesz­tük. A közvetlen testi érintkezés - márpedig az ilyen nyomás gya­korlásának ez a végső célja - mindenféle gyógyítható és gyó­gyíthatatlan nyavalyát ragasztott rájuk, ami szinte feltartóztatha­tatlan pusztítást okozott a soraik­ban. Persze az egészségügyi véde­kezés meg a hadászat techniká­jának változása ezt a veszélyt is csökkentette, a béke pedig már- már csaknem megszüntette, de azért mindig maradt annyi meg­közelíthető leány, hogy az álta­luk terjesztett betegségek kór­okozói ne pusztuljanak ki vég­képp a földről. Végső védekezé­sül és az egész veszélyforrás lassú kiiktatásául - egyesek sze­rint - maradt volna az erkölcs. - Ennek egyes magasabb rendű fajtái, mint a proletár meg a szo­cialista jelzővel ellátott, már-már hitte is, hogy ez sikerült neki - amikor a jelzős szerkezetekből épp a jelző omlott össze, s kide­rült, hogy minden folytatódik, mintha mi sem történt volna. Var­só, Helsinki utcáit a hírek szerint elözönlötték a lányok. Kijevből meg a hajdani Leningrádból. akik ismét csak nem mutatnak semmi idegenkedést a helybéli férfila­kosság közeledésével szemben. Igaz, ennek a közeledésnek most tarifája van, többnyire dol­lárban számítják ki, s a szolgálta­tás összege itt is úgy határozódik meg, mint a szabadpiacon min­dennek az ára. - Kit hogy lehet becsapni? Mennyire pali az ille­tő? Lakókocsiban szereti-e vagy szállodában, stb.. stb. és egyál­talán hogyan képzeli el az egé­szet. Olyan ügymenet, illetve üzlet­menet azonban nincs, amit va­lami meg ne zavarhatna. A jelen­séggel szemben tehetetlen len­gyel, finn (s bizonyára a magyar is már) - rendőrség amit nem tu­dott megoldani, mint jelenséget csökkenteni, szép lassan meg­szüntetni látszik az atom. Ponto­sabban az a sugárzás, amelynek legutolsó dózisa épp a minap ke­rült a levegőbe egy Szentpéter­vár közeli erőmű szellőzőberen­dezésén keresztül. A szakembe­rek természetesen most is hetet- havat összehordnak, nyugtatgat­ják az embereket, mikroröntgen mennyiségeket, háttérsugár­zást, meg jódionokat emleget­nek, elismerve, hogy azért, mivel a szél a Finn-öböl felé fúj, az északi szomszédnál ideiglene­sen sugárerősödés lesz tapasz­talható. Nos, ezt a sugárzást viszi a szél, s talán tovább is fújja a sark­vidék irányába. De mi lesz azzal, amit visznek a lányok, s amivel egész nap és éjszaka Helsinki bárjaiban és szállodáiban ücsö­rögnek? Gyöngyösi Gábor Szegyen Kolozsvárra, a haj­dani kultúrvárosra! - írta az el­lenzéki román és magyar sajtó a februári helyhatósági választások után. Mert a fontosabb erdélyi városokban, mint Temesvár. Arad. Szatmár. Brassó. Szétveri. Lugos. Gyulafehérvár, sőt még Bukarestben is a Demokratikus Konvenció jelöltje nyerte el a polgármesteri széket, míg Ko­lozsváron csak a választások első menetében nyert a Konvenció, a másodikban már a szélsőjobbol­dali Románok Nemzeti Egvség- pártjadiadalmaskodott. Mindeh­hez tudni kell, hogy a Demokrati­kus Konvenciónak a Romániai Magyarok Demokrata Szövet­sége is tagja a liberális és paraszt­párton kívül, s így az eddig kiala­kított egység nevében a magyar szavazók is sokan erre voksoltak. Kolozsvár jelenlegi lakosságának pedig egyharmada magyar nem­zetiségű. Mondhatnám úgy is. hogy már csak az egyharmada. hiszen ezelőtt ötven évvel még túlnyomó része az volt. A dikta­túra évei alatt azonban a legtöbb erdélyi városnak megváltozott a nemzetiségi összetétele, mert az iparosítás ürügyén egyre építtet­ték az új városnegyedeket, ahova idegen lakosságot toboroztak. Még éz sem lett volna baj. hiszen egyetemi város lévén. Kolozsvár hangulata jó ideig megőrizhette a haladó értelmiségre jellemző de­mokratikus színezetet, az együtt­élés folyamán kialakult türelmet és a nemzetiségek közötti meg­értő szellemet. De a betelepítet­tek nagy része a Kárpátokon kí­vülről került az erdélyi főváros­ba. s új lakói nem hordozták ma­gukban a békés együttélés hagyo­mányát. nem ismerték Erdély történelmét. Ennek köszönhe­- Ételrecept címmel ú j gasztro­nómiai magazin jelenik meg ápri­lis elején. A 130 ezer példányban megjelenő lap kapható lesz min­den postahivatalban, újságárus­nál. A 32 oldalas magazin nem csupán érdekes olvasmányokat. A választások első menetében tehát a Demokratikus Konvenció szerezte meg a szavazatok több­ségét, de nem a szükséges 50 szá­zalék plusz egyet, mint ahogy azt a törvény kívánta. Újból kellett választani, s a második menetig még két hét állt a szembenálló felek rendelkezésére, hogy a ma­guk pártjára csábíthassák a vá­lasztókat. A RNEP óriási rága­lomhadjáratot indított a DK je­löltje ellen, szórólapokkal töl­tötte meg a lakosok postaládáit, magyarbérencnek, hazaárulónak nevezte. Még a törvényes kam­pánycsendet sem méltatta figye­lemre. sőt éppen a választások előtti reggelen tombolta ki magát a legalaposabban. Für Lajos, honvédelmi miniszter miskolci beszéde kapcsán, amelyet a ko­lozsvári rádió és televízió az­napra időzített. Valóságos hiszté­riát keltve román hallgatóiban az úgynevezett magyar veszéllyel. Aki ezt hallotta, minden gon­dolkodás nélkül reájuk voksolt. Választási diadalukat mi sem ma­gyarázza jobban, mint a betelepí­tési politika, amelyről fentebb szóltunk, hiszen a szavazatok többségét pont az új városnegye­dekben nyerték. A belvárosi ne­gyedekben a Konvencióra sza­vaztak többen, vagyis ott. ahol a lakosság tősgyökeres kolozsvári­nak számít. Ennyi maradt a Kin­cses Kolozsvárból. Azok a városok, amelyekben a Konvenció győzött. Ligát alakí­tanak. Kolozsvár természetesen ebből is kimarad, mert nem vall­hatja magáénak a Konvenció vá­lasztási szimbólumát, a kulcsot, s ezzel lakosai méltán danolhatják: Kolozs város olyan város, a ka­puja kilenc záros... de esztétikai élménvt is nyújt szí­nes megjelenésével. Mintegy 50 ételreceptet közöl, a hagyomá­nyos ételek elkészítése mellett rcformkonyhás. kímélő-, gyer­mekrecepteket is. a Mi fáj-t. meg a Maria volt-ot. Bánhegyi Gábor Xaver Varnus újra itthon Rzezerötszázadik koncert Hat évvel ezelőtt megnyerte San Franciscóban az improvizációs versenyt, minden koncertjén rögtönöz a közönség által feladott témákra, prolcsszora a to­rontói Királvi Konzervatóriumnak, mára már köz­hellyé vált a New York Times egekbe emelő azono­sítása. miszerint ő az orgona Horowitza. Magyar származású, tie a vezetékneve francia, a keresztneve elsőszülötti jogon öröklődik a családban, mint ahogy családi vonás az is, hogy vonzódik a temetőkhöz (a sírkertek mellett még a szép lányokat, a barátokat, a társaságot kedveli, es azt. ha egyedül megszökhet a társaságból). Három házasságából két gyermeke született, ugyanakkor romantikus-játékában is. Ját­szott a világ leghíresebb orgonáin (természetesen a legnagyobbon is), évente 100-150 koncertet ad. ez­zel a tempóval 1986. szeptemberében érte el az ezre­diket. Nagyon nagy vonalakban ő Xaver Varnus. a még mindig csak 28 éves zongoravirtuóz. Valószínűleg önmagáit tagadta volna meg, ha nem jön haza (most Kanadában él), miután megfogadta, hogy többé nem teszi be Magyarországra a lábát. Sőt, nemcsak hazajött, de koncertezett is. Ennek már két éve. Most ismét Budapesten játszik, még­hozzá a Zeneakadémián. Itt adja ezerötszázadik hangversenyét - Göncz Árpád fővédnökletével. A nevezetes dátum április 20. lesz. Előzetesként el lehet-e még mondani róla valamit? Idézzük talán egyik mesterét, a párizsi Notre Dame székesegyház legendás orgonaművészét, aki azt írta fiatal tanítvá­nyáról: „Varnus egyedülálló tünemény korunk orgo­natörténelmében."-k -ii tőén könnyen befogadták a ma­gyarellenes propaganda alapta­lan rágalmait. Szabó Piroska Kolozsvár 0Qí főmihmíjltás ételreceptek ...és szép a kislány, aki issza KlIMlftW

Next

/
Oldalképek
Tartalom