Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. október 6., hétfő 7. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Hogy 1956 november el­ső napjaira milyen vég­veszélybe került a népi rendszer, és mennyire kö­zel volt a burzsoá restau­ráció — amelynek első sza­kasza, a dolog természeté­nél fogva, a féktelen fehér­terror lett volna —, azt Mindszenty József fellépé­se mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus és minden progresszió ellen inkvizíto- ri gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a házi őrizetből, november 3-i rá­dióbeszédében meghirdette programját. Ebben az új, immár teljesen jobbra to­lódott koalíciós Nagy Imre- kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állíta­ni és felelősségre kell von­ni mindenkit, akinek bár­milyen része volt a népi demokratikus rendszer lét­rehozásában — hirdette- —, és bejelentette követelése­it a magántulajdonon ala­puló társadalmi rend visz- szaállítására, az egyház egykori hatalmi szerepé­nek restaurálására, és visz- szakövetelte a földreform révén kiosztott egyházi birtokokat is. Az ellenforradalmi hata­lomátvételt meg kellett hi­úsítani. November 4-én lét­rejött az új forradalmi köz­pont: Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom ki­robbanása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Fe­renc, Apró Antal, Kossá István) és november 1-jén, illetve 2-án, látva e -testü­let teljes jobbratolódását, minden kapcsolatot meg­szakítottak vele, megalakí­tották a Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mányt. A forradalmi köz­ponthoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakító munkásmozgalmi személyi­ségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke is. Az ő szerepe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jogfolytonosság megsze­mélyesítőjének, módja volt arra, hogy alkotmányos úton hajtsa végre a Nagy Imre-kormány felmentését, illetve a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány be­iktatását. Kádár János 1957 máju­sában az Országgyűlésen így jellemezte az 1956 no­vemberi helyzetet, és . a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány megalakítá­sának szükségességét: „Nőt vember elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorla­tában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a mun­kásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpo­litikában elkövetett hibák­ra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Ügy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy el­vesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyúj­tott neki? Ügy küszöböl- jük-e ki a szovjet—magyar viszony apró-cseprő, a szo­cialista lényeget nem érin­tő, és függetlenségünket nem csorbító fogyatékossá­gait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacionaliz­mussal, és átvisszük az or­szágot az imperializmus tá­borába? Kommunisták, marxisták csak határozott nemmel válaszolhattak ezekre a sorsdöntő kérdé­sekre ... A Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjá­vá vált, tehetetlen és szét- hullóban levő Nagy Imre- kormánnyal. Ilyen körül­mények között jött létre és alakult meg a mai Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétverésé­hez, és a rend helyreállítá­sához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlha­tatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az el­lenforradalmat, rendet te­remteni az országban és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyan­is pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alap­vető tömegei, s hasonló­képpen az értelmiség na­gyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom hí­ve.” A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető ese­mények miatt, a szocializ­mushoz hű erők sorában, sőt, még a párttagságban1 is a változás iránt bizal­matlanság és bizonyos pasz- szivitás volt tapasztalható. Az ellenforradalmi erők vi­szont, érezve a megsemmi­sülés veszélyét — amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgyne­vezett munkástanácsok de­magóg, nemcsak teljesíthe­tetlen gazdasági követelé­seivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mint­egy helyettesítő politikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellen­kormány szerepében lépett fel) próbálták megakadá­lyozni a rend helyreállítá­sát. A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány nem­csak a fegyveres ellenforra­dalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konfliktusok kiélezését, és végsőkig tü­relmet tanúsított a megté­vesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrá­nak a diktatúra oldala ke­rüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel va­ló kapcsolat nyíltságát de­monstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés, ame­lyet Kádár János már egy 1956. november 11-én meg­tartott értekezleten hangoz­tatott. amikor leszögezte: ..Nem azért vagyunk fele­lős Doszton ilyen nehéz időkben. hogv szépeket mondiunk. hanem azért, hoffv igazat, mondiunk. és a nén érdekében cseleked­tünk.” A Szovjet Hadsereg fel­lépése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tar­tó polgárháború színtere legyen. De a kormány ma­gyar kézbe kívánta adni az ország védelmét: nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, régi szervezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csopor­tok teljes felszámolásáért, a közbiztonság és rend hely­reállításáért. 1957 február­jában aztán, a munkásőr­ség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalom­nak. Az ellenforradalom okoz­ta anyagi kár — a rombo­lások, a termelés megbénu­lása, a sztrájkok nyomán a veszteségek — mintegy 22 milliárd forintot tettek ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek rohamosan fogytak, ami az energiael­látást is veszélyeztette, és mindehhez a munkafegye­lem, sőt, tulajdonképpen az elemi munkakészség nagy­fokú fellazulása, és az inf­láció veszélye is párosult. Az államapparátus — a központi és még inkább a helyi, tanácsi — is nagyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő el­végzése közben, ezzel együtt — a népi közremű­ködés megnyerése érdeké­ben — a vezetés világossá tette, hogy nem egyszerű­en helyreállítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá. a gazdasági munkához, és a közélet megszervezéséhez is. Már a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány megalakulását bejelentő, november 4-i felhívás, majd november—december folya­mán sok gazdasági intéz­kedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöbö­li. November 10-i rendelet­tel, 8—45 százalékkal emel­ték az iparban dolgozók bérét; november 12-én megszüntették a mezőgaz­dasági termékek beadási kötelezettségét; eltörölték a gyermektelenségi adót; visszaállították a szabad munkavállalást; visszaad­ták a törvénytelenül meg­vont nyugdíjakat; mérsé­kelték a kisiparosok adó­ját, és még egy sor, a la­kosság legkülönbözőbb ré­tegeit kedvezően érintő in­tézkedést hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hata­lomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsi­náló periódusban is meg­mutatkozott, mint szándék, a töre’kvés a demokratiz­musra, a tömegek bevoná­sára ügyeik intézésébe. Elvként mondták ki már a november 27-i megyei tit­kári értekezleten, hogy a helyzet normalizálódásával párhuzamosan a kormány­zásba be kell vonni a pár- tonkívülieket, növelni kell az állami szervek önállósá­gát. És tulajdonképpen na­gyon hamar — már febru­árban — határozat sürget­te a népfront tevékenysé­gének kibontakoztatását, hogy betölthesse az őt meg­illető helyet a közéletben. A szakszervezetek első köz­ponti értekezletén az ér­dekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálá­sa tehát kezdettől a szoci­alista megújulás programja is volt. (Következik: A decembe­ri határozat.) Szovjet-kínai megbeszélések Vasárnap különrepülőgép- pel a kínai fővárosba érke­zett Igor I^ogacsov külügy­miniszter-helyettes, aki a szovjet—kínai államközi kapcsolatok rendezéséről folytat itt küldöttség élén mintegy tíz napig megbeszé­léseket. A 9. tárgyalási for­duló kezdődik hétfőn. A szovjet küldöttségveze­tőt a pekingi repülőtéren Csien Csi-csen külügymi­niszter-helyettes, a kínai kormány különmegbízottja fogadta. Igor Rogacsov megérkezé­sekor kijelentette, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok évről évre örvendetesen ja­vulnak. A szovjet fél kész arra, hogy ezen a fordulón a felek által felvetett bár­milyen kérdést megvitasson. Tovább ég az örökmécses lángja Éppen ma hatvan esztendeje avatták fel Budapesten a Batthyány-örökmécsest, a sza­badságharc mártírjainak, hőseinek emlékmű­vét. 1849. október 6-án végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost és a szabadságharc tizenhá­rom katonai vezetőjét. Meg kellett halniuk, mert fegyvert fogtak a bécsi trón ellen, mert harcoltak és elvéreztek a magyar szabadsá­gért és Európa népeinek szabadságáért. Az aradi vértanúk halálának napja — im­már 137 éve - a magyarság egyik legfájdal­masabb és legemlékezetesebb gyásznapja, Volt idő, amikor „hivatalos” megemlékezést nem tartottak, de a márciusi ifjak mindenko­ri utódai és leszármazottjai szivében akkor is kigyúlt a láng, az örökmécses lángja, s emlé­keztek a hősökre, a függetlenség és szabad­ság mártírjaira. Nemzeti ünnepeinket - érthető módon - olyan események évfordulóin tartjuk, melyek népünk életének sorsfordulóihoz, örömteli pil­lanataihoz kapcsolódnak. A tragikus évfordu­lókról megemlékezni viszont — népünket önis­meretre, a történelmi tanulságok megszivlelé- sére ösztönözve — szomorú kötelesség. Most, mikor meghajtjuk a tisztelet és dicső­ség zászlóit az aradi vértanúk és a szabad­ságharc hőseinek emléke előtt, szivünkben és emlékezetünkben is tovább ég az örökmécses értük lobogó lángja. (sz-i) A szolosziiret hajrájában-a (Folytatás az 1. oldalról) folyt a munka, s a szőlőso­rok végén kondérban főtt a sertésgulyás, sőt egy-egy pohár bor is jutott minden­kinek. A szőlőszüretből az elnök is kivette a részét, s ha a puttony használata már kifelé megy is a di­vatból, a szőlővel teli zsá­kokkal volt mit cipekednie. A közös szőlő megmaradó részét hétfőn szedjük. A mennyiség közepes, a minő­séggel viszont elégedettek lehetünk. Közepes termést várunk úgy mennyiségben, mint minőségben a cukorré­pából, melynek betakarítá­sát a jövő hétre tervezzük. A szüreten kívül jelenleg a legtöbb gondot a vetés és a talajelőkészítés jelenti. Még augusztus végén, szeptem- ben elején elvetettünk kö­zel kétszáz hektár őszi ká­posztarepcét. Azóta azonban csak tíz milliméter csapa­dék hullott nálunk, az is három részletben, így a ke­lés nagyobb részben még várat magára. Az egész év­ben mutatkozó csapadékhi­ány a talajelőkészítésben is érezteti hatását, nehézzé és költségessé vált a talajmun­ka. Öt vetőgéppel most már az őszi kalászos vetését is elkezdtük. A Bodrogközi Állami Gaz­daságban tavasszal a bel­víz, később pedig a május­tól, szinte napjainkig tartó szárazság okoz gondot. A szántóföldi növénytermesz­tés, valamint a körte hoza­ma az aszály okán elma­radt a tervezett szinttől. Sőt, a nagymérvű csapa­dékhiány megnehezíti az ak­tuális munkák végzését. A talajmunkákban gyakori a géptörés és magas az üzem­anyag-felhasználás. Rudolf Imre, a Bodrogkö­zi Állami Gazdaság igazga­tója: — Már befejeztük a silózást. Sajnos, hektáron­ként csak 14 tonna silót tudtunk betakarítani, ám ezzel az állatállomány téli takarmányszükségletét biz­tosítani tudjuk. Folyamato­san vágjuk a szemeskuko­ricát, s az aratásával októ­ber végére végzünk. Az aszály miatti veszteség en­nél a növénynél meghalad­ja a 30 százalékot. Most vé­gezzük az őszi búza talaj­előkészítését, de ha a közel­jövőben nem kapunk csa­padékot, akkor a vetést már nem tudjuk elkezdeni. Gaz­daságunkban a legnagyobb feladatot napjainkban a gyümölcsbetakarítás jelenti, amelynek a felénél tartunk. Eddig mintegy 800 tonna körtét szedtünk le, melynek felét exportra, másik felét konzervgyári feldolgozásira értékesítettük. Sajnos nem ilyen jól sikerült az alma­exportunk. A 4800 tonna leszedett almából csak 600 tonna került exportra. A ki­szállítást nagyban akadá­lyozza a vagonhiány. Ez azt jélenti, hogy csak minden második nap van lehetősé­günk húsz-húsz tonna alma berakására. A hűtőházba már 550 tonna almát betá­roltunk, ezen túlmenően pe­dig mintegy 1600 tonnát lé­almaként értékesítettünk. Sajnos a léalma szállítása is akadozik, s következ­ményként a betakarítás is, mivel a már leszedett áru­vei megteltek a tartálylá­dák. Jelenleg hatszázan dol­goznak a gyümölcsöskertek­ben, de hétfőtől még 180 katona is besegít a szedési munkákba. Így, ha a szállí­tások ütemesebbé válnának, a gyümölcsbetakarítást gaz­daságunkban október 20-a körül befejeznénk. Balogh Andrea Terepfutás hegyen-völgyön Határőrök járőrbajnoksága Alig emelkedett a Nap pénteken reggel a horizont fölé, amikor gyakorlóruhás határőrök lepték el a mis­kolci Kiirályasztal tisztásait. Az ország minden részéből érkezeik katonák az országos határőr-járőrbajnokság küz­delmeire gyűltek össze, ame­lyet néhány éve már hagyo­mányosan itt rendeznek. A korábbi ötfős járőrökkel ellentétben, az idén háromfős csapatok vetélkedtek, így egy-egy kerület több csapat­tal indulhatott. A 15 kilo­méteres útvonal viszont nem változott tavaly óta: a Csa- nyik-gerinc — Udvarkő — Soros-teber — Ortástető — Köpüsvölgy érintésével ki­jelölt, meredek emelkedők­kel tarkított terep már is­merős volt az öreg katonák előtt. A feladatok is válto­zatlanok maradtak. Az érin­tendő állomásokon kúsztak, kötelet másztak, kézigráná­tot hajítottak és lőttek, a teljes menetfelszerelésben, fegyverrel futó határőrök. S ráadásul most a meleg is ellenfélül szegődött. Az első járőr fél kilenc­kor indult, és kétpercenként következtek a sorsolás szeT rint következő csapatok. S nem telt el két óra sem, egymás után érkeztek célba a csapzott, kimerült katonák, mind a 47 csapat. A legrövidebb idő alatt Pécs járőre teljesítette a fel­adatot. Ideje: 87,44 perc. A további sorrend: 2. Győr 89,55 ; 3. Sopron 91,37; 4. Miskolc 92,37; 5. Kiskunha­las 92,52 ; 6. Zalaegerszeg 9349. A határőrkerületek mind­három csapatának összesített versenyét Zalaegerszeg nyer­te Győr és Miskolc előtt. A határőrség országos pa­rancsnoka 1955-ben ala­pított vándordíjának idei Győr, míg a negyedik he­védője a zalaegerszegi ha- lyen Miskolc végzett, tárőrkerület lett. A második helyen Pécs, a harmadikon K. A. G. Ma 16 árakor Miskolc, Széchenyi u. 78. alatt (a Szilvia női konfekcióbolt helyén) REVIf-KONSUMEX d i vats zakii zl etü nket 15.30 órakor az üzlet előtt zenés, árubemutató KONSUMEX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom