Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
1987. október 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kongresszusra kész! a Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt decemberben tartja hetedik kongresszusát. Már lezajlottak az alapszervezeti beszámoló- és vezetöségválasztó taggyűlések, s javában folynak a városi küldöttértekezletek. A kongresszusi előkészületek eddigi tapasztalatairól érdeklődtünk dr. Alföldy Árpád főtitkárhelyettestől. — Százezrek vettek részt az elmúlt hónapokban abban a nagy számvetésben, melynek során a vöröskeresztes mozgalom sokirányú helyi tevékenységét értékelték. Mit mutat ez a számvetés? Milyen feladatok kerültek napvilágra az alapszervezetek mérlegkészítésénél? — Nem szeretnék sok statisztikai adatot említeni, de három azért ide kívánkozik: 13 748 alapszerveze- tünlkiben tartották meg a beszámoló- és vezetőségválasztó taggyűlést, s azokon a VK tagjainak 59 százaléka, több mint 700 ezer vöröskeresztes jelent meg. Mérleget készítettek az elmúlt évek mozgalmi tevékenységéről, megfogalmazták a legfontosabb további feladataikat, jó ötleteket, javaslatokat adtak a vezetőségeknek, és — nagyon fontosnak tartom—megköszönték, elismerték a jól dolgozó aktivisták hasznos munkálkodását, áldozat- készségét. Az összegzés, értékelés során bemutatták azt a sokszínű munkát, amit a Magyar Vöröskereszt programja helyi megvalósítása érdekében végeztek. Az elmúlt időszakban is rendszeresen foglalkoztak egészség- védelmi feladatokkal, az egészséges életmód terjesztésével, a betegségek, balesetek megelőzésével. A hagyományos — elsősorban előadásos ismeretterjesztés mellett egyre szélesebb körben terjednek újabb, korszerűbb módszerek is, mint például a klubszerű foglalkozások, az egészség- ügyi fórumok, az egészséges életmódot propagáló kiállítások, bemutatók, vetélkedők. Felhasználjuk a modern technikát, a videót is. Ugyanakkor alap- szervezeteinkben azt is tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapota nem kielégítő, munkánk nem elég eredményes. Éppen ezért üdvözöljük a kormány elhatározását az átfogó egészségmegőrzési társadalmi program kidolgozására, és készek vagyunk abban Cselekvőén részt venni. Kiemelkedő az alkoholfogyasztás, a dohányzás visz- szaszorításának szándéka, a szűrővizsgálatok mind kiterjedtebb szervezése. Az elmúlt években ki- szélesedett, s újabb elemekkel gazdagodott családvédelmi, szociális munkánk. E területen találkozunk a legtöbb kezdeményezéssel. A VI. kongresszust követően bővült társadalmi családgondozói hálózatunk, amely a helyi problémák ismeretében, a helyi adottságok figyelembevételével önkéntes társadalmi támasza az állami gyermek- és ifjúságvédelemnek, a szociálpolitikának és az egészségügynek. Feladatuk, hogy konkrét segítséget adjanak a rászorultaknak, felderítő és jelző munkával közreműködjenek a bajok megelőzésében. Alapszervezeteink érzékelik a lakosság egyes rétegeinél jelentkező fokozódó szociális gondokat. Ezek enyhítésére javaslatot tesznek (Segélyezésre, továbbá helyi adakozással is támogatják a rászorulókat. Az elmúlt időszak nagy eredménye, hogy a korábbiaknál lényegesen nehezebb körülmények között is sikerült az ország egészség- ügyi intézményei biztonságos vérellátásához szükséges vérmennyiséget begyűjteni. 1986-ban kétezer literrel több vért adtak az önkéntes véradók — számuk ma több minit 600 ezer — mint 1982-ben. Figyelmeztető jel azonban, hogy az utóbbi években csökkent a véradások, s az új véradóit száma. Sok taggyűlésen tették szóvá a véradás- szervezés fokozódó nehézségeit. — Tudjuk, hogy a Vörös- kereszt szerteágazó munkájából csupán néhányat említett. Úgy érezzük azonban, így is érzékelhető, hogy a továbbiakban milyen fontos feladatok várnak a szervezetre, a tagokat, aktivistákat mozgósító, irányító önkéntes vezetőkre. Hallhatnánk valamit róluk is? — A taggyűléseken országszerte 87 ezer vezetőségi tagot és számvizsgálót választottak meg. Véleményem szerint a vöröskeresztes munka nagy vonzerejét, vezetőink stabilitását jelzi, hogy kétharmadukat újjáválasztották. Ismét bebizonyosodott, hogy szervezetünkben a nők kulcsszerepet játszanak, hiszen 79 százalékban vannak képviselve a vezetőségekben. Örülünk a 30 év alatti fiatalok 15 százalékos arányának, ezt szeretnénk tovább javítani, és jelentősnek tartjuk az orvosok, pedagógusok aktív részvételét az irányításban. — A most folyó küldött- értekezletek hogyan tudják leghasznosabban betölteni funkciójukat? — Véleményem szerint úgy, hogy — az alapszervezeti taggyűlésekre építve — városi, kerületi szinten is elvégzik a munka kritikus értékelését, és ezen a reális talajon állva határozzák meg a további legfontosabb feladatokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jó alapszervezeti kezdeményezések, felajánlások, javaslatok ne sikkadjanak el, sőt minél szélesebb nyilvánosságot kapjanak, hiszen régi igazság, hogy a jó példa követésre ösztönöz. — Befejezésül mondhatna-e valamit a Magyar Vöröskereszt nemzetközi tevékenységéről? — Munkánk, eredményeink adtaik biztos alapot ahhoz, hogy szervezetünk a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold-mozgalom megbecsült tagja. Ezt igazolja, hogy több, az egész mozgalom fejlődésére kiható javaslatunk jó visszhangra talált. A Nemzetközi Bizottság és a Liga tisztségviselőivel szinte folyamatos munkakapcsolatban vagyunk, ismételten fontos nemzetközi tanácskozásoknak adunk otthont. A hazai segélyezés mellett a pártoló tagok befizetései és a sagélyibélyegetoet. vásárlók lehetővé teszik, hogy támogassuk a természeti és más katasztrófák sújtotta országok népeit. 0. L. Egy (vidám) óra őfelségével Úgy jött ki a lépés, hogy egy órával hamarabb Mezőkövesdre értünk az elmúlt szombaton, mint a dán királynő, II. Margit. A művelődési központ körül máris több száz fős tömeg tolongott, teherautón rezesbanda fújta a marsot, mint később kiderült, a szüret és nem a királynő tiszteletére. Emberek, akik máskor sietnek, most nyugodtan vártak, mert mégis csak más élőben látni egy királynőt, mint a televízióban. A sorban főleg asszonyok és gyermekek várakoznak, a férfiák nem olyan kíváncsiak. Egy-két idős ember akad köztük mégis, egyikük meg is jegyzi: nem gondoltam volna, hogy ahhoz is a szocializmusnak kell eljönni, hogy királyt lássunk Mezőkövesden. A várakozók csoportjából kivált néhány idősebb asszony. Mindnyájan a híres-szépséges matyó népviseletbe vannak öltözve. Felsorakoznak a lépcsőn, a bejárat előtt, ha nem is ők a hivatalos fogadóbizottság, hadd lássa II. Margit mindjárt, miért is hívták Mezőkövesdre! Nem állom meg, hogy ne kérdezzem, kinek a kedvéért öltöztek be legutoljára? Melyik külföldi politikust köszöntötték népviseletben? Sokáig gondolkodnak, végül kiderítik, politikus nemigen járt itt az utóbbi években, hanem az űrhajós! Farkas Bertalan. Öt köszöntötték hasonló tisztelettel. * öt óra körül, a jelzett időnél valamivel hamarabb megérkezik a három autóbusz, a villogó lámpájú rendőrségi kocsik után. Az elsőből mindjárt a dán királynő, II. Margit száll ki. A tömeg, ahogy a tévében látta, tapsviharban tör ki. A királynő mosolyog, integet. Szürke kiskosztüm van rajta, ciklámen színű kis kerek kalapocska, és egy valamivel halványabb színű blúz. Egyszerű, igazán nem királynői öltözet. Mellé lép férje, Henrik herceg, mindketten kapnak egy-egy csokor szép virágot a népviseletbe öltözött fiataloktól. A királynő a fiútól, a herceg a lánytól, aki jó magyar szokás szerint jobbról, balról meg is csókolja Henriket. Sem ő, sem a királynő nem tiltakozik ... * A vendégeket Herkely György, mezőkövesdi tanácselnök és felesége üdvözli. Ahogy ez ilyenkor szokás, kézfogás, bemutatkozás. Figyelem Herkelynét (biztos nem haragszik meg érte), ahogy illik, tökéletesen végrehajtott pukedlivel bókol a királynő előtt. Bár még fiatalasszony, gondolom, jó néhány éve bókolt így utoljára, talán kislány korában. Vagy még akkor sem. Hiába, nem könnyű ma Magyarországon egy tanácselnök feleségének lenni. * Az üdvözlések, a népviseletbe öltözött asszonyok népdalkórusa után indulnak a vendégek a Matyó Múzeum megtekintésére. A nemzetközi újságíróhad futni kezd, rohan előre, hogy a múzeumba belépő királynőt már fotózni, filmezni tudja. A piros szőnyegre ők lépnek először ... Jönnek a vendégek is, hallgatják a múzeum vezetőjének, Hankóczi Gyulának az ismertetőjét. II. Margit itt is mosolyog, érdeklődve nézi a szekérderékba felhalmozott sok díszes párnát. Isten tudja, mire gondol, talán szívesen pihenne egy keveset. A háta mögé kerülök, s bármilyen tiszteletlenség is, jót mulatok magamban. A királynő cipője egy leheletnyivel tágabb a kelleténél. Az etikett szerint az ilyesmit nem illik észrevenni, sőt még azt sem, hogy egy királynőnek egyáltalán lába is van, most mégis örülök ennek az apró malőrnek. A 20. században az uralkodók is le- szállnak a földre, gondolom, II. Margitot sem azért tisztelik hazájában, mert így illik, hanem mert tanult, több diplomát szerzett, hat nyelvet beszélő ember. * Az nem titok, hogy ilyenkor több ember is érkezik a küldöttséggel, akik a vendégek épségéért, nyugalmáért felelősek. A testőrök feladata, hogy távol tartsanak a királynőtől mindenkit. Az újságíró feladata meg az, hogy minél közelebb menjen hozzá, hallja, jegyezze le, mit mond (a tolmács). Az egyik buszon az újságírók érkeztek, ismerték őket a testőrök, nem is engedték a második múzeumi szobába, csak a dán kollégákat. Mi, megyei újságírók mégis bejutottunk, bennünket nem ismertek és igyekeztünk dánul — hallgatni... * Az egyik sarokban három asszony, a Matyó Háziipari Szövetkezet dolgozói hímeztek szorgalmasan, hadd lássa a királynő, hogy készül a matyó terítő. Egyiküket meg is kérdezte, mennyi idő alatt készül el egy ilyen terítővei? — Egy hónap alatt — volt a válasz. — Ilyen hamar? — csodálkozott a királynő. — Igen, ha napi tíz órát varrók. — Erre már a királynő sem szólt semmit. Hanem, ahogy elfordult tőlük, a kíséretében levő dán hölgyek mindjárt körbefogták az asszonyokat. Nézték a szép népviseletet, tapogatták, simogatták a ruhákat. Az egyik nem volt rest, még a szoknyákat is felhajtotta, mi van alatta, hány alsószoknya és milyen? Hja, az asszonyok Dániában is kíváncsiak. * Vége a múzeumlátogatásnak, a királyi pár indul át a népművészeti boltba, amely most rendkívüli nyitva tartást szervezett, nem hiába. De erről később. Ide már tényleg nem engedtek senkit, a dán újságírókkal együtt az utcán várakoztunk. Az autóbuszok már megfordultak, aj- taik nyitva, a lépcsőre fellépünk, hogy is néz ki belülről? Az ülések nem egymás mögött, hanem körben, egymás mellett vannak. A középső ajtóval szemben két fotel. Körben rengeteg virágcsokor, amit napközben kapott a királynő. Szép ez az autóbusz, különleges. Milyen gyártmányú vajon? Mercedes, vagy... Nem, dehogy, Ikarus... * Már egy fél órája válogat a királynő. Most a kijárat megélénkül. Henriik herceg lép ki a boltból. Most nem herceg, nem a királynő hitvese. Egyszerű férj, aki szemmel láthatóan unja, hogy a felesége bevásárol. Kijön, végre rágyújthat. Tudja, nem ő ma a főszereplő, de a protokoll szabályai őt is kötik. És most végre van öt szabad perce. Mélyen leszívja a füstöt, zsebre dugja a kezét és elindul a mezőkövesdi utcán. A testőrök meglepődnek, de ocsúdnak a fotósok is, néhányan utána szaladnak, villognak a vakuk. Henrik herceg megáll a sarkon, megadóan visszafordul, várja a feleségét a bolt előtt, hogy majd csak befejezi a vásárlást. * A kíséret tagjai is előszállingóznak lassan, többük kezében a „vásárfia”, kevesen állták meg, hogy ne vegyenek valamit. Egy hölgy magára teríti, dereka köré csavarja a térítőt, majd, hogy jobban lássa, egy férfi hátára teríti, úgy gyönyörködik benne. Máris villan a vaku, a kendő gyorsan a táskába kerül. Aztán jön már a királynő is, ismét udvarias taps búcsúztatja. A küldöttség buszra száll, elindulnak, integetnek. A tér pillanatok alatt kiürül. * Mi még bemegyünk a boltba, megtudni, mit vett a királynő. Sorolják és csodálkoznak, hogy alátétből nem hatot vett, mint nálunk szokás, hanem nyolcat. De nem is ez a szenzáció, hanem az, hogy mindent kipakoltatok, mindenre kíváncsi volt, a dobozok aljáról is előszedtek mindent. Az eladók egymás szavába vágva beszélik, hogy megkérdezte a férjétől, mit vegyen. A többiek meg kifogásolták, hogy kevés a férfi holmi, így is vettek lobogós ujjú ingeket, kulacsokat, az asszonyok blúzokat, térítőkét. Összesen vagy tizenötezer forint értékben. Alig több idő telt el egy óránál, már jövünk is hazafelé. Az úton arról beszélünk, hogy nehéz és talán nem mindig érdekes mesterség lehet manapság királynak lenni. Sok a kötöttség és akkor is mosolyogni kell és integetni, mikor nincs is kedve hozzá az embernek. De hát ez már nem a mi dolgunk, az csak annyi volt, hogy hírül adjuk, II. Margit dán királynő Mezőkövesden járt. Szatmári Lajos
