Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. március 25., szombat MOZAIKOK A BORSOD-GÜMÖR! HÚSVÉT EMLÉKEIBŐL Már ölven évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy a húsvéti népszokások kihalóban voltak; 1939 tavaszán már csak négy­sorosra soványodott a locsolkodó kis­diákok verse, amelyet nagy sietve ha­dartunk el a lányos házaknál: En kis kertész legény vagyok, Virágokat locsolgatok. Itt is iátok egy virágot hervadni, Szabad-é megloesolni? Aztán a zsákmánnyal, amely inkább volt gyári készítésű csokoládé húsvéti tojás, mint a vöröshagyma héjával fes­tett, főtt tojás, iszkoltunk tovább, ne­hogy megelőzzenek bennünket társaink. A feltámadásra emlékeztető egyházi ének: Krisztus jeltámadott, kit halál elragadott... igencsak halványodott, mert más melódiák hálója fonta be ze­nei tudatunkat. 1939 márciusában há­romszínű zászló lengett a Vereckei há­gót övező csúcsokon, és a húsvéti ün­nep átminősült magyar húsvéttá dala­ink nyomán: Sikolt a harci síp, riadj magyar, riadj, Csatára hív hazád, lciíent acélt ragadj! El még a magyarok nagy Istene, jaj, annak, aki feltámad ellene! * Köztudott, hogy elkülöníthető húsvé­ti énekes népszokás hazánk két tájegy­ségén élt a legtovább: Bereg-Szatmár megyében Ma van húsvét napja ének­kel kántáltak a legények, Zala megyé­ben pedig a zöldágjárás maradt fenn több hagyományőrző faluban, főleg a káli medencében. A népzenekutató lépten-nyomon be­leütközik a mi vidékünkön is a húsvé­ti népszokásokba. A népélet néhány adalékával én is találkoztam, s sze­retném néhány szóbe.li és írásbeli sze­melvény bemutatásával igazolni: elő­deink kialakították és a két háború előtti időben meg is őrizték a húsvéti hoz kötődő hagyományaikat. Rozsnyó városában, a Pallag-i .sze­génynép fiataljai a Rozsnyói Híradó 1903. 15. számának tanúsága szerint a következő módon köszöntötték a lá­nyos ház urát, vagyis engedélyt kér­tek az öntözködésre: Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, Uj életet öltött ismét föl magára, Én is e szent napon örömet hirdetek, Mert Jézus feltámadt, ezen örvendjetek! En is köszöntöm hát ezen szent napunkat. Es hozzá frissítem szép leánykájukat. . . Engemet öntöző Apollónak hívnak, vizemtől, a lányok friss életet bírnak. Kérem hát alássan e háznak az urát. Engedje megönteni kedves leánykáját. „Az iruló, piruló leányzót a frissítő balzsamos vízzel amúgy magyarán megöntözik; egy kis sikoltás, s a le­gény végzi tehát látogatását, és e rö­vid verses mondóka után távozik: Hogy e hajnali víz ezüstszín cseppjei, Legyen reá nézve frissesség jelei, S hogy alázatos kéréseim után, Áldja meg magukat Jézus az Ö jobbján, Szívemből kívánom!” * Ha ketten teszik ugyanazt, nem ugyanaz! Szinte minden kis település húsvéti prózai emlékeiben vannak sa­játos vonások. Ki tudja, mikor alakult ki a locsolkodáskor elmondandó vers, népköltészetből fakadt, vagy talán a meglehetősen .szegénysorsra kárhozta­tott falusi kántor versfaragó műhelyé­ből került ki. és folklorizálódott az idők folyamán. i979-ben a borsodnádasdi Szociális Otthonban értekeztem Karinanóczki József (szül. 1896. Regécke, Abaúj m.) gondozottal. Szót ejtettünk a század­elő'vasutas-, arató- és bányászsztrájk­jairól. Nem kis meglepetésemre a do- berdói harcokról, á hadiözvegyek mu- lató.nótáiról, — miszerint Húzd rá ci­gány, kapom a segélyt, Istenem az uram haza ne segítsd’! —, még húsvéti köszöntő is felszínre tört az emlékezet, legmélyéről. Üde színfoltként jelent meg a háporús öldöklés és a hátország megromlott erkölcsét jelző dalok köz­ben ez a romlatlan, gyermeki poézis: Tavaszi virágokról gyöngy harmatot szedtem. Ennek gyöngycseppjóvel ide betévedtem. Húsvéti szokást követem ezennel. Kedves lányát megöntöm. vizemmel. Hadd nőjön élete, mint sziget rózsája, Szerencs szálljon be minden nap hozzája, Áldás és dicséret légyen az Istennek, Ki ránk derítette húsvéti “ünnepet. örüljünk, hogy elértük húsvét második nap reggelét, Kedves gyöngy-angyalom, hajtsa le hát fejét! Ne sajnálja magát átadni kezembe, Tartsa meg az Isten friss, jó egészségbe’, Tiszta szívemből kívánom! Mindez elhangzott 1906-ba,n, húsvét ünnepén, békés családi körben, dacá­ra a súlyos belpolitikai válságnak. * Az hihetné az ember, hogy az ar­chaikus faluközösségek felbomlásával a húsvéti szokások is feledésbe mentek, és a munkáslakta településeken sokat vesztett ez az ünnep a varázsából. Ez csak hiedelem, mert népünknek a munkásrétege is kötődött kulturális ha­gyományaival a húsvét misztériumá­hoz. Dobsina példájára szeretném felhív­ni a figyelmet, ahol a bányászat ha­nyatlása idején a munkás „népművé­szet” egyik kevésbé ismert ága megél­hetési forrásul is szolgált a korabeli beszámolók szerint. A Gömör-Kishont politikai hetilap 1908-ban adott erről hírt: „A lakosság igen csinos, ás ere­deti tojásokat készít Dobsinán... A megfestett tyúktojáson karcolva 'igen szép művészies díszítéseket, fölíráso­kat készítenek. A húsvéti tojások ré­vén a dobsinai bányászok háziipar-jel- legu keresethez jutnak, amely nekik az évi munkahiány idején a szűkös anya­gi helyzetben kétszeresen jót tesz”. A Rozsnyói Híradó 1908. 5. száma közli, hogy a magyar ipart támogató Tulipánszövetség minden lehetőt elkö­vetett, hogy terjessze ezeket. „Egy dí­szes húsvéti tojás ára 50 fillér, amely­nek terjesztése ágén kívánatos, hogy a dobsinai lakosság jövedelemhez jus­son. * A mi borsodi-gömöri valóságunk a húsvéti ünnepek zenei vonatkozásában sem maradt steril; hiába adták meg az instrukciót a legmagasabb helyről, hogy a Koudela-passió előadását mi­milyen metodikai for.manyelv ás szö­veg kísérje. A passió idején szükség­szerűen megmutatkozott, hogy az el­magyarosító politika nem érhetett el abszolút .sikert. Mert a nyelv és a zene — Kodály szerint is — a tudatalattiból tör fel, hát azért is történhetett meg Borsod- nádaisdon is a furcsa eset. Felvidékről betelepült atyánkfia, aki egyébként is csak azt dúdolgatta a hengerműben: „Zapám ki volt, zaszt nem tudom . . .”, a passió legszentebb pillanatában teli­torokkal belezengte a gyülekezet. áhí- tatos énekébe: „Megtámasztottuk jaz Krisztus, zAlleluja!”, hiába figyelmez­tették, hogy csak akkor zengje az Űr dicséretét, ha már asszimilálódott. De hol voltak még akkor az alternatívok, akik szót emeltek volna a másság ér­dekében 1.930-ban? Pedig már négy évszázada beszivároghatott volna a köz- gondolkodásba: Minden nípnek az ő nyelvin! Nagypénteki passióhoz bennem a mikójalvi misztériumjátékok emléke is társul. A húszas években a konszoli­dáció a kultúrmisszióra is kiterjedt. Megrendezték a mikófalvi passiót. Munkások parasztok' előadásában or­szágos hírre tett szert ez a szabadtéri játék. Ha akkor működött volna a COOPTURIST vagy más vállalat, többször is meg kellett volna ismétel­ni a drámai játékot. Annak a nemze­déknek az életéhez hozzátartozott ez az egyedülálló rendezvény. Ezt azért állítom, mert ha a folklórt kutattam, és adatközlőket kerestem, a legtermé­szetesebb hangon utasítottak Jézushoz, Tamáshoz, Maiéhoz, vagy Júdáshoz. Az is igaz, hogy az ünnepi játékok múltán a szentéletű apostolok élték mindennapi munkaéletüket. Ha dudált a gyár, -siktába kellett indulni, és a fi­zetéskor drachma helyett inflálódott korona, majd stabil pengő, manapság pedig forint lapult a borítékban. Nemesik Pál Miből lesz a cserebogár? Homoki. Árpád-kori köz­ség a Bodrog-közben, Si­rály-homok déli részén. Víz nem járta földterület övezi. Több homokdomb emelke­dik itt, ahol Árpád-kori le­leteket tártak fel. 1271-ben egy határjárás során terra Homoky néven említik. A 14. és 15. században több­ször gazdát cserélt, 1489- ben említik utoljára. A török eredetű homok szavunk nemcsak a kőzetek elmúlásáról keltkezett szem­csés, laza anyagot jelenti, hanem az ilyen talajfajtát is. Az egykori község biztokosa innen kapta nevét, így ez a földrajzi név személynévből keletkezett. Hordós-kút. Forrás az Adorján-völgyben. Nevét onnan kapta, hogy tetőt len hordóval védték. Hustác. A régi oklevelek külön említik' Alsó-és Fel- ső-Hustácot, ami a kőfallal kerített váron kívüli lakott területre vonatkozott. Hosz- szabb idő óta már csak a vártól délre eső városrészt nevezik Hustácnak, sőt egy századunk eleji térképen mindkét városrész a vártól délre található: Alsó-Hustáe a Bodrogtól a mai Sallai utcáig, Felső-Hustác ettől az Arany János utcáig. A város egykori ura, Trautson Donát herceg a 18. Sárospataki földrajzi nevek keletkezése században ruténeket telepí­tett ide, akik azóta a nyel­vüket elvesztették ugyan, de görög katolikus vallásuk megmaradt. . Kortörténeti dokumen­tum egy 1615. évi dokumen­tum: a harangozó, egyben egyházfi és órásmester es­küje. Mai nyelven: „A iha- rangozónak úgy, mint egy­ház fiának és órásmiesteirnek hite ez: Isten téged úgy se- géljen a, teljes szenthárom­ság, a te igaz hitedben, hogy ez városnak, Sárospataknak Hostattival egyetemben; és e város templomának, és ehhez tartozó részeihez tehetséged szerint igaz szolga leszel, és a bíró uram parancsolatai­nak kegyelmed tiszte sze­rint a templom szolgálatá­ban engedelmes leszel. Isten téged úgy segéljen!” Alsö-Hustácca:l kapcsola­tos a következő, 1650. évi protokollumból szintén mai nyelven olvasható idézet. Az intézkedés Lorántffy Zsu- zsánná parancsára adatott ki. „Mi, Seres Tamás, sáros­pataki főbíró és mind az egész becsületes tanács jelen lévén, a mi Kegyelmes Asz- szonyunik parancsolata mel­lett kimenvén Alső-Hostatt- ba, és a Harsányi Istvánról maradt pincét megbecsülvén; mivel régen csak úgy bírták Őnagyságok számára, azért mostan becsültetett 300 fo­rintra,” Később a városi jegyzőkönyvben ezt a be­jegyzést „nem kell” sza,vak­kal érvénytelenítették. A város 17. század eleji igazságtevését jellemzi a következő idézet a protokol­lumból: „1609. március 3. Felső-Hostatti Tóth Andrást idézte volt petrahói Zagyóci Tamásné Orsolya asszony a Pogány-kúti szőlő felől. Fel­peres lévén nem jelent meg, az alperes . pedig mindenkor jelen volt, háromszor is. Azért a város törvénye sze­rint felperes elmaradt a sző­lő mellől.” Ez a földrajzi néy a sváj­ci német Hofstatt-ból ered. Átalakulásának állomásai a városi iratokban: 1615. Hos- tatt, 1638. Hostat, 1682. Hostacz, 1833. Hostátz. A mai neve, Hustác, szláv köz­vetítéssel alakult ki. Jőzseffalva. II. József ala­pította 1786-ban Alsó-Hus- táctól délre, s róla nevez­ték el. A. betelepített svá­bok azonban .megszöktek, s 1794-ben újabb telepítés tör­tént. Később Üjpataknak ke­resztelték, s ez 1912-ben egyesült Sárospatakkal, amelytől korábban a mai Komáromi János utca vá­lasztotta el. A sarkon iái ha­tárkő ma í's látható. Ez és, a tőle néhány száz méterre délre lévő, Józseffailvát Pet­ráimtól 'elválasztó hasonlít az időszámítás előtti 12. századból valló babiloni ha­tárkövekhez. II. József 1770-ben Pata­kon járt. Kacsád. Szőlőhegy Sátor­aljaújhely közelében, Szavá­tól délre. Kazinczy Ferenc anyjának is itt volt szőleje. Egy 1580. évi protokollum tanúsítja, hogy Gyulai Eöt­vös Gáspár panaszt tett a városnál Zsidó János ellen, mert az nem fizette meg az eladott kacsádi szőlő árát. A határozat: „Zsidó János tartozik megelégíteni vagy készpénzzel, vagy borral Eötvös Gáspárt minden per­patvar nélkül a szüretben. Ez a törvény.” Kacsád a Kacs személy­névből keletkezhetett kicsi- • nyítő képzővel. Ennek közné­véi alapja a magyar hangfes­tő eredetű kacs főnév, a sző­lő kapaszkodója. Jelentésát­vitellel a szőlőhegy görbesé- gét is jelentheti. E. Kovács .Kálmán Polgár Géza emlékére Polgár Géza idén lenne 58 éves. A Miskolci Nemzeti Színház egykori tagját több mint egy éve, hogy a sors végleg leszólította a „világot jelentő deszkákról”. Volt pá­lyatársai emlékét megörökí­tendő táblát szeretnének dl­helyezni a miskolci Rónai Sándor Művelődéísi Központ­ban. Ebből a célból május 5-én, 16 órától a művelődé­si központ színháztermében bemutatják Harold Pinter: Étellift című bűnügyi játé­kát. A belépés díjtalan, a nézők egy közjegyző által lepecsételt urnába dobhatják be hozzájárulásukat az em­léktábla felláilításához. A szervezők kérik a darab lét­rehozásához — szerkesztő­ségünkön keresztül — a vál­lalatok, intézmények segít­ségét, támogatását. Az elő­adást egyébként Kulcsár István, a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja rende­zi, szereplői: Bayer Szilvesz­ter m. v. és Tóth Tibor miskolci színművész. Húsvéti tojások A tojás a tavaszi újjáéledés, a termékenység szimbólu­ma. A díszített, festett bimes tojás egyik legszebb tavaszi ünnepünk, a húsvét jelképévé vált. Hagyományosan ezzel köszöntötték a lányok a locsolkodó fiúkat. A hímes tojás országszerte ismert, ám az elnevezések és a díszítési technikák területenként változnak. Van ahol ba­tikolással (méhviasz felhordásával), másutt karcolással, savas maratással, olykor levélrátétes mintával díszítik. Újabban terjedtek el a texilrátétes, ecsetes festésű és matricás himesek. Különösen érdekesek a patkóit tojások. Festésre az anilinfestékek, tojásfestő porok és papírok elterjedése előtt növényi kivonatokat használtak. Legismer­tebb és még ma is használt színező a vöröshagymahéj- lözet. Az ebben íött tojás vöröses-barnás színt kap. Gömörben hagyományosan forró méhviasszal irózzák a tojásokat. A kánói és ragályi tojásiró asszonyok még ma is megfestik a húsvéti tojásokat, sőt tudományukat- a fia­talok számára is átadják. Kiemelkedően szépek a ragályi Hárskúti Imréné Erzsiké néni által írózott tojások. Az iró- zás technikáját Erzsiké néni az édesanyjától tanulta, aki szintén hires tojásíró asszony volt. A motívumok egy részét is tőle örökítette át, ám gyakran tovább is fejleszti azokat. Olykor új motívumokat is alkot, ám ezek jól illesz­kednek a légiekhez, beleillenek a hagyományos örökség­be. Erzsiké néni a következő technikával dolgozik, ezt ad­ja át az ifjú nemzedékek számára: A kifújt tojáshéjra vagy a keményre főzött, kézmeleg tojásra gyufaszállal viszi fel a forró máhviaszt úgy, hogy minden egyes vonás után a gyufaszálat a méhviaszba nyomja, s még mielőtt azon megszilárdulna, a tojásra vi­szi. Nagyon fontos a tojás hőmérséklete, ugyanis, ha túl meleg, akkor szétfut, ha pedig a kelleténél hidegebb, akkor összecsomósodik, rücskös lesz rajta a viasz. Amikor a kívánt viaszmotivum elkészül, a tojást az előre elkészített anilinfestékbe teszi. Mintegy 10—15 percig hagyja benne, amíg a viasz nem érte részek beszineződnek. Ám nem csak bolti festékeket, hanem a hagyományosan ismert röröshagymahéj-főzetet is használja. Ilyenkor a nyers to­jásokat irózza meg, s úgy teszi a hideg lébe. Fontos, hogy hideg legyen a viz, mert a melegben a viasz leolvad, s a minta elmosódik. Majd a tojásokat addig főzi, mig a héjuk el nem nyeri a jellegzetes vöröses-barnás színt. A tojások közé hagymahéjat rak, hogy azok össze ne koc­canjanak, meg ne sérüljenek. Az alkotás mindenki számára örömet jelent. Különösen akkor, ha másoknak is örömet szerezhetünk vele. A tojás­festés öröm annak, aki készíti, s annak is, aki a sok gond­dal meghozott tojást ajándékba kapja. Arról nem is be- széve, hogy a lakásnak is szép dísze a gondosan elké­szített, diszes hímes tojás. Ápoljuk hagyományainkat, ne hagyjuk kiveszni ézt (a szép szokást. Bodnár Mónika CJ J HU WÍM WOVtWS *V-*T-H'>Kyiltm*rTír!M Felajánlásokat várnak í Illusztráció Feledy Gyula rajzc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom