Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. március 18., péntek Szakmunkástanulók országos versenye Vita az otthonért Ha felépül végül a házunk Gyerekeket... De hová? Vitafórumok zajlanak az ifjúság otthonteremtése ügyé­ben szerte az országban, március végéig. A napokban a kazincbarcikai KISZ-bi- zottságon egy ilyen vitafó­rum vendége volt Varga Ágnes, a KISZ KB munka­társa. Egy 1987-ben készült videofilmen, a KISZ KB e témában való „nyomozását” láthatták elsőként a fórum résztvevői. Néhány kép a filmből: — A tanácsi szociálpoliti­kai támogatást szinte mecha­nikusan azok is megkapják, akik nem szorulnak rá. (Jobb minőségű bérlakásban lakók is, akik a legjobb keresetű rétéghez tartoznak.) — A tanácsi bérlakás cse­réjével — ki kényszerből, ki üzletet űzve ebből — milliós, munka nélkül szerzett jöve­delemre tesz szert. — Egyedül élő, idős embe­rek, életterükhöz már „fö­löslegesen” nagy alapterüle­tű lakásban élnek. (Nehéz kérdés ez etikailag, de ha figyelembe vesszük, hogy egyre nő hazánkban az idős korosztály létszáma, akkor beszélnünk kell róla.) — A tanácsi bérlakást — melyet szociális támogatás­ban részesít az állam — né- hányan óriási haszonhoz jut­va bérbe adják, mások rászo­rultságát kihasználva. — Az építkező vállalatok szerződéseket rúgnak fel, nem nyújtva garanciát a munka határidejének betar­tására ... És még sorolhatnánk, azaz a film sorolja is. A jelenle­gi lakáspolitikában olyan jogszabályilag elfogadott előnyökhöz és előnytelensé- gekhez jutnak a lakásra vá­rók és a lakással rendelke­zők egyaránt, melyek ko­moly, destabilizációs erőként hatnak napjainkban. Ez el­sősorban a fiatalokat sújtja, hiszen családi felbolydulást, válást és még sok egyéb problémát okozhat. Mit te­het a KISZ? — vetődik fel a kérdés. Vasárnap este a Közelkép című műsorban a riporter is faggatta e témában Hámori Csabát, a KISZ KB első tit­kárát: „Ne a lakást, hanem a lakót támogassa az elosz­tási mechanizmus, például a jövedelem alapján ” — mon­dotta az első titkár. Ezek az elképzelések, érdekek össze­ütközését okozzák, az bizo­nyos. Akik eddig valamilyen formában élvezték az előnyt, nem szívesen mondanak le arról, s ez a társadalom nem kis rétege. A KISZ KB által javasolt konstrukció a lakás­sal rendelkező rétegek ter­heinek növekedését okozná; ezért erős ellenállással kell számolni. Ha a kormány el­fogadja a KISZ javaslatait, s beépíti programjába, ak­kor négy-öt év múlva érez­hető lesz a javaslatok elő­nyös hatása. Néhány városban a KISZ jól hasznosította vállalkozási jogkörének lehetőségeit a gyakorlatban. Ennek ered­ményeként négyzetméteren­ként 3 ezer forinttal olcsóbb lakáshoz juttatta az otthon­ra váró fiatalokat. A video­filmen veszprémi példa lát­ható. Ott ugyanis szívós munkával a KISZ manapság teljes jogú partnere tanácsi és egyéb szerveknek. Mind­ez egy „talpraesettebb”, jól képzett, menedzselni tudó, vállalkozó KISZ jövőképét vetíti elénk. A kazincbarcikai hozzászó­lók meglehetősen elkesere­detten hangoztatták: „eleve be sem adjuk az igény­lést” ........Lakás van, de nincs m iből megvenni” ... A KISZ- es építkezésekhez alaptőké­nek indítanak sorsjegyakci­ót!” „Az építőtáborosokat és a közmunkát végzőket von­ják be az építkezésekbe.” S egy helyi, konkrét javaslat: „A barcikai vállalatok ne külön-külön, hanem össze­fogva építsenek lakást a vállalati támogatások össze­vonásával.” A koncepcióra kiadott vitaanyag szövegét többen bírálták: „Egy diplo­másnak is minimum négy­szer kell elolvasni, hogy megértse.” Most a viták zajlanak, re­mélhető, hogy mihamarabb a vakolókanalaké lesz a fő­szerep az építkezéseken. Az elképzelések, érvek építgeté- sét követi a házak, lakások, otthonok építése, mert csak így van, és volt értelme a kezdeményezésnek. Nagy Zsuzsanna Miskolc, ezen belül a 100- as Számú Pataki István Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola adott otthont az idei „Szakma ki­váló tanulója” verseny or­szágos döntőjének. A teg­nap reggeli megnyitóünnepsé­gen dr. Simon István, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának csoportvezetője mél­tatta a vetélkedő jelentősé­gét, szólt a továbbiakban me­gyénknek a szakmunkások képzésében betöltött jelentős szerepéről. Mint mondta, a fiatal generáció oktatását igyekeznek az élet .követel­ményeihez igazítani, olyan munkásokat adni az iparnak, akik jól megállják helyüket a termelés minden területén. Örömét fejezte ki, hogy ez­úttal egy borsodi intézmény kapta meg az országos dön­tő lebonyolításának nehéz, de szép feladatát, annál is in­kább, mert ez elismerés a megyei szakmunkásképzés számára. A továbbiakban dr. Mu­rányi Pál, az Ipari Minisz­tériumhoz tartozó Ipari Szak­mai Továbbképző Intézet igazgatóhelyettese a verseny lebonyolításáról szólt. Esze­rint hét szakma — vájár, hegesztő, esztergályos, gépla­katos, villamoshálózat-szere­lő, műanyaggyártó és -kar­bantartó, valamint vegyi- anyag-gyártó — tanulói mé­rik össze tudásukat. A 143 harmadéves ipari tanuló csü­törtök reggel írásbeli felada­tokat oldott meg, délután pe­dig 240 perces gyakorlati vizsgát tett. Az első hat helyezett — természetesen: szakmánként — iskolája értesítést kap ta­nulója sikeres szerepléséről és jogot arra, hogy április elsején megkapja szakmun­kás-bizonyítványát, s azon­nal munkába állhasson. Az első három helyezett ezen­kívül jutalmat is kap az ipa­ri Minisztériumtól. Az ünnepélyes megnyitó után a vájátrok a perecesi tanbányába, a vegyianyag­gyártók a leninvárosi 106-os iskolába, a műszergyártók- karbantartók pedig a mis­kolci 101-es intézet műhe­lyébe mentek a gyakorlati feladatok megoldására, a többi szakma képviselői hely­ben, a 100-as intézetben lát­tak munkához. Hogy milyen sikerrel, azt ma, az ünnepé­lyes díjkiosztón tudják meg. Addig is az estét videodisz- kóban töltötték, a mai nap pedig miskolci városnézéssel kezdődik. Utána pedig kide­rül, mennyiben érvényes rá­juk a verseny jelmondata: „Az alkotót alkotása dicsé­ri”. A hét műemléke (11.) A bogácsi katolikus templom. A XIII. századi román kori alapokra kváderkövekböl a XIV. százaiban építették rá a ma is fennálló, Szent Márton toursi püspökről ne­vezett templomot, melynek tornyán gótikus ablakok lát­hatók. Az értékes egyházi épület 1958. évi helyreállítása során román kori részletek is előkerültek. Az épület a századok során sok viszontagságot meg­élt: 1840-ben vihar, 1893-ban villámcsapás tépázta a tornyot, utóbbi alkalommal a harangok is megolvadtak. Károsodott a templom a második világháború idején, 1944-ben is. A templom belsőt, a korábbi elkorhadt oltárokat 1901- ben restaurálta Tancsa Lajos templomfestö. Ekkor került a templomba a Rétay és Benedek budapesti egyházi műintézeiében készült, Márton püspököt ábrázoló oltár­kép. (ha) Fojtán László felvétele H. Balázs Éva: Becs és Pest-Buda a régi századvégen 1765-1800 Magvető, 1987 H. Balázs Éva — aki Ber- zeviczy Gergely hátrahagyott írásaiból készít egy monog­ráfiát, amely a közeljövőben jelenik meg — a most köz­zétett kötetében a Berzeviczy Gergely körül nyüzsgő kort rajzolja meg. Bécsi archívu­mok soha nem látott irat­csomóit olvasta végig, a helytartótanácsi irattár aktá­it elemezte, s mint a könyv végén lévő Források és szak- irodalom című, könyvészeti regénynek is beillő érdekes fejezet is mutatja: anyagá­ban is fontos kompendium e mű. Már a felkutatott óriási forrásanyag is sejteti az új­szerű szemléletmódot, hiszen ha semmi mást nem tett volna, csak pontokba foglal­va közzéteszi az újdonság­hírű ódonságokat, már akkor is ráirányulna a figyelem. A könyvének azonban az a nagy értéke, hogy az isme­retek és adatok birtokában tisztázza a felvilágosodás kori magyar nép, értelmiség és nemesség szerepét társa­dalmilag is, személyre mére­tezve is. Számunkra már azért is kedves ez a könyv, mert szerzője több esetben is Mis­kolcot állítja a törekvő me­zővárosok példájaként az ol­vasó elé. A kor társadalmi realitása az a réteg, melynek tagjai „a városban . .. ugyan semmi házat nem bírnak, hanem fabrikákból, só- és értzbányákból, vashámorok­ból, különös találmányú Mesterségekből avagy Kézi- Mesterségekből magokat és famíliájukat leginkább táp­lálják.” Ezekben a városok­ban keresi a magyar polgári réteg magvát és mivel kuta­tásai a mezővárosok, irattá­raira is kiterjedtek, megbe­csüléssel ír a kereskedő, fu­varos, iparos rétegről is. A magyar történelemnek ez a kritikus 35 esztendeje, mely szemlélődése tárgya lesz, nem tűri az általánosí­tásokat. Itt minden évet percről percre kell átvizsgál­ni, hiszen, ha semmi más nem történik, csak például egy járvány végigvonul egy városon, máris megváltoznak a kereskedelmi, ipari, társa­dalmi feltételek, s kihatnak az ország egészére. A re­formországgyűléseket meg­előző és követő évek emberi sorsok vízválasztói voltak. Hány meg hány tehetséges költő, író, politikus, tudós, nyelvész, filozófus kezdett tündöklő karriert a felvilá­gosult kor napsugarában és emberhez méltatlan sors: Kufstein, a vérpad, száműze­tés vagy a mindennél rosz- szabb elhallgattatás lett osztályrészük. Azok a percek tehát, amíg alkotni tudtak, történelmünk fényévei. Az 1790—91-es év sodrásában már-már úgy tűnt, hogy nemcsak az emberi értelem­re, de magára a nemzetre is fény derül. H. Balázs Éva nem bűnbakot keres. Nem az a célja, hogy nemesekre, főurakra ruházza a bukott reformmozgalom ódiumát. A dokumentumok ugyanis mást mondanak. Azt, hogy a nemzet egésze törekedett a kibontakozásra és nem a széthúzás, hanem az idegen erőfölény és a jól szervezett besúgórendszer buktatta meg a megmozdulást. Azt is meg kell tőle tanul­nunk, hogy a mozgalom túl­élőit ne a bukás diktálta kompromisszumos magatar­tás alapján ítéljük, hanem teljes életművüket figyelem­be véve. Erre leginkább a Széchenyi Ferenc életműve int. Az ő alkotmányterveze­te, deputációs programja a magyar történelmi és poli­tikai hagyományok legszebb relikviái. Progresszív szemlé­letmódja meghökkentő. S mi lett belőle? Leghűbb barátai a vérpadon hullatták vérü­ket, s ő maga nem is érti, hogyan maradhatott szabad­lábon. Állandó megfigyelés alatt élt, menekülést keresve hajtotta fejét a túlzott val­lásosság igájába. H. Balázs Éva könyve mind a magyar irodalom, mind a történelemtanításban nélkülözhetetlen munka. Gyárfás Ágnes Rekonstruálják a várhegyet Az idén folytatják első ki­rályaink székhelyének, az esztergomi várhegynek a re­konstrukcióját. Rendbehozzák a kora kö­zépkori és a későbbi idősza­kokban épült várfalakat, meg­erősítik a hegy meredek szik­lafalait, növényzettel futtat­ják be a támpilléreket. A hegyoldalakon kiegészí­tik, újjáépítik a lépcsősoro­kat, helyreállítják a vízelve­zetőket és parkokat alakíta­nak ki. A régészek folytat­ják a királyi és az érseki palota feltárását és rekonst­rukcióját. Kutatásokat vé­geznek a palota alatti terü­let még feltáratlan és az ok­iratok alapján feltehetően számos értékes leletet rejtő részén is. A BORSOD VOLÁN, MISKOLC, JÓZSEF A. U. 70. szerződéses üzemeltetésre bérbe adja a Miskolc, Béke téri autóbuszállomáson levő FÉRFI- ÉS NŐI ILLEMHELYET. A versenytárgyalás helye: Borsod Volán, Miskolc, József Attila u. 70. szám. Ideje: 1988. április 19., 9 óra. Közelebbi felvilágosítást a 22-411/246 telefon­számon adunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom