Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8

1988. április 16., szombat

Béla bácsi

Száz éve, 1888, Április 17-én Miskolcon született Tóth Béla, a MÓKÁN Komité alapítója, szervezője, aktiv irányítója, az MKP lei- szabadulás utáni miskolci szervezetének első titkára, Borsod megye első főispánja.

Édesapja gőzmalmi munkás volt Miskolcon. Édesanyja nevelte a 8 gyermeket. Szüleit korán elvesztette. Édesanyja 39 éves, édesapja 44 éves korában halt meg. így maradt árván, 10 évesen, testvéreivel együtt. Az elemi iskoláit Miskolcon és Kassán, a 4 polgárit saját erejéből, magánúton végezte el.

Megyén! sajtólörtéíieiéil 13.

„Régen szükségét érezte már az a serdülő ifjúság és gyermekvilág, amely az új Nagy-Magyarország oszlopaivá fog válni, hogy induljon egy olyan ifjúsági szépirodalmi hetilap, amelyre rég várt, s amely minden tekintetben élvezetes és tanulságos szórakozást nyújt, mert tanít, nevel” — így fogalmazták meg az újonnan induló miskolci szépirodalmi képes hetilap, a Tündérország célját, létjogosultságát a hetilap szerkesztői 1926-ban, az új gyermek- és ifjúsági sajtótermék első lapszámaiban. A kellő patetizmussal beharangozott célkitűzéseknek azonban korántsem sikerült eleget tenniük a szerkesztőknek, hiszen e magasztos célok maradéktalan teljesítésére sem pénze nem volt, s főleg ideje nem maradt a Tündérországnak. A miskolci Klein, Ludvig és Szelényi nyomdából először 1926. február 14-én kikerülő meséket, verseket, színdarabokat, rejtvényeket, híreket, postai üzeneteket tartalmazó gyermekújság ugyanis — annyi más laptársához hasonlóan abban az időben — a következő évet már nem érte meg.

Gyermekkora, miint minden árva gyermeké, nehéz volt. A kenyérkeresetet újságárusként kezdte, majd a malter-, cserép- és téglahordástól kezdve a zsákhordásig mindent megpróbált. Inasévei keserves viszonyok között teltek el. 1908-ban szabadult fel a szabó szakmából. Mint fiatal szabósegéd ekkor kezdte megismerni a munkásmozgalmat, ismerkedett a szocializmus eszméivel. 1909-ben bevonult katonának, majd Boszniába került. Itt töltötte le katonaéveit. Az első világháború kitöréséig mint szabósegéd különböző városokban, falvakban dolgozott, így indult el vándorló, kissé kalandos élete. Megkeményedett, markánsabb lett. Az I. világháború kitörésekor — hamis katonai igazolványokat szerezve — megszökött a katonai szolgálat elől és szervezetlenül, akkor még öntudatlanul bomlasztó tevékenységet folytatott a katonák, polgárok között: tudatalatti anti- militarista lettem — írta visszaemlékezésében. Így köszöntött rá az 1918-as őszirózsás forradalom, amelyben már szervezetten és tevékenyen vett részt. 1919. januárjában tagja lett a Kommunisták Magyarországi tártjának, részt vett agitá- ciós és propagandamunkában, tömegtüntetésekben. A proletárdiktatúra kikiáltása után először a Korvin Ottó vezette politikai osztályon dolgozott, mint politikai nyomozó. Itt ismerkedett meg Vágó Béla belügyi népbiztossal, a Vörös Hadsereg

I. hadtestének parancsnokával, aki mellett politikai megbízott lett. Ott volt Makó, Hódmezővásárhely, Szentes és Kiskunfélegyháza katonai és polgári kiürítésében, Szentes visszafoglalásában, a Jászberényben erősen szervezkedő ellenforradalom felszámolásában.

A proletárforradalom bukása után Szegeden 15 évre, Jászberényben 3,5 évre ítélik. összbüntetésként kiszabott 15 évet Magyarország különböző fegyházaiban és börtöneiben tölti le. Kegyelmi kérvényeit minden esetben elutasították. A büntetésének ideje alatt illegális tevékenységet folytatott, részt vett a büntetésüket töltő kommunisták által szervezett minden megmozdulásban, így a váci nagy éhségsztrájkban. Együtt raboskodott a kommunista mozgalom több vezetőjével. Itt ismerkedett meg Alpár Mihállyal, akinek személye és tevékenysége — szabadulása után — szorosan kötődött — Tóth Bélán keresztül — a miskolci és diósgyőri ellenállási mozgalom kibontakozásához. 1934. augusztus 4-én szabadult. Ezt hírül adta a Reggeli' Üjság 1934. augusztus 6-i száma. A megjelent közlemény hírül adta, hogy 15 évi fegyházbüntetés után vasárnap kiszabadult Tóth Béla és Vác- ról Budapestre szállították, majd közigazgatási úton születési helyére, Miskolcra toloncolták. Miskolcról 1934 augusztusában újra Budapestre ment és megteremtette a kapcsolatot az illegalitásban tevékenykedő, de

általa ismert kommunistákkal. Tevékenyen közreműködött a VS-mozgalomban, részt vett a nagy szabó- sztrájikban. Megnősül és felesége Loránd Eta hűséges harcostársa lett. Az illegalitásban tevékenykedő kommunista asszony ott van há- zastársa mellett, tevékenyen közreműködik minden akcióban és férje távoliétében is tudja, mit kell cselekednie. Lakásukat többször is változtatták, hogy így elkerüljék lebukásukat. A Szent László utcai, majd később a Légrádi Károly utcai szabóműhely volt a kommunisták találkozóhelye. Itt' dolgozott mint szabó, Alpár Mihály, ezzel álcázva illegális tevékenységét. Ez a szabóműhely volt olyan kommunisták találkozóhelye, mint Gács László, Bakos István. Az isaszegi lakás volt a legalkalmasabb a kész sajtótermékek elrejtésére, innen történő terjesztésre. A budapesti Murányi lakás volt az egyik, amelyben számtalan kommunistát és sajtóterméket rejtettek. Tevékenységükre felfigyelt

— a német megszállás után

— a Gestapo is. 1944. április elején megjelenő nyilasújságban egy cikk jelent meg a zsidóknál is veszedelmesebb emberekről, akiket éppúgy meg kell jelölni, vagy internálni kell. A névsorban több név szerepelt, köztük Tóth Béla neve is. Ezt azonnal jelezték, s ezért illegalitásba vonult. Feleségét Miskolcra küldte és megbízta a kapcsolatok megteremtésével, ismerősök felkutatásával.

Ez időpontban Alpár Mihály — kiszabadulása után

— a Békepárt központjához kapcsolódó vonalon dolgozott, és összeköttetésbe került Tóth Bélával, akit Miskolcra küldött, hogy vegye fel a kapcsolatot Fekete Mihállyal. A kapcsolatfelvétel konspirációd hiba miatt nem sikerült. Alpár Mihály azonnal döntött. Egy nyílt levelezőlapon Budapestre hívta a diósgyőri kommunisták képviselőjét. A Kálvin téri találkozó után Alpár Mihály és Fekete Mihály a megbeszélést Tóth Béla szabóműhelyében folytatta, aki közijén váratlanul megérkezett, és így megteremtődött az a kapcsolat, amely később a MÓKÁN Komité megalakulásához, tevékenységéhez vezetett.

Tóth Béla Budapesten kevésnek találta a propagandamunkát és úgy határozott, hogy önállóan hozzákezd egy németellenes, antifasiszta, öntevékeny mozgalom megszervezéséhez. A szervezésbe bevont elvtársak valamennyien kommunista meggyőződésű, régi mozgalmi emberek voltak. Több helyen épített ki bázist a mozgalom számára. Írógépet és sokszorosító berendezést szerzett és elkészítette az első „Felhívás” című röplapot, amelyet még több követett, amelyeknek terjesztését egy igen jól kiépített hálózaton keresztül oldották meg. E röpiratokon találkozhatunk először a MÓKÁN Komité (Magyar- országi Kommunista Anti- náci Komité) elnevezéssel. A budapesti működés idejére esik az első MOKAN-iga- zolványok elkészítése, itt készült az ötágú csillag kliséje. Közben tovább készültek a röpiratok „'Magyar tisztek”, „Magyar polgárok’^ „Magyarok, munkások, parasztok, katonák!” címmel, de készültek különböző szervezési direktívák is. Tóth Béla ez időközben többször Miskolcra utazott, tapasztalatokat szerzett és úgy döntött, hogy a további működési területét Miskolcra helyezi és a Budapesten létrehozott MÓKÁN Komité mozgalmat összekapcsolja a miskolc-diósgyőri elvtár- sák által már jól kiépített, erőteljes ellenállási mozgalmával, amelynek kiépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Barbai Ferenc és Fekete Mihály. De ott voltak mellettük olyan kommunisták és haladó gondolkozásé emberek is, akiknek nevét csak a felszabadulás után ismerhettük meg. Ez időpontban Szabó Lajos vezetésével már szerveződött a szeptemberben megalakult Nemzetőrség magva, a MÓKÁN fegyveres katonai ereje. A miskolc-diósgyőri ellenállási mozgalom, majd később a MÓKÁN Komité tevékenysége az országban, a legszebb példáját adja a legkülönbözőbb társadalmi rétegek, az eltérő pártállásé, vallású és világnézetű egyének közötti összefogás megteremtésére. Sokan azt mondják, hogy Tóth Béla a keményöklű ’19-es forradal- miságát képviselte. Ugyanakkor, hogy gyakorlati tevékenysége nemcsak, hogy megfelelt az antifasiszta harc, a népfrontos összefogás politikájának, de annak egy nagyszerű megnyilvánulását is jelenti. Álljon itt például a szervezési direktíváiból néhány idézet: „Be kell szervezni minden embert — férfit és nőt — párt és vallási különbség nélkül, aki hajlandó részt venni a németek elleni mozgalomban. Mindenkor kerülni kell az ellentéteket. A szövetkezés fő célja, a németek leverése lebegjen mindig a szem előtt.”

Egyszerű, de világos szavak voltak ezek a direktívák. Ezt meg kellett tanulni, hogy alkalmazni tudja. Jellemző volt az is, hogy a MÓKÁN a felhívásaiban mindig külön szól a katonákhoz, a munkásokhoz, a polgárokhoz, újra és újra hangoztatva a közös összefogást, az erők közös harcba vetését.

A MÓKÁN Komité története ismert. Erről számtalan visszaemlékezés, memoár, cikk stb. jelent meg, de a MÓKÁN komité teljes tudományos történetét mindmáig nem sikerült megírni. Ez a jövőre vár. Történelmi kötelesség helyre tenni a MÓKÁN jelentőségét és tevékenységét a magyar ellenállási mozgalomban. Nem lehet tovább késlekedni. Az elhunytak nem válhatnak élővé! Kevés az idő! Az ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéért megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát és a Szovjetunió kormánya által adományozott Győzelmi Rendet.

A felszabadulás után Tóth Béla lett az MKP miskolci helyi szervezetének első titkára, majd Borsod megye első főispánja, közellátási kormánybiztosa. Főispán i beiktatásakor a következőket mondotta: ......Azt his

zem, hogy a MÓKÁN Komité szervezésével és harcos, áldozatkész munkájával a föld alatt is bebizonyítottuk: a közért élünk, vagy halunk. Ezt fogjuk tenni a föld felett is. Tesz- szük ezt azért, hogy méltók lehessünk a dolgozók elismerésére ...”, majd így

folytatta: ......az élet nem

v

eszhet el, dialektikus, átváltozik. Ez a mi vigaszunk, ez a mi reményünk. A gyászos romokból új élet lehet, a házromokból új házak, szebbek, a gyárakból modernebbek lesznek. E romok csak addig lesznek romok, amíg a dolgozók mindent újjáteremtő kezeinek érintése hozzá nem ér. Ha eltakarítjuk a romokat: Magyarország szébíb lesz mint volt: nem volt,hanem lesz!”

Tagja lett a miskolci Nemzeti Bizottságnak. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben Miskolc képviselője. A főispáni működése után különleges megbízással — írja életrajzában — Debrecenbe kerül, majd kinevezik a Sopronkőhidai Fegyintézet igazgatójának, ezredesi rendfokozattal. Érdemeiért Sopronban házat és szőlőt kap. Így lesz új gazda és megszervezi a „Partizán” és a „Dózsa” termelőcsoportokat, amelynek elnöke lett. Nyugtalan természete, a vonzódás újra Budapestre hozza. 1950-ben a Május 1. Ruhagyár meo-vezetője, beruházási felelőse. Az útja innen a Fővárosi Mértékutáni Szabósághoz vezet.

Az ellenforradalom Páty községben éri. Azonnal Budapestre indult, s jelentkezett a Partizán Szövetségben, vállalta a kiadott feladatok végrehajtását. E sorok szerzője itt találkozott újra vele, egy válságos időszakban. Fekete Mihály 1955-ben megjelent Partizánok az Avas-alján című könyvének befejező fejezetében visszaemlékezik harcostársaira, köztük Tóth Bélára — és idézi beszélgetésüket: „— Ne gondold Mihály, hogy öreg vagyak — felemelem a puskát, ha sor kerül rá, mondta a 65 éves harcos.” Ezek a sorok igaznak bizonyultak. Béla bácsi — nevezzük már így, mert ez maradt meg emlékezetünkben — fegyvert fogott. Ott voflt a Parlamentnél, a Honvédelmi Minisztériumnál, a Szabad Nép székháznál. 1956. november 4-e után jelentkezik a Parlamentben Rónai Sándornál és megbízást vállal. Tagja lesz — 20 éves fiával

együtt — a Forradalmi Rendőrezrednek, ezredesi rendfokozattal. Az V. kér. küldöttválasztó gyűlésen megválasztották az MSZMP V. kér. Ideiglenes Intézőbizottság tagjává, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság MSZMP IB elnöke lett. 69 évesen innen került nyugállományba. Szíve és nyugtalan természete űzte és űzte. Dolgozni akart. A külkereskedelmi miniszterhelyettes mellett elvállalta a hivatalsegédi munkakört. Megválasztották pártcsoport- bizalminak. Szemináriumot vezetett.

Ilyen volt ő, a Béla bácsi. Sokan ismerték, vagy kevesen, nem tudom. De úgy érzem és tudom, hogy haláláig nem kapta meg a megérdemelt elismerést és megbecsülést.

78 éves korában, 1966. július 12-én .hunyt el. A Magyar Partizán Szövetség saját halottjának tekintette és díszsírhelyet adományozott a részére. Haláláról az Észak-Magyarország 1966. július 20-i száma ,;Egy szív megállt” című méltatással emlékezett meg.

Antal Ferenc

ny. ezredes, a MÓKÁN Komité elnöke

Rövid, mondhatnánk tiszavirág élete ellenére is érdekes, sajátságos szín a megyei és a városi sajtópalettán e szépirodalmi képes hetilap, amelyről — megmaradt Lapszámainak lapozgatása után — bátran megállapíthatom : tartalmi színvonalát, nyelvezetét tekintve nem kellene szégyenkeznie egy, — mondjuk, éppen a mai gyermeklapokkal történő összeméretőkor. Annak ellenére, hogy hatvan év távolságával és természetesen, mai szemmel olvastam a különböző írásokat, úgy gondolom, nem tűnik elhamarkodottnak, a megállapításom: akiknek íródott e lap, azok, akkor minden bizonnyal szerették a Tündérországot.

A hetilap felelős szerkesztője és laptulajdonosa Murányi Adorján Zoltán volt. Szerkesztőként Mózes Ábra- hám, főmunkatársként Nagy András, Dávid László és Tóth Kálmán neve olvasható az impresszumban. A Tündérország stábjában — lévén gyermeklapról szó — fontos helyet töltött be a művészeti szerkesztő. Az ezzel a poszttal járó feladatokat Muhits Sándor festőművész-tanár, a miskolci művésztelep vezetője látta el. A lap felelős kiadója, pedig Ábrahám István fotóművész volt, aki magát az újság egyik hirdetésében a császári és királyi udvari fényképészek utódának nevezte. A Tündérország szer- kesz tősége és kiadóhivatala Miskolcon, a Rozmaring út 9. szám alatt székelt.

E rövid nacionálé után lapozzunk bele az egykori miskolci gyermeklap még felelhető lapszámaiba. Az első, ami azonnal szembetűnik: a Tündérország:

igyekszik valamennyi gyermekkorosztály kedvébe járni. A legkisebbeknek, az olvasni még nem tudóknak a mai képregényekhez hasonlóan sok-sok tanulságos illusztrációt közöl, itt-ott már túlontúl didaktikus módon, kissé talán túlerőltetett nevelési szándékkal. Az elemi iskola tanulói bőséggel válogathattak a nekik szánt „irodalomból”, mert olvashattak gyermek versehet, meséket, elbeszéléseket, találhattak a lapban rejtvényeket, különböző feladványokat s — az egészen családiassá tette az újságot — névre szóló szerkesztői üzeneteket. Volt a lapnak — Mózes Ábrahám szerkesztésében — nívós bélyegrovata is. Ez utóbbi már nyilván a tizenéveseket érdekelte, akik részére a Tündérország melléklete, az Ifjúság külön is szolgáltatott olvasnivalót. Különösen értékesek a mellékletben Tóth Kálmán írásai.

A Tündérország különféle trükkökkel, akciókkal igyekezett minél szélesebb olvasóközönséget és természetesen mecénásokat toborozni. Utóbbiak neve ott olvasható az elmaradhatatlan reklámokban. íme néhány hirdetés a ’20-as évek derekáról:

,,Mondja meg a papájának, hogy húsvétra a kitűnő Tállyai asztali bort 9000 koronáért, Rizlinget 11000 koronáért (10 liter vételnél 5000 korona kedvezmény) Pataky Rudolf fűszer- és csemegeüzletében a »Fehér elefánthoz« Széchenyi u. 110. (Királyhídnál) szerezheti be.

Mindenki olvassa el. Aki a Tüdérországot Szilágyi Béla bélyegkereskedőnél Kossuth u. 1. sz. (Verba-féle szénüzlet) veszi meg, az minden egyes lappéldányhoz teljesen ingyen kap 2 db ritka és értékes tengerentúli bélyeget.”

A Tündérország rejtvényeinek díjait természetesen — reklám fejében — ugyancsak a különböző kereskedelmi egységek ajánlották fel. Az 1926. március 7-i újságban például a következő díjadók és díjazottak neve olvasható.

A Sólyom cipőáruház (Bankpalota) által felajánlott egy pár fiúcsizmát nyerte: ifjú Majoros László.

Gersey sapkaüzlet (Széchenyi u. 16.) által felajánlott 1 db Bocskay sapkát nyerte: Magyar András.

A hetilap egyik sajátos akciója volt a gyermekszépségverseny. Erre bárki benevezhetett, csupán egy fényképet kellett beküldenie a szerkesztőségbe, amit aztán, a lap közölt. A képek alapján szavazott a közönség. Hogy mi lett a végeredmény. nem tudjuk, olyan ■lapszámot, amiben azt olvashattuk válna, a megyei könyvtárban nem találtunk. Ezért most csak a verseny 1926. április 11 -i állását közölhetjük, amely az I. évfolyam 8. számában található. Ezek szerint első Fried Lacika, 79, második Cikó Icuka 76, harmadik Keszten- baum Zsuzsika 67 szavazattal. Egyébként a verseny végső győzteséről a Tündér- ország művészeti szerkesztője Muhits Sándor életnagyságé képet kívánt festeni (lehet, hogy meg is festettel, míg a második helyezettről Ábrahám István fotóművész akart fotót készíteni.

Hogy cikcszült-e a fotó, nem tudjuk, mint ahogy azt sem, pontosan mikor szűnt meg a Tündérország. Adataink 1926. május 30-ig érvényesek.

Legközelebb egy olyan újságot mutatunk be, amely mindössze egyetlen egy alkalommal, 1928. augusztus 31-én jelent meg az egykori miskolci nagy árvíz 50. évfordulója emlékére. Az „emlékújság” neve: Tűz és Víz.

Hajdu Imre Repró: Fojtán László