Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

1986. május 27., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

M

egrögzött fogyasztók vagyunk! Tudjuk, számon- tartjuk, hogy mennyibe kerül egy kiló paradicsom ilyenkor tavasszal, drágálíjuk a szerszám mok árát, amikor kertünket megművelni indulnánk, pontosan ismerjük a ruhák, más cikkek árát. Azzal már kevesebbet törődünk, hogy mennyibe kerül a — termelés. Pedig a két ár között nagyon is szoros az összefüggés. Valóban drágán termelünk? Hol állunk a termelési ráfordításokat tekintve a világban? Lehetne-e jobban, olcsóbban dolgoznunk?

Többé-kevésbé közismert, hogy iparunk és mezőgazdaságunk az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához 20—40 százalékkal több energiát, anyagot és élőmunkaerőt használ fel, mint a fejlettebb — éppen ezért is fejlettebb — ipari államok. Ezen a — nevezzük 'OY — „ráfordítási résen” csodálkoznunk aligha kellene, hiszen az okok között könnyű megtalálni eddigi fejlődésünk, adottságaink sajátosságait, a nyersanyag- bázis minőségét, a munkakultúra állapotát, amely mind-mind a messze múltban gyökerezik. Az összehasonlításnál fontosabb azoknak a tendenciáknak a megfigyelése, amelyek szerint tágul vagy szűkül a rés. A tendenciák nem rosszak, mutatják, hogy tudatában vagyunk a költségcsökkentés fontosságának, s már eredmények is vannak.

lAz elmúlt ötéves tervben örvendetesen javult a munkaerő kihasználása: az anyagi ágakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 13 százalékkal, az iparban pedig 16 százalékkal nőtt. A fajlagos energiafelhasználás 1980 —1984 között 13 százalékkal csökkent az iparban, a mezőgazdaságban pedig 25 százalékkal, az energiatakarékos talajművelés és terménytárolás jóvoltából. Ez azt jelentette, hogy a népgazdaság csökkenő energiafelhasználással fejlődött. Divatba jött a lakóházak hőszigetelése, a sok benzint fogyasztó tehergépkocsik „dízelesítése”, a fűtés az olcsóbb földgázzal.

Óriási devizamegtakarítást hozott ez a kedvező fordulat. Energiagazdálkodásunk racionalizálása miatt közel- ben-távolban még „irigye- ink” is támadtak. Komolyan szólva: fejlődésünk nemzetközi visszhangot is kiváltott.

Hasonlóan ehhez, előrelépést értünk el az anyagokkal való takarékoskodásban is. A vonatkozó adat szerint a termelés egységnyi mennyiségéhez felhasznált anyagráfordítás évente 1 százalék- ponttal csökkent. Tegyük hozzá, hogy itt a kis számok is hatalmas összegeket hoznak a konyhára, a megtakarítások milliárdokban fejezhetők ki.

Éppen ezért a kedvező folyamatokat folytatni kell!

Erre felhívni a figyelmet különösen most nem felesleges, amikor például az energiafelhasználásban megtört az eddigi mérséklődési folyamat, az idén ismét növekedni látszanak a termelés energiaköltségei. Az okok bizonyára összetettek. Ameny- ny.iben viszont a csökkent olajárak miatt bánnak néhol pazarlóan vagy gondatlanul ezzel az energiahordozóval, úgy rosszul számítanak. Először is, az ismert bukaresti árelv értelmében, mint a hetvenes évek elején az áremelkedés, most az olcsóbb árak is késleltetve jelennek meg nálunk az olajfronton. Aki tehát a szükségesnél több olajat használ fel, tetemes többletköltséggel egészíti ki a nálunk előállított olajszármazékok olcsóbbá válása miatti veszteségeket. De a szakemberek szerint az esetleges tartós alacsony világpiaci olajár sem lehet ok arra, hogy ne csökkentsük a fajlagos energiafelhasználást, hiszen ez még mindig magasabb, mint a gazdaságilag fejlett országokban. Márpedig a rés fennmaradása elmaradást konzervál, lemaradást a műszaki színvonalban, technológiában.

A kormány ráfordításcsökkentő programot hirdetett, s ebben nemcsak a kézzelfogható megtakarítások haszna lebegett szeme előtt. Kevés energia- és kevés anyagfelhasználás, termelékenység és automatizálás: ez egyenlő a korszerű, sok szellemi munkát megtestesítő, magas műszaki paramétereket biztosító termékkel. Ez az egyenlet ma minden olyan országban korparancsként állítódik fel, ahol a természeti kincseknek, munkaerőnek szűkében állnak. Erre a parancsra itt-ott le lehet kapcsolni a feleslegesen égő villanykörtét, vagy lehet pontosabban, kevesebb hulladékkal forgácsolni. 'Bizonyos, hogy százezrek odafigyelése nem is lenne haszontalan. De ez ma nem elég. Mint az MSZMP XiTiII. kongresszusa is állást foglalt ebben: meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsítő, a verseny- képességet és a termelékenységet jelentősen fokozó ipari, műszaki fejlesztési programok kidolgozását és végrehajtását. Tehát, az energia- és anyagigényesség elsősorban a műszaki fejlesztés kérdése, annak, mennyit áldoznak vállalataink a költségkímélő megoldásokra, technológiára.

M

int ismeretes, vállalatainknál megszűnt a kötelező fejlesztési alap képzése, jó céllal, mégpedig azzal, hogy ha igazán érdekeltté válik egy üzem a műszaki haladásban, akkor a régi alapnál is többet költ erre. Egyelőre a ma és a holnap jobban izgatja az üzemek egy .részét, mint a jövő, a holnapután. Nemigen áldoznak arra, aminek haszna évek múltán jelentkezik, sőt, ami nélkül a fokozódó Versenyben akkor majd el se indulhatnak. S talán az is valószínű, hogy emellett a vállalatok köny- nyen felszámolhatják termékeik árában a nagyobb anyag- és energiaköltséget! Meg kell tehát alaposan vizsgálni, mit tesznek a kongresszus és a kormány programjának teljesítéséért, összhangban a mai és a holnapi érdekekkel. Mert akárhogy vesszük, a drága termelés már ma is érdekeinkkel ellentétes, a jövőben pedig lehetetlen lesz.

K. M.

Közművesített telekből 155 közül válogathatnak jelenleg Sárospatakon a magánerőből építkezni szándékozók. A legtöbb a Rákóczi- vár közelében, az Arany János és a Sallai u. közt kialakított tömbbelsőben található. A bérlakásra jogosultak nagyobb összegű támogatást is kaphatnak a tanácstól, ha maguk kívánják megoldani a lakásgondjukat.

Fiatalok

takarmánygazdálkodási

tanácskozása

Háromnapos takarmány- gazdálkodási tanácskozásra ültek össze hétfőn Velencén az Agrokomplex Takarmányozási és Állattartási Rendszer 360-nál több partnergazdaságában dolgozó fiatalok képviselői. A takarmányozás javításának általános kérdései mellett foglalkoznak többek között a genetika, a takarmányozás és a húsminőség összefüggéseivel.

Mint az első nap előadói hangsúlyozták, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk világpiaci versenyképességének megőrzése és növelése szempontjából is egyik legnagyobb tartalékunk a takarmánygazdálkodás korszerűsítése. Erről szólva olyan egyszerű dolgokra hívták fel a figyelmet, mint például a betakarítási idő lerövidítése, az import vitamin- és táp- készítményekkel való gondosabb gazdálkodás, vagy a takarmányozási technológiák pontosabb betartása.

Fehérarany múzeum

Székesfehérvórcm - a Könnyűfémmű közeiében - a Zomboti u. 12. szám óla« található az Alumínium Múzeum. A 18 helyiségben a múlt század hatvanas éveitől napjainkig mutatják be az aluminium történetét, bányászatát, feldolgozását, felhasználását. A múzeumban a bauxitbányo-modell és a régi szerszámok mellett látható egy űrhajós doboz is, amelyben élelmet vittek fel a kozmoszba Farkas Bertalanék. A képen; bányorészlet

Jelentős anyag- és energiamegtakarítás

Műszaki-gazdasági konferencia a SVK-ban

Műszaki-gazdasági konferencián értékelték az első negyedév eredményeit és a további feladatokat a Borsodi Vegyi Kombinátban. A ■termelés adatairól és az exportról. továbbá a továbbfejlődést biztosító fejlesztésekről és új termékek bevezetéséről dr. Tolnai Lajos vezérigazgató adott .tájékoztatást. Az év első hónapjaiban a BVK kollektívája jól dolgozott, és szinte valamennyi fő termékből többet gyártottak a tervezett mennyiségnél, ezzel jelentősen hozzájárultak a népgazdaság céljainak teljesítéséhez.

Bár a gyárat kedvezőtle- rül érintette az ammónia és a műtrágyák árcsökkenése, illetve az energiaárak emelkedése, ennek ellenére a karbamidüzem kivételével jelentősen többet termeltek a műtrágyagyár üzemei a tervezettnél. Ammóniából például több mint 3000 tonnával. mész-ammon-salét- romból pedig 4000 tonnával teljesítették túl a tervet. Mindkét eredmény azért örvendetes és fontos, mert a hazai igények kielégítésén felül ezekből a termékekből jelentős mennyiséget exportál a gyár. Jól dolgoztak a dinoxüzem, valamint a palackozott oxigént előállító részlegek kollektívái is. Mindkét termékből többet gyártottak és szállítottak a megrendelőknek a tervezettnél. A pvc-gyárban a termékek közül marónátronból 105 százalékra, sósavból ne- dig 107,3 százalékra teljesítették a kollektívák az időarányos tervüket. Ugyancsak megközelítőleg 4 százalékkal túlteljesítették az előzetesen tervezett mennyiséget pvc-porból is.

Hasonlóan jól termeltek az intermedier üzem dolgozói, ahol foszgénből mintegy 2.5 százalékkal meghaladták a tervezett mennyiséget. Nem volt ilyen kedvező az év első része a műanyaggyártás terén, ahol a piaci kereslet hiánya miatt porkeverékből és pvc-granulátumból is

alatta maradtak; a terv előírásainak.

A vállalat pozícióinak javítása és a versenyképesség fokozása érdekében a BVK következetesen szorgalmazza a kevés energiaráfordítással előállítható finomkémiai termékek: gyártásának növelését. Ez a hosszú távra tervezett folyamat az idén is folytatódik. Az év elején újabb növényvédő szerek kutatási fázisa fejeződött be, és a kutatások alapján hozzáfogtak az originális BF—51 jelű növényvédő szer kísérleti gyártásához, és a gyártott mennyiség piaci bevezetéséhez.

A műanyaggyárban is több fontos fejlesztés zárult le, befejeződött például az új gépsoron a kemény habosított pvc- lemez gyártási próbája. Ebből a termékből mind lemezek, mind pedig csövek készíthetők. Az ígéretes termék gyártásában még további fejlesztések is várhatók.

Fontos energiaracionalizálási program előkészítése történt meg a vinilklorid-gyár- tó üzemben. Itt a munkálatokhoz az előkészítések befejeződtek, és április végén megkötötték a Világbank jóváhagyása alapján az angol Badger-céggel a szükséges készülékek szállításáról szóló szerződést. Ez a fejlesztés is tovább javítja majd az alapanyag- és energiatakarékosságot, amit kiemelt programként kezelnek a gyárban. Az első negyedévben például elsősorban a pvc-, a nitrogénműtrágyagyár és az intermedier gyár jóvoltából csaknem 55 millió forint értékű alapanyagot és energiát takarítottak meg.

H. G.

ítélet első fokon

A méhtetemekért a tsz fizet

Lapunk múlt év december 29-i számában „... de ki fog fizetni a méhtetemekért?” címmel számoltunk be az 1985, augusztus 11—12-e között Hidasnémeti határában bekövetkezett nagy méhpusz- tulásról. Három debreceni méhész. — Bodnár Gábor, Nagy Béla és Toros József — százharminckét méhcsaládja pusztult el a nagy melegben fulladás következtében, mivel a kaptárakat a méhészekkel megállapodásban levő Hidasnémeti Március 21. Tsz egyik dolgozója, Siroki Lajos juhász arra hivatkozva, hogy őt erre utasította a szövetkezet főagronómusa, lezárta. A három méhész — mivel az okozott kárért a téesz magát vétkesnek nem érezte, mondván, a juhász nem utasításukra cselekedett — jogorvoslásért, a bírósághoz fordult. Az ügyben a közelmúltban hozott első fokon ítéletet a Szikszói Bíróság.

A bíróság kötelezi az alperest., a Hidasnémeti Március 21. Tsz-t, hogy a bekövetkezett kárért Bodnár Gábornak 35 168, Nagy Bélának 79 587. Törős Józsefnek 75 264 forint kártérítést fizessen.

Indoklásában a bíróság a következőket állapította meg:

A méhészek 1985. június 3- án Hidasnémetiben letelepedve, érvényes állatorvosi és vándorméhész engedély- lyel rendelkeztek. Tevékenységüket a tanácson bejelentették, a telepen pedig a nevüket és lakcímüket tartalmazó táblákat elhelyezték. E telep a téesz tanyájának közelében volt, ott, ahol Siroki Lajos juhász dolgozott. A méhészek távol létük idejére mindig a juhászt bízták meg a. kaptárak őrzésével. De csak vagyonbiztonsági őrzéssel! Se szakmai utasítást, nem adtak neki, se méhészeti teendő elvégzésére nem hatalmazták fel.

1985. augusztus ' 8-án a méhészek néhány napra hazautaztak Debrecenbe. Az őrzést ezúttal is Sirokira bízták. Másnap, augusztus 9-én megérkezett a téeszbe a MÉM Repülőgépes Szolgálat helikoptere, hogy a szövetkezet mustártábláit vegyszerrel lombtalanítsa. A permetezés tényét — pedig az előírás! — a téesz vezetői nem jelentették be a helyi tanács szakigazgatási szervének, így az a méhészeket nem értesíthette a várható növényvédelmi munkáról. Helyette a téesz1- főagronómusa augusztus 10-én reggel

a helyszínen kereste a méhészeket, de csak Sirokit. találta ott, aki közölte vele, hogy Nagy Béláék néhány napra hazautaztak. A főag- ronómus ekkor Sirokit tájékoztatta, hogy permetezés lesz, s a vegyszer 24 óráig ártalmas lehet a méhekre, ezért a kaptárakat le kellene zárni. Siroki azt válaszolta, hogy ő éppenséggel le tudja zárni, mire a főagro- nómus azt felelte: akkor most maga a juhász is, meg a méhész is.

A lezárt méhkaptárakat augusztus 12-én délután nyitotta ki Siroki. Az augusztus 15-én visszaérkező méhészek azonnal észlelték a méhek pusztulását, a méz, a viasz leolvadását, a tetemes kárt. Az esetről másnap a helyi tanácson jegyzőkönyv készült, amelyen jelen volt a perben is eljárt szakértő. A méhtetemekből vett minták alapján az Állategészségügyi Intézet egyértelműen kimutatta, az elhullás oka nem betegség, nem vegyszerártalom, hanem fulladás. A szakértő és a méhészek által megállapított kár összegét a téesz nem fogadta el, sőt elutasította, arra hivatkozva, hogy vétlen az ügyben.

A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a téesz főagronómusa adott utasítást a kaptárak lezárására, amely oka volt a bekövetkezett kárnak. Ezt támasztotta alá Siroki Lajos, s egy teljesen pártatlan tanú, Tőzsér Sándor (a helyszínen akkor szolgálatot teljesítő határőr) vallomása is, valamint Siro- kinak még 1985. november 16-án tett. írásos nyilatkozata. Elutasította viszont a téesz tanúinak vallomását, illetve a Sirokival 1985. november 20-án aláíratott, a négy nappal korábbival teljesen ellentétes nyilatkozatot. Az utóbbiról ugyanis megállapította, hogy az nem Sirokinak az elmondása alapján készült, hanem a téesz egyik vezetőjének fogalmazásában, amit Sirokival utólag írattak alá. Siroki ezt a nyilatkozatot — mivel írástudatlan — nem elolvasás, hanem felolvasás után látta el kézjegyével. Az utólag már meg nem állapítható. hogy akkor ott, mit olvastak fel neki. A bíróság ugyancsak elutasította a téesz azon védekezését, hogy a méhészek azon időben elérhetetlenek voltak. Faluhelyen a kiértesítést hivatalból végző szakigazgatási szerv valamelyik vezetője ugyanis ünnepnap is elérhető, de ismerve a méhészek debreceni címét, a téesz közvetlenül is értesíthette volna őket.

Az ítélet nem jogerős.

(ha)