Észak-Magyarország, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
mmm Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly ihmmíhíríiímhmi Szükség van a változásokra Györgyei Géza beszélgetése Csabai Jánossal — Kedves János! Te éveken keresztül a Miskolci Nemzeti Színház tagja voltál. Néhány évvel ezelőtt versszínházi produkcióval léptetek színre, egy, a miskolci Kelet alkotócsoport tagjainak alkotásaiból összeállított műsorral. Jelenleg milyen viszony jűz a Tháliához? — Létrehoztunk egy kulturális alapítványt. Prológus fantázianév alatt. Első színpadi produkciónk a Babszem Jankó volt. Gyakran elhangzott, ma is elhangzik. hogy milyen nagy szükség lenne Miskolcon egy gyermekszínházra. Tapasztalatom szerint csupán két, vagy három előadásra. Az említett Babszem Jankóra csak két teltházas előadást. tudtunk szervezni, a további tíz előadást fél-, negyed ház előtt mutattuk be a Rónai Művelődési Házban. — Talán a szervezésben volt a hiba. Manapság sokan szerepelnek iskolákban. óvodákban. — Mi nem akarjuk az előadásokat az iskolákba vinni. A színházat: színházban, megfelelő körülmények között kell játszani. Ha „házhoz megyünk", egy lókkal sem javítunk a helyzeten. A zsibongóban nem szívhatja magába a színház levegőjét a gyerek. Lehet, hogy Lindának, jó tornate. remben énekelni. Én úgy érzem, azzal nem neveljük a színház szeretetére a gyereket, ha elmegyünk a helyébe, ha nem érzi, ha nem éreztetik vele, hpg.v ő készül, ő megy el valahová. Ez óriási különbség. A gyerek jöjjön el a színházba. oda, ahol megteremtették az előadást, ott 'Hézze meg. — A miskolciak nem arról híresek, hogy szeretnek színházba járni. Én már néhányszor eltűnődtem azon, milyen tájék az, ahol jónevű, híres író is csak néhány olvasó között ülve tartja találkozóját? Vajon hol vannak, miért hiányoznak a magyartanárok? Ha csupán a fele létszám ott lenne ... A. színházat kinek kellene megszerettetni a gyerekekkel? — Amennyi a színház felelőssége a nevelés, szórakoztatás együttes hatásában. ugyanannyi a szülőké és a pedagógusoké, hogy ne örökösen kung-íu, vagy akciófilmeket bámuljanak a videón. A lelki finomságokra senki nem lesz fogékony, ha ezeket az erőszakfilmeket nézi. Ha nem köti le a gyerek figyelmét egy természetfilm, ha nem érdekli, amikor virágokat. TÓTH IMRE Vonnak művészek, akik állandóan változtatják, megújítják stílusukat; vannak, akik ugyanazon a kifejezési módon belül keresik az újabb és újabb kihívásokat, feladatokat. Ez utóbbiak közé sorolható Tóth Imre több mint három évtizedes, Miskolchoz kötődő életműve. Az ötvenes évek végén készült grafikáin, festményein ugyanazokat a stílusjegyeket figyelhetjük meg, mint a legújabbakon. Stílusa felismerhető, másokétól jól elkülöníthető, egyedi és egyéni. Bármilyen lémához — táj, csendélet, figurák - nyúl, ehhez kapcsolódva mindig ugyanaz a probléma foglalkoztatja; a lehető legtökéletesebb kompozíció kialakítása. Az előtte levő látványelemeket mindig egy rendezöerö által szervezi képpé. Kitartóan, sőt makacsul keresi, kutatja a kompozíció létrehozásának lehetséges variációit. Foltjai, formái, vonalai mindig egy nagyon tudatos vezérlöelv alapján egyesülnek képpé. Tóth Imre alkotásait próbálták besorolni különféle stílusokba, azokat konstruktívnak, vagy expresszinek nevezték. Az alkotó számára azonban ez sohasem volt fontos. Munkáiban és elméletében is mindig ugyanazt, a természetben és az életben oly sokszor hiányzó rendet kívánta megtalálni, helyreállítani. Ennek felépítéséhez nagyon sokrétűek eszközei: egyaránt él az egyenes és íves vonalak hálójával, a vonalak és foltok egymáshoz viszonyulásával, a sötét és világos részek együttesével, a foltok és színek értékeivel, a kiemeléssel és mellérendeléssel. Tóth Imre építkező, rendteremtö művész. Az általa létrehozott rend azonban mindig a változatosságra épül. Témái sohasem maradnak alkotásai felszínén. Öreg házai, falurészletei ugyanúgy emberi sorsokról mesélnek, mint munkába igyekvő, onnan hazaérkező, vagy munkát végző alakjai, éhező, meggyötört néger figurái. Rend, változatosság, humánum; ezek az alapelvek teszik Tóth Imre városunkhoz, országrészünkhöz kötődő művészetét egyetemessé. Jurecskó László állatokat mutatnak, akkor hogyan számíthatunk arra, hogy ha ez az emberke felnő, ő óvja, védje majd a természetet. Ezekben a filmekben mit lát? Lövöldözést, hogy robbantják a természetet, hogy elönt mindent a mocsok,-a szenny. Ha két gyerek együtt van, már biztos, valamilyen erőszakos játékot játszanak. Ezek a filmek ezt a reakciót váltják ki, ezt sugallják. Sajnos, volt olyan iskola, ahol néhány pedagógus kifejezetten rossz szemmel nézte, hogy színházba szerettük volna invitálni a gyerekeket. És mit mond néhány szülő? Csak nem képzeli, hogy adok ötven forintot színházjegyre? — Az alapítvány milyen anyagi helyzetben van? — Jelenleg csak tartozásunk van. Az első produkció felemésztette alaptőkénket. Ebben az országban még nem működik igazán ez a támogatási rendszer. Ha be is jut az ember a gazdasági vezetőhöz, netán a vezérhez, nagyon jól elbeszélgetünk, ám a támogatást kérő levelünket bedobja a szemétkosárba, esetleg megtisztel azzal, hogy íróasztalának fiókjába süllyeszti. — Beadtatok egy pályázatot. Beszélnél erről? — Lőrincz László elbeszéléséből írtunk egy musical-példázatot. A drámapályázaton a legjobbak közé került. Ezt szeretnénk a Miskolci Nyár rendezvény- sorozat keretében bemutatni, döntően miskolci, vagy Miskolchoz kötődő művészek közreműködésével. A társulat megszervezése egy későbbi, közös feladat lehet. Ez a darab remek lehetőséget nyújtana a miskolci Táncszínház, a Bábszínház és a szimfonikus zenekar tagjai számára is. Ragyogó példa lehelne az összefogásra. — El lehet ennél többet is árulni a darabról? — A címe: A Nagy Kupola szégyene. Nem kívánjuk korhoz kötni, ám elsősorban a tizepéves korosztályt céloztuk meg vele. Hozzájuk juthat el legkönnyebben ebben a változónak tetsző világban, amit mondani szándékozunk. Persze boldog lennék, ha olyanok is megnéznék, akik mereven ragaszkodnak a régi dolgokhoz. Itt nem vallják be, vagy nem előnyös, hogy ezt firtassák, de még sokan vannak, akik konzervatívan gondolkodnak, különösen ebben a megyében. A zene stílusa, hangszerelése dallamos, lábdobogtató, nem a monoton rep-stílusban íródott. Egy hangyabolyban játszódik, sci-íi történet, így mutatja be, hogyan indul meg a változás folyamata, azt példázza, milyen apróságok kellenek ahhoz, hogy egy pillanat alatt átbillenjenek a dolgok. Persze, mindig kelt valaki, aki vállalja a felelősséget, és a.saját példáján mutatja be a lehetőséget, hogy bizonyítsa, igenis szükség van a változásokra. Erről szól ez a példázat. A meglepetésekről nem beszélhetek, és mondandónk, szándékunk lényege is csak a bemutatón, a helyszínen derülhet ki. K. Tóth Éva Szőke Hovatartozásom hajszálgyökereit sohasem tépdestem. Ha földszagú vagyok; legyek földszagú, ha füil- latú; legyek az. Tájból fölpárálló képeimet a lirikai egyenszellem divatjáért el nem dobálom. Minden sorom visszahatás a külvilág felé, egyfajta fakadó helyzetjelentés hétköznapjaimról, a körülöttem-állapo- tokról. Megpróbálom abban a reményben útjára engedni verseimet, hogy egy árnyalattal szebb legyen tőlük a lét - és emberibb. Azt- szeretem ... hogy ember vagy kézzel fogható anyag míg zöld köntösét fölveszi május te meztelen vagy a legszebb — és hanyatt Aiwás Nem mégy ki holnap a szőlőbe? — csők éppen hogy megemlítse, bizonytalanul hangzott el a kérdés lefekvés előtt. Érezte, hogy valami gorombaság következne, hói hallgatott, mintha azt mondta volna jó éjszakát, aludj jól." A férfi szóján valóban ott ült a dühös válasz, de ö is hallgatott, ha most úgy istenigazában megmondja a véleményét, abból csetepatá lesz. Jobb békességben élni. Beidegzett mozdulatokkal vetette az ágyál. A kérdés, mint ablaküvegek közé szorult légy zöngése, a fűiében maradt. Mi az öregúristenért hajtja ez az asszony? Két teljes hete van a szabadságból. Permetezni nem kell, a szemek szépen fejlődnek. Minek azt folyton dédelgetni, mint egy beteg gyereket. Vagy talán . . .? De ezt a gondolatot elhessegette. Neki? Ugyan! Bár sose lehet tudni! Egész nap ott áll a pult mögött. „Más valamit? Mit tetszik még parancsolni?" Méri a kenyeret, a tejet, adja a kalácsot, a süteményt, beváltja az üvegeket. Délutánra zsi- bog a talpa, dagadt a bokája. És most: Nem mégy ki holnap a szőlőbe? A nyavalya ott törné ki azt a szőlőt is. Nem elég egész nap f el - lekapaszkodni arról a rohadt kocsiról, zötykölődni a sofőr melleit napszámra, igyekezni a boltok elölt a pakolással, s aztán hajts még, mert kifutnak az ’időből, ma még ezt le kell szállítani, délután 5 óra van. 56 km a kerekek előtt és ide jében vissza is kellene érni. Nem érti ezt oz asszonyt. 15 éve élnek egymás mellett és nem tud* ja mi hajtja, mi űzi. mert nemcsak őt noszogatja, saját magót is. Előbb a hóz, a berendezés No jó hát ez kell, ezért ö is hajtott. Aztán a szőlő, a vilyiló, most meg kocsival akarja rázatni a fenekét vénségó- re. Az eszébe sem jutna, hogy egy- szet belegebed ebbe a boromi munkába, más munka után kellene nézni, ezt nem lehet végtelenségig bírni. Bezzeg tovoly, amikor megroppant o dercko, akkor be volt tojva, no de o pénz . . Hát hol keres ö meg ennyit? „Gondolj a bodrozódó felhők zászlóként intenek, kék színű ég alatt kék a szemed. A csendben álmok menetelnek, trombitaszó haitik, az álmok menetelnek, nem térnek vissza többet. Tusnady László: Anyám zongorázik A virágoskert fái a szélben megfeszülnek, lengő fésű fogától, hajlottá merevülnek. Zene patakzik, árad, csillan a zongorából; tavaszi felleg-árnak mese-vonulatáról csilingel méla dallam, de komor éj-ütövel a ritmus mélybe dobban. Az izgatott idővel vonul a szoba messze, más csillagon, ha lenne, elmennék oda érte, s a szivem megpihenne. Az emlék kék ladikján a legmélyebbre térek; anyám még ifjú asszony, kristály hangú zenének első hírét kihallom: pár éves gyermek ébred a tudati világra, s csillag-hangok kisérnek. Virágoskert, a fákat a szél vonója vonja; a zene szétpatakzik, s a felhőt ostromolja. Vándorúi* előtt Fecske Csaba II kentaurok születése ba költöztette éjszakára. Ágyába fektette a pehellyel tömött dunna alá, amelynek huzatába édesanyja; monogramja volt hímezve rózsaszínnel. A ló ugyan alig fért egyedül is, de azért odafeküdt az alvó kanca mellé. A nyakát szorosan átölelve aludt el. így teltek a hetek. A fuvaros nem tekintette többé ígás- lónak a pejt, másik lovat vásárolt a deres mellé. És amikor ideje jött, a pej megellett. Ami merőben szo- kalqn, ikreknek adott életet. És ami még szokatlanabb: kentauroknak. Az egyik valódi kentaur, a másik viszont fordított kentaur volt: emberteste volt és lófeje. E tényből a fuvaros aki némileg járatos volt a mitológiában - arro a végkövetkeztetésre jutott, hogy a szerelem egyoldalú volt. És keserűség költözött a szivébe. Böszörményi Sándor Esőcsepp A Iá száll az égből egy megunt elszórt esőcsepp: végzetesen mérgezett savas kémhatású nem lebegő képzelet csapkodj csak szél bomolj bomolj kazlam te szénaszinü zilált óriáskonty - majd újból megfésüllek összeraklak betakarlak holnapi ígéretekkel s becsaplak a tegnapi rét végtelen szabadságával szokásaink rendje összeállt sokévnyi kimunkált magányból elfogyott vadságunk csikókora és csókjaink misebora sorvadnak lassan sejtjeink létrázva a napok osztott perceit szívünkbe vág a nyilallás ujjainkra vékonyodnak a remegés kopott karikagyűrűi ráncozza bőrünket égi hajsütő a Nap elhúz fölöttünk az idő: „V” alakban Majd megfésüllek családra! Más bezzeg. De há! szór gondolt! Majd vénségére r hét sepregetni, vagy éjjeliőrn Hány alkalom volt rá, hogy tat1 jón valamilyen szakmát. De hó! pénz! És lassan megöregszik. Amikor a pizsamakabátját * emelte az esti csöndességben, I lül ismét visszhangzott a kérd Utána csönd, nagy-nagy csönd. I ménytelenül, egyedül érezte maS Mig utazott, dolgozott, csak a k vetlen következő dolog érdeke Ez a kizökkenés idegesítette, m végre pihenhetne, és gondolkoz kell. Ugyanazok a beidegzett m dulatok naponta több ezerszer. I re hazaér dög fáradt, húzza az ó a tv-adáson elalszik. A két sró időnként megpofozzo, hogy el felejtsék ki az apjuk, de ezt is c kényszerből teszi, „üssed őket, rf igen elkanászosodtak I Nem h gatriak már az anyjukra!" Mit erről a két srácról? Az anj gondja. Ö van velük többet. És tud erről az asszonyról? Nagyritl összebújnak az ágyban köteles! szerűen, unalomból És tudja, h az asszony is unjo mór, most p tosan visszaemlékszik az ólorr fölébresztett „no gyere" félmon tóira Még ahhoz is gyávák, h bevallják egymásnak az igo Nem kellett volna elvenni ezt asszonyt De a lalu szája, s a * gyen! És élnek egymás mellett, r két törzsével egymás mellé nőtt egymást kikezdve, kiszárodva mi hajtja ezt az asszonyt? Bég1 bolta a pizsama utolsó gombját átvillant az agyán: meg kellene mogatni, vele is beszélni erről megint tisztán hallotta belülről unott kérdést, visszakérdezett 1 gában, de csak a nehéz hortyo válaszolt. Páhi Pét* —_ -—^ A fuvaros agglegény volt. Nem Szerette o nőket, valójában senkit Sem szeretett, csak o lovakat. A lovakat viszont gyerekkora óta rajongásig szerette. Maga sem 'udta, miért szereti őket annyira Valószínű, hogy éppen a lóságot Szerette bennük. Ugyanazokkal a lovakkal dolgo-i !ott évek óta, ugyanarról a TÜZÉP- Jelepről szállította az építési anyagokat, és ugyanabban a füstös köpködőben hajtotta föl az ugyanolyan- büdös szatmári szilvát, s ugyanúgy hatalmasat köpött, átlépvén a küszöböt, mint évek óta mindig. Ke- [ésszavú ember volt a fuvaros, még 'áromkodni se igen hallották. Mintha attól félt volna, hogy elgurul az °rany a foga közül, ha száját kinyitja. Furcsa, bogaras embernek tartották a népek, de ő nem törődött velük. Átnézett rajtuk, akár az p'egen. Csak a lovaival törődött, ^Yannyira, hogy egyesek szemében Pár túlzásnak tűnt. Ez már csak 9y van ezen a világon: a mások Remében észrevesszük a szálkát, o Ragunkéban még a gerendát sem fát lova volt a fuvarosnak: deres P pej. Mindkettő kanca. A bak rágásából elnézte szép, kerek fa Rkat, feszes bőrük alatt az izmok! pákát, és ettől olyan furcsa, zsib- ™sztó gondolatai támadtak, szikek pedig olyan ezüstösen csen- ö hangja lett. Lélekben a pej állt °Zzá közelebb, azt szerette ;ob- 11 n, ha beszélhetünk egyáltalán az .esetében fokozatokról, a lovakat Rlöen. Ősz táján, hogy hűvösebb ák jártak, a fuvaros a pejt o házNÉZD, a tavasz köszönt, közelben a harsogó zöld, s itt a betonrengetegben árnyéka lebben - tűlevelű fenyők, tölgyesek, bükkösök zamatot, izét rádteriti szelíden a szél;
