Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

1987. december 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Küldjön egy érdekes fotót! A nagypapa nyomdokain .. . Beküldte: Koppy Lajosné, Miskolc Az ózdi vasgyár zenekara a századforduló elején Beküldte: Kerékgyártó Mihály, Ózd Riporter szakkör Ózdon Egy új szakkörre hívták fel a figyelmemet az is­kolák faliújságjai a közel­múltban; riporter szak­kört szerveznek az ózdi Kazinczy Ferenc Üttörő- házban. Az első foglalko­záson mintegy 20 ifjú ri­porterjelölt jelent meg, ahol Dombóvári Péter, az Űttörőház igazgatója is­mertette a szakkör célki­tűzéseit és lehetőségeit. Megtudhattuk, hogy egy­kor már működött Özdon riporter szakkör, „előde­ink” saját lapjukban, az Úttörők Hangja című új­ságban publikálták írásai­kat. Ezekből, a mintegy 30 éve megjelent újságokból eredeti példányt is be tud­tak mutatni. Ezután egy könyv járt kézről kézre a gyerekek körében, amely az első ózdi újság megjelenése óta (1906) ismerteti a régi óz­di lapok fénymásolatait, és részletesebben az 1949 óta megjelenő Ózdi Vasas tör­ténetét. Ezt már Tóth Ist­ván, a lap felelős szer­kesztője mutatta be, aki szakkörünket is vezeti. A szakköri foglalkozáson sza­badon választott témákról készítettünk cikkeket, és kaptunk otthonra is ilyen feladatokat. Ígéretet kap­tunk arra, hogy a közel­jövőben megismerkedhe­tünk a miskolci nyomdá­val, ahol a helyi újságot készítik. Talán egyszer mi is elő­deink nyomdokaiba léphe­tünk . . . , Timkó Róbert tanuló, Ózd, Árpád vezér úti Általános Iskola Levelekből - sorokban Jó hangulatban indul­tam vásárlóutamra dccem- ber 3-án, hiszen unokáim­nak készültem Mikulás- ajándékot venni. Idős, be­teges asszony vagyok, bi­zony, alaposan elfáradtam üzletről üzletre járva. Erői adott azonban minden lé­pésemhez az, hogy a tás­kámban lapuló kis csoma­gokkal örömet szerezhetek ifjú családtagjaimnak. Dol­gom végeztével a Búza té­ri végállomáson akartain felszállni a 7-es jelzésű autóbuszra. A BX 74-04 rendszámú járat a megál­lóban állt. s még örültem is, hogy nem kell várakoz­ni. hamarabb hazaérhetek. Kezem már az ajtót érin­tette, amikor az hirtelen becsukódott előttem, és a járat kigördült a megálló­ból. Tisztában vagyok az­zal. hogy a buszoknak perc­re pontosan, az előirt me­netidő szerint kell közle­kedni. de úgy gondolom. az a fél pillanat, mig fel­szállók. nem okozott vol­na időveszteséget. Ha né­hány lépés választ el a busz­tól. nem keseredem el. de az orrom előtt bezáródó ajtó rádöbbentett: figyel­men kívül hagytak. Lesújt­va álltam a megállóban, s nagyon bántott egy apró •—.de nekem akkor oly so­kat jelentő — gesztus hi­ánya. L. A.-né Miskolc Cikkünkre válaszolták Érdekes esemény, szín­helye volt Miskolcon a Csele utcai általános isko­la. ötven év után talál­koztak újra az 1937-ben öt osztályt végzettek. A fél évszázad alatt történtek felidézésére bizony kevés­nek bizonyult az együtt töltött néhány óra, s így abban állapodlak meg a volt diáktársak, hogy jö­vőre ismét találkoznak — írja Árvay Gyula Miskolc­ról. * A karcagi Déryné Mű­velődési Ház énekkarával alakulatom állományából sor- és hivatásos katonák is részt vettek a Miskol­con és Sárospatakon ren­dezett Vándor Sándor énekkari fesztiválon, hang­versenyen. Utazás közben az autóbusz meghibáso­dott. Az énekkar tagjai mégis szerencsésen hazaér­keztek, mivel önzetlen se­gítőkre találtak Kiss Ká­roly, Laczkó Imre és Jad- lovszki Pál sárospataki la kosok személyében. Példás segítőkészségüket köszön­jük! — írja Báli József alezredes Karcagról. Heidrich Lászlóné, Sajó- szentpóter: Bizonyára örömmel vette volna, ha néhány soros levelének nyilvánosságot adunk. Több november 7-i tudó­sítás érkezett levelezési rovatunkhoz, s ezekből helyhiány miatt csupán csak válogatni tudtunk. A téma aktualitását tekint­ve, későbbi közlésre nem alkalmas. * Jubileumi ünnepség Lakon Pávakörünk december 12-én ünnepli megalakulá­sának tizedik évforduló­ját. A nagy család — így nevezik az együtténeklő közösséget — a környéken ismerős, hiszen eddig közel harminc helyen léptünk fel. Három teljes estét be­töltő műsorunknak sokan tapsoltak. A Zsóri-fürdő- nek, az aggteleki kórusta­lálkozónak, és más visz- szatérő dalos rendezvény­nek rendszeres vendégei vagyunk. Az alapítókat külön szeretettel köszönt­jük: közülük tizenketten most is dalolnak a cso­portban. A jubileumi ün­nepségről videofelvétel ké­szül. Juhász Sándor Lak egyébként minden kérdé­sére választ ad. Kádár József né, Mis­kolc: Az idősek ünnepi hónapjának rendezvényei­ről több írást is közöl­tünk. Sorait most nem volt lehetőségünk megje­lentetni, de a jövőben, egy másik esemény kap­csán szívesen közzétesszük újabb tudósítását. * Az Észak-Magyarórszág november 9-i számában megjelent Legyen végre nyilvános lista című cik­künkre dr. Falvai László, a Miskolc Megyei Városi Hivatal elnöke és Nyíri István, a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat igazga­tója válaszolt. A Hoffmann Ottó u. 33. szám alatti lakás bérlője 1986. szeptember 8-án meghalt. Ismert örököse nem volt, így a hagyatéki leltározást követően, az örökös személyének köz­jegyző által történő meg­állapításáig a bérlemény­ben maradt ingóságokkal nem rendelkezhetünk. (Egyik örökös külföldi ál­lampolgár.) A hagyatéki eljárás lefolytatása után a Magyarországon élő másik örökös részére a lakáskul­csokat átadtuk, s ezzel egyidejűleg nyilatkozatot kaptunk tőle, hogy a la­kást 1987. január 31-ig kiüríti. Ez azonban elhú­zódott. Az örökös május 29-én adta át az illetékes házkezelőségnek a lakás­kulcsot, A iMIK a lakás helyreállításához azonnal hozzákezdett, s június 30- án jelezte a lakáshivatal­nak, hogy a bérlemény utalható állapotban van. A lakás- és helyiséggazdál­kodási osztály július 17-én utalta ki azt, egy szanált elhelyezésére. Az új bér­lő nem költözött be, mert időközben sikerült szemé­lyi tulajdonú lakást vásá­rolnia,. ezért bérleti jogvi­szonyáról lemondott. Au­gusztus 31-én a lakást új­ra kiutalta az illetékes osztály. Az új bérlő a la­káskiutalás ellen fellebbe­zést, majd felülvizsgálati kérelmet adott be, mely­nek elbírálása jelenleg még folyamatban van. Az előzőek, alapján megálla­pítható, hogy a Hoffmann Ottó utca 33. szám alatti lakás üresen állása nem a lakásosztály, illetve a Mis­kolci Ingatlankezelő Vál­lalat mulasztásának a kö­vetkezménye. Tájékoztatásul közöljük, hogy Miskolcon a MIK naprakész nyilvántartási vezet a megüresedő, illet­ve megüresedett tanácsi bérlakásokról, s azokról s, lakás- és helyiséggazdál­kodási osztályt folyamato­san értesíti. A két szerv között az üres lakások hasznosítására napi, élő munkakapcsolat van. Ez a nyilvántartás állandóan változik. Nem titkos, a la­kásosztály ezek felhaszná­lásával elégíti ki a név­jegyzéken szereplő, illetve egyéb okból elhelyezendő családok lakásigényeit. A maga idejében könnyeid] lett volna... Szerkesztői üzenetek Ünnepként tartják számún Néhány nyugdíjas olva­sónk, meghitt hangulatú találkozóról számol be .le­velében. Sajnos nincs le­hetőségünk ezeket teljes terjedelemben 'közreadni, de reméljük, a kiragadott sorok is érzékeltetik, meny­nyire so'kat jelentett szá­mukra volt munkahelyük meghívása, törődése. Igen jóleső érzés volt a mintegy 150 volt munka­társat ismét látni, örülni annak, hogy több-kevesebb egészséggel, de még élnek a vasutas-hőskor dolgozói — írja Murányi Gusztáv alsózsolcai olvasónk. A MÁV Miskolci Építési Fő­nöksége ajándékokkal, ze­nés esttel kedveskedett a veterán vasutasoknak. Nyolcvanon vettek részt azon az összejövetelen, amelyet a Miskolci Vízmű­vek, Fürdők és Csatorná­zási Vállalat vezetősége, szakszervezeti bizottsága szervezett. Jó volt hallani a vállalat munkájáról, ter­veiről és megtekinteni szí­nes felvételeken a fürdők életéről megörökített képe­ket — írja Szűcs László­né miskolci olvasónk. A finom vacsora, a kötetlen beszélgetések, a fiatalok gondoskodó szeretete, a kö­zösséghez tartozás érzése ünneppé tette e napot va­lamennyi megjelent nyug­díjas számára. Elismeréssel szól a Bor­sodi Ércelőkészítő Mű ak­tivistáiról levelében Rőczei Jónosné sajóbőbonyi olva­sónk. Igen jól érezték ma­gukat a nyugdíjasok a kö­zelmúltban megtartott ta­lálkozón, ahol színes mű­sorban gyönyörködhettek, finom falatokkal látták őket vendégül és pénzbeli támogatásban is részesül­ték. Csapó György, Miskolc: Észrevételét továbbítottuk a vállalat személyzeti ve­zetőjéhez. * Kokavecz Károly. Szend- rőlád: Az OTP jogilag helyesen járt el, ugyanis ■a szerződés 3 éves lekö­tést ir elő. ön ezt módo­sította, így kamat sem jár. * „Egy aggódó anya” jel­igére: A témával október 24-i számunkban (Kerte­lés nélkül) már foglalkoz­tunk, így most nem kívá­nunk arra kitérni. A cikk N. András, Miskolc: Kö­szönjük levelét, javaslatát az illetékesekhez továbbí­tottuk. * Tóbiás Ferencné, Mis­kolc: Ha a szülési sza­badság lejár, a kismama kérheti a munkáltatótól a fizetés nélküli szabadsá­got a gyermek 3 éves ko­ráig. A kifizetőhely fel­adata annak eldöntése, hogy mit folyósít (gyes, gyed), aszerint, melyik a kedvezőbb az anyának. Január 1-től a gyest au­tomatikusan átválthatják gyedre, ha a gyermek má­sodik életévét még nem töltötte be. Ismerősöm fiával beszél­gettem a minap, akitől megtudtam, hogy munka­helyén átszervezések van­nak, a gazdaságtalanul termelő üzemrészeket visz- szafejlesztik, az így fel­szabadult munkaerő nagy részét gyáron belül igye­keznek elhelyezni. A szak­mával nem rendelkezők után, mint ő is, úgy tűnik, nem kapkodnak sem gyá­ron belül, sem azon kí­vül. A felajánlott új mun­kahelyeken még a felét sem kapná annak, amit korábban megkeresett. Most mihez kezdjek? Mi­ből tartsam el a csalá­dom? — fakadt ki keserű­en. Válaszommal bizonyá­ra csak tovább keserítet­tem, hiszen megjegyeztem, hogy tanulnia kellett vol­na annak idején, szakmát szerezni, s most mennyi­vel könnyebb lenne át­képzéssel egy másikat el­sajátítani. Szemrehányá­som láthatóan mellbe vág­ta, s mindjárt igyekeztem is tompítani az élét. Még nem késő most sem. csak kitartás kell hozzá. Más választásom nem is lehet — mondta nagy elszántság­gal —, ha azt akarom, hogy hosszabb távon bol­dogulni tudjak. Mi tagadás, kellemes meglepetésként nyugtáz­tam: egy komoly, érett gondolkodású, családjáért aggódó férfival állok szemben. Nyoma sem volt már a hajdan szüleinek, tanárainak annyi gondot, szomorúságot okozó, nyeg­le, könnyelmű magatartá­sának. Annak idején apja többször számonkér.te tőle, miért nem tanul szakmát, s ö akkor azzal hárította el, hogy segédmunkásként többet keres. Nos, ez a fiú tért jobb belátásra, értet­te meg — saját bőrén is tapasztalva — az idők sza­vát. Most sokkal hátrá­nyosabb helyzetből láthat majd hozzá a továbbtanu­láshoz, eleinte talán az olvasás és számolás nehéz­ségeivel is küszködve, amit akkor, gyermekfejjel könnyebben megtanulha­tott volna. Ügy tűnik, az ő problémájának megoldá­sa sínen van. De vajon az országban mennyien van­nak, akik hasonló okok miatt nem fejezték be, vagy csak gyenge ered­ménnyel végezték el a nyolc osztályt, és segéd­munkásként dolgoznak? Közülük hányán vállalják a kor követelményeinek megfelelő, egyáltalán nem könnyű kivezető utat? Vállalják-e? Pásztor György Összeállította: Bodnár Ildikó Szomorúan tapasztaltam, s bizonyára mások is, hogy Szlrmabésenyőn, az Unió Afész vegyesboltja előtti téren kivágták a sudár fákat, amelyek nyá­ron dús lombkoronát nö­vesztettek. A szűk alap­területű bolt bővítése mi­att került erre sor, hang­zott cl Indokként. Nem lehetett volna az. ellenke­ző irányba, az udvar fe­lé terjeszkedni? A közeli buszmegálló utasat gyak­ran kerestek védelmet a tűző nap sugarai ellen a lombok alatt. Most mind­ez a múlté. Elszorul a szivem, amikor arra járva a 15—20 csonkra nézek. Mocsári Ferenc Miskolc * A helyi tanács kezde­ményezte a fák kivágá­sát, mint azt Búza Anná­tól, a szirmabesenyői ta­nács vb-titkárátől meg­tudtuk. A jelenlegi bolt l^JavUáta érdiében be­felé való terjeszkedés a csatornázás miatt nem le­hetséges. Jgy, sajnos, el­hadt^volt. sorsuk a „dön­telődött. Tervezik "egyéb­ként, hogy új fákat ültet­nek a^ térségben, a mun­1111 , Hl p Üv ; . ' m ri» <3. ä iiinfci JL un mi«i P «A» ,»nnin a ^ Árnyat aataK

Next

/
Oldalképek
Tartalom