Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
1990. február 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A síikra kipattantoia . . . Vendégeink együtt. A lány, a lelkész, a feleség, g világpolgár. Hát ezt is megértük. .. Még csak egy éve is: hitték volna? A jellegzetes tartás Tőkés László meghallgatásom jöttek A pataki utcán Vannak olyan isme- # rőseink, akikről azt hisszük, hogy mindent. tudunk már róluk, ám ennek ellenére, vagy éppen ezért alig várjuk a személyes találkozást velük, így lehettek a patakiajk Habsburg Ottóval és Tőkés Lászlóval, akik a hét elején tartózkodtak abban a városban, ahol a hely szelleme miatt mindig is sajátos megmérettetést nyertek az események. 'Alig egy éve adták postára a Sárospataki Diákegylet vezetői azt a levelet, amelyben az Európa Parlament alelnökét kérték: tisztelné meg jelenlétével a mai és az egykori pataki diákok érdeklődő, vitatkozó körét. Az Európában évszázadokon át meghatározó politikai, gazdasági erőt jelentő Habsburgok jeles utódának látogatása több volt a beharangozott rendhagyó történelemóránál. Előadásában merőben új megvilágításban láthattuk a kelet-európai népek mély válságának okait, illetve azt a sorsjavító, messze derengő reményt, amit csak a politikai bölcsességgel és az átlagosnál nagyobb optimizmussal megáldottak mondhatnak ki kellő árnyaütság- gal és tapintattal. Habsburg Ottó hét eleji pataki programja egy ponton kapcsolódott a várhoz. A jeles vendég, aki itteni találkozásai idején olyan sokszor hivatkozott a megértés elemi szükségességére éppen az egykori rebelliók ősi fészkében, a Habsburgokkal megbékít- hetetlenül harcoló kurucok várában szállt meg, keresett és talált nyugalmat magának. — Korosztályok zászlaja, legfőbb programja lehetne a megbékélés a népek között — jegyezte meg egy ízben, az előadó a rendhagyó történelemórán. — Emlékszem, hogy ifjú koromban, a század elején milyen ádáz ellentét feszült Németország és Franciaország között és ez az éi zés akkor egész generációkat fogvatartott. Ám az ifjúság többsége mindkét határ mögött átlátta ennek oktalanságát és csináltságát. A .legjobbak válaszai a kihívásra példaadók lehettek volna, illetve legalább ma azok lehetnének. Az ismert világpolgár közvetlenül a korai sötétség előtt érkezett a városba, ám magas, szikár alakjával kitűnt az őt kísérők fogadók köréből. Az utcán ácsorgók, akik várták, azonnal odakapták a fejüket arra a magas, enyhén hajlott hátú férfira, aki udvariassságával, elegáns gesztusaival zavarbaejtöen európai volt, nélkülözve a lehengerlő magabiztosság legapróbb attitűdjeit is. Nemcsak azért jött, hogy megértsék, azért is, hogy megértsen minket, akik napjainkban tele vagyunk magunknak feltett és nehezen megválaszolható kérdésekkel. A gondolkodás közben formálódó válaszok azonban önmagunkban is újabb és újabb kérdéseket indukáltak előadóban és hallgatóságban egyaránt. Duna menti népek föderációja, közös nyelv, új egységes Marschall-terv, a nagyhatalmi tehetetlenség nyűgei, mind ott vibráltak a tanárképző aulájában szorgoskodó érdeklődők mondataiban. — A válasz a jövőnkben fogalmazódik meg és reméljük, megnyugtatóan. — mondta összefoglalóan. — Ma nem lenne nyerő egy egységes elvekre alapozott Marschall-terv, mert amennyi a gazdasági csőd, annyiféle kell, hogy legyen a segítség is. A nyelv pedig kinek-kinek a sajátja, ne erőltessünk rá senkire se idegent, ám tanuljon meg mindenki minél többet önszántából. S mily távoli a Duna menti népek föderációja, amikor napi rendeznivalókhoz is hiányzik még a türelem, a megértés ... A pataki diákegylet vezetői elégedetten zárhatják össze a naplót e történelemóra után. Egy szépen kerekített, elegáns jegyre, amelyik a jó teljesítményt ismeri el, mint rendezők, ugyancsak rászolgáltak. Az elmúlt év utolsó heteiben televíziós és rádió- készülékek előtt szorongott Közép-Kelet-Európa, hogy percről percre közelebb érezhesse magához a román nép felemelő győzelmét a zsarnok fölött. Amíg a híreket fogalmazták a puskaropogásos decemberi napokban, magunkban mélyen reméltük, sikerül megőrizni Tőkés László és családja életét, biztonságát. A kiszámíthatatlan hírekből csak lassan bontakozott ki a bizonyosság. Az igazi, nagy lélegzetvétel pedig csak akkor következett, amikor a szerény szilágymenyöi lak ajtaján újra megláttuk a lelkészt — a televízió képernyőjén. Az események időben még csak karnyújtásnyira vannak tőlünk, a harcok helyén még sok a golyóverte nyom a falakon, kiégett otthonok ablakai fölött a történelem füstárnyékai feketéllenek. Tőkés László egy hete itt van köztünk, Magyarországon. Ünneplések első számú szólítottja, díszpolgár. Nagyon jó, hogy megszoríthattuk a kezét itt a mi megyénkben is, éppen Sárospatakon. Abban- a városban, ahol az Alföld és a Felvidék, valamint Erdély szellemi fáklyái világítottak évszázadokon át. És ma? Patak most is éberen vigyáz múltbéli értékeire, és megfoghatóan biztos alapokat épít a holnaphoz. Hívja, gyűjti a meghallgatásra, megfontolásra érdemest, hogy ezáltal is gazdagodjon. Tőkés László, aki a kolozsvári teológián szerzett vebben szolgaim, ahol ez a leghasznosabb a közösségnek. — A változások Romániájában csak együtt haladhatunk, románok, magyarok, szászok. A szabadság meghozta a békét és a türelmet. ám az ocsúdás után ismét feltörtek az elfojtott ellentétek. Mégsincs okunk kétkedőnek, aggodalmaskodónak lenni, hiszen ez hozzátartozik minden gyökeres változáshoz. A társadalmi béke és a vallási türelem egyszer elérkezik, ám ennek elibe kell mennünk. Egyik hivatalos program követte a másikat, róttuk a februári tavaszban fürdő pataki utcákat. A délceg termetű temesvári lelkész mellől olykor diszkréten leJemaradoztak a lelkes és hű kísérők, a vendéglátók is ritkábbra fogták a szót. Ilyenkor szelíd felesége lépett közelébb, összehúzni férje sálját, megigazítani a kabát gallérját. S ha váltottak is ilyenkor néhány szót. azt elkapta a friss szél, pillanatokra magukra maradtak, messziről is érezhető ösz- szetartozásukkai. Pedig ezrek: igyekeztek feléjük fordulni jó szívvel, őszinte barátsággal. határokat nem ismerő fontos, emberi üzenetekkel. Nagy József Fotó: Laczó József Balogh Imre református lelkészi oklevelet, először a hétfalusi csángóknál szolgált misz- sziósként. Szolgálatáért a hívek szeretetükkel és ragaszkodásukkal fizettek. A szomszéd ország forradalmának győzelme óta még nem sok víz folyt le az Oltón, az események még nincsenek olyan távolságban tőlünk, hogy bármit is felejthettünk volna. Azt sem, hogy a temesvári lelkész családjára külön vigyáztak és vigyáznak napjainkban is. Ittjárta alatt tapasztaltuk, hogy biztonságát ugyancsak szivén viselik a nálunk mellé szegődött őrzők is. A városi tanács épületében megtartott ünnepségen Takáts Gyula elnök Ezéki- ellel szólva köszöntötte az ünnepeltet: „Örállóul adtak téged". És mire figyelmezteti az őrtállókat Ady Endre? „Őrzők vigyázzatok a strázsán". A mi világunk már csak ilyen, hogy az örtállókra is vigyázni kell. Európa keleti felén mostanában igen megoszlik, esetenként gyorsan változik a közösségekért vállalt szolgálat, kinek kisebb, kinek nagyobb, másoknak felelősségteljesebb poszt jut a strázsán. Tőkés László példaértékű helytállása azt sugallja: ott kell a leghí
