Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. május 13., szombat Műhely és mű A nívódíjas Kelet Irodalmi Alkotócsoport összeállítása Aligha büszkélkedhet ma a vidéki Magyarországon irodalmi alkotócsoport olyan gazdag múlttal, mint a tizenhat éves Kelet. Az alapítók szándéka a ’70- es évek elején az volt, hogy az önművelési csoport indulási lehetőséget adjon a miskolci, borsodi pályakezdőknek. A szándékot a több, mint másfél évtized alatt politikai, gazdasági akb- dályok nehezítették, ennek ellenére ma, e gyorsan változó korban megmaradt, működött, és ha nehezen is de fejlődött a Kelet. PÁLFALUSI ZSOLT Novella Az Őszhajú meglóbálta a sárkányt. Repülj! A kisgyerek belenevetett a könyvtár hársainak levelébe. Dugd el a kezed megfogom — sikoltotta. így múlt el a nap. Mi a halál? Ha lehozom a sárkányt. Az Őszhajú megfogta ezt a fényt a pörgő tükör előtt, író-csönd. Álmodd meg a képzeletbeli zsinórt a csillagok között ott egyensúlyozik a lelked. Az elmúlt tizenhat esztendőben a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban működő csoport három közös antológiát adott ki és tagjai csaknem tizenöt egyéni kötettel jelentkeztek, tovább gazdagítva országrészünk irodalmát. A folyondár szívóssággal végzett munka elismeréseként a közösség néhány hete kapta meg a vasasszakszervezet nívódíját, amely talán újabb hitet és jövőbe vetett bizalmat ad a további működéséhez, összeállításunkban az irodalmi alkotócsoport tagjainak munkáit mutatjuk be olvasóinknak. V, \ 00/ > Vágyamig omlik le hajad Elérhetetlen Karikákat rajzolt szemem köré az élet s arcomra mosolyt az ígéret! UTRY ATTILA Dél és csend van-egyszerre. A Délcsend ünnepélye! Hűtlenségét mindenki elkövette. Tányérunkon felvisít a kés, majd a villa. Nem eszünk közös asztalnál! Nem alszunk közösnek hitt ágyunkban! Csönd van. Tizenkét harangütésig járhat köröttünk a Sátán, mint üvöltő oroszlán, hogy mindig a legjobbakat nyelje el. Dél van. Megsoványodtunk. Bilincseket csörgetünk vas-csuklónkon. Új életet karmolunk ki lelkűnkből, s közben a halál torkában szeretkezünk, amig csak Dél és Csend van! — egyszerre: ez a délcsend ünnepélye. Kő a nyelv alatt Fölemelték a hullámok hangjukat, felcsirrentek az ég madarai, igaza lett a pusztába kiállónak köböl is tudunk hangot fakasztani. Legyenek egy testté újra istenek fiai-emberek lányai. Hadd szülessen tűzlopó Hérosza e komák mely még felvidulhat, mint a költészet himnuszai. Szólaljon meg közöttünk a Költő, kinek ajkán megcsörren a jövendő. Talán nem tépetjük ragadozókkal máját, s láncaihoz sem építünk inkvizitor máglyát. LABODA KALMAN (Pál apostol megtalált naplójából) Saulként földön fekszem. Lovam arrébb. Vár. Vért szorítja mellem, testem oldalát. Fölemelsz-e földre-verő égi fénysugár? (Po-Csü-ji kínai költő stílusában) Kifordít magából a ház. Kacagva messze fut a szerelem. A régi barátok merre járnak? Már csak a magány marad velem? RÉPÁSSY TAMÁS Éva dalai i. elhoználak elhoználak bánat palotámba könnybűi van a könnybűi van a négy sarka kirakva karom karom virág karom légy néki pázsitja fektesd le a puha ágyra altasd ma virrasztva elvisz a szél elfúj a szél ki tudja könnye hol bánat virág takard őket leibük ha kóborol Isten Isten Jóistenem add rájuk áldásod elfeledjék elfeledjék meséjük ha ellángol II. Éva tánca Éva tánca visszamegyek alkonyatra piros rózsát a sötétbűi piros vérem viszem végül piros véred hozod immár százszor vissza is maradnál Éva átka Éva lánya temess szépen napsugárka Tanja Kragujevic* Fehér volt a ház mint fehér akác füstös virága s legömbölyödő célnaszálként futott az idő Kiteregetett patyolat inget lobogtak az égen habok hömpölyögtek a küszöb előtt s fehérbe öltöztek a szavak Fehéren vakít a ház emlékeimben hószín árnyai sziromremegéssel itt bizseregnek bőröm alatt pórusaim fövenyében gyökerezve Bűvölhet gyönyörű elmúlás elűzik messze el a halált r Cseh Károly fordítása ‘Tanja Kragujevic (1943) szerb költőnő Álmatlanság Bábuéi A város egyetlen, igazi kávézójában Stoller már törzsvendégnek számított, pedig csak a nyár elején települtek át az ország déli végéből. A lányuk, Emma után jöttek búcsút intve sváb barátaiknak. A költözést az asszony erőltette. — ,Az apád túlélte a kitelepítést, hát ne ellenkezz velem te bugris! — mondta ki a végső szót Helga asz- szony. Stoller beletörődött, hiszen ez volt az élete, csak azt nem értette, miért készül bányamérnöknek a lány? Biztosan \az anyja beszélte tele a fejét, 'dühöngött magában. Azon a napon, amikor már attól tartott, hogy javíthatatlanul kirojtosodnak az idegei, hogy belegebed ebbe az egészbe, elkezdett a kávéházba járni. Itt képes volt egy pohár ital mellett elábrándozni arról az estéről. amikor marokra fogva, jól végigciceréli majd azokat a dús idomokot, amiket Ilonka oly szívesen helyezett a körötte krómozott keretben csillogó, mélybarna üvegpultra. Emelték a hatást a mögötte ferdére állított tükrök, miközben a vendégeknek töltögetett. Alexis, ő görög. Egyébként jk szobrász. Régebben örölcKé maszatos volt, pulóverére rászáradt az agyag, göndör hajára szürke por tapadt, ám már jó ideje vasalt ingben, öltönyben járt Ilonkához kávézni. Stoller és Alexis az évek óta feltúrt főutca délutáni forgalmát bámulták, miközben Ilonka asztalukhoz egyensúlyozott a két pohár konyakkal. \Lekoccintotta a köralakú márványlapra, majd visszabillegett azzal az incselkedő itestével poharai, üvegei közé, a pult mögé, ahol egy fiatal lány állt. Formás, hosszú combjait alig takarta miniszoknyája. Stoller méltatlankodva fordította el fejét, Alexis így arra gyanakodott, biztosan fóbiás a nagydarab sváb a meztelen comboktól, azért hályogosodott be hirtelen a tekintete. — Mondd dpafej, igaz amit beszélnek? Igaz, hogy felhagytál a szobrászattal, és helyette valami új, tökéletes szintetikus anyagból nőket fabrikálsz? — érdeklődött később Stoller mély, recsegő hangján. Alexis bólintott. — Árulj el még valamit a nőről! — Automatikus vezérlésű — egészítette ki a görög, és a lány után fordult, aki közben <kilibbent az ajtón. Stoller már hetek óta készülődött. hogy megtudakol mindent Aleons babájáról. Most eldöntötte, megtárgyalja végre a dolgot a göröggel. — Bárki megtanulhatja nyomkodni a gombjait? — hajolt közelebb Stoller. — A kezelése egyszerű. Nem bonyolultabb, mint egy színes televízióé — felelte Alexis. Stoller a számok világában érezte otthonosan magát, mint adófelügyelő. Igaz büntetett már tévesen néhányszor. de ezt főnökei elnézték neki. Ha műszaki problémával került szembe. megfájdult a feje, de most megfogadta, megjegyez mindent, bevési agyába Alexis mondókáját, a használati utasítást. — Kérlek apafej, mondd el részletesen, amit a megrendelőnek tudnia kell! Komolyan érdekel a dolog. — Olyan anyagból készítem. ami tökéletesen visszaadja a női szépséget, a legrejtettebb bájt is. Az én nőm tartós használatra készül, így rendkívül erős. Nem megy ki a formájából, nem hízik el. nem ráncosodik. Tíz év garanciát vállalok. ez meg is felel egy át- lagös feleség időtartamának — kacsintott Alexis, de még folytatta: — Az idevágó irodalomban szereplő összes pózban üzemeltethető, ösz- szehangolt a mozgása, elviseli a leghevesebb ölelkezést is. ám a szadista praktikáktól tartózkodni kell! — figyelmeztetett Alexis. — Mennyibe kerül a fenntartása? — Annyi áramot fogyaszt, mint egy hatvanas izzó. A villanyszámláról leolvashatod. kifizetődőbb bármely feleségnél. — Csevegni lehet vele? ‘ — Igen, és beállítható csöndes, halkszaljfra is. Ha ágyba kerül, izgatottan lélegzik. Skálája a sóhajtól a nyögésig terjed. Az alkalmas pillanatban sikoltozni is hajlandó, ám nemcsak a fizikai gyönyör szolgálatába állítható. Ha szükséges, ön-
