Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1991. június 22., szombat Eszközökre, műszerekre „Vérünk egészségéért” alapítvány Miskolcon Az egyetemi klinikákon kívül mindössze (két város­ban, Szombathelyen és a miskolci Semmelweis Kór­házban működik hematoló­giai osztály, amely a vér- képzőrendszeri megbetegedé­seket gyógyítja. Sajnos, sok az olyan beteg, alki az itte­ni, különleges vizsgálati és gyógymódokat igényli. A harminc ágy mindig foglalt és nagy a járóbeteg-ambu­lancia forgalma is. Tíz év alatt 2464 új beteget kezel­tek itt és 15 év alatt (azóta működik az osztály) 35 ez­ren fordulak meg az am­bulancián. Dr. Nagyné dr. Zolomy Katalin, a kórház gazdasá­gi igazgatója mondja, hogy a hematológia a betegellá­tás egyik legnehezebb és legköltségesebb területe és annak ellenére, hogy az ön­kormányzati kórházi osztály megyei, sőt regionális fel­adatokat is ellát, soha nem kapott támogatást, a költ­ségvetésből jutó összeg pe­dig még a szintentartáshoz sem elég. Most úgy tűnik, külső se­gítők összefogásával javul­nak a Semmelweis Kórház II. belgyógyászati és hema­tológiai osztályának körül­ményei. Az év elején ugyan­is _ bejegyezték a „Vérünk egészségéért” alapítványt, amelynek létrehozását a Bu­dapest Bank Rt. miskolci igazgatósága kezdeményez­te, akként, hogy egymillió forintot ajánlott fel alaptő­keként. Ehhez a kórház egy­millió forinttal, a Csavar- és Húzottáru Rt. szintén egy­millió forinttal, a Hejőcsa- bai Cement- és Mészipari Rt. félmillió forinttal, raj­tuk kívül több miskolci és megyei gazdálkodó szerve­zet és magánszemély 10—50 ezer forinttal járult hozzá. Az alapítvány héttagú ku­ratóriuma a napokban tar­totta első értekezletét, ahol is dl*. Ber'kessy Sándor osz­tályvezető főorvos, a kura­tórium elnöke meleg sza­vakkal köszönte meg a tá­mogatást és elmondta, mire volna a legégetőbb szüksé­ge az osztálynak, illetőleg a betegeinek. Mivel itt nagy a fertőzésveszély, a vérvé­teleket ma már minden más helyen vákuumos kémcsö­vekkel végzik. Ezekből az egyszerhasználatos eszkö­zökből egy fél évre mintegy 400 ezer forint értékben ikellene beszerezniük. Rend­kívül fontos lenne még egy vérsejtszámláló automatát vásárolniuk, vagy lízingel­niük, mivel olyan kezdetle­ges módszeresei dolgoznak jelenleg, amely nem bírja ki az átalakuló társadalom- biztosítás kritikáját, mind­amellett a diagnózis szem­pontjából sem mindegy, hogy gyors és pontos ered­ményt kap-e az orvos. Dr. Kádár László, a Bu­dapest Bank Rt. miskolci igazgatója elmondta, hogy jelenleg 4 millió 30 ezer forint van az alapítvány számláján, az idén ebből 1 millió 68 ezer forint költhe­tő el. A kuratórium tagjai — így az adományozók, Sza- lay József, a Csavar- és Hú­zottáru Rt. elnök-igazgatója, Losonczy László, a HÓM Rt. osztályvezetője — arra a megállapodásra jutottak, hogy az alapítványnak még több hívet, adományozót kell találnia, mert a vér­sejtszámláló automatát a meglévő összegből sem meg­vásárolni, sem lízingelni nem tudják. A „Vérünk egészségéért” alapítvány pénzét a Buda­pest Bank Rt. kezeli, a számlaszám pedig: 271-12049. i- gy­Kik nyertek pályázatainkon? Olvasóink nagy érdeklő­déssel kísérik figyelemmel pályázatainkat. Legújabb rejtvényünk, a „Folytassa!” a Marx Károly út 54. szám alatti „Mecsek” Hal-Vad Szaküzlet . szponzorálásával indult útjára. A rejtvény helyes megfejtése ez volt: 1. „... Ember, ezek ura, egy szempillantásig”; 2. „... Szebb dolog a végeknél?”. Tegnap délután 1 órakor sorsoltunk a helyes megfej­tést beküldők között. Az el­ső díjat jelentő mintegy hatezer forintos őzet Zavad- kai Attiláné (Miskolc) nyer­te. Rajta kívül mintegy 1500 forint értékű vad-hal cso­magot nyert Darai Imréné (Sajóecseg), s 1000 forint értékű vad-hal csomagot Morvái Tibor (Miskolc). Utóbbi megfejtőnk saját maga húzta ki nevét a helyszínen. A két első he­lyezett a boltban veheti át díjait, ma 7.30-tól 12 óráig, hétfőn zárva, hétközben 7.30—16.30 óráig. A Missió Tours és la­punk idegenforgalmi rejt­vénypályázatának helyes megfejtése ez volt: Mezőkö­vesd. A Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában mű­ködő utazási iroda péntek délutáni sorsolásán Buda­pest — München — Buda­pest utat nyert: Novák Jó­zsef né (Encs). Időszerű növényvédelmi teendők Az elmúlt héten már volt né­hány igazi meleg, nyári nap. Azt követően a reggeli párás, mérsékelten meleg időjárás el­sősorban a gombabetegségnék kedvez. A helyi záporok hatá­sára igen eltérő feltételek ala­kulnak ki a betegségek számá­ra, így a védekezés előtt az egyéni megfigyelésnek pótolha­tatlan szerepe van. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a szőlő- betegségek megelőzésére. A pp- ronoszpóra, szürkepenész, az or- bánc megjelenésére bármikor számíthatunk (védekezés Ortho Phaltan, Dithane M—45 + Fun- dazol, Ridomil Combi). A gyümölcsmolyok rajzása el­húzódó a feromoncsapdák jel­zése szerint. Amennyiben a mo­lyok ellen nem védekeztünk az első nemzedék időszakában, azok hernyói már berágtak a gyümölcsbe, és gyümölcshullást idéznek elő. Ez ellen már nincs mit tenni (legfeljebb a hullott gyümölcs megsemmisítése) és a második nemzedék ellen gon­dosabban védekezni. A már említett elhúzódó raj­zás és a második nemzedék raj­záskezdete miatt továbbra is in­dokolt a védekezés az alma-, a szilva és a barackkultúrában. A védekezéshez Decis, Chinet­rin, Karathe, Fendona rovar­ölőket használjuk! Robbanásszerűen megerősöd­het a levéltetű-, esetleg atka­fertőzés (Bi 58, Anthio, Unifosz). A nagy hőség a felső talaj­réteg vízkészletét rohamosan csökkentette. Ezért a gyümölcs­fák alatt és a szőlősorok kö­zött célszerű a lekaszált, vagy lenyírt növénymaradványból mulcsréteget képezni, mert ez lassítja az újragyomosodást, a talaj kiszáradását. A gyomok számos más kártevő szerepükön kívül elsősorban vizet és táp­anyagot vonnak el a kultúrnö­vénytől. Ezt kell megakadályoz­ni mechanikai, esetleg vegysze­res úton. Ha lehet a vízpótlásról első­sorban a vízigényes zöldségnö­vények esetében gondoskodjunk. (Lehetőleg a késő délutáni órák­ban állott vízzel.) Elsősorban a paprika, a káposztafélék, az uborka, a paradicsom hálálja meg az öntözést. Ha továbbra is száraz, meleg marad az idő, az új ültetésű gyümölcs és sző­lő öntözéséről sem feledkezzünk meg. dr. Gyurko Péter szakmérnök Válaszút a községek fejlődésében A parlament jegyzőkönyvéből G. NAGYNÉ MACZÓ ÁGNES JÚNIUS 18-1 FELSZÓLALÁSA Tegnap rendezték meg el­ső ízben az önkormányzatok és egyesületek megyei talál­kozóját Miskolcon. A Mis­kolci Bölcsész Egyesület, a TESZ B.-A.-Z. megyei szer­vezete, valamint a Kulturá­lis Egyesületek B.-A.-Z. Me­gyei Szövetsége — mint ren­dezők — célja az volt, hogy a meghívott önkormányzati vezetők, és a különböző egye­sületek képviselői a nap­jainkban zajló változások­ban megtalálják helyüket, szerepüket, s együttműköd­ve, a mindennapi munkájuk során hasznosíthassák a -hal­lottakat. A találkozó meghívott elő­adója dr. Szelényi Iván szo­ciológus, a Los Angeles-i Egyetem, valamint a Miskol­ci Bölcsész Egyesület szocio­lógiai tanszékvezetője volt, a'ki a hazai településhálózat alakulásának tendenciáival foglalkozott. Szólt a falu- rendszeren belül lezajlott fo­lyamatokról, a kisfalvak ed­digi sorsáról, valamint fel­vázolta a jövő lehetséges út­jait, s azok következményeit. Mint mondta, a mezőgazda­ság fejlődésének iránya kulcs­kérdés a települések elkö­vetkezendő életében, ugyanis a látszattal ellentétben (lásd urbanizációs folyamat) ha­zánk lakosságának 40—45 Tíz héten át óriási érdek­lődés közepette zajlott la­punkban a Dental-Soít Fo­gászati Kft. és az -Észak- Ma-gyarország közös .rejt­vénypályázata. Mintegy 4000 megfejtés érkezett be, ám a végső sorsolásig -csak tizen­hatan, jutottak el. Közöttük szerdán délután három óra­kor a Sajtőház második emeletén (Miskolc, Bajcsy- Zsilinszky út 15.) sorsoljuk ki a fogászati kft. három fődíját. A 16 döntőbe jutott pályázó neve: Ábrán kó Lászlóné (Miskolc), -Bíró La­jos (Miskolc), Bárczy János­százaléka községekben él, s ezek 60 százaléka részt vesz a mezőgazdasági termelés­ben ilyen vagy olyan formá­ban. Ezeknek az emberek­nek, illetve településeknek további sorsa attól függ, hogy a piacgazdaságba való átlé­pés során melyik útra lép­nék. Amennyiben a tlsz-ek tőkés típusú nagyüzemmé alakulnak, igyekeznek majd „megfojtani” a jelenlegi kis­termelőket, családi gazdasá­gokat, hogy azok fogyasztók­ká váljanak — piacot bizto­sítva a saját termékeiknek. Ez előidézheti a falusi né­pesség városba való vándor­lását, növelve a már így is súlyos munkanélküliséget. Jobb megoldás lenne életben tartani a kistermelést, a csa­ládi gazdálkodást. A valaha körzetesített kis­községek további sorsát a helyi önkormányzatok létre­jötte nagymértékben megha­tározhatja — mondta Sze­lényi Iván —, hiszen lakói végre érezhetik, részeseik saját életük alakításának. Nagyon fontos azonban, hogy az iskolák is -visszakerülje­nek ide — legalább az al­só osztályok —, s legyen a falusiaknak helyben lakó ta­nítója, akinek óriási társa­dalomszervező funkciója le­het. —kj— né (Miskolc), Cseh Mária (Miskolc), .Darai Imre (Ka­zincbarcika), Darai Imréné (Sajóecseg), Darainé Marcel- li 'Zsuzsa (Kazincbarcika), Forrai Edit (Miskolc), Ger- muska Dezső (Kazincba-r-ci- -ka), iGermuakáné Besser Gabriella (Kazincbarcika), Gombos Pé térné (Miskolc), Kiss Géza (Miskolc), Sc-hultz Jolán (Miskolc), Tarjáni -Gá­bor (Miskolc), Varga Róbert (Kazincbarcika), Vámos Ist­vánná (Miskolc). Kérjük, amennyiben ide­jük engedi, vegyenek részt a nyilvános sorsoláson. Tisztelt Elnök Ür! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt napok eseményei késztettek arra, hogy rendkívüli ügy­ben szót kérjek. Mint tudják, június 16-a arról nevezetes -a magyar történelemben, hogy ezen a napon végezték ki a világ első harmadiikuitas népfelke­lésének legitim miniszterel­nökét, Nagy Imrét. Különös dolgok történtek kivégzésének 33. évforduló­ján. Az nem lehet véletlen, hogy a tömegkommunikáci­ós eszközök, szinte kivétel nélkül úgy kommentálták az eseményeket, hogy az újrate­metés 2. évfordulója alkal­mából történt a megemlé­kezés. A köztársasági elnök úr is úgy nyilatkozott, hogy két éve föltámadott a ten­ger. Pedig neki jobban kel­lene tudnia, mint nekem, hogy a tenger nem két éve támadt föl, hanem 1956. ok­tóber 23-án. Fontos leszögezni azt is, hogy nem újratemetés tör­tént, hiszen gyilkosai annak idején nem temették, csupán elföldelték, elrejtették elő­lünk. A kizökkent idő visszaállt a maga normális menetébe. Furcsa módon már napok óta sulykolták belénk, júni­us 16-a lesz az a várva várt nap, amikor az utolsó szov­jet katona is elhagyja az or­szágot, és be is jelentették, hogy ez megtörtént. De lám, a tegnapi tv-híradó adásá­ból meggyőződhettünk arról, hogy a teljes kivonulás még­sem történt meg. Felmerül a kérdés, miért volt hát e dátumhoz való makacs ragaszkodás? Ugyan­csak június 16-án, Árpád­napi ünnepségeit rendeztek a világ magyarjainak összefo­gására. Üjabb kérdés, hogy e nemes célú ünnepséget mi­ért pont erre a napra tet­ték? Vajon eszébe jutna bár­kinek is, hogy az aradi vér­tanúk napján — mondjuk Mátyás király-ünnepséget rendezzen? Mindezek után már fel sem merülhet, hogy a miniszter- elnök úr miért nem rótta le kegyeletét vértanú elődje sírjánál? Mert az köztudott, hogy Nagy Imre nem a moszkvai és a magyar kom­munizmusért, hanem a nép­felkelésért vállalt vértanúsá­got, amely őt a Parlament előtt szólította fel, hogy le­gyen a forradalom első szá­mú vezére! És hogy meny­nyire jól választott a nép, bizonyítja ezt lelkűnkből so­ha ki nem törölhető mántí- romsága! Egyre többen hangoztatják — képviselők és politikusok —, hogy a kivonulás napján ünnepeljünk együtt, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy köszönjük meg az ’56-os if­júságnak és a magyar nép­nek, hogy tetszett nekik for­radalmat csinálni. Ha így mennek tovább a dolgok, a sokszögű gyémánt ezernyi fényességében épp a gyé­mántról feledkeznek meg politikusaink — történetesen a népről! Nem feledtetheti velünk semmilyen kisajátítási és újabb hamisítási szándék, hogy „Nagyobb igaza sose volt népnek, Hitványabb Né­rók még sehol sem éltek.” Összefoglalva az elmon­dottakat: az a meglátásom, hogy a forradalom mártír miniszterelnökével való szem­besülést sem a koalíció, sem a miniszterelnök nem vállal­ta. Márpedig a forradalom­ról a vértanúságot leválasz­tani nem lehet, mert itt, ezen a ponton bukott meg véglegesen a kelet-európai diktatúrák biztonságérzete. A koncepciós perek urai ugyanis szembe találták ma­gukat a nemzet talpkövével, a tiszta erkölccsel! Nevezet­tek tüntető távolléte és a mindezekből levonható kö­vetkeztetések késztettek ar­ra, hogy kijelentsem: én ez­zel a politikával további kö­zösséget nem vállalok és fel­kérem az Elnök Urat, hogy a függetlenek között egy he­lyet számomra biztosítani szíveskedjék. Sorsolás: szerdán délután Dental-Soft fogászati rejtvény Tanultak a tanárok A B.-A.-Z. Megyei Peda­gógiai Intézet munkatársa, /értig József né: — Egyhetes, amerikai— nagyar oktatási vezetőkép- :ési programot szerveztünk tokaiban az Iskolafejlesztési VlapítvánnyaOÍ közösen. Hu­szonöt iskolaigazgatót és igyanennyi, az oktatás irá- íyításában részt vevő szak- :mbert vártunk. Az előbbi- :k eljöttek, az utóbbi kate- íőriából mindössze hárman, ik is más megyéből. Dr. Horváth Attila, az ala- ntvány munkatársa: — önköltséges kurzusunk- íak az volt a célja, hogy két ímerikai szakember, Arthur ühickering, a George Mason igyetem professzora és Wil­iam Hainer oktatási intézet ulajdonos foglalkozzon a íallgatókkal. Céljuk az volt, íogy olyan módszereket is- nentessenek meg a tanárok- mi, melyek segítségével ha- ékonyabbá tehető iskolave- ;etési munkájuk. Nem elő- idások hangzottak el, hanem i—5 fős csoportokban voltak :onzultációk, melyek ráve- ették a résztvevőket a he- yes módszerekre. Tehát nem eceptet, hanem új szemlé- etet adtak az amerikai szak­értők. W. Hainer: — A magyar oktatásban lasonlóak a vezetési problé- nák mint nálunk, ezek ke- elésében próbáltunk segít- éget nyújtani. Hogy meny- lyire sikerült, azt kérdezze . hallgatóktól! Én is tanul- am, többek között nagyon eitszett, hogy Önöknél a ta- lári kar választja az igaz- ;atót, ebben bizony előbb artanak, mint mi. Szabó Ferenc tiszapalko- lyai igazgató: — Ügy érzem, nagyon so- :at tanultam, hasznosítani udom a munkámban. Hogy konkrétan mit? Például azt, hogyan lehet a diákok ta­nulási módszerét fejleszteni. Egy biztos: remek hetet töl­töttünk itt Tokajban, s mert ez egy képzési kurzus első szakasza volt, szinte biztos, hogy jövőre folytatom az ilyen irányú tanulást. m. sz. zs. Budapesti barátainknál Megyénk fővárosi 'baráti köre 25-én, kedden délután 5 órakor a Cseh és Szlovák Köztársaság kulturális köz­pontjában (VIII. kér., Rá­kóczi u. 15.) idényzáró klub­estet rendez. Először Feszty István (Ögyalla): Feszty Ár­pád festőművész, Feszty Adolf és Gyula építészek, a családi emlékezetben cím­mel vetítéssel kísért előadást tart. Az est második ven­dége Takács Marianna, óz­di író-újságíró. A Budapes­ten tartózkodó megyebelie­ket is szeretettel hívja és várja a kör. A Fidesz T pontja Az állam és az egyház viszonyának rendezéséről (I.) „Az államnak két alapvető világi célja van azzal, hogy (adókedvezmények révén) tá­mogatja a vallási szervezeteket. Az egyik az, hogy ezek a szer­vezetek oly módon járulnak hozzá a közösség jólétéhez, hogy azzal terheket vesznek le az állam válláról. A másik az. hogy a vallási szervezetek hoz­zájárulnak a közösségek és in­tézmények ama sokféleségéhez, mely nélkül nem lehe* séges életerős pluralista társadalom.” (Az Amerikai Legfelsőbb Bíró­ság határozatából, 1970.) Mit jelent az állam és az egy­ház szétválasztása? Nagy Konstantin császárral (IV. sz.) kezdődött az állam és az egyház összefonódása, mely évszázadokon keresztül az euró­pai társadalomszerveződés alap­ját képezte. Ugyanakkor kez­dettől fogva létezett a világi és az egyházi hatalom megkülön­böztetésének eszménye. A felvi­lágosodással és a polgári forra­dalmakkal elindult szekularizá­ció a vallási-transzcendens legi­timáció helyett társadalmi el­lenőrzés alá igyekezett vonni az államot. E folyamat vég­eredményeként elsősorban Eu­rópa nyugati keresztény terü­letein az állam és egyház szét­választása a polgári társadalom alapvető normájává vált. Ez a szétválasztás azonban nem a kapcsolatok megszűnését jelenti, hanem a jogok és a kötelezettségek kölcsönös tiszte­letben tartását. Az állam nem avatkozik be az egyházak belső, szervezeti és személyi ügyeibe, és bizto­sítja a lelkiismereti és vallás- szabadság gyakorlását. Az egyházak viszont nem tar­tanak igényt különleges előjo­gokra. A polgári állam világ­nézetileg semleges, hiszen tag­jai gondolkodásukban sokfélék és jogilag egyenlőek. Az egy­házak viszont pártpolitikailag semlegesek, hiszen nem politi­kai érdekeket képviselnek, ha­nem egyetemes értékek alapján állnak. Egyébként sem szolgál­tatják ki híveiket a parlamenti többség és a kormányok válto­zásainak. A viszony rendezésének fo­lyamatában voltak ugyan ösz- szetűzések, de a szerves törté­neti fejlődés során kialakult állapot az európai országokban végső soron társadalmi megbé­kélést eredményezett, megszűnt a kölcsönös gyámkodás. Hogyan történt mindez ha­zánkban? A XVIII—XIX. században az állam és az egyház viszonyá­nak rendezése Magyarországon helyenként párhuzamosan ha­ladt az európai fejlődéssel, de a XX. században bekövetkezett történelmi tragédiák ezt a fo­lyamatot is hosszú időre meg­akasztották. Előbb a nacionalista konzer­vativizmus akarta a keresztény érdekeket és az egyházakat sa­ját politikai céljai érdekében felhasználni, majd a sztálinista diktatúra és a felpuhult kádári szocializmus kívánta az állam és az egyház szétválasztását az államnak az egyház feletti ural­maként megvalósítani. Mit kell tennünk ma? A rendszerváltás soha vissza nem térő lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a jellegzetesen magyar hagyományok folytatásával és az európai országok példáját követve ténylegesen garantáljuk az alkotmányban rögzített lel­kiismereti szabadságot: egyszer­re valósítsuk meg a hívők kö­zösségeinek jogi és gazdasági önállóságát, valamint az egyhá­zak és más társadalmi szerve­zetek jogegyenlőségét. Mindez sarokköve épülő új demokrá­ciánknak, ahol az egyházaknak fontos összetartó szerepük van a közvetlen politizálástól füg­getlen civil társadalomban. Szükség van eleven hitéletre, színvonalas egyházi iskolákra és kórházakra, karitatív, szo­ciális tevékenységre, de nem jellemezheti sem az oktatást, sem az egészségügyet, sem más területeket pusztán az állami és egyházi működtetés kettőssége. Itt is sokszínűségre van szük­ség. mindenkire egyformán ér­vényes jogokkal és feltételek­kel. Szükség van az egyházak működőképességére, de elutasít­juk a világnézetileg elkötelezett államot, az egyházi és állami jelképek összemosódását, az egyházak pártpolitikai manipu­lálását, a kereszténység ideoló­giai fegyverként való használa­tát, elutasítjuk még a lehető­ségét is annak, hogy egyesek vallásszabadsága mások lelkiis­mereti szabadságát sérthesse. Mindez nem elsősorban tulajdo­ni kérdés. Az egyházakkal kap­csolatos problémák kezelésének alapelveit kell tisztáznunk. A kormánynak a „volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről” szóló törvénye nem alkalmas erre. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom