Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. október 8., szerda 9. A konszolidálódás folyamata 1957. tavaszára az esz­mei-politikai zűrzavaros állapotot fokozatosan a tisztulás folyamata váltot­ta fel. Lassan és persze nem ellentmondások, visz- szaesések nélkül a félre­vezetett, megtévesztett tö­megekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége- volt már a disszidálási hullámnak is, amely több mint 200 ezer magyar ál­lampolgárt vetett idegen­be. (Egyötödük néhány hét vagy hónap múlva vissza­tért.) A normális rend helyre­állásában, a konszolidálási folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt an­nak, hogy a párt és a kor­mány miközben nagyon határozottan fellépett min­den ellenforradalmi csele­kedet, és az ellenforradal­mi szellemet konzerválni próbáló új taktika (min­denekelőtt a munkástaná­csoknak hatalmi-politikai szervekké alakítása) ellen, megértéssel kezelte, és a vitát, a tömeges felvilágo­sító szót alkalmazta a té­ves eszmék hatása a.lá ke­rült tömegek tisztánlátása érdekében. A felszabadí- . tást követő első évek óta soha olyan pezsgő, türel­mes, kommunista politikai tömegmunka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapokban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a tömegek bizalmának visz- szaszerzéséért a régi mu­lasztásokat is helyre kel­lett hozni. Az 1948-aS~for- dulat után a pártvezetés - — különböző hibás meg­gondolásokból és a sike­rektől megrészegülten — nem érzékelte, hogy a magyar társadalomban bi­zonyos polgári eszmék és illúziók csak háttérbe szo­rultak, de a felszín alatt tovább élnek és hatnak, így aztán nem is vitték végbe a nacionalizmus, a különböző harmadik utas nézetek, a vallásos világ­nézet mélyreható elemzé­sét, és főleg nem alakítot­ták ki azt, hogy miképpen kell velük marxista módon vitába szállni, hogyan le­het velük befolyásukat csökkentő, eredményes esz­mei küzdelmet folytatni. A jelszószerű, nagyhangú és dogmatikus szellemű 'ki­nyilatkoztatások, az „el­lenséges eszmék ellen” nem pótolták ezt a mulasztást, sőt ezek, különösen az ér­telmiség körében inkább a kétkedést, olykor a meg­bélyegzett nézetek iránti szimpátiát növelték. A po­litika torzulásai pedig ked­vező talajt teremtettek a téves eszmék és hordozóik számára, az ellenforrada­lom zavaros eseményei tovább hatványozták hatá­sukat (például a naciona­lizmusét és szovjetellenes- ségét!) még olyan körökre (párttagokra) is kiterjeszt­ve azt, amelyek korábban szembenálltak velük. A konszolidációnak és a párt tömegbefolyása növe­lésének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszer­vezetekben is. Ennek állo­mása volt a szakszerveze­tek országos tanácskozása 1957. január végén. Az el­lenforradalmi, revizionista befolyás utat tört magának a munkásosztály e tradicio­nális szervezeteiben is. Mindenekelőtt a szakszer­vezetek függetlenségének jelszavával kellett szembe­nézni. Ez rokonszenves volt sok öreg szaki szemében, mert emlékeztek a Rákosi- féle vezetőség lépéseire, amelyek elrabolva a szak- szervezetek autonómiáját, azokat az állami feladatok puszta végrehajtóivá pró­bálták áegradálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezeteik helyét, fel­adatát az újjáformálódó szocialista rendben. A párttól, mint a szocialista építés vezető erejétől füg­getlen — vagyis politika- mentes — szakszervezeti mozgalmat elvetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást fog­lalt viszont a szakszerve­zetek önállósága mellett, önállóan, saját hagyomá­nyaiknak megfelelően és saját eszközeikkel keli küzdeniük a szervezett dolgozók követeléseiért és céljaiért, hatványozott erőt fordítva az érdekvédelmi munkára. Minél erőtelje­sebben és eredményeseb­ben képviselik tagságuk napi és távlati érdekeit a szakszervezetek, annál in­kább hozzájárulhatnak a párt politikájának érvé­nyesítéséhez a bérből és fizetésből élők körében. A szakszervezetek dön­tésének a hátterét és rea­litását az adta meg, hogy az MSZMP változtatott az MDP-nek a szakszerve­zetekkel kapcsolatos elvein és gyakorlatán. Határozat született, hogy pártszervek és -szervezetek semmiféle szinten nem hozhatnak kö­telező döntést a szakszer­vezetek egészére vagy an­nak valamelyik alapszer­vezetére. A párt vezető szerepe csak a benne dol­gozó kommunisták közre­működése révén érvénye­sülhet a szakszervezetek­ben. Vagyis e vonatkozás­ban is a fő eszköz a meg­győzés. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert, hogy az ellenforradalmi eseményekbe, tetszetős, megtévesztő jelszavak és programok nyomán igen nagy számban sikerült fi­atal embereket bevonni. November 4-e után, rész­ben már az események idején, az egységes ifjúsá­gi szervezet, a DISZ fel­bomlásából létrejött réteg- szövetségekbe tömörítették az ifjúságot. Külön szerve­zete volt az ifjúmunkások­nak, a parasztifjúságnak, az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957. elejére ezekben a szerve­zetekben a . kommunisták vagy az MSZMP politikai irányvonalát magukévá te­vő erők lettek a hangadók. A pártvezetés azonban úgy látta, hogy a rétegszerve­zeteken keresztül az ifjú­ság befolyásolása, szerve­zése, nevelése nem való­sítható meg megfelelő szinten és állást foglalt a párt egységes ifjúsági szer­vezetének létrehozása mel­lett. Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsá­gi vezetők egy részével is csak viták árán sikerült érvényesíteni, mert sokan vallották, hogy a rétegszer­vezeteken át jobban el le­het jutni a fiatalsághoz, érdeklődését és érdekeit ezeken keresztül meggyő­zőbben lehet képviselni. Végül is az egységesítő ál­láspont kerekedett felül, és március 21-én, a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának évfordulóján megtartotta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjé­nek visszaállásában is mu­tatkoztak. Míg 1956. (Je- cemberében az egy évvel azelőtti időszakhoz képest az ipari termelés csak 30 százalékos volt, 1957. első három hónapjában a meg­felelő 1956. évi három hó­napnak már 80 százalékát érte el. Az év második negyedében már 96 száza­lékos volt az arány. A mezőgazdaságban üte­mesen folyt a munka. Megemlítendő, hogy még a termelőszövetkezetekben sem okozott jóvátehetetlen károkat az ellenforrada­lom. Igaz, hogy az 1956. októberi 3954 tsz-ből, ame­lyekben a családok szá­ma 235 571, a taglétszám 298 474, az összterület 2 268 175 katasztrális hold volt, 2570 maradt, 96 940 családdal, 122 296-os tag­létszámmal, és 1 187 219 hold területtel. De ez az ellenforradalom okozta vi­har nagyságához mérten meglepően kedvező kép volt. A termelőszövetkezeti mozgalom szembesülve a rendkívüli politikai nyo­mással, sőt a gátlástalan erőszakkal is, ellenállóbb- nak mutatkozott mint bár­ki hitte, és a nyugati ká­rogó prófécia hirdette. Gyökerei tehát egészsége­sek és kitéphetetlenek voltak! A belső helyzet tulaj­donképpen páratlanul gyors megszilárdulásának meg­kapó demonstrációja volt az 1957-es május elseje, különösen a budapesti tö­megdemonstráció és nagy­gyűlés. Négyszázezer buda­pesti vonult fel a Hősök terére. Joggal mondhatta a gyűlés szónoka, Kádár János: „Ha a harc ered­ményeit számba vesszük, megállapíthatjuk anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredménye­ink igen jelentősek ... Van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle. De ha a november harmadika anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dü­höngő ellenforradalom és imperialista irányító gaz­dái már kezükben érezték a hatalmat és az egész or­szágot, amikor a szocializ­mus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt és így nézünk vissza a megtett útra, nem téve­dünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az ered­mények.” Nemes János (Következik: Az országos pártértekezlet) Megnyitották a műszaki könyvnapokat Minden év októberében rendezik meg a műszaki és közgazdasági könyvnapokat, fegnap délután Horváth Béla, a Miskolci Tudományos Tá­jékoztatási Információs Iroda vezetője nyitotta meg e ren­dezvényt. Bevezetőjében el­mondta: közel 70 új könyv jelent meg, ezek közül 27 műszaki, 37 pedig közgazda- sági tárgyú, de nem maradt ki a környezetvédelem, sta­tisztika témaköre sem. Nagy számban találhatók számí­tástechnikai kiadványok is. Czekkel János, a Nehézipa­ri Műszaki Egyetem docen­se felhívta a figyelmet a számítástechnika fejlődésé­re, és ebben a könyvkiadók fontos szerepére. Megjelent még 30 tájékoz­tató jellegű anyag is, amely a lakosság igényeit szolgál­ja, fontos ismereteket sze­rezhetünk például az épít­kezéssel kapcsolatban. Hazánk vendége a holland királynő (Folytatás az 1: oldalról) jelképéül annak a tízezernyi virágnak, amelyet Magyar- ország számára nemesítettek ki Hollandiában. Losonczi Pál délután dísz­ebédet adott Beatrix ki­rálynő és Claus herceg tisz­teletére a Parlament Vadász­termében. Az Elnöki Tanács elnöke a díszebéden elhangzott po­hárköszöntőjében üdvözölte a holland uralkodót és Cla­us herceget, illetve a kísé­ret tagjait, s reményét fe­jezte ki, hogy a királynő bu­dapesti látogatása, a meg­beszélések és a találkozások hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez, a kölcsönös bizalom építéséhez, a két ország és a két nép közötti kapcsolatok bővítéséhez, ez­által a nemzetközi légkör javításához, a helsinki fo­lyamat továbbviteléhez. — Napjainkban bizonyos reményt keltő jelek mutat­koznak a nemzetközi élet­ben. Megélénkült a szovjet— amerikai párbeszéd, eredmé­nyesen, megállapodással ért véget a stockholmi konfe­rencia. Ám továbbra is fe- nyegetőek a veszélyek. Ezért létfontosságúnak tartjuk a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés korlátozását, a világűr katonai célokra tör­ténő felhasználásának meg­akadályozását. — Kétségtelen tény, hogy a nemzetközi helyzet döntő mértékben függ a szovjet— amerikai viszony alakulásá­tól, ám a tapasztalatok — különösen Európában — azt bizonyítják, hogy a kisebb államok is sokat tehetnek a légkör javításáért, a biza­lom építéséért. Biztosíthatom Önöket, hogy Magyarország az elmúlt évekhez hasonló­an a jövőben is e célok ér­dekében kíván tevékenyked­ni. A holland királynő válasz­beszédében köszönetét mon­dott a szívélyes fogadtatá­sért, majd kifejtette: — Az államközi kapcso­latok sokféle területet ölel­nek fel. A nemzetközi pár­beszédben a kultúrák cseré­je az a közeg, amelyben a különböző országok a leg­világosabban mutatják meg önmagukat, s ez ad színt és formát minden egyéb kap­csolatuknak. Nemzeti arcu­latunknak, kultúránknak ez a mostani bemutatkozása je­lenti mai magyarországi lá­togatásunk tartalmát. A két ország történelmi múltra visszatekintő kapcso­latairól szólva elmondta: Hollandia és Magyarország kezdettől fogva ugyanahhoz az európai kultúrkörhöz tar­tozik. Magyarország évszá­zadok óta erősen foglalkoz­tatja a hollandok képzeletét. A magyar nép régtől fogva sokakban mély szimpátiát ébresztett Hollandiában. — Az országaink közötti kapcsolat mindmáig él, s a kulturális eredmények irán­ti kölcsönös érdeklődés táp­lálja. Az uralkodó szólt arról, hogy Hollandiában nagy ér­deklődéssel és figyelemmel kísérik Magyarország fejlő­dését, amelynek gazdasági növekedése tagadhatatlan, kulturális kisugárzása erő­teljesebb, mint valaha. — Nagy örömmel nézünk elébe annak a magyar ren­dezvénysorozatnak, amelyre kulturális egyezményünk alapján kerül sor a közel­jövőben Hollandiában. En­nek sikerét Magyarország és Hollandia hagyományos ba­ráti kapcsolatai biztosítják. Beatrix királynő a magyar nép sikerekben gazdag jö­vőjére, kultúrájára, valamint a két ország és a két nép további gyümölcsöző, jó kap­csolataira ürítette poharát. Gáspár Sándor és Marjai József izl Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nöke az SZKP Központi Bi­zottsága meghívására ked­den Moszkvába utazott, hogy részt vegyen a „Munkásosz­tály és korunk” címmel a szovjet fővárosban sorra ke­rülő nemzetközi tudomá­nyos konferencián. * Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép- viselője kedden Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST Végrehajtó "Bizottsá­gának 120. ülésén. flz HDK nemzeti ünnepén Katonai díszszemlével és ünnepi rendezvényekkel em­lékeztek meg kedden Ber­linben, a Német Demokrati­kus Köztársaság megalaku­lásának 37. évfordulójáról. A katonai díszszemle tri­bünjén Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az Államtanács és a Nem­zetvédelmi Tanács elnökével az élen megjelentek az NDK párt- és állami vezetői, va­lamint a diplomáciai képvi­seletek vezetői. Jelen volt Valerij Bjelikov hadsereg­tábornok, a Németországban állomásozó szovjet hadse­regcsoport főparancsnoka. Üdvözlő beszédében az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy a modern technológi­ák, mindenekelőtt a mikro­elektronika fokozottabb üte­mű, széles körű elterjeszté­se a legfontosabb népgazda­sági feladat. A szocialista német állam mindent megtesz azért, hogy német földről soha többé ne induljon ki háború. Remél­jük, hogy a küszöbönálló Gorbacsov—Reagan találko­zó szabaddá teszi a nukleá­ris katásztrófa veszélyéből kivezető utat. NDK-delegáció az ÓKÜ-ben Az Ózdi Kohászati Üze­mek és az NDK Riesai Acél- és Csőkombinát szakszerve­zeti bizottságai közel két évtizede kötöttek együttmű­ködési szerződést; ennek értelmében a két nagyvál­lalat a szocialista munka­versenyben, a kultúrában, a sportban, valamint a csere­üdültetésben eredményes kapcsolatot alakított ki. Ennek első lépcsője volt 1970-ben az a szocialista munka verseny-szerződés megkötése, amely az Ózdi Kohászati Üzemek durva- hengermű blokksorán dol­gozó hengerészek és a cső­kombinátban ugyancsak a blokksöron dolgozók között jött létre. Egy időben az óz­di kollektíva az Ernst Thäl­mann, a riesai pedig a Kun Béla nevet vette fel, és a szocialista brigádok azóta kétévenként barátságmű­szakban dolgoznak együtt. A kapcsolat 1985-ben to­vább erősödött és bővült a két vállalat között. Tegnap az NDK megala­kulásának 37. évfordulója alkalmából a vállalat szak- szervezeti bizottságának ven­dégeként ötfős riesai szoci­alista brigád-delegáció ér­kezett Ózdra, s a kollektíva felvette a magyar szakszer­vezetek központi lapjának, a Népszavának nevét. A név­adón jelen volt az NDK Budapesti Kulturális és Tá­jékoztatási Központjának igazgatója is. dízel-motoros targoncák, ELEKTROMOS HAJTÁSÚ TARGONCÁK csehszlovák (DESTA) és bolgár (DV, EV) gyártmányú szervizelését, futójavítását, nagyjavítását, szabvány szerinti vizsgálatát vállaljuk 1987-re, szerződéses formában, Borsod és Heves megye területén. UN—050, UN—053, T-174/2, EO-2621, BH, K-406, K-606, UNC—151, UNC—200, U.NK—320 típusú földmunkagépek szervizelését, futójavítását, nagyjavítását vállaljuk 1987-re, szerződéses formában, Borsod és Heves megye területén. AGROSZER KV Sajószentpéteri Üzemegysége Sajószentpéter, Béke tér 12. Telefon: 48/31-052 Telex: 62-548

Next

/
Oldalképek
Tartalom