Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

„Ha az ember tanárnak szegődik

Farkaslyuk, bányatelep. Valamikor önálló község, ma Ózdhoz tartozik. A kenyeret évtizedek óta a bánya adja az ittenieknek. Apák és nagyapák szálltak le nap mint nap ugyanazon az aknán - fiaik már csak néhány hónapig teszik meg ezt az utat. Jövő év őszén a bánya bezár. Bányászsors! - mondják mások, s ők ezt el is fogadják..., bár sok mindent nem értettek, s félnek a napi utazgatástól, ami rájuk vár - és félnek a jövőtől, mint ahogyan mindenki, aki bérből és fizetésből él ebben az országban ...

Szűcs Antal huszonhét éves. Ózdon született, s ott is él feleségével. Nagyapja kohász, édesapja bányász volt.

Murányi Lajos Nágóccsal, a hétéves ménnel

Szemerkélő esőben, egy hatalmas termetű ló patáját fordítja patkoláshoz gondozója, Murányi Lajos Taktaszadán, kér les családi házának hátsó udvarán.

Szerettem volna megvárni a forró patkó és a pata kényszerű találkozásából a füstöt, hogy beszívjam, és egy hajdanvolt kovácsmester műhelye előtt érezzem magam.

Az emléküző eső és az óra lesése ezt mind meghiúsította. Érdekesebb is lesz talán, ha egy dolgos, kemény kezű ember életének fonalát gombolyítjuk, hogy a gyerekkortól visszakanyarodjunk a fent említett munkához.

— öten voltunk testvérek, szüleim is gazdálkodtak földdel, jószággal — mondja termetes vendéglátóm, majd így emlékezik: — A helyi termelőszövetkezet huszonhét éve alakult, apámék is akkor álltak be. Én is a kezdet óta itt dolgoztam, először még csak besegítő családtagként. Huszonkét éve vagyok té- esztag, 1965-ben megházasodtam. Szerettem a jószágot, lóval jártam, hiszen kocsis voltam. De megszerettették velem a gépet is, mert elküldték traktorosiskolába, a pétervásári Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet egy, Jajhalmára kihelyezett tanfolyamára jártam. Meg is szereztem a traktorvezetői és a motorkerékpár-vezetői engedélyt, így ló helyett egy U—28-as traktorra ültem.

Aztán sorolja a becézett gépeket név szerint, típus szerint. Répakombájn, gabonakombájn, egyre nagyobb. egyre bonyolultabb. Itt egy kis kitérőt teszünk, hisz’ munkabírásáról, hozzáállásáról közös emlékünk is van, úgy hat évvel ezelőtt, amikor még együtt dolgoztunk. Ügy látszik, ő sem felejtette el. igaz. én sem.

Mert az ember a mező- gazdaságban mindig az eget lesi, pláne, ha száz és száz lucernaboglya mentéséről van szó. E munkában volt döntő feladata Murányi Lajosnak, aki egy traktorra szerelt homlokrakodó géppel egyszerűen csak felmarkolta a boglyát és rakta, rakta a szállító járművekre. A szállítók szentségeitek, és amikor már a vezető érvei sem hatottak, olyan lelkesen beszélt a szállítóknak a takarmány megmentéséről, hogy estére egy 55 hektáros tábláról már a kazalban volt a széna. összenevetünk, és Lajos csak ennyit mond: „Azóta sem jött le egyetlen nap alatt a takarmány!”

Pergetjük tovább az eseményeket, amelyekben volt jó, rossz, ahogy az élet hozta. Baleset érte, gyomra fájt, egyszer a rakodógép is átment rajta, de szívósságára ■ jellemző: négy nap kórház után egyszerűen otthagyta az ágyat. Az előbbiek miatt sertéshizlaldába, majd a fiaztatóba került hat évre. Nyári forróságban slaggal hűtötte a kényes cocákat, erről az időről azt mondja: „Szerettem gondoskodni a jószágról és a világra hozásuk is tetszett.”

Lábát visszérre műtötték, így öt éve saját istállójában állami méneket gondoz szerződéssel, dolgozik az Új Barázda Tsz takarmánykeverőjében, otthon aprójószágot nevel a családnak. Nyolc éven keresztül volt vezetőségi tag, és büszkén mondja, hogy nem volt hiány erkölcsi és anyagi elismerésben sem: az övé volt először a tsz- ben ötszámjegyű fizetés.

Ennyi munkát, ennyi lendületet nem is lehetne bírni, ha nem lenne ott mellette felesége, Marika. Az ő szülei is gazdálkodók voltak, és ő is ugyanúgy a termelőszövetkezetben dolgozik, mint férje. Nyáron a szárítónál a magtárban, később a szögveröben, de mindig ott, ahol éppen kellett. Ma a szövetkezet irodáját takarítja, végzi a ház körüli munkát, felnevelt két szép lányt. Pedig őt is műtötték, de nem panaszkodik. Most is úgy ül férje mellett, mint huszonhár rom évvel ezelőtt. Jókedvű, lányos nevetése férje tekintetével találkozik. A családról, a békés munkáról azt mondja Murányi Lajos: „Mi nem reptettük egymást soha, igaz?” — és összenevetnek.

A Murányi családból harmadikként kisebbik lányuk is a termelőszövetkezetben dolgozik, ahogy mondták: „a faüzemben”. A változásokról az a véleményük, hogy ők nemszo- morkodtak soha, dolgoztak, dolgoznak most is, keményen.

Valami szép nagy eseményt, emléket szerettem volna írni a végére, de hát nem történt Murányi Lajossal soha olyan, ami szenzációszámba menne. Ha csak az nem, hogy a szülői örökségként kapott szorgalmat, egyszerűséget magukkal hordják eddigi életükben, dolgos gyerekek őrzik ezt az örökséget, a nemes egyszerűséget, és bízunk abban, hogy kisebbik lányának két hónap múlva születendő gyermeke folytatja majd a hétköznapi emberek sok-sok megpróbáltatásban edzett, becsületes munkaszeretetét.

Bekecsi Szabó László

Hétköznapokról május ünnepén

____________________________________________________________-1—. _________________________________________________

Alábbi összeállításunk a munka ünnepének tiszteletéí(Mindannyian bizakodóak vagyunk, ha nem is mindenben készült — a hétköznapokról. Mai életünk egy-egy szel*Optimisták. Az összeállításunkban megszólalók is kiteje- tét világítottuk át a ma emberének tervein, sorsán k**ésre juttatták: szorgalommal, még több tenni akarással, resztül. Nem könnyű ’88 május fordulóján az ország éközös cselekvéssel elérhetők az egyéni és társadalmi cé- az egyén helyzete. De minden tavasz új reményt ho* lók, úrrá leszünk a nehézségeken.

„Mikor a pályaválasztásra került a sor, a sütőipari szakmát választottam. Apám azt mondta, ne menjek bányásznak. Magas, vékony gyerek voltam. Féltett.”

Két és fél évig dolgozott az ózdi kenyérgyárban. Később anyagi okokból munkahelyet változtatott. A bányához ment, Farkaslyukra.

„Csillésként kezdtem, majd vájárként dolgoztam a föld alatt. Több mint fél éve a bányaüzem függetlenített KISZ-titkára vagyok.”

Nehéz időszakban vette át a feladatkört. A bánya sorsa már meg volt „pecsételve”, a bányászok jövője viszont még bizonytalan volt. Pártunk vezetése a múlt év júliusában dolgozta ki a kibontakozási programot...

i „Tenni akaró ember vagyok. Szeretném, ha a hátra levő rövid időben is komoly KISZ-élet folyna üzemünkben. A politizálás mellett a közösségi szempontokat is nagyon fontosnak tartom. Nem szeretem a felesleges kötöttségeket. Véleményem szerint, ha egy alapszervezet jó programokat tud nyújtani tagjainak, akkor előbb vagy utóbb aktív közösséggé alakulnak. S ha a fiatalok barátokként vannak együtt, akkor a tartalmi munka is értékesebbé válik.”

Két és fái hónapja boldog lakástulajdonos Ózd belvárosában, egy panelházban. Az ötödik emeleten, egy plusz két fél szobában él, másodmagával.

„Az OTP-n keresztül vásároltuk, egy évet vártunk

rá. Hatvanezer forintom volt az ifjúsági takarékbetétben, s ugyanennyi a vele járó kölcsön. 380 ezer »-kedvezményest-« vettem fel, s a két vállalt gyerekre 150 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kaptunk. A vállalat 214 ezer, míg a KISZ 40 ezer forintot adott. Ezeket nem kell visszafizetnem, mivel tízéves szerződést kötöttem a Borsodi Szénbányákkal. Ha viszont ezt nem tartom be, akkor kamatosán kell tör- lesztenem.”

Korához képest jól keres. Havonta 9—10 ezer forintot kap kézhez. Felesége raktárkezelő az Ózdi Kohászati Üzemeiméi. Havi háromezerért ...

„A lakás rezsije a téli hónapokban valamivel több, mint kétezer forint. Jelenleg, havi négyezer azössz- tartozásom. Harmincöt év múlva telik le minden. Másodéves levelezős vagyok a bányaipari technikumban. Ha befejeztem, valószínűleg másodállás után nézek. Nem panaszkodom. Szűkösen, de kijövünk a fizetésből. Igaz, a szülők is segítenek .... de előbb vagy utóbb anyagi biztonságban szeretnék élni.

Ózdot az utóbbi időben sokan elhagyták. Én szeretek itt élni, ide köt minden; a rokonok, a barátok, az emlékek. A bánya bezárása után úgy néz ki, hogy Putnokra fogok kijárni. Még nem tudom, milyen feladatköröm lesz, de ha kell, ismét megyek a föld alá, vájárnak. Nem akarok megválni a bányászattól ...”

Czoborciy Bence

„Apám féltett a bányától"

Öröksége: a szorgalom

zem fáradtnak magam. Nem is tudom, mi lesz, ha nyugdíjba megyek...

— Mi ad erőt mindehhez?

— Nézze! Hla megérti a gyerek, amit magyarázok, ha az osztályban csak néhány olyan tanuló van, akik mindig figyelnek órán, az újabb és újabb impulzust ad a további erőfeszítésekhez. Ami egy kicsit zavar: túl nagy a követelmény a gyerekekkel szemben. Nekem az a véleményem, hogy az általános iskolában az általános műveltséget kell megszerezni, nem pedig tudományos. elméleti alapon oktatni. Itt egytben ellentmondást is föl lehet fedezni; ha az ember ragaszkodik az előírásokhoz, könnyen kátyúba juthat; több lesz a kudarc, mint a sikerélménye ...

— Ha lehetne, kérem bővítsük a kört egy kicsit. Hogyan látja mai életünket, a mai helyzetünket?

— Én nem látom olyan tragikusnak a mai életet, mint oly sokan. Oka mindennek talán abban is kereshető, hogy elkényel- mesedtek az emberek, s ennek révén a kritika került előtérbe. Szerintem mindenkinek ereje teljével arra kell törekednie, hogy a családi élettel harmóniában, a munkájában álljon helyt. Könnyen, nagy pénzekre szert tenni — sokaknak ez a fő eél. Eközben sok minden elsikkad. Talán itt mondanám azt, hogy soha neim voltam táppénzen, kivéve, mikor szültem.

— A család?

— Nagy a családofn, tíz unokám van már. Pár napja született meg a lányom harmadik gyermeke, most nagy az öröm. Én kiváltképp örülök, hiszen, ha nyugdíjba megyek, lesz kit tanítani, lesz kivel foglalkozni... Mert ha gyerekekkel foglalkozhatom, minden másról elfeledkezem . ..

Mészáros István

Ha esik, ha fúj, ha meleg van, ha hideg van — mindegy, a tanárnő minden reggel fölül a kerékpárra, s elhajt az iskolába. Immáron harmincötödik esztendeje tanít, és ebből már a korára is lehet következtetni, bárha ez a hölgyek esetében nem túl ildomos. Mar csak azért sem, mert nyugodtan letagadhatna egynéhány esztendőt, hisz ránézve — állítom —, kevesen találnák el, hogy hány éves Pisztróné Verje Erzsébet, a monoki általános iskola tanára. Az ilyen emberre mondják: örökmozgó, örökifjú. Hogy mi ennek a litka? Ez a vele folytatott beszélgetésből, vélhetően, kiderül.

— A Nógrúd megyei Neműben születtem. Négyen voltunk testvérek, apám tanító volt. Jómagam már nyolcéves koromban elhatároztam; tanítani fogok. Mikor már a felső iskola — melyet Egerben végeztem el — kapujába kerültem, matematika—testnevelés szakot szerettem volna választani. ám ilyen párosítás akkor nem volt. így matematika—

Harmincöt éve fáradhatat*!

fizika szakon szereztem <|i mát.

— Hol tanított először?

— Pest megyébe helyezte! — merthogy akkoriban nem lyázat, hanem kihelyezés i lehetett elhelyezkedni a K pedagógusoknak. Csodás széf lucskában, Letkésen kezd tel pályát. Egy évig neveltem-ol tam a gyerekeket itt, majd ’ tabájra kerültem férjen együtt. Megjegyzem, az, Pest megyében kezdhettem.

álként volt elkönyvelhető ... ti mindenki került annak ide- i Pest környékére. Nos, Tak- f j... Egész pályafutásom [alapozódott itt, hiszen két- í*ortos, összevont osztályok- { tanítottam. Könnyűnek egykén nem volt nevezhető, de ll'ogó lehetőség volt a tanulás- iTudja. ha ma én elmondom »Utalóknak, hogy milyen kö- Ihények között kellett akkori- |j dolgozni, el se hiszik... jhordás a kútról, petróleumipa, szenes vasaló, eszközhi*• Mehetett volna városba is.

' Valóban, de én tudatosan Jsztottam a falut. Ügy érez- 1> ezeknek a gyerekeknek ffségük van a kultúrára. Ma r — visszagondolva — tudom, Jy nagy dolog volt ez, s napikban az ilyesmin mosolyog- az emberek.

Taktabáj után milyen állo- 5 következett?

> Monok. Huszonhat évvel cz- t kerültem ebbe a hegyaljai |ba, s azóta is itt élek. taní- Sok olyan tanítványom van, «nek már a gyerekeit taní- |. Ez — mármint hogy egy Ven tölt el ho-sszú időt az em- — sok előnnyel jár. Mert az 'ereket ismerni kell — a szü- |'t is —, ahhoz, hogy eredmé- s legyen a nevelés, az okta- S nemcsak ismerni, de vüttműködni is kell.

1 — Szavaiból, mondataiból >"iik; nagyon szereti a peda- ^luspályát.

, h Örülök, hogy ez érezhető, jtrt így van. Tudja, én azt tar- :(5, ha az ember tanárnak sze- P; *•. akkor azt szívvel-lélekkel rt'álja. Ne pénzkérdés legyen. Kiszór csodálkozom, hogy a fialok állandóan panaszkodnak,

Í

Pontban a pénz. Nekem bol- 5ág a tanítás, az iskola. Még ; is. Pedig már elértem a

HRdíi korhatárt dp npm rr-