Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-22 / 45. szám
1990. február 22., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Korom, sötét, csövezés Beszennyezett környezet A Bu/oganv ti.te;i mint'li;i Az edelényi turulos emlékmű nem is Miskoloho/. l:ii'lozn;i. Gödrös, kátyús, szennyezeti!. ren dezetlen. Sze n n y ví z<j Ive - x.etés nincs, a környék tele eigánypulriikkal. ~ 1987-ben sikerült elérni, hogy kőzuza- lé'kol terítsenek az útra. de ez csak árnyalatnyin javított a 'helyzeten. Rossz, közérzetünket tovább fokozza a közeli A,vas Bútorgyár, amely csak úgy ontja a füstöt és a kormot. Vajon meddig kell még szennyezett környezetben, méltatlan körülmények között élnünk? — veti lel Fábri István olvasónk. * Bánrévén, y Kossuth és a Petőfi utcák kereszteződésénél korábban felfestett gyalogátkelőhely könnyítette a túloldalra való átjutást. A zebra nagyon hiányzik .mindazoknak, akik az idősek .klubjába, a napközi otthonos óvodába, vagy éppen a vegyesboltba igyekeznek. A Miskolc íelé tartó út meglehetősen forgalmas, a jármüvek vezetői gyalogátkelőhely híján nincsenek tekintettel a gyalogosan közlekedőkre. Szerencsére eddig még nem történt baleset, de ennek a veszélye a körülményes átkelés miatt mindig fennáll — írja Murányi Tibor, Bánrévéről. Manapság olyan mennyiségű információ zúdul :a rádiót hallgató, tévét néző, újságot. olvasó emberre, hogy ettől a bőségtől válik kábává. Ebben az információ áradatban elveszti tájékozódási képességét, reményvesztetté válik, félelme fokozódik, jövőbe vetett kis bizalma megrendül. Nincs már kapaszkodója a 'hitben, mert abban is csalatkozott, elvesztette anyagi biztonságérzetét, ami eddig sem volt túl biztató, erkölcseiben megrendült. Egyedül a kapkodást érzékeli. Ki tudja már számon tartani a .sokadik párt, pártocs- ka ígéreteit, s megérteni a hatalmi civakodást. 1géretekA Nagy-Avas Felső sor lakói már többször fordullak az Emásx.hoz u hiányos utcai világítás miatt. Minden esetben meg is ígérték a javítást, ami azonban máiig sem történt meg. Ugyancsak gondot okoz a nagy-avasiak- ,nak az az utcai közkút, amely valamikor társadalmi munkában készült. Az elavult kutat ki kellene cserélni és újra nyomás alá helyezni. Sajnos, ez irányú kérésünk eddig süket fülekre talált — írja Tamás Béla Miskolcról. * A miskolci Szepesi utca 10. számú bérház lakói egyre elkeseredettebbek lépcsőhá. zuk állapota miatt. Az 'épületben többnyire idős, beteg emberék laknak, akik aligha tudják megakadályozni a szinte mindennapos randalí- rozást. A lépcsőháziban tanyázó és 'gyakorta tivornvá- zó kétes elemek elképesztő mocskot hagynak maguk után. Vannak, akik éjszakára ott maradnak, és féktelen magatartásukkal zavarják a lakók nyugalmát. A rendőrséget már többször kihívták, de ez csak ideig- óráig hozott eredményt. Ért. hető, ha ennyivel nem elégednek meg a lakók, ,s várják mindazok segítségét, akik tehetnek nyugalmukért, s a tiszta környezetért. latasban mar gazdagok vagyunk. De közben egyre ■emelkednek az árak. Romlik a közérkölcs, a közbiztonság, a munkafegyelem, még a Parlamentben is, ahol már a délutáni ülések nem határozatképesek. Romlik az emberéi; egymáshoz való viszonya. Az egyre fokozódó létbizonytalanság mellett nehéz milliókat- költünk nép. számlálásra, milliárdokat emészt fel a választási csatározás, csak éppen kézzel fogható tetteket, eredményeket nem látunk. Talán csak azért nem, mert a követelések elfedik a tetteiket? Vagy a tettekre majd csak a poIlyen gazdagok lennénk? Hazank nyersanyagokban szegény ország, így ipari termelésünket nemcsak szellemi és műszaki kapacitásunk, hanem a legfontosabb nyersanyagok beszerzési és világpiaci ára is befolyásolja. Külföldről hozzuk be többek között a vasércet, a kokszot. a kőolajat, a földgázt és az elektromos áram jelentős részét. A fejlett ipari országok elsősorban olyan iparcikkek gyártását részesítik előnyben, amelyekhez saját nyersanyaggal és energiabázissal rendelkeznek. Természetesen importból beszerzett nyersanyagokból is gyártanak késztermékeket, de ezekkel az ésszerűség felső határáig takarékoskorinak. S mi a helyzet nálunk? Bár a józan ész azt diktálná, hogy az importanyagokkal a legnagyobb mértékben takarékoskodjunk, a gyakorlatban mégsem ezt látjuk, sokkal inkább azt tapasztaljuk, hogy nem használjuk ki a lehetőségeket és pocsékolunk. Közismert, hogy a csomagoló - edények jelentős hányada műanyagokból készül, s ezek alapanyaga részint az importból beszerzett kőolaj származéka. Ilyenek például a műanyag edényeken kívül a különböző tisztítószerek, üdítőitalok és folyékony vegyszerek formatervezett tartályai. Szinte fáj az ember szíve, ha azt látja, hogy ezek a formás edények a szemétgyűjtőbe kerülnek. Arról sem lenne szabad megfeledkeznünk, hogy a műanyagok talán az idők végezetéig szennyezik a környezetei. Életemben már jártam több olyan nyugati államban, ahol kifizetődő a műanyag csomagolóedények szervezett begyűjtése és újrahasznosítása. Mi ennyire gazdagok lennénk? Tarcsi Lajos Miskolc lozkodás után kerül sor? Szóval, nehéz eligazodni és megérteni mind azt, ami napjainkban történik. A vég. eredmény isem látható és sajnos az az erő sem, ami á •szakadékba zuhant szekeret kihúzná. I naszakadt lovakba! semmi esetre sem. Amennyiben nem találunk ■egymásra, nem fogunk össze, engedjük szétforgácsolni erőinket és mindenki külön-kü. Jön szeretné pecsenyéjét sütögetni a szabadság füzénél, közös bajainktól évtizedekig nem szabadulunk meg. Unokáink is vezekelni fognak bűneinkért. Illés Endre Miskolc Az edelenyi művelődési központ és ifjúsági ház gondozásában a havonként megjelenő Borsod című kiadvány 1988. októberi számában, Slezsál; Imre tollából Ki tud .róla címmel jelent meg cikk. Az írás szerint az 1930-as évben a lakosság közadakozásából megépített' első világháborús hősi emlékművet — amelynek tetejét a honfoglaló magyarság ősi totemállata, harci jelképe, a turulmadár ékesített — az 1950-es évek elején elvakult emberek ledön- tötték és a turulmadár ösz- szetört. Az emlékművet rövidesen felújították, de a turulmadár nyomtalanul eltűnt, s annak hollétéről nem tud senki, vagy nem akar tudni. A hősi emlékmű így megcsonkítva is a lakosság kegyeletében él — olvasható az említett cikkben, hiszen az I. világháborúban elesett, 70 edelényi férfinak állított emléket, ahol az elhunytak hozzátartozói, s az utódok is leróhattál; kegyeletüket, mint ahogyan napjainkban is a halottak estéjén itt égetik el a megemlékezés gyertyáit. De ez a hely volt 1948—49- ig a „fordulat évéig’- a település hazafias rendezvényeinek, ünnepeinek színhelye is. Az emlékmű még mindig megcsonkítva áll. de reménykedve várja annak teljes felújítását, kiegészítve a II. világháború szörnyű harcaiban áldozatul esett apáink, fiaink, katonáink emlékével, egy újabb névtáblával. Ugyanezen gondolatok ösz- szegzésével foglalkozott a Borsod újság, a decemberi II 2. számú kiadványában Gonda György, városunk lakója. írja, hogy négy évvel ezelőtt az MSZM'P I-es számú területi alapszervezetének kibővített ülésén javasolta a szobor eredeti állapotában való visszaállítását, sajnos, nem történt semmi, pedig az ügyet azóta már többször is felvetette. Most ismét kéri a hivatali szerveket, a város lakosságát. hogy a szobor! építsük ujja. a turulmadarat öntessük újra. Anyagi fedezetét hivatali pénzből és a lakosság közadakozásából gondolja előteremteni, amelyhez nyugdijából maga is 500 forint ösz- szeggel járulna hozzá. A korábbi újságcikk a következő gondolatokkal zárul: „Ezúton Ts kérdezzük, ki, mit tud a turulmadárról? Nincs-e meg valahol? Hogyan lehetne helyreállításáról gondoskodni? Hozzuk helyre minél előbb a túlkapásokból eredő hibát! Ne szégyenkezzünk sokáig." Mit is kellene most már végül tenni? De hát e kérdést így sem lehet egyértelműen feltenni, hiszen az akkor Edelényhez nem tartozó, de jelenleg Edelény — helység előjelű Finke, Borsod, Balajt, Damak, Ládbe- senyő és Abod községek lakossága nem szégyenkezhet az edelényi cselekmények miatt, mondják az érinteti társközségek lakosai. Különösen nem tartozhat ez a megjegyzés a korábban Ede- lénytől levált Szendrőlád község lakosságára, hiszen ők áldozatos összefogással megépítették és az elmúlt év október 29-én szép ünnepség keretében avatták fel az I. és II. világháborús emlékművet. Az újságcikkek megjelenése után elég vegyes érzések és vélemények, indulatok alakulták ki a lakosság körében. Sokak szerint azokkal kellene a szobrot felújíttatni, illetve a turulmadarat költségükre elkészíttetni, akik a cselekményt elkövették. vagyis a szobrot ledöntöttél;. Többen az elkövetők neveit is emlegették az utóbbi időben, sőt, a mondások szerint olyan személy is volt, aki látta, amikor traktorral húzatták el az emlékművet. Mások szerint viszont —magam is ezek közé tartozom — ne keressük az elkövetőket. hiszen azok csak „perc- emberkék" voltak és az ügynek úgysem lenne segítségére a számonkérés, bár, jogos lenne. Hová lett mégis a ledöntött turulmadár? Ennek megbizonyosodása érdekében felderítő útra indultam magam is, melynek során az edelényi MÉH-telep jelenlegi vezetőjéhez, Zabari Józsefhez jutottam, aki a legbizonyosabb tájékoztatást tudta számomra mondani: „Elemi iskolába jártam abban az időben, amikor az esemény történt és akkor is volt iskolai hulladékgyűjtés, ami- koris az általam összegyűjtött hulladékot a kastély bejárati udvarán levő gyűjtőhelyre 'vittem és ott láttam a darabokra tört turulmadár maradványait, amely bizonyosan az olvasztókemencébe került, nem kell tehát azt tovább keresnünk.” A Hazafias Népfront városi szervezetének segítségével elmozdult helyéről a hősi emlékmű helyreállításának ügye. A városi lap februári számában részletes tájékoztatást kaphattunk a helyre- állításhoz szükséges pénzösz- szeg nagyságáról és a már eddig befizetett, vagy beígért pénzekről, és arról a gyászos névsorról, — mintegy 73 személy —, akik a II. világháború áldozatai lettek. Épült Edelényben egy fel- szabadulási emlékmű, amely 6,5 millió forint költségvetési pénzösszegbe került, a tervezett emlékmű íelújitása pedig csak mintegy 300 ezer forint költséggel megvalósítható lesz. Kedves lakosságunk. Edelény polgárai! Közös jó szándékkal, együttes adakozással segítsük elő az emlékmű teljes felújítását. Én magam is 500 forint ösz- szeg befizetésével igyekeztem a nemes feladat mielőbbi megvalósítását elősegíteni, nagyon szerény nyugdíjamból. Jó lenne, hogy ha az emlékmű legalább a Magyar Köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulójának ünnepére elkészülne. Lukacs János edelényi lakos Pecsenyesütők - a szabadság füzénél ben, fenyegetésekben, ború. A tanácselnök türelmet kér Pácin hentese Egy sajókápolnai olvasónk többek nevében fordult szerkesztőségünkhöz az alábbi panasszal: „Már régóta sérelmesnek tartottuk, hogy utcánk, a .Rákóczi utca, egy-eg.v nagyobb esőzés után szinte járhatatlan. Végre a Parasz- ,nyai Községi Közös Tanács j intézkedett. Február 12-én a járdától körülbelül fél .méternyi magasságig, feltöltöttél; utunkat régi vasúti sínek mellől kiszedett törmelékkel. Ezzel végképp betelt keserűségünk pohara. Azért fizettük a településfejlesztési hozzájárulást, hogy a rosszal még rosszabbá tegyék? Most már a vízcsapot a szembeniévé oldalról „hegyen" át lehet megközelíteni, s nem ajánlatos az udvarról sem kihajtani személygépkocsival, mert az könnyen megsérülhet. Tartunk attól is, ha nagyobb eső zúdul az úttestre, a sáros, fekete víz a járdánkra ömlik. A jelenlegi körülmények miatt bizonyára nem vállalja még szükség esetén sem az utat az orvos, illetve a mentő. Ügy érezzük, elzárták előlünk a külvilágot.” Az észrevételre Szabó Lajos tanácselnöktől kértünk választ. Mint elmondotta, korántsem készült el az út, még a napokban is szállítottak kőzúzalékot a helyszínre. Rövidesen úthenger veszi birtokba a terepet, egyenletesebbé munkálva a felületet. Ha futja a tanácsi kasszából, az utak, hidak javítására szánt összegből, a későbbiekben apró zúzalékot — kohósalakot — is terítenek a mostani kőrétegre. Természetesen a Rákóczi utca, ez utóbbi fedőréteg nélkül is járható lesz. Addig is az ott lakók szives türelmét kéri a tanácselnök, akitől azt is megtudtuk, hogy közigazgatási területükön (Sajókápolna, Sajólászlófal- va. Komló, Radostyán. Var- bó, Parasznya) valamennyi szilárd burkolat nélküli utat hasonlóképpen portalanita- nak. Tény, ez egy olcsó megoldás, de annak érdekében, hogy minden ót járható és pormentes legyen, emelletl kellett dönteniük. 2101, 2102, 2103 — no nem az évekről, hanem a képen látható disznókról van szó. Bacsa Balázs ugyanis, a pá- ciniak kedvenc hentese számon tartja, hányadikat ölte le, dolgozta fel. A mesterségbeli tudást alföldi szülőfalujában. gyerekfejjel leste el. Húszéves kora óta azonban Pácinban él. oda nősült. Azóta gyakorolja ezt a mesterséget. Szívesen tesz eleget a falubeliek kérésének, ha arról van szó. bogy a sok munkával felnevelt jószágokból finom falatok kerüljenek a családok asztalára. Nemcsak télen, hanem nyáron is. hiszen a hűtőládák akkorra már üresen ástloz- nak. Mégis a tél az. amikor a szokásoknak, hagyományoknak megfelelően hajnalonként disznóölés hangja veri fel a falu csöndjét. Téves címzések Sokszor szidjuk a hivatali bürokráciát, s többnyire nem is alaptalanul. A túlzott körülményesség, a formákhoz való merev ragaszkodás olykor nehezen leküzdhető akadályokat gördíthet utunkba. Figyelmességgel, rugalmassággal ezek könnyen ledönthetek lennének, de e gesztusok leginkább akkor hiányoznak, amikor kiváltképp szükség lenne iájuk. Bizonyara nem fog tollat Tóth Lajosné felsönyárádi olvasónk, ha megértéssel, s ehhez kapcsolódóan rugalmassággal találkozik. Am hiába történt meg ügyében az adminisztrációs baki, annak mielőbbi korrigálását nem tartotta szükségesnek munkahelye, a MÁV. A gyeden lévő kismama december 20-a ata (ut a pénze után, pontosabban a táppénze után, amelynek igencsak szükségét érzi a család. Történt ugyanis, hogy a 4800 forintot tévesen postázták ki, egy másik településen élő Tóth lajosnénak, aki szintén a MAV-nál dolgorik. Ez csak jóval később derült ki, mert sokáig azt sem tudtak, hol kötőit ki a pénz. Telefonok, személyes érdeklődés, igeretek - mindhiába Elobb-utóbb bizonyara megkapja a novemberi táppénzt a kismama, de hogy miért szükséges az intézkedéshez több mint két hónap, arra nehez elfogadható magyarázatot ta tolni. Másik példánk szenvedő alanya özv. Vall Jozsefne miskolci olvasónk (címe a szerkesztőségben), aki ma is nehez szívvel éli meg, amikor több mint hot éve elhuny: térjenek címezve kap értesítést. Ilyenkor ujro és újra fellépődnek o sebek, mint legutóbb a népszavazáskor, ami kor férjé nevére is érkezett szavazólap; de érdeklődtek hazastársa adatai felöl a népszámláláskor is. A figyelmetlen ügyintézés vajon meddig okoz meg lelki fájdalmat olvasónknak? összeállította: Bodnár Ildikó
