Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. március 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Március 1—■15-ig 1926. márc. 1-jén kezdték meg (Hajós Alfréd ter.vei szerint.) a népkerti sportpálya építését. Hajós Alfréd, az első magyar úszó-olimpikon (1896) Miskolcnak is „házi építésze” volt. Ö tervezte (Villányi Jánossal) az 1906- ban, a Rákóczi-hamvak hazahozatala alkalmával rendezett ünnepségsorozatokon eltervezett, de csak 1914-ben elkészült Rákóczi-kilátót, amelynek építési költsége 90 000 K volt. Ehelyett épült az 1934. évi első miskolci hét megnyitójára az a fa- tornyos kilátótorony, amelynek tornya 1942-ben, egész építménye pedig 1956-ban leégett. (Ennek helyén épült a jelenleg is álló betontorony.) De Hajós tervezte az 1921-ben felavatott népkerti Vigadót, sőt az 1927-ben épült — és felavatott — városi (ma: Augusztus 20) strandfürdőt is, de vele terveztették meg 1928-ban azt az álompalotát, amelyet a megyeháza és a Korona között akartak felépíteni. 1921. márc. 2-án megnyíltak Miskolcon az amerikai segélyből alapított hatósági népkonyhák a Szent István, a Szeles és a Nyári utcákon, a Luther téren és az Erzsébet iskolában. A hatóságok felhívták az igényjogosult gyermekeket arra, hogy edényt és evőeszközt vigyenek magukkal. 1411. márc. 3-án Zsigmond király először járt Miskolcon. Másodszor ugyanez év ápr. 25-én; ekkor adta Miskolcnak a plébánosválasztási jogot. 1920. márc. 4-i újsághír szerint 9 millió korona értékű állami vagyontárgyat rekviráltak Miskolcon a románok az 1919-es megszállásuk alatt (főleg a vasgyári felszerelésekből). 1704. márc. 4-én távozott majd 2 hónapos (jan. 19— márc. 4.) miskolci táborozásából II. Rákóczi Ferenc. 1934. márc. 6-án Miskolcon keresett filmarcokat Székely István filmrendező a Hippo- lit a lakáj c. filmjéhez. 1917. márc. 8-án vívták meg a miskolci tízes honvédek a legendás magyarosi csatát. E napon foglalta visz- sza az V. hadtest kötelékébe tartozó 39. honvéd hadosztály a Csiki-havasok 1340 m magas Magyaros nevű hegycsúcsot. E harcokban a legnehezebb feladatot a miskolci Politikai karrierje meglehetősen ismert. Az ifjúkor és a sajóládi évek adatai azonban homályba veszők. E sajóládi évek történetéhez szolgálhatnak adalékul az alábbi legendás (de igen valószerű) epizódok. Amikor ugyanis György barát a sajóládi apátságba költözött, apja békés, jótevő (Verancsics szerint Ujisenics. azaz Utissenius „békéltetőt” jelent) életmódját folytatta. Az elhanyagolt kolostort rendbehozatta, a bedőlt, mély kutat újra ásatta, s föléje szép, faragott faházat emeltetett, amelynek csúcsán vasholló (Corvin János emlékezete?) díszelgett. A környék jobbágyainak is jótevője volt. Amiképpen apjáról írta Verancsics Antal, hogy „amikor vidéküket ellenség és éhség sújtotta, (...) vagyonát azonnal közkinccsé tette, és gabonát behozatván sokáig tartotta a népet, nyereséget nem szedett, csak az árát, és azt is csak akkor, amikor már fizetni tudtak.” Ilyenképpen tett György barát is a ládi néppel. Meghonosította ott a rostos növényeket (a kendert és a lent), megtanította jobbágyait a szövésre-fonásra. A Sajót gátak közé szorította, s felduzzadt vizére malmot építtetett. 1528. március nyolcadikénak viharos éjszakáján (a Katziánertől elszenvedett vereség után) János király seregének maradékával Ládtízes honvéd gyalogezred kapta. Összesen 30 üteg 128 löveggel ontotta ttizét az orosz állásokra. 1528. márc. 8-án Szina(fal- va) mellett szenvedi el Sza- polyai János második vereségét I. Ferdinánd seregeitől. Ekkor menekül János király Sajóládra, ahonnét Fráter György ministránsaként szabadul a császári csapatok gyűrűjéből. ra menekült, hogy elvonult hívének segítségét kérje. Az apát kitárja előttük a kolostor kapuját, s szíves szóval is enyhíti fájdalmukat. A királynak ekkor szegődik (újra) szolgálatába. Azt tanácsolja neki, hogy távozzék Tarnowóba, s ott várja be a szultán támogatását. A barát maga is a király kíséretébe szegődik. Igen ám, de Katziáner csapatai a menekülő királyt halálra keresik. Hogyan jussanak át az ellenséges táboron? Az apát temetéshez öltözik, a királyra ministráns inget ad. így lopakodnak aztán Kassára, ahol az útrakész hívek előtt a barát hálaadó misét celebrál. A király azonban nem vett részt a szertartáson. Mondják (Jókai is említi), hogy azért, mert Dózsa leverése óta úrfelmutatáskor mindig „elvesztette a látását”. A császáriak aztán bosszút is álltak a pálosok árulásáért. 1537-ben feldúlták a kolostort. És bár a barátok — hogy felújíthassák elpusztult otthonukat — eladták Alsógolop községet is, a tö- rökdúlás befejezte a pusztítást. A falu ’ elmenekült, a kolostor elárvult. Előbb Bornemissza szendrői várkapitány, majd Rákóczi veszi őket pártfogásába, de az apátságon már ők sem segíthettek: köveiből épült a ma is álló iskola. Dr. Kárpáti Béla Apropó: Fráter György Miskolc a gazdája lehetne Sztereofényképezés napjainkban A csörgedező patak, a tenger hullámzása, a szinte érezhető, beszippantható friss hegyi levegő, a kézzel megérinthető virágok a réten — most mind csak illúzió. S ha megfelelő zene, illetve „zaj", a szellő suso- gása, vagy a kis folyó hangos csobogása kíséri az előadást, az ember hajlamos tényleg elhinni e látszatkörnyezetet, a városból a természetbe, a szépségbe menekül. S mindehhez nem kell más, csak egy szemüveg (amely V-alakban sarkított polarizációs szűrőket tartalmaz) és egy ezüsternyő (amely a poláros fényt nem szórja szét), no meg a vetítőgép. Ezek segítségével a szem újra konstruálhatja a valóságot. Mindez persze csak a nézőnek ilyen egyszerű, ám amíg a sztereofelvételek elkészülnek, és a néző szeme elé kerülnek, ez az alkotó részéről rengeteg munkát és főleg nagyon sok időt követel. Korompai Viktor ma szinte az egyetlen ember hazánkban, aki be is tudja mutatni, tehát a vásznon is láthatóvá tenni térbeli felvételeit. Mint mondotta, a minap Miskolcon . tartott előadásán: — A vetítésnek nincs hazai hagyománya, sokáig elérhetetlennek tűnő cél volt. Én kísérleteztem ki magamnak, állítottam elő a szükséges eszközöket. A fotó a háromdimenziós valóságnak két dimenzióba vetített mása, amely — bár visszaadja a valóságot, de torzít is. A térfénykép viszont élet- hp, hitelesebb és nagyobb esztétikai élményt nyújt. •A témát az teszi különösén időszerűvé, hogy a most épülő Tudomány és Techni- kji Háza ad majd otthont az ország egyetlen lérvetítő rendszerének, így itt lehetne létrehozni a hazai sztereó- képtechnika bázisát. A vetített térfotó térjelenséggé alakulását a két szemnek külön kivetített diaképek fiziológiai egyesítése teszi lehetővé. Az előadót elsősorban a műszaki, nem pedig a művészi új lehetőségek vonzották. Ám e más technikából adódhat egy új művészeti ág kialakulása. A tér- és síkfotók összekompo- nálósa diaporámaszerűen, megfelelő hanganyaggal különleges élményt nyújthat. Az előadó — mint az Építőipari Tudományos Egyesülés titkára — elsősorban az építészeti kultúra terjesztését tűzte célul, ánj hasznos lehet a környezet- és természetvédelmi ismeretterjesztés területén is. (dobos) Gyermekek a gyermekek egészségéért A Gyermekek a gyermekek egészségéért alapítvány kuratóriuma legutóbbi ülésén több, hazánkban nem gyógyítható beteg gyermek külföldi gyógykezelését támogatta az alapítványból. Az Országos Egészségvédelmi Tanács kezeli ezt az alapítványt, amelyet az Állami OperSház gyermekkórusának kezdeményezésére hóztak létre tavaly, azzal a céllal, hogy elősegítsék a hazánkban nem gyógyítható gyermekek betegségeinek külföldi kezelését, s a kiskorúak szenvedélybetegségeinek megelőzését. Az alapítvány elnöke dr. Czeizel Endre. Az Állami Biztosító csatlakozott az alapítványhoz. Tokaji utcarészlet Fojtón László felv. „Ember vagyok, nem fűzfa bokra...” Szabálytalan portré Tóth Miklósról Szomorúfűz a Tisza partján: de ismerős is vagy nekem ... Új ruhát öltött ringó ágad, vízbe mártózó karcsú lábad egyszer már láttam, úgy hiszem. A fönti sorokat nem hivatásos költő írta, hanem egy újdonsült nyugdíjas, akit szőlőjének gondozása és jószágainak ellátása mellett időnként a lírai hév is elragad. S akárcsak az előbbieket, ezt sem csinálja rosszul: érzékenysége és élettapasztalata, mint annyi más eddigi feladatában, a versírásban is segítségére van. Gazdag élet áll mögötte, s akárcsak strófái, ezek az életállomások is a fehér lapra kívánkoznak. Tóth Miklós olyan családba született, ahol hatan voltak testvérek. Nem volt se ruha. se lábbeli elég; elemit is csak három osztályt végezhetett. Ezért aztán szükségből négy-öt évet boj- tárkodnia kellett: előbb Up- ponyban teheneket, majd Nagyvisnyón disznókat őrizett. Később harangozónak szegődött el szülőfalujában, Dédesben: hajnali ötkor kellett először csendítenie, minden misztikus volt körötte, a padló recsegett, s a kamaszfiú félelmét a mendemondák még csak tovább fokozták. A harangozói bér egyébként a temetőkertből lekaszált széna volt; meg a pap adott neki két liter tejet naponta a szolgálataiért. A dédesi temető fenn a parton volt, tele gyümölcsfával — azonban ezeknek a termése is vajmi kevés volt a megélhetéshez: más bevétel után kellett nézni. A Bán-patak akkoriban telis-tele volt folyami rákkal, s egy ismeretlen ember is jött egy napon, aki pénzt kínált értük. Miklósnak nem kellett kétszer mondani — beállt rögtön rákásznak. A rákfogás eszköze a „rákcsa” volt — két drótkarika és egy nagyszemű háló —, ebbe a csapdába esett a falánk ollós, amikor a csaliként kirakott — számára csalo- gatóan büdös — májat falatozta. A májat előtte 'két napig kellett „érlelni” a tűző napon, hogy jó csali legyen. A rákokat aztán fazékba csomagolva szállította el a miskolci ínyenc kifőzde megbízottja. Egy sor rák, egy sor csalán volt az a szisztéma, amivel a „zsákmány” akár egy hétig is elélt. 1945 februárjában került a vasúthoz, s nyugdíjaztatásáig 43 évet volt munkaviszonyban. Volt eközben segédmunkás a Palotaszálló hatszárnyú légópincéjének építésekor, s dolgozott a csanyi'ki téglaégetőben is. Ide a téglákért Ónodról jöttek, amikor még szinte forró volt a jól faragható, príma csengőstégla. Bátyja, Ferenc akkortájt, eszcájgos volt a Palotaszállóban, s az ő példáját követve járt be Miklós is naponta Dédesről Miskolcra dolgozni. A „faka- ruszokon” azonban nem volt elég hely — kénytelen volt hát négy és fél éven át gyalogolni. Ennek az áldatlan állapotnak vetett aztán véget az, hogy beállt vasutasnak. Fékező volt két évig, jegykezelő másfélig, majd másfél évtizeden át vonatvezető, fűtő és motorvezető. Dízel- és gőzmozdonyokat egyaránt „kormányzott”: közülük egy ma is ott áll a Tiszai pályaudvar előtt — ezeket „kis- titók”-nak becézték. A lillafüredi kisvasút is ilyen légvezérléses, hathengeres motorokkal jár — ezekkel igen finoman kell kapcsolni, 'különben nagyot ránt és szétszakad az ütköző. Nem könnyű feladat, hogy „finoman kinyúljék az egész vonat” — tízből négyen már a vizsgán elvéreznek az ezzel kísérletezők közül. 1971-ben átment dolgozni az erdőgazdaság Ládi üzemegységébe. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat hatóköre Tiszakeszitől a szlovák határig terjed, s az itt foglalkoztatottak körében igen nagy a fluktuáció. Tóth Miklós itt lett 360 ember párttitkára. Nem volt köny- nyű dolga: volt olyan év, hogy 320 ember leszámolt, s ugyanannyi jött is helyette. A '45-ös párttag még 1946-ban szociáldemokrata pártiskolát végzett, s a fúzió után is különféle funkciókat töltött be — megedződött hát az ilyen feladatokra. Az erdőgazdaságban különösen nagy szükség volt a szervezőkészségére — oda- kerülésekor jóformán senkinek nem volt pártiskolája, három év múlva azonban 23 középfokú marxista végzettségű munkatársat hagyott maga után. Voltak romantikusnak látszó, de valójában igen reális vállalkozásai is — például a Barbai Ferenc sporttelep létrehozásának ötlete. A digépesekkel és a honvédséggel közös társadalmi munkaakció azonban az illetékesek ellenállásába ütközött. Nem csoda, ha ennyiféle munka és egy végigdolgozott élet után Tóth Miklós örül a nyugdíjba vonulásnak. Ez sem tétlenség azonban: a szőlő, a malacok, no meg a nyulak a lustálkodást nemigen engednék. A család fel is emlegeti neki olykor, hogy túl sokat van kinn a telken, de ő erre csak azt mondja: „egy fokon túl az emberek közül is menekülni kell.” Talán ez a „menekülés” szüli a verseket is, amely a munkahelyi alkalmi verselést kinőve ma már egy hányatott élet tapasztalatainak lírai összegzése inkább, örül az ősznek, hiszen tudja: „ ... én ember vagyok, nem fűzfa bokra, ' és az élet törvénye szabta, / hogy életünkbe szép tavasz csak egyszer jön, / mikor a szivünk megvadult lóként rúg- kapál.. Csontos János Címkóstoló (A rádió és a televízió műsoraiból) A Tükörbe akarok pillantani. de zavarba jövök, mert ebből is van Családi (Kossuth, szombat 8.30) és Hazai (a tv havonta egyszer, csütörtökön jelentkező programja), de Tükörkép is (vasárnaponként a kettes csatornán válogatás). Közben elpirulok, mert arra gondolok, hogy milyen bizalmas, majdhogynem intim viszonyt feltételez a Tea hármasban. vagy az egyértelmű felhívást kifejező Nézzük együtt. Ám, ha már leültem a képernyő elé, felmegy a pumpám, ha zavarnak és meg kell kérdezni Ki kopog? (a Gyermekrádió műsora). Különösen, ha azzal állít be a szomszéd, hogy Kérhetek valamit?, vagy Van öt. perce?. Ilyenkor még akkor sem válaszolok, ha tudom Ki nyer ma?. Csak akkor csillapodók le. ha a belépő a leányom 18 éves barátnője és megkérdi: Hogy tetszik lenni?. Hogy jókedvre derítsen, biztatásként megjegyzi: Töltsön egy órát kedvenceivel. De mikor? Ha jól belegondolok, van miből választani. Például Péntektől péntekig. Szombat délelőtt. Kettőtől ötig, Éjfél után. Nem is tartom rossznak az ötletet, de bizonytalanná tesz, hogy az utóbbi időben egyre több a Gondolat-jel, akárcsak a gazdaságban az Eco-mix, a tudományos figyelőben a Tér-idő, G. Tóth Ferenc
