Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

1988. április 28., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ozcf új Kesznyéten lakossága — ki tudja mikor éolt példa erre utoljára?! — miskolci színészek irodalmi műsorát várta. Egyben a költészet napjának ünnepe is lett volna az esemény. Gyűlt a közönség: gyerekek az ál­talános iskolából, akiket most lehet megnyerni a színháznak, az irodalom­nak, KISZ-es fiatalok, ér­telmiségiek és tsz-tagok, valamennyien kíváncsiak a színészekre és a műsorra. Nos, amilyennek ezen az estén megismerhették őket, nem csábító, nem a művé­szet értékeinek felmérésére szolgáló. S hogy miért e lesújtó vélemény? Mert a gyüle­kezők mind ugyanazt a választ kapták: a színészek itt voltak, de el is mentek, mivel a helyi művelődési ház hideg, nem akarnak nyavalyát összeszedni.... Sok minden eszembe jutott hirtelen. Elsőként is Déryné, amikor a sok paj­tabeli előadás után tüdő- gyulladást kap a róla szóló filmben, s egy dalocska meggyógyítja, hogy folytat­hassa küzdelmét a honi színjátszás elismertetéséért. Hol van ma már ez a ön- feláldozás?! Aztán tanítvá­nyaim és tanártársaim, akikkel tavaly télen a fel nem fűthető iskolában 8 fokos hőmérsékletű tanter­mekben ültünk, tanultunk és tanítottunk naponta 5— 6 órán át... Persze „nem kötelező'’ hidegben dolgoz­ni. És hát a lelkes szerve­zők azonnal rohantak is könyvtárba, tanácsterembe melegebb helyet intézni a produkciónak, de a színé­szek a pozitív választ meg sem várva kocsiba ültek, s elhajtottak. Utólag kár is keresni, mindezért, a kesznyéteniek nagy csalódásáért ki a fe­lelős. Sokféle okra hivat­kozhatnánk. Ehelyett érde­mesebb lenne azt végig­gondolni, mi minden ve­szett el községünkben egy pillainat, vagy egy perc alatt április 11-én este. Színészeink is okulhatná­nak belőle.... Baranyi Ferenc Kesznyéten Jó néhány gépjárművezető hadilábon áll a KRESZ- szel. Nemegyszer megtörténik, hogy még a kijelölt gyalogos-átkelőhelynél sem adnak elsőbbséget, holott a KRESZ 21. paragrafusa nagyonis egyértelműen ren­delkezik ezzel kapcsolatban. Nem ártana változtatni az oktatás módszerén sem; véleményem szerint a köz­lekedési szabályok tesztlapos oktatása nem eléggé ala­pos, könnyen átcsúsznak a vizsgán a csak felszínes ismeretekkel rendelkezők is — írja dr. Vitányi Andor Miskolcról. Szomorú statisztikai mutatók A Központi Statisztikai Hivatal munkája, adatszol­gáltatása nélkül aligha al­kothatnánk képet, orszá­gunk mindenkori helyzeté­ről. Olykor azonban ugyan­csak elgondolkoztató ada­tok látnak napvilágot. Ilyen megdöbbentő infor­máció volt számomra, hogy a dohányzást illetően világ- viszonylatban a „megtiszte­lő” 2. helyet, alkoholfo­gyasztásban pedig a 4. he­lyet foglaljuk el. E két Az illetékes válaszol ld. Hornyok János, Mezö- csát, Mikszáth K. u. t. sz. alatti lakos panasszal for­dult szerkesztőségünkhöz, amiért a MÁV nyugdíjas tüzelőutalványra az Afor nem szolgáltat ki tüzelőola­jat. Panaszával, illetve kér­déseivel megkerestük a MÁV Miskolci Igazgatóságát, ahonnan a következő, min­den bizonnyal másokat is ér­deklő, vagy érintő választ kaptuk: „A MÁV részletfizetéses tüzelőanyag-utalványa kizá­rólag szénre és tűzifára vo­natkozik, mivel ezeket önke­zelési szállítással és helyi kiszolgálással tudjuk biztosí­tani. Azokon az állomásokon, ahol az igénylők száma mi­att az önkezelési kiszállítás nem oldható meg, a helyi Tüzép-telepeken lehet óz utalványokat beváltani. Az energiagazdálkodás központi irányelveivel összhangban a MÄV a tüzelőolajra nem ter­jesztette ki az utalványok be­válthatóságát, s hálázati szin­ten ilyen jellegű szerződést nem kötött az Aforral. Ugyan­akkor egyes helyeken az áfész, illetve egyéb, az üzem­anyag elárusitását végző szerv elfogadja a MÁV tüzelŐutál- ványt és kiszolgáltat rá ház­tartási tüzelőolajat. Ezt a MÁV esetenként tudomásul veszi, azonban ezekkel a szervekkel nem kötött és nem akar kötni általános érvényű szerződést.” * Lapunk április 12-i számá­ban foglalkoztunk o miskol­ci tüdőszűrő állomással. Meg­írtuk, hogy előző nap az egészségügyi intézmény zár­va volt. A miértí-re dr. Czi- rók Ernő helyettes igazgató főorvostól kaptunk magyará­zatot: „A szűrőállomásra április 11 -én reggelre betörtek. Amíg a helyszínelés meg nem történt, a szűrést nem lehe­tett megkezdeni. Dolgozóink szóban tájékoztatták a szű­résre érkezőket a történtek­ről. Munkájukat kilenc óra körül kezdték el, s már azon a napon félezer tüdőszűrést végeztek. Eddig hasonló ese­mény nem történt s talán ez a magyarázata annak, hogy nem írták ki dolgozóink, mi­ért szünetel átmenetileg a munka. Reméljük, hogy ha­sonló eseményre hosszú ideig nem kerül ismét sor. * Lopunk március 19-i szá­mában Helyben oldjuk meg gondjainkat címmel foglal­koztunk a boldvai általános iskolával. Roskó Istvánná is­kolaigazgatótól cikkünkre az alábbi levelet kaptuk: „Megdöbbentett bennünket a cikk, ugyanis a nyilatkozó HNF-elnök legalább fél évti­zede nenv járt tanintézmé­nyünkben. Értesüléseit Így leg­feljebb hallomásból szerez­hette. Tantestületünk nehéz körülmények között dolgozik, amit érzékeltet: a tanulók 30 százaléka veszélyeztetett, Illet­ve hátrányos helyzetű. Ennek ellenére volt tanítványaink többsége megállja helyéi a gimnáziumokban és szakkö­zépiskolákban. Tavaly egyik tanítványunk megkapta a Ma­gyar Népköztársaság jó ta- nulója, jó sportolója címet, amivel egész megyénkben csak hármon büszkélkedhet­tek. Két tanítványunk - rajz­ból és magyar nyelvből - el­jutott egyéni pályázatával az országos szaktáborba. A cikk megjelenésével szinte egyidö- ben, az MHSZ megalakulása 40. évfordulója tiszteletére rendezett városkörnyéki vetél­kedőn tanítványaink szerez­ték meg az I. helyet. Törté­netmondásból március 21-én II., versmondósbcl III., a kis­dobosok szépkiejtési verse­nyén pedig I. helyezést ér­tek el tanulóink. Mindez nemigen -csökkenő színvona­lat- jelez. Harminc pedagó­gusunk évek, évtizedek óla dolgozik azért, hogy a tanu­lóink sikereket érjenek el, majd megállják helyüket az életben.” szenvedélynek köszönhető­en aztán óriási ütemben nőtt hatónkban az utóbbi években a keringési és da­ganatos betegségek száma is. Ami a dohányzást illeti, a közelmúltban országos akció bontakozott ki meg­fékezésére, A rák ellen, az emberért, a holnapért cím­mel. Mint ismeretes, ápri­lis 7-ét füstmentes napként jelöltük meg, a megtakarí­tott forintok (5 millió gyűlt össze, s ehhez a Hungária Biztosító még ugyanennyit hozzátett!) a társadalmi ala­pítványt gazdagították. Ez szép summa, noha ahhoz képest, hogy a KSH sze­rint naponta 40 milliót füs­tölünk el, lehetne éppen több is ... A baj csak az, hogy az ilyen, vagy hasonló akciók egy-egy napot céloznak meg, s erre hivatkozva aligha szoktak, vagy szok­nak le sokan a dohányzás­ról. Ilyen szempontból jó­magam felemásnak vélem A füstmentes falu pályáza­tot is. Sajnos, minden nagy­szerű kezdeményezés és fel- világosító munka ellenére az emberek többsége csak akkor döbben rá a dohány­zás, vagy alkoholfogyasztás káros hatására, amikor már bai van, amikor bekö­vetkezett egészsége meg­romlása. Ennek ellenére is több ilyen akció és pályá­zat meghirdetésére lenne szükség. Népszerűbbé kel­lene tenni például a Niko­tinmentes osztály mozgal­mat, hiszen mikor és hol kezdjünk el a dohányzás ellen agitálni, ha nem isko­láskorban. Hiszek abban, hogy még nagyobb társadalmi össze­fogással talán képesek le­szünk csökkenteni az ártal­mas szenvedélyek egészség­romboló hatását. S akkor néhány év múlva talán nem olyan szomorú adatokat hoz nyilvánosságra a KSH, mint legutóbb. Pásztor György „Nemesbikki produkció” (Beküldte: Nagy Miklós, Lenin- város) Q tábla nem sokat ér... Az első tavaszi napsütésben bejártam az Avast. Amerre csak mentem, mindenütt szemetes részeket találtam, az építési törmeléktől a háztartási hulla­dékig mindent eldobálva, elszórva. És tiltó táblákat, amelyek szerint „A szemét lerakása hatóságilag ti­los!”. Csak éppen senki nem tartja be ezt a rendelke­zést. Igaz, olyan edényt — konténert, kukát — sem láttam, amelybe a szemetet, hulladékot bele lehetne tenni, hogy ne az utakon, vagy az utak mentén virít­son ... Nem szeretném eltúlozni, de szerintem le­sújtó, lehangoló látvány a tavaszi Avas, mondhatnám, egy harsány jajkiáltás. Csakhát ez a fohász nem jut cl az égig ... Varga István Miskolc Takarékos iskolások Az avasi lakótelepen mű­ködő Pattantyús Ábrahám Géza Általános Iskola a legnagyobbak közé tarto­zik a megyeszékhelyen. A mintegy 1600 tanulót nagy sikerrel nevelik a takaré­kosságra tanáraik, köztük is elsősorban Kátai Gábor- né tanítónő. Az iskola a takarékbélyeg-gyűjtő ver­senyben első helyen áll, ed­dig 344 000 forintot gyűj­töttek. Mindebben nem csupán a szóbeli agitáció játszik szerepet, hanem az osztályok között indított verseny is. Dicsőségnek számít „A legtakarékosabb osztály”, vagy „A legtaka­rékosabb tanuló” cím el­nyerése, őket és a többi helyezettet az iskolai hir­detőtáblán népszerűsítik. Remélhetőleg a takarékos­ság szelleme felnőttkoruk­ra is elkíséri a gyerekeket, hozzájárulva ezzel a későb­bi biztos anyagi alap meg­teremtéséhez. N. J. Miskolc Szerkesztői üzenetek N. Z.-né, Miskolc: Kéré­sünkre a Miskolci Posta- igazgatóság illetékes osz­tályvezetője kivizsgáltatta a panaszos levélben leírta­kat. Az eredményről önt is értesítették. Sajnos, mi sem tudunk ennél többet, illetve megnyugtatóbbat mondani... Zubor Sándorné, Miskolc: Köszönjük, hogy megtisz­telt bennünket bizalmával. Mi azonban aligha vállal­kozhatunk ilyen esetben az igazságtevésre. Levelét ezért továbbítottuk a tanács egészségügyi osztályára. A vizsgálat lezárása után köz­vetlenül onnan, vagy tő­lünk kap majd választ. Ad­dig is türelmet kérünk. Toronyi Lénárd, Mező­kövesd—Zsóri-fürdő : Sze­rintünk sem viselkedhet úgy a vendéglátás alkal­mazottja, ahogyan azt ön levelében leírta, őszintén megdöbbentünk a történte­ken. Reméljük, így lesznek ezzel a tanácsnál is, aho­vá levelét kivizsgálásra to­vábbítottuk. Longauer Imre, Miskolc: Köszönjük a lapunk április 18-i számában Girincsi re­mények címmel megjelent cikkünkhöz fűzött gondo­latait. A község mozitör­téneti vonatkozásaival azonban nem volt szándé­kunk foglalkozni. Összeállította: Nyikes Imre Levelekből A közelmúltban új gázcseretelepet adtak át Bánré­vén. Jó helyen, a falu közepén alakították ki, a helyi tanács mintegy százezer forintos hozzájárulásával. Vezetpje Angyal Istvánná, akit már legalább két év­tizede ismernek a helybeliek ilyen munkája révén — írja Murányi Tibor Bánrévéről. Küldjön egy érdekes totót! Az elmúlt napokban vehették birtokukba Ózdon, a Cent­rum Áruház mögötti lakásokat az új tulajdonosok. Ta­lán még nagyobb lesz az örömük, ha hírül adjuk, hogy az épület földszintjén hamarosan egy körzeti orvosi ren­delőt és központi orvosi ügyeletet is átadnak. Kerékgyártó Mihály felvétele A színészek elmentek... Csalódott kesznyéteniek Felháborodásomban fogtam tollat. Már nem csupán olyanok vannak, akik januárban az elszáradt kará­csonyfát dobálják ki a bérházablakon. A Kuruc utca 51. számú ház egyik emeletéről egy kis tacskó repült le a járdára. Hogyan lehetnek emberek ennyire lel­ketlenek?! — kérdezi V. D.-né, miskolci olvasónk. * Olvasom és hallom, hogy ezen a tavaszon 8 millió fát ültet el az ország lakossága, örvendetes, hogy a sok hasznot hozó társadalmi munkából a miskolciak is kiveszik részüket. Egyre szebb a Hejőliget, hogy csak egy példát említsek. Igaz, elkelne a fa az avasi lakótelep egyes sivár részein is! Jó lenne, ha erre a területre is szerveznének néhány faültetési akciót — írja Sz. B.-né Miskolcról, az Engels út 51-ből. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom