Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. február 18., szerda A Z’Zi Labor és az asszonyok Furcsa összetételű beat­zenekar: hét fiú (számuk változó) és tíz lány, illetve asszony (számuk szintén változó). Furcsa a nevük is: gyermekkoruk kedvenc cu­korkafajtáját idézik. Zizi, az­az Z’Zi Labor. Hamar meg­hódították a közönséget. Egy éve alakultak, de már né­hány hónapja a magyar popzenei élet élvonalába tar­toznak. A népszerűséget te­kintve mindenképp elvitték a pálmát a többiek elől, minden fellépésük telt ház, a 3—4 ezres sportcsarnokok belépői is elfogynak. Ebben nem kis szerepe van az együttes vezetőjének, Jani- csák Istvánnak, akinek ta­valy furcsa ötlete támadt — egy asszonykórussal társult . — Valami újat szerettünk volna csinálni, ezért a rádió egyik adásában elmondtam, hogy a népzenében jártas női kórusok jelentkezését várom. Többen el is küld­ték magnófelvételeiket és azokból válogattunk. A ve­resegyházi asszony kórusra voksoltunk. Nem bántuk Üj köntösbe öltöztetik a nagycenki vöröskastélyt. A Széchenyi Emlékmúzeum épületéhez egykor pálma­kerttel kapcsolódó kétszin­tes kastély nevét homlokzati színezéséről kapta. A múlt században emelték, s falai között személyzeti lakásokat, élelmiszerraktárakat, kony­hát rendeztek be. Az egykori meg — mondta Janicsák Ist­ván. — Azóta fut a zenekar szekere. — Valóban, egyre kedvel­tebbek lettünk a fiatalok, de az idősebbek körében is. Sokan nem értettek egyet a döntésünkkél, sőt nyíltan bíráltak is bennünket, hogy miért bolondítjuk az asszo­nyokat. Az idő azonban bennünket igazolt. Most már őértük is megtelnek a néző­terek és szívesen csinálják. A közönség ki van éhezve az újra. — Hiába népszerűek, a te­levízióban mégsem találkoz­hatunk az együttessel, vagy csak villanásnyi időre tűn­nek fel. Miért? — Ezt ne tőlünk kérdez­ze, mi, elhiheti, szívesen bemutatnánk ott is a pro­dukciónkat. Mindenesetre a francia és az angol tévéné­zők már láthattak bennün­ket . — A Queen előtti fellé­pésük filmjét? — Igen, illetve egy rész­letét. De nekünk ez is nagy siker. Egy számunkat nem­gazdasági épületről az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség tünteti el a múló idő nyomait. Helyreállítja a pál­maházat is. A rekonstruk­ciós munkával az idén vé­geznek. Az épületben a Pe­gazus Tours szállodát alakít ki. A mintegy félszáz ven­dég elhelyezésére alkalmas hotel kényelmes szálláslehe­rég idehaza is bemutatták. — Mire készülnek az el­következendő hónapokban! — Most jelent meg a nagylemezünk, hamarosan hozzáfogunk az új készíté­séhez. Ezen már szeretnénk nagyobb teret adni az asz- szonyoknak. Akkor mi is adjunk teret nekik, arra kértem Dudás Lajosnét, az egyik „énekes­nőt”, hogy mutassa be a pop­kórust: — Huszonötén vagyunk, de egy koncertre csak nyolc-tízen utazunk. Évtize­dek óta együtt énekelünk, Pataki István a vezetőnk. Több kitüntetést, elismerést szereztünk már, persze, a hagyományos „számainkkal”. — És hogy érzik magukat az új szerepkörben ? — Remekül, csak kicsit fárasztó. Nem vagyunk mi hozzászokva az éjszakázás­hoz, pedig az utóbbi időben ez gyakran előfordul. Heti két-három koncert nem ke­vés. S mindnyájan dolgo­zunk is! — Ki a legidősebb? — A 62 éves Vass Gergelyné. Ö mindig velünk fart. Egyéb­ként van tőle idősebb ta­gunk is, a 74 éves Szabó Pálné, de ő nem vállal pop­fellépéseket. Átlagban is olyan fél évszázadosok va­gyunk ... — Hogy bírják a strapát? — Nehezen, de szeretjük. Meg aztán a szerződés is köt bennünket. — Mit szólnak mindehhez a rokonok, ismerősök? — Tetszik nekik, amit csinálunk. Az unokák még biztatnak is bennünket. Büszkék ránk, mikor meg­hallják a rádióban tőlünk a Rolling Stones-számot.-+- Tényleg, melyik Z’Zi Labor-szám a kedvencük? — Mindegyik. De talán a Faképnél történő hagyás Egy biztos, az együttest és az asszonykórust nem lehet faképnél hagyni. Erről meg­győződhettek mindazok, akik bejutottak a novemberi miskolci koncertekre és hall­gatták a zizi-zenét. Vagy akik most, februárban ran­devúznak velük. Temesi László tőséget kínál majd a Szé­chenyi Emlékmúzeumot és környékét felkereső hazai és külföldi vendégeknek. A vö­röskastély helyreállításával befejeződik a nagycenki kas­télyegyüttes másfél évtized­del ezelőtt megkezdett re­konstrukciója. (MTI) „Amikor a közműve­# lődés ránk eső szeletét tervezzük, csak annyi optimizmussal dicsekedhe­tünk, amely ahhoz kell, hogy elmondhassuk: bizo­nyára holnap majd jobb lesz... Tervezni kell, de egyelőre folyamatokban alig gondolkodhatunk. Az ese­mények arra kényszerítenek bennünket, hogy akciókban, rendezvényekben, jövedel­mezőségben képzeljük el a jövőt...” Ezeket a sorokat a lenin- városi Derkovits Művelődé­si Központ január-februári Plakátújságjának egyik írá­sából vettem kölcsön. Meg­lehetősen kesernyés mindaz, ami a sorokban — és a so­rok mögött — fellelhető. Mindenesetre a realitásnak jobban megfelelnek így a gondolatok, mint a szép vá­gyak jegyében fogantak. Le­ninvárosban nem kergetnek illúziókat, azzal számolnak, ami vari. S pénzből, támo­gatásból a művelődési köz­pontnak kevés jut. * Pénzről, népművelői hit­ről, rendezvényekről, kö­zösségekről, igényekről és érdektelenségről egyaránt szót váltottunk a Derkovits- ban. Ezúttal nem elsősorban az it't dolgozó munkatársák- kial, hanem a „messziről jöt­tékkel”. Az elmúlt hét vé­gén fejeződött be a huszon­nyolcadik alkalommal rende­zett — országos hatókörű — művelődés-közéleti gyakor­lat, s ennek során megyénk több településén lehetett találkozni egyetemista, főis­kolás fiatalokkal. Leninvá- rosba ketten érkeztek: Virág János a szombathelyi tanár­képző főiskoláról (testneve­lés—népművelő szakos, har­madéves) és Brozsek Pál Székesfehérvárról, a föld­mérési és földrendezési fő­iskoláról, elsőéves. (Patrónu- suk a művelődési központ­ban Pataki Katalin volt.) A két fiatalember az is­merkedés, „tapogatózás” után úgy döntött, hogy a középfokú tanintézetekben tanulók művelődési szoká­sairól, a művelődési köz­ponthoz fűződő viszonyukról tájékozódnak gyakorlati ide­jük során. Virág János a témaválasztásról: „Van eb­ben egy kis személyes kí­váncsiság is. Visszaemlékez­ve a saját középiskolás éveimre, ma már úgy látom, nem éltünk megfelelően a kínált lehetőségekkel. Jó lenne most megtudni, az évek során változott-e a helyzet; milyen eltérések vannak egyes iskolatípusok között? Az évek múlásával változnak-e a szokások?” Százötvenkét leninvárosi tanuló válaszolt a főiskolá­sok által összeállított kér­dőívre; a gimnáziumban, a szakközépiskolában és a szakmunkásképző intézetben egy-egy elsős és egy-egy végzős osztályból „adtak hírt” magukról a diákok. Talán nem érdektelen ne­künk is bepillantani néhány „témába”, kérdéscsoportba. (A vizsgálódást végzők kü­lön értékelték a bejárók és a helyben lakók, kollégisták válaszait is.) Érdemes azzal az általá­nos megjegyzéssel kezdeni, hogy a megkérdezetteknek több mint 70 százaléka „sze­reti ezt a várost”, a jövőt azonban a többség nem itt képzeli el, Leninvárosban. Legalábbis a közeli jövőben nem, És most nézzük a részlet- kérdéseket, mindenekelőtt az olvasásról kitapinthaitó szo­kásokat. Mindhárom iskola­típusban elmondható, hogy a diákok tagjai valamilyen könyvtárnak, s nagyjából havi rendszerességgel láto­gatói e közművelődési in­tézménynek. A gimnazisták elsősorban szépirodalmi, a szakközépiskolások és szak­munkástanulók többségben szákkönyveket olvasnak, forgatnak. Az elolvasott könyvek számában nem mu­tatkozik eltérés. Az évfo­lyamok közötti eltérések azt mutatják, hogy a negyedi­kesek többet olvasnak, rend­szeresebben járnak könyv­tárba. A gimnazistáknál az olvasott könyvek műfajában is változás van, előtérbe ke­rülnek a szakmai könyvek. A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy az elsősöknek jóval több a szabad ideje, s ezt inkább a szórakozásra, moziba járásba használják, semmint a könyvek olvasá­sára. És ha már a mozi szó­ba került: a szakmunkások és szakközépiskolások átlag­ban hetente, a gimnazisták ritkábban keresik a film­színházi programokat. Ha a mozit nem számít­juk, a művelődési központ programjait az alábbiak miatt látogatják a középis­kolások. A gimnazisták sor­rendje: kiállítások, szóra­koztató események, szín­ház ... A szakközépiskolá­soknál ez így festj diszkó, Fegyveres testület keres (bu­dapesti egységéhez) 18 életévü­ket betöltött, legalább 8 általá­nos iskolai végzettséggel ren­delkező, sorkatonai szolgálatot teljesített, büntetlen előéletű férfiakat 35 éves korig. Havi jövedelem: 7000—8000 Ft. A je­lentkezéseket rövid önéletrajzzal „Hivatás” jeligére, 1475 Buda­pest, Pf. 22. címre kérjük. A B.-A.-Z. Megyei Allatforgal- mi és Húsipari Vállalat felvesz: tmk-elökészítő csoportvezetőt szórakoztató rendezvény, színház... A szakmunká­soknál is első helyen van a diszkó, másodikon a szóra­koztató rendezvény, aztán a többi művelődési központi program „messze leszakad­va”. A gimnazisták egyne­gyede hetente; a szakmun­kások és a szakközépiskolá­sok nagy többsége ugyan­csak hetente egyszer megy / | el a Derkoviitsba. A művé­szeti csoportokban, a szak­körökben a megkérdezettek nagyon csekély számban vesznek részt, s a válaszolók 80 százalékának nem is na­gyon van elképzelése arra vonatkozóan, milyen „for­mációkat” kellene a műve­lődési központban megte­remteni a kisközösségi együttlétre. Ugyanakkor ki­derült, hogy az intézmény programjairól, rendezvé­nyeiről és lehetőségeiről a széles körű propaganda ré­vén mindhárom iskolatípus­ban jól értesülnek a diákok. „Mennyi pénzt fordítasz művelődésre egy hónapban? (mozi, színház, diszkó, könyv, újság...)” —.firtat­ta egy kérdés. Nos, a vála­szok a következőt mutatják: gimnazisták: 100—120 Ft, szakközépiskolások: 190—238 Ft, szakmunkástanulók: 140 —300 Ft; egy-egy iskolatí­pusban az elsősök és a vég­zősök „pénzéről” van szó. A megállapított összegek per­sze átlagot mutatnak, és igen nagy a szóródás, 80 Ft- tól 1000 forintig ... * A Leninvárosban járt két főiskolás sem gondolja, hogy a 152 középiskolás diák kö­rében végzett vizsgálódásuk vitathatatlanul és minden­ben pontosan jellemzi a mű­velődési szokásokat és a művelődési központhoz fű­ződő kapcsolatokat vegyipa­ri városunkban. A számok, adatok, tapasztalatok birto­kában majd elkészítik a maguk elemzését, összefog­lalását. Jut ebből az emlí­tett iskoláknak és jut majd a Derkovits Művelődési Köz­pontnak is. Hátha e kicsike „szelet­kék” is erősíthetik a köz- művelődés tervezőinek opti­mizmusát: „Holnap majd jobb lesz ...” — felsőfokú végzettséggel; bel­ső ellenőrt — mérlegképes köny­velői képesítéssel; húsraktáro­sokat. Jelentkezni lehet a vál­lalat személyzeti és oktatási osztályán. Telefon: 15-619, vagy 17-631/38-as mellék. Keresünk továbbá: férfi felszolgálót. Je­lentkezni lehet a vállalat mun­kaügyi csoportjánál, nyolcas autóbusz-végállomás. A-kategóriás észak-magyaror­szági termelőszövetkezet bab­vagy uborkatermesztésben jár­tas, felsőfokú végzettséggel, gyakorlattal rendelkező szakem­bereket keres. Fizetés a 25/1983- (XII. 29.) MÉM sz. rendelet sze­rint. I,akás megoldható. Vá­laszt: „Kezdeményező szakem­ber 132072” jeligére kérjük a Magyar Hirdetőbe. MH—132072. Az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat, munkatársakat keres, a 401. sz. Sajó-parti telepén 1987. I. negyedévben nyíló „Fészek Aruház”-ába az alábbi munka­körök betöltésére: vas-műszaki, híradástechnikai, vegyiáru el­adókat, kereskedelmi szakközép­iskolai érettségivel, vagy szak­irányú szakmunkás-képesítéssel. Jelentkezés: a 401. sz. Sajó- parti Tüzép-tclep igazgatójánál. Bérezés alapbér -f jutalékos rendszerben. Továbbá, vállala­tunk központjába keresünk gyors-gépíró adminisztrátort, tc- Icpelszámolót, valamint számla- ellenőrt, érettségivel. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés, a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Zsolcai kapu 28. sz. 1|ÍI. emelet. A debreceni Csokonai Színin'' énekkari tagot alkalmaz szop­rán és basszus szólamban. Je­lentkezés Bazár István karigaz­gatónál. PROMETHEUS TTV felvételre keres erősáramú szakembert az alábbi villamos felülvizsgáló! tanfolyamokkal. Erősáramú be­rendezések felülvizsgálata (EBF). Érintés védelem ellenőrzése (EV). Fizetés megegyezés szerint. Je­lentkezés az üzemvezetőnél. Miskolc, Vörösmarty út 1—3. 0 Árucsere és migráció A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi 'kiadvá­nyai XVIII. köteteként je­lent meg az Árucsere és migráció című, közel két és fél száz oldalas kötet, amely az 1985. október 28- és 29-én Tokajban rendezett, a cím­ben jelzett témához kapcso­lódó néprajzi tanácskozás anyagát adja közre. A köte­tet szerkesztői — Szabad­falvi József és Viga Gyula — a 75 éves Gunda Béla professzor tiszteletére aján­lották, megjelentetésében pedig az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság Segédkezett. A kötet huszonegy ki- sebb-nagyobb, tanulmányér­tékű előadást, korreferátu­mot tartalmaz és összessé­gében szinte az egész orszá­got érintő, átfogó képet ad a hazai árucsere és migrá­ció történetéről, részben napjainkban is élő jelentke­zéséről. A kötet élén Bankó Imre előadása igyekszik a fogalmat pontosan megha­tározni. A címben jelölt két fogalom közül a nagykö­zönség számára inkább a migráció érdemel említést, amelynek alapjelentése ván­dorlás, illetőleg mozgás, helyváltoztatás, a néprajz- tudományban is vándorlást értenek alatta, a vándorlás módját, s annak funkcióit. Természetesen e bevezető tanulmány ezt igen részle­tesen kifejti, és ezzel nagy segítséget ad a laikus olva­sónak is a később követke­ző publikációk teljesebb ér­téséhez és befogadásához. Az időközben elhunyt Ro­mán János nyitja a sort A mértékek használatának vándorlása című munkájá­val, amely részben a keres­kedelmi mértékegységek és mérőfogalmak, részben a te­rületmértékek történeti mó­dosulását és területi ván­dorlását tekinti át. Űjváry Zoltán mint jellegzetes ál­landó mozgásban, vándor­lásban lévő jelenségről, a vásári szórakoztatók, ván­dor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok dolgáról szól. Szinte kap­csolódik ehhez Barna Gábor munkája, a búcsúvásárról. Szabadfalvi József témája és munkájának címe A pásztor migráció, mint kul­túraközvetítő, azaz a ván­dor pásztorok területek és népek közötti kultúraközve­títő szerepe. Igen jelentős témát dolgozott fel Hőgye István, és ez munkájának címe is: A hegyaljai görö­gök és zsidók szerepe az árucserében (1711—1848). A mesterlegény-vándorlás és a kézműves áru Bodó Sán­dor témája. A Novák Lászlóé pedig Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mező­városi fejlődésében a mig­ráció és kereskedelem sze­repe. Sztrinkó István a ta­nyák és a város árukapcso­latáról, Juhász Antal a dél­alföldi vásározási körzetek és az iparos migráció kap­csolatáról, Nádasi Éva a dél-dunántúli piacközpontok e századi jellemzőiről, Lu­kács László a mezőföldi vándorkereskedelemről ír. Veres László korábban igen sokszor foglalkozott az üveghuták munkájával. Most azok 18—19. századi felvevő piacát elemzi. Sólymos Ede a dunai halászok árucse- reviszonyaival foglalkozik, Bencsik János pedig a fo­lyók elválasztó, a révek ösz­szekötő szerepével a parasz­ti árucserében. Szorosan kapcsolódnak e témakörhöz a következő munkák: Pál István a Tisza két partja közötti árucseréről, Laczko- vits Emőke a Balatonnak a paraszti árucserében, Viga Gyula a gyümölcsnek a népi árucserében betöltött szere­pével foglalkozik. Fügedi Márta az észak-magyaror­szági viseletben tapasztalha­tó, árucsere útján terjedő elemeket ismerteti, Cseri Miklós az építőanyagot, mint az árucsere tárgyát, Petercsák Tivadar pedig a fa és erdei termékek helyét az Északi-Középhegység és az Alföld közötti népi ke­reskedelemben. A kötet valamennyi pub­likációjához irodalomjegy­zék és német nyelvű rövid összefoglalás is csatlakozik. Mind az egyes írások, mind a kötet egésze a nem szak­ember számára is érdeklő­déssel olvasható műveket, illetve gyűjteményt jelente­nek. (bm) A múlt században épült Megújul a nagycenki vöröskástély (t. n. j.) Dolgozókat alkalmaznak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom