Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-26 / 48. szám
1991. február 26., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Miskolcon is a „legnagyobb forgalmú áruhál" a KGST-piac Fotó: Laczó József A bezárás nem megoldás Mi legyen a KGST-piacokkal? A minap egy parlamenti interpellációból kiderült, hogy az országban 230 KGST-piacot tartanak nyilván. Ezek közül 170 lényegében legálisan működik, hiszen az árusoktól helypénzt szednek.'A becslések szerint egy időben ezeken a piacokon, Mintegy 30—60 ezer árus árul és naponta 600—700 ezer ember fordul meg vevőként, nézelődőként. Az árak 30— 60 százalékkal alacsonyabbak, mint a boltokban. Azaz nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a lakosság ellátásának immár jelentős csatornája lett a KGSiT-piacok, blind sűrűbb hálózata. Ideje tehát, hogy a jelenség -meg- Úélésében túllépjünk a tűrés, ^agy a tiltás felváltva alkalmazott módszerein, és végiggondoljuk, miként lehet aránylag békésen együttélni ezekkel a piacokkal. Jó néhány elvetélt próbálkozás után valószínűleg ba kell ismerni, hogy a csen- Cselő turizmust ilyen-olyan vámszabályokkal lehetetlenig leállítani. Egyetlen, végső megoldás a határok lezá- rasa lenne a volt szocialista országok felé, ám ezt ma s°k okból lehetetlen megtennünk. Ráadásul mindazok ag arnk, amiket a feketéző uta- s°k behoznak, a gyenge mi- nnség, a gyatra Ikivitel, az elavult technika ellenére is 'gén nagy, és az életszínvonal zuhanásával egyre na- SVobb keresletnek örvende- nek. Egyre szélesebb az a j^teg, nyugdíjasok, kisgyere- es családok, amelynek tag- ■*ai ma már kizárólag a ’'■GST-piacokról öltözködnek. Vagyis tudomásul kell. Vehni, hogy valós keresletet: Gégítenek ki a mégoly lehetetlen körülmények között árult hitvány melegítők, zoknik, farmerek, dzsekik, műszaki áruk. A fogyasztási cikkeket gyártó és a keleti export összeomlása miatt maguk is a csőd felé tántorgó hazai vállalatok a jelek szerint kizárólag a mind drágább termékekkel próbálnak, talpon maradni. Pedig egyi- kük-másikuk biztosan jól megélne abból, ha megpróbálnák a mind több szegényedő és szegény ember keresletét kielégíteni. Mindez persze nem érinti azt a nagy dilemmát, amelyet minden piac környékén elsősorban az önkormányzatoknak, és a helyi rendőrségnek kellene feloldani: azaz úgy megtartani a KGST- piacokat, hogy a hozzájuk kapcsolódó sokféle deviáns megnyilvánulást legalább elviselhető keretek között tartsák. Vagyis engedni a tízezrek által igényelt árusítást, de kiszűrni az árusok, vevők tömegéből a zsebtolvajokat, a fegyver- és kábítószerárusokat, markecolókat. Azokban a városokban, ahol nem sűrűn lakott részekre települt a helyi „zsi- bi”, viszonylag könnyebb ez a feladat, hiszen körülhatárolt, áttekinthető a piac, szabályozni lehet az árusok elhelyezkedését, meg lehet akadályozni a bűncselekményeknek kedvező zsúfoltságot. Ha ezeken a városszéli, KGST-piacokon a beszedett helypénzt arra fordítanák az önkormányzatok, hogy a mindig hiányzó rendőröket erre a célra alkalmazott rend- fenntartókkal egészítsék ki, bizonyára javulna a piaci közbiztonság. Nem lehet ugyanis a KGST-piacokat egy konszolidált vásárcsarnokhoz hasonlítani, ahova, káposztáért meg krumpliért járnak az emberek és ahol egy-egy sétáló rendőr is megbirkózik a feladattal. A szabadég alatt működő KGST-piacok úgy mellesleg egy vagy több soha meg nem épült nagyáruházát is helyettesítenek minden városban. Ezért bármilyen silány árúk is cserélnek ott gazdát, az önkormányzatoknak! úgy kellene kezelni ezeket az elárusítóhelyeket, amelyek az elmaradt kereskedelemfejlesztés kényszerű pótlékai is. És jóllehet sok velük a baj, ám ha máról holnapra bezárnák őket, kiderülne hány üzletet, áruházát! spóroltaik el az elmúlt évtizedekben különösen a nagy lakótelepeken. P. É. 4 vállalat előre tekint 6°lyan ösztöndíjasakat, ka+6temi- főiskolai halilgató- gy. fogadtak a Tiszai Ve- iw Kombinátban, alkilk ta- ebn*?®nyaik befejezése után ly„ 'r* a nagyvállalatnál he- Änek el különböző har ^örökben. Több mint Ibg^ne leendő szaíkember u1 e* a ;k°mpináit veze- meghívását, akik az több részéből érkezne hajdani munlkahelyüikhajn fatalak érdeklődéssel sé8ét Käk a TVK tevékeny- bemutató tájékoztatókat. Ezekből megtudhatták, hogy a kombinát vezetése megfelelő perspektívát lát a vállalat előtt, mind a gazdálkodás eredményességét mind pedig a fejlődés lehetőségét tekintve. Ennek alátámasztására mondta el Bus János közgazdasági főösz- tályvezető-helyetites. hogy minden külső és belső nehézség ellenére a TVK az elmúlt esztendőben ás sikeres éveit zárt. amit a kombinát mintegy két és fél milliárd forint eredménye is tanúsít. Kérdésünkre dr. Luterán László személyzeti főosztályvezető elmondta: a vállalat szervezett formában, ösztöndíjaik odaítélésével biztosítja a Sizalkember-uitán- pótláist. A TVK kedvező feltételekkel tanulmányi szerződést köt egyebek között a közgazdász hallgatóikkal és a végzettségnek megfelelő állást garantál a diploma megszerzése után. Minden esetben a tanulmányi eredmény a meghatározó, de fontos szempont az idegen nyelvek ismerete is. Nyikes Imre: Csökkented munkahét, fagyszabadság, eladhatatlan kő Fellendülés következik Tarcalon? Tokaj-Hegyalja sokféle kincsének egyike a kő, amelyet Tállyán immáron több, mint hatvan éve bányásznak. Később sorra nyíltak a többi bányák is. így alakult ki a ma Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyék területén működő Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat. A tarcali központú cég, amely az ország legnagyobb kőbánya-vállalatává nőtte ki magát, az elmúlt? évben és az idei év elején — annak dacára, hogy 1990-ben nyereséggel zárták az esztendőt — mélypontra zuhant, kritikus helyzetbe került. Most, azonban a privatizáció révén talán ismét egy újabb fellendülés előtt áll. Mindezekről a vállalat tarcali központjában Cseh Zoltán igazgatóval beszélgettünk. — Ma hat kőtermelő üzem és egy gépjavító tartozik hozzánk — kezdi az elmúlt időszakban nehéz napokat megélt igazgató. — Fő tevékenységünk továbbra is az út- és vasútépítés zúzottkő- igényeinek kielégítése, de gyártunk fűrészelt tufa építőblokkokat, kerítésekhez, lábazatokhoz, díszítőfalazáshoz faragott és fűrészelt építőelemeket fehér és színes rio- litből, vilit-tufából, ezen felül szűrési és talajjavítási célokat szolgáló zeolit-örlemé- nyeket. Gépjavító- és gyártó üzemünkben vasszerkezeti, bányagépészeti gyártás és szerelés ad munkát. Üzemeink és a vállalat jelenleg három évtized legkritikusabb időszakát éli át. — Milyen okokból? — A kőtermelés az 1980- as évektől kezdve országosan visszaesett. Amíg például 1977-ben összesen 10,5 millió tonna került ki a bányákból, tavaly már csupán 4,5 millió tonna, de ugyanennyi volt a termelés 1957- ben is .. . Ehhez az igény-* csökkenéshez az Északkőnek, is alkalmazkodnia kellett: Sátoraljaújhely—Némahegyen, Göncön, Erdőbényén, Egerbaktán üzemeket kellett bezárnunk, vagy ideiglenesen szüneteltetnünk működésüket. De ez még nem minden, csökkentenünk kellett a műszakszámot is. A tállyai üzem i(amely kétműMegtudakoltuk továbbá, hogy a diploma megszerzése után milyen felitételek közepette léphetnek munka- viszonyba az ösztöndíjasok. Dr. Luterán László elmondta, az egyetemet végzett fiatalok esetében a kezdő fizetés 14 ezer forint. Ezen túlmenően a tanulmányi eredménytől függően további 10 százalékos differenciálásra nyílik lehetőség. A vállalat a belépést követően személyenként nettó 20 ezer forint pályakezdés! támogatást ad. Középfokú vagy felsőfokú angol és német nyelvvizsga esetén 10—15 ezer forint egyszeri támogatást és havonta nyelvpótlékot biztosit a kombinát. L. L. szakos) kivételével egy műszakra álltunk át, ami azt jelenti, hogy technikai berendezéseink kihasználtsága mindössze 40 százalékos, Tállyán 70 százalékos. Felvetődött: zárjunk-e be további üzemeket, vagy legalábbis szüneteltessük-e működésüket? Ez azonban igen összetett kérdés, hiszen nem könnyű adott esetben újraindítani őket, arról már nem is beszélve, hogy működési körzetünk más vállalataira is kihat egy ilyen intézkedés. — Mindebből már sejtem, hogy újabb intézkedéseket kellett foganatosítaniuk ... — Sajnos, nem is akármilyeneket. Elkerülhetetlenné vált a létszámcsökkentés. Négy év alatt 262 dolgozónktól kellett megválnunk! Ám így is egyre lejjebb zuhantunk. A magas készletek és a csökkenő szállítás miatt 1990. október 15-től 4 napos munkahétre állt át a vállalat. Péntekenként minden dolgozó fizetésnélküli szabadságon van! Ez a fizetések legalább 20 százalékos csökkenését jelentette ... Ezt ugyan kompenzáltuk októberben 13 százalékos bér- fejlesztéssel és segélyekkel, ám az infláció miatt így is mindenki rosszabb körülmények közé került. — Javult-e a helyzet 1991- ben? — Semmit, sőt rosszabb lett. Tavaly januárban például 105 ezer tonna terméket értékesítettünk, az idén januárban csak 57 ezer tonnát. Február 18-ig mégrosz- szabb lett minden, hiszen egy éve február 1—18. között 69 ezer tonna terméket adtunk el, most csak 14 ezer tonnányit! Ismét lépnünk kellett, hiszen készleteink zúzottkőből már elérték a 220 ezer tonnát. Ezért 1991. február 18-tól az üzemek hatáskörébe utáltán sok dolgozónkat fagyszabatíságra kellett küldeni, ami előre láthatóan március 15-ig tart. Képzelje, el, akik ebbe a körbe tartoznak, 27 forintos órabért kapnak, ebből kell megélniük ... Mivel ez szinte lehetetlen, a tavalyi igen szigorú költséggazdálkodás és jó piaciértékesítési munka ré. vén elért 23,3 millió forintos nyereségünkből pótolunk valamit. Nyugodtan mondhatom, az Északkőnél harminc éve nem volt ilyen nehéz a helyzet mint most. (S mégis bizakodóak vagyunk, fellendülésre számítunk. — Mire alapozzák ezt? — Egyebek között arra, hogy velünk kapcsolatban lévő közúti építővállalatoknál, közúti igazgatóságoknál, a volt tanácsi útépítő-vállalatoknál, de a MÁV-nál is óriási útépítő kapacitások vannak kihasználatlanul. Ezeket rövid időn belül hasznosítani kell, ha most még tisztázatlan is sokminden. De: már reménnyel tölt bennünket'is, hogy elfogadták a 10 éves autópályaépítési programot, amiből mi is hasznot húzhatunk. Véleményem szerint Magyarországnak vállalnia kell a világkiállítást is, s ha ez így lesz, újabb megrendelésekre számíthatunk. Mint Tokaj város alpolgármestere is tudom, mi mindent jelenthet térségünknek a világkiállítás. S reménykedünk a most- már minket is elért privatizáció kibontakoztató erejében. — Ez ma nagyon sokakat érdekel egész Tokaj-Hegyal- ján, sőt, talán az egész országban ... — Az Állami Vagyonügynökség, az Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a győri ÖKOLEX-cég közreműködésével meghirdettük privatizációs pályázatunkat. Erre egy USA-be- li, egy francia és két osztrák cég jelentkezett. A fenti három testület, valamint vállalatunk képviselőiből alakult bizottság bírálta el a pályázatokat. A február 15-i döntés az osztrák Bauhol- ding-céget sorolta az első helyre, amely 50 százalékos tőkearánnyal társul a most- már vegyes vállalati formában működő Északkő Kft.- hez. A másik 50 százalék az Állami Vagyonügynökség, a bányák működési területén lévő önkormányzatok részaránya, valamint dolgozói részvényeket jelent. — Milyen változásokat hozhat az új gazdálkodási forma? — Az előzetes tárgyalások során az osztrák partner egyetértett azzal, hogy az elavult technológiai berendezéseket ki kell cserélni. A foglalkoztatási kérdésekbe nem kíván drasztikusan beavatkozni, ám létszámcsökkentésre — márcsak a korszerű technika alkalmazása miatt is — fel kell készülni. De ez előre láthatóan nem lesz nagyobb ütemű az előző évekénél. Amennyiben a vegyes vállalkozás a fedezetét megteremti, a jelenlegi rendkívül alacsony 123 527 Ft/év bruttó bért már az idén április l-től 30 százalékkal tudjuk megemelni. A további fejlesztések és korszerűsítések forrása lehet, hogy az osztrák fél 3—1 4 évig az osztalékot ígérete szerint visszaforgatja a vállalkozásba. Bízunk abban is, hogy a parlament mihamar rább elfogadja a koncessziós törvényt, amely például külföldi tőkebevonást jelent majd az útépítésekhez, s ezáltal nekünk munkát adhat. — Hol tart jelenleg a vállalat átszervezése? — Dolgozunk a társasági szerződésen. Ügy gondolom, hogy április l-től már az Északkő Osztrák—(Magyar Kft. nevet viselhetjük. Ösztöndíjasok a TVK-ban Osztrák tőkével: ÉSZAKKÓ KFT.
