Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Művelődéstörténet Báthory Gábor Tallózás Tokaj múltjában r c r & l! L K A kisnenteseSt ellentét© á mincieiiiispcíicbá ***** «tS*8*V'«tóa»Í5» Arról már szülöttünk e sorozat keretében is, hogy a hegyaljai mezővárosok, je­lesül Tokaj kedvező feltéte­lekéi biztosítóit a lakosság számára, különösen is az armalista nemességnek. En­nek az. lett a következmé­nye, hogy a XV1U. század végére számottevő azonkis- nemes családoknak a száma, akik Tokajba beköltöztek. A feudális terheket hordozó zsellérség (merthogy To­kajban szántóföld híján tel­kes jobbágy nem akadt) természetesen nemcsak irigykedett az effajta ter­hektől mentes nemesekre, hanem e véleményének al­kalomadtán hangot is adott. Valószínűnek tant haljuk, hogy e kél. társadalmi ré­teg képviselői egymást eb­ből az ellentétes vélemé­nyekből kiindulva ítélték meg. A nemes lenézte a „parns/.t”-ol, a paraszt ócsá­rolta -a nemest. Ennék az egykorú források számos bí­zón y í.t ék át szolgáltatják. Induljunk ki abból, hogy amikor a hegyaljai mezővá­rosokban (s természetesen Tokajban) a XVIII. század második harmadában szigo­rodtak a feltételek, nüveke- dell a földesúri teher, ér­dekében állott minden vá­roslakónak, hogy utánanéz­zen a családi hugományban emlegetett „ a rm á ti s ” -n ak, hogy tényleg volt-e a csa­lád őseinek kutyabőre, vagy sem. Tokajban is ismerünk olyan családokat, akik kor- sz. ak u rek b a n b i z o n yí tóttá k, hogy nemesi sár jak. Ez min­den várományos családnak jól felfogott érdeke volt,hi­szen' ezáltal megszabadult a feudális terheik egy jelentős részétől. Így nyert nemes­séget Nemes Kolozs Mihály (1806 körül), vagy Koczog György, kiről az egyik tanú a következőket állította: „Koczog György, akit iga- zabb névvel Kiss György­nek hitviták — Koczog nevet azért ragasztották magúik­hoz, hogy testvérével, Pál­lal nemesek akartak . lenni” (1821). .Jellemző az, hogy Kiss (Koczog)’ György nén­iétől született tanú. akit „igazabb névvel Tusnádi Kisne’k híják, — mint fo­A gyerek akkor látta a kórház hatalmas vörös lég­iás épületét először, előtte a gondozott parkot lele vörös rózsákkal é; a pirosra fes­tett padokat. Barna csalos cipője alatt meg-megcsikor- dull és ropogott a sápadt sárga kavics, ahogy anyjával a bejárat lépcsője felé lép­kedtek. A széles, szürke lép­csőn túl kétszárn.vú barna . tölgyfaku'pu.n jutottak a ho­mályos lépcsőházba, csak a fehérre festett falak világí­tottak. Fehér köpenyes ápo­lónők suhanlak el mellettük, mikor beléptek a magas kórtermek fehér falai közé és tétován számba vették a fehérre festett vaságyakat; tizenkettő volt. — Ott van apád — hajolt az asszony a gyerekhez és biztatóan megszorította a kis- fiú kezét. Lépett is egyel, de a gyerek elrántotta a ke­zét. Az asszony zavartan fel­emelte és magához ölelte, * úgy ment a láztáblás ágy lábához. Amikor a férfi fel­ült, ő is megremegett, a lát­ványtól, a gyerek pedig sír­va kapálózni kezdett. Az ágyban ülő férfi, a fiatal lérj, az apa fejét fehér kö­tés takarta, csak a két. sze­me látszott és a száj ma­kacs metszete. A kórterem­ben csend lett, mindenki v őket figyelte. Az asszony még mindig a terem köze­pén állt, egyik kezében a gyerek, másikban a. letakart ■kosár. Hirtelen sárikon for­dult és kiment a szélesre tárt kétszárnyú ajtón. A .fér­fi fáradtain visszahanyatlott és behunyta a szemét... galmazolt — Pál, nagybáty­ja, aki szüntelen törvény­kező és pénzt ásni szerelő ember lévén, megnemesedni akarván, a Koczog nevet így, és az okon ragasztotta magának“. Tudunk arról is, hogy Lipcseyné „azért ne­mes vitetné magút, hogy így jobban ku . . . hasson, (de a tanú szerint) elmehét (már) a Rakamazi paphoz a becsü­letét' keresni!'4 (1808). A kisnemesék, ha sére­lem érte őket. azonnal fel­emlegették nemesi voltukat. Kiss Pál György és felesége nemes Bojtos Anna előadja, hogy (amiikor) „el akartam hányni a sövényt... nemes vérből származott felesége­met lökdöste (a szomszéd, aki vádlott). így kiabált: Elmehetsz Szepes megyébe ahhoz a tetves Bátyádhoz!” (1820). A „mostani (1818) Vincze napra esett Tállyai vásárban Soltész József uram szalonnál árulván, az általa fontonként adott sza­lonnál (a panaszkodó) meg­mérette, mire az (eladó) úgy az orromba vágott Nemes személy léttemre, hogy az orrombul bugyogva folyt a vért”, panaszolja », Nemes Balksai Mária, Körösi Isl- vánné. Máskor Keresztúri János özvegye, Bélteki Raohel, (mert) .......az em­l ített asszony születésére nemes szabadságban esvén ...törvény éleiben állani nem akart”. (1801) Zajlott az élet Tokajban. Hód az utcán, hol a piacon zord ültek össze a nyelves asszonyságok, vagy az izgá­ga férfiak. Bonus Mária pa­naszkodott (1804), hogyMis- kolczi Gvörgyné mostoha apját becstelenitette, »miikor a megalkudott leveles do­hányt visszavitette az el­adóhoz, Miskolczinóhoz, azt kiabálta, „hogy sza .. . a ne­mes lelketekbe. minek hoz­zátok vissza a dohányt, más is megadott volna érte 8 forintot”. Gebora András­ivá hallotta,, hogy Nemes Kollátih Jánosnónalk Éliásné azt kiabálta, miikor az lo­pással gyanúsította: '..Nem olyan sz . .. n hízott nemes asszony voltam én, mint te most!” Mire Kollátné repli- kázoltt „Kicsoda vagy te? Nem hittak engemet a vá­... És akkor úira látta az éles, fehér villanást, a több ezer voltos, ólommal szige­telt elektromos kábel rob­banását a feje közelében, érezte a kemence forró le­heletét. megpürkölődött bő­rének, hajának kesernyés-fa­nyar szagát, és még a meg­olvadt ólmot is,' amely mint megannyi forró sörét csapó­dott az arcába. Reflexsze- rűen kapta maga elé kar- ját-könyökét. Tapogatózva visszalépett a szivattyú-gép­házba, megtalálta, amit ke­resett, a Icanna giépolajat. Fogával rántotta ki belőle a dugót és a kanna egész tar­talmát a fejére öntötte. A súlyos bányatelefon kétszer is kiesett a kezéből. Amíg érle jöttek, a miaguk tákol- ta .kis lócán ült, fázott, resz­ketett. Kelten támogatták ki a bányából, a mentő már várta .. . A kórházban szinte min­den orvos megfordult az ágyánál, lehunyt szemhéjjal hallgatta latinnal kevert jpormogásukat. Suttogva be­szélteik közelében az ápoló­nő-apácák, a takarít ón ők, de még beteg társad is. Valami csodának vélte mindenki, hogy életben maradt. A kór­teremben csak altikor vált hangosra a beszélgetés, ami­kor először megszólalt; ciga­rettát ként. A szalmaszálat az egyik fiatal orvos hozta. Nyomá­ros házához vagy hová a p.. .mért, mint téged!” (1825) Ezek. mondhatnánk, egyedi esetek, de ezek alap­ján születtek meg az álta­lánosítások. melyek mégis igazságot hordoztak. 1806- ban egy ingatlan vásárlása kapcsán hangzott el, hogy „csak akkor esik sérelme (ti. az adás-vétel szabályá­nak). a mikor valamelly Úri Eember. avagy magos­sal! néző nemes Ember vá­sárol valamelly adófizető embertől házat vagy szőlőt”. Egy korai adásvételkor a magisztrátus ’ (tanács) úgy határozott: „Nyilas István Nemes ember lévén tudom, hogy magárra nem vállalja az quurtély tartást (katonai szállás), arra való nézve contribuens (adófizető) em­ber házát nem volna taná­csos nekie adni. Keressen másutt magának.” (1766). Megszületett eg,v szólás­mondás, amely a korabeli társadalom arculatát híven tükrözi. Ennek előzménye volt az, hogy Grófi Szirmay Tóíeli szőlőjében dolgoztak a napszámosok, ahol Csip­ke György volt a vincellér. Horváth György napszámos, aki a kérdéses szőlőben dol­gozott, jól látta azt az ese­tet. mely n/iatt Csipke György panaszt emelt az egyik munkás ellen. Horváth tanúként ezt mondotta a magisztrátus előtt: „Kár volt. — mondottam Csipke György vinczellérnek — a tanácsot kivitetni (ti. a helyszínre) Szegény Ember­re, mert a’ Szegénynek sze­génnyel kell élni, nem az Urakkal!” (1820) Fejezzük be a felsorolást a Nemes Csorvási Mihály feleségének. Asztalos Susán- nának a panaszával, aki (lítot) az egyik vásárban „főkötőt árulván.. . Kis to­kaji Egri József felesége sátorához vetődött és vala­mely főkötőjét ócsárolván” (azon összekaptak), mire Csorvásiné így fogalmazott: ......mivel pedig én, mind s züleim, mind férjem után nemes személy vagyok, .az rajtam esett gyalázatot és meg verettetésemet... nem szenvedhetem!” Dr. Bencsik János ban jött-az ápoló. A kedves nővén- a közelébe ült és oda- ,nyújtotta a leveses edényt. A szatmaszátnak először szalma íze volt, s csaik foko­zatosan kezdte érezni,' hogy húslevest „eszik”. Mire a végére ért, már külön-külön is érezte az ízeket, a húst, a zöldségeket, amelyeket bi­zonyára fcipaszírozbak — vélte magában, miikor visz- szasegítették a párnára. Be­hunyt szemmel feküdt, érez­te ajkán még a leves ízét és azt, hogy a kötés alatt izzad a homloka, egész ar­ca. A legközelebbi látogatás­nál egyedül jött az asszony. Nem sokat beszélgettek, a gyerekről egy szót sem. Az orvos mondta meg az asz- szonynak, hiogy néhány nap múlva „elbocsátják a bete­get, miután szépen gyógyul, s még attól sem kell tarta­ni, hogy külsérelmi nyomok maradnak az' arcán”. A kórházban mindenki csodáról beszélt, minden or­vos „megtekintette” a ritka esetet; a beteg arcán fejlő­dött új bőrön nyoma sem maradt a súlyos balesetnek. Már viccelődtek is; ha kinő a szőre, nyugodtan borotvál­kozhat. j A kisvonat egyik kupéjá­nak sarkába húzódtak Mikor az ismerősök meglepetten rájuk köszöntek, a férfi ar­cán az új bőr kissé megfe­Kevés olyan zsarnok es ügyetlenül politizáló fejedel­me volt Erdélynek, mént a 400 esztendeje. 1589. augusz­tus 15-én született somlyai Báthory Gábor. Pedig iszár- unazása 'és gondos nevelte­tése alapján sok jót vártak tőle az erdélyiek, amikor a fejedelmi székbe iktatták. Atyját korán elveszítette, de az ecsedi ágból való Bátho­ry István országbíró örökbe fogadta, majd roppant va­gyonát is reá hagyta. Ű leit. a két Báthory-ág egyetlen örököse. Júnói gyermeknek nevezte az egykorú történet­író. akit testi ereje, szépsé­ge, előkelő származása és gavaililéros bőkezűsége miatt mindenki kedvéit. Báthory Gábor, miután családjából már több feje­delem került ki, úgy vélte, neki is fejedelemmé kell lennie. 1608 februárjában szerződést kötött Bocskay gazdátilanrflá vált hajdúival, akik feltételeik teljesítése fejében vállalták, hogy hoz­zásegítik fegyvereik erejé­vel a fejedelemséghez. A hajdúsereg közeledésének hírére Rákóczi Zsigmomd 1608. március 7-én 'lemon­dott. s helyére a kolozsvári országgyűlésen a rendek megválasztották a 19 éves Báthory Gábort, aki márci­us 30-án vonult be ünnepé­lyesen Kolozsvárra. Megválasztását a magyar király és a magyarországi urak is támogatták, remél­ve, hogy rajta keresztül si­kerül majd Erdélyt ismét visszacsatolni az országhoz. Megnyerte Báthory a szul­tán tetszését is. Még azion év novemberében Szászsebe­sen átvehette Ahmed szul­tán athmáméját, amelyben a török 3 évre elengedte az adót. Báthory Gábor tehát cél­ba ért: fejedelem lett. A nyugalom azonban rö­vid életűnek bizonyult. Uralkodni akart, és alig egy évvel megválasztása után eredeti elképzeléseinek a megvalósításához 'látott. Először Moldvát akarta le- igázni azzal az ürüggyel, hogy nem fizették meg az adót. holott az adó kifizeté­sének határideje imég nem telt le. A követ mégis ho­zott 2000 forintot, egy lovat és egy kecskét. A fejedelem szült a koppnyacsontok fö­lött és a láztól rózsaszínre váltott. A kis állomástól szinte sétálva tették .meg az utat, szótlanul. A gyerek a szoba-konyhás lakás padlás-, 'feljárójának egyik lépcsőfo­kán ücsörgött. Miikor meglát­ta őket, kiegyenesítette de­rekát, de nem állt fel. Az apj.a ment hozzá, alakja ár­nyékot vetett a falépcsőre a gyerek mellett, aki lassan felemelte a .fejét és hosszan az apjára nézett. Csak ak­kor vette le a számét róla, amikor a férfi .kissé megha­jolva barackot nyomott kis­fia fejebúbjúra. Az ebédnél a férfi a saját helyén ült a viaszkosvászon- nal letakart asztal melletti hokedlin. Lassan, szótlanul ■kanalazták a levest, amikor ■a férfi váratlanul felnevetett és az üres tányérba csőr­ien tette a kanalat. Felállt, leakasztotta zakóját az ajtó­félfába vert szögről, kórhá­zi szalvétát húzott elő az egyik zsebből, és az asztal­ra tette. Lassan bontotta ki: Vékony szalmaszál sárgulta fehér papíron. — Elhoztam — mondta a férfi. — A kedvesnővér ad­ta emlékbe. Az asszony és a gyerek csak nézték, ahogy erős uj­jaival megroppamtotta a szalmaszál láthatatlan ge­rincét, ahogy az asztalon a gyerek elé tolta az immár azonban a pénzt szinte a követ arcába vágta, és fog­ságba vetette addig, amíg az egy évvel korábban kö­tött szövetségi okmányt vissza nem 'kapta. 1610 tavaszán Kendy Ist­ván ikancellár. Kornis Bol­dizsár, a székelyek generá­lisa több úrral elhatározta, hogy Báthory! megöllilk. A dolog kitudódott, és Bátho­ry Kornis Boldizsárt, lefe­jeztette. Kolozsváry jcigügy- igazgatőt felakaszt alia. ki­lenc elmenekült, főurat fej • és jószágvesztésre ítélt. két szálat. Csak ennyit tett hozzá: — Megtanítalak szappan­buborékot fújni, amelyek sokkal könnyebbek és színe­sebbek, mint a lepkék ... * A baleset még akkor tör­tént, amikor 12 órás műsza­kot vezették be a később hadiüzemmé nyilvánított gyárakban és a hozzájuk tartozó szénbányákban. Aznap történt, amikor a háború előtt először próbál- ták 'ki az elektromos sziré­nákat. Akikor még megvolt az or­szágban egyediül ingyenes perecesi kisvasút, a trianoni Magyarország leghosszabb alagútja és a Baross-akna még ontotta a szenet. Az orvosok akikor még jóváhagyólag nyugtázták, hogy a sérült gépolajjal csillapította fájdalmait. Akkor ez a világ még nem ismerte a műanyagot, s így a műanyag szívószálát sem. Cstak a szalmáit, amely a durva, nagy zsákban .jól szol­gált darókaljként, vagy a karácsony előtti disznóvá- gásoiknál a szőrtelenítő-.pirí- tó perzselésnél. Akkortájt még a kiszáradt gabomaiszál a gyerekek ke­zében varázsvesszővé ala- kult, általa szép. színes szap­panbuborékok keltek útra, hoigv a hűvös levegőben el„ pattanva semmivé váljanak. És így az álmok is véget ér j.enelk... Oravee János mindezt a nemesi jogok sú­lyos sérelmére, törvényes eljárás nélkül. Az összees­küvésnek több oka volt: attól féltek;, hogy háborúba keveri Erdélyt, elnyomta a szabad vallásgyakorlási, és közbotrányt okozva kikez­dett az urak feleségeivel. Másik baklövését akkor követte el, amikor elfoglal­ta a szászok fővárosát, Sze- bent. A fejedelem 1610. de­cember 11-én érkezett a vá- rosba. a néhány nappal ké­sőbb megnyitandó ország- gyűlésre. Először beküldte maga előtt 50 katonáját, majd a felvonóhídon meg­állt. beszélgetni, mialatt se­rege bevonult a városba. Az őrök nem merték fel­vonni a hidat, hiszen még­iscsak a fejedelem állt raj­ta. Báthory fejedelmi szék­várossá nyilvánította Sze­deret, falvaiit elvette. 57 000 forint bírságot rótt ki. és 147 polgárának .élkobozta vagyonát.. Köziben a szászok a bras­sói bíró, Weiss Mihály ve­zetésével. Radul havasalföl­di vajdával szövetkezve fel­keltek Báthory ellen. s Brassó mellett, 1611. július 9-én szétverték a fejedelem hadét. Báthory Szebenbe menekült. A török Bethlen Gábort küldte török csapa­tokkal segítségére. Erdély hadszíntérré vált. Báthory győz. Az 1612-i'ki országgyű­lés 43 urat ítélt fő- és jó­szágvesztésre, és Báthory Gábort felruházta a „haza atyja” címmel. Báthory Brassó ellen vonult, ahol 1612. október 'l4-én. Föld­várnál csatát nyert. A .török azonban már megelégelte a bonyodalmakat okozó Bát­hory Gábort, s helyére Bethlen Gábort kívánta he­lyezni. Ismét csapatokat in­dított Erdélybe. Báthory menekülne, de Kolozsvár nem engedi be. 1613. októ­ber 23-tól már Bethlen Gá­bor Erdély fejedelme. Bát­hory Váradra futott, ahol Ghiczy András hajdúkapi­tány október 27-én emberei­vel megölette. Testét a Pe- ce-patafcba dobták. Csak hit kutyája maradt mellette. Dr. Csonkaréti Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom