Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
1986. március 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Csodák pedig voltak... (V.) Szemirámisz függőkerljei tiségileg és nyelvileg tarka Borsod északi részén fekvő, 300 lelkes kisközségben, Kánéban nagy hagyománya van a húsvéti tojásírásnak. Nagy Jánosné élete során több mint kétezer tojást irt meg (baloldalt), Oláh Bálintné íojásirás közben (jobboldalt). A nőt a szépség minden egyéb bajáért kárpótolja, ha nem szép, nincs az a földi jó, ami kielégítené — írja az egyik francia bölcselő. Szemirámisz babilóniai királynő esetében azonban sántít a mondás, mert a hölgy híres szépség volt, ám mégis elégedetlen. A természet ajándékát így arra használta fel, hogy elnyerje a király szerelmét. S amikor bája megtette hatását, rábeszélte férjét, hogy öt napra bízza rá a hatalmat. A szép asszony alig vette kezébe a jogart, máris királynőként ünnepeltette magát, férjét pedig börtönbe vetette. Ez persze csak az egyik változata életének, de állítólag ő volt az, aki megvetette férjével együtt az asszír királyság alapját, s feltalálta a kasztrálás, vagyis a férfiatlanítás ősi szertartását is! Babilonról viszont (jelentése: „Isten kapuja”, héberül Babel) elsősorban nem a függőkertek, hanem a híres torony jut eszünkbe, amely ugyan nem tartozik a világ hét csodája közé, mégis a legismertebb építmény az ókori metropolisban, s neve máig is a zavar és fejetlenség szimbóluma. Ez elsősorban a Biblia következő sorának köszönhető: „Jertek, vessünk téglát, és égessük ki jól és építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje.” Az Isten azonban elbizakodottságukért az építők nyelvét ösz- szezavarta, hogy ne értsék meg egymást, és ne tudják befejezni a tornyot. (Innen a mondás: bábeli nyelvzavar.) Így csak 90 méter magas lett. Létét sokáig a mondák világába utalták, ám a század elején kiásták alapjának romjait. Egyes kutatók még azt is feltételezik, hogy a Biblia történelmi valóságot közvetít, amikor nyelvzavarról beszél. A torony építésére ugyanis, a nemzenyesre csiszolt vállalása. Ám ugyanezen eltökéltségét verejtékben parancsolja a rettenetes kétség: valóban ártatlan? Vagy csupán önnyugalmat követelő természetes emberi vonás hatalmasodott mennyei kapukat döngető rögeszmévé benne? Tényleg semmilyen szerep nem adatott kezébe az események csomóinak kibogozásában ? Szörnyű a kétely, ha gyávába döfi kétélű pengéjét, de sokszorta szörnyűbb, ha bátrat talál. A Dániel prófétától és a Zsoltárok Könyvében hirdetett messiási elhivatottság csak a merésznek lehet osztályrésze. Ártatlanságának bizonytalanságában arisztokratikusan hallgatja a „Feszítsd meg őt!” ezerarcú gyűlölet értetlenségének őrült rikácsolását, összeomló hitvallása megrendülve veszi tudomásul a végkövetkeztetés perzselő igazságát: A fogalmakban jövendölt fogalom nélküli létezőt nem a hit nélküli közömbösség, hanem a hit elfajult esztelensége feszíti a terebintusfából ácsolt bitóra. Talán nem is ér el értelméig az ítélet jogával felruházottak lármája, mint ahogyan fizikailag már érzéketlen a handabandázók fenyegetőzéseivel, vagy a gúnyolódok vitriolba hempergetett tűszúrásaival szemben is. A moraj bántó sokszólamúsá- gának érdessége leválik a tömeg akaratának szellemi kreszcsendójáról, hogy hozzá csak a tartalmában megtisztult, formai jellemzők nélküli, az összesített döntésbabilóniai birodalom minden tájáról rabszolgák tízezreit hajtották munkára. Babilon i. e. 11130 körül lett Mezopotámia fővárosa. (Ma romváros Irakban, az Eufrátesz keleti partján, Bagdadtól délre.) Kultúrájukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy tudtak gyököt vonni, használták a kamatos kamatszámítást, ismerték az első- és másodfokú egyenleteket, és jóval Püthagoras előtt, a görög matematikusról elnevezett tételt. Egyetlen feladat egy négyezer évvel ezelőtti számtankönyvükből: „Határozd meg a téglalap átlójának hosszát, ha ismertek az oldalak hosz- szai!” Elsőként ők termesztettek búzát, szőlőt és almát, s használtak ekét, ha ugyan nem ők találták fel. Naponta többször is az óránkra pillantunk, de valószínű, hogy nem gondolunk arra, hogy az óra és a perc hatvanas tagolása, valamint a kör 360 fokos osztása is babilóniai eredetű, de tudtak segíteni szemlencsével a szem betegségein is. No, de itt az ideje, hogy figyelmünket a függőkertekre irányítsuk, melyek i. e. 605—562 közölt keletkezhettek, Oldalaik 40—50 méter hosszúak voltak, boltívekben végződő oszlopok tartották, amelyek alatt csarnokokat és sétányokat alakítottak ki. Az oszlopok tetején levő pálmafa gerendákra földet terítettek, amelyekben állítólag 15 méteres fák is megnőttek. Az öntözésre szánt vizet az Eufráteszből szivattyúkkal emelték a magasba. Szemirámisz függőkertjei, amelyet férje állítólag azért építtetett, hogy enyhítse a királynő vágyódását hegyes-erdős szülőföldje iránt, restaurált töredékeiben ma is látható Irakban. csengése jusson. Az ítélet kényszeredett vá- rása tölti most be egészen a lelkét. Kezeit maga elé kulcsolja, fejét kissé megemelve tekint le az ítéletet magasba emelőkre. Az elkerülhetetlennek a megértéséből fakadó bölcsesség fen- sőbbséges emberi méltóságában fonódik össze az ismeretlennel szemben idegenkedéssel, hogy megkísérelje pszichikailag a legnehezebbet: legyőzni saját félelmét, visszataszítani az elmúlás végzetszerű beteljesedésének tudatosodását halandósága felett. Ereiben mind bénul- tabban lüktet a vértanúk hite. A mának szörnyűsége még ég testében az érzések olajától. A Kálvária tizennégy stációjának görnyedel- me szakítja majd ki leikéből néhány óra múlva a végigszenvedett órák végső, égbekiáltó jajszavát: „Eli, Eli! Lama Sabaktáni? (= Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem? Máté 27, 46.) Rettenetes volna sejtenie, hogy mártírhalálát éppen az ö mártíromságának következményeként ezrek és ezrek fogják követni a Khresztosz vagy Khrisztosz mondvacsinált, dogmatikus dilemmájában. A törvény ebben a jelenetben nemcsak keret, de pallos is. Pallos, aminek ím, sújtása bizonytalankodó, ahol az igazság- osztó szintúgy meginog törvényeinek szellemében. Pilátus ,.... pedig háromszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt *pem találSzegény! Talán lesznek, akik bolondnak tartanak, de csak leírom, amit gondolok: sajnálom szegény totónyertest! Sajnálom, úgy bizony, mert kevés olyan peches ember él a földkerekség ez országában, mint ő. Látszat szerint persze, Fortuna igazi kegyeltje, afféle szerencsés fickó, aki kis híján megütötte a főnyereményt, és soha az életben semmire nem lesz gondja, hiszen az „átlagma- gyar” ötven év munkával tud összeszedni hárommil- liócskát, neki meg ez egy per,c alatt sikerült, hiszen addig, vagy még addig se tartott annak a szelvénynek a kitöltése, mellyel aztán társával egyetemben hatmilliót, meg egy kis aprót nyert. És vasárnap estétől — noha még senkí nem ismerte — már mindenki őt irigyelte, hétfőn reggel pedig minden buszon, munkahelyi kávézóban, aluljáróban, irodában, műhelyben, főzőkanál mellett, bölcsődében, iskolában ez volt a téma, hogy ha ugye, én vagy én lennék a nyertes, mi a csudát kezdenék a milliókkal. Amelyek persze, kétfelé osztva nem is jelentenek olyan nagy summát, hogy elköltésekor megoldhatatlan feladat elé állítanák a két tulajdonost. Mert mire jó manapság hatmilliónak a fele? A kérdésre ki-ki gusztusa szerint már úgyis megválaszolt, hát minek ismételjem. Nekem nem kéne, az biztos, mert akkor talán én is olyan kellemetlen helyzetbe kerülhetnék, mint a szegény nyertesek. De talán ideje elárulni, miért szánom annyira őket. Nos, találkoztak már pénztárcáját elveszítő emberrel? A redakcióbán nap mint nap megfordulnak ilyen kisírt szemű, kezüket tördelő emberek, kiknek egész havi nyugdíját emelték el pénztárcájukkal együtt, vagy akik bugyellárisukat két-há- rom ezer forinttal valami pulton felejtették. A két totónyertesnek a zsebéből nem ezreseket húztak ki! Ha eggyel több mérkőzés eredményét eltalálják, még négymilliót kaphattak volna. Annyi pénz pedig már nem gyerekjáték! Egykét ezres még úgy-ahogy pótolható. No, de négymillió! Hát nem pechesek!? (csendes) tam ő benne: megfenyítvén ezért őt, elbocsátom!” (Lukács 22. 22.) Nézem a tragédiát. Azt az időmetszetet, amely a Golgotha keresztjével sötét árnyként takarja a még Élőt. Nézem a balladaszerű hangvételnek azt a pillanatát — amely éppen, és éppen ezzel a néhány semmiféle egyéb történelmi eseménnyel egybe nem vethető pillanatával — létrehozta az emberiség eddigi egyik legnagyobb világvallását: a kereszténységet. Rabszolgamilliók. kisemmizett jobbágyok, nincstelen pórnépek világnézetét, melynek szűkre szabott útján folyton a lét és az elmúlás paradox zűrzavarai keresztezték egymást. Az elvakult, gyűlöletbe freccsenő lévita torkok pokoli kiáltozásában: „Feszítsd meg őt!" nemhogy egy kínhalált szenvedő Názáreti Jézus, a zsidók királya, ám egy egész világbirodalom jövendő sorsának záróakkordjához érkezett. Mindez időszámításunk általánosan elfogadott gyakorlata szerint ezerkilencszázötvenhárom évvel korábban történt. És néhány száz esztendő múlva Róma széthullott. A Jeruzsálem! sziklakért felett a mélykék mediterrán égbolt és a pálmák üde zöld színe múltat, jelent s jövőt olvaszt egyetlen gondolati egységbe. Húsvét van; A bibliai Ószövetség szerint az Egyiptomból menekülés, az Újszövetség szerint a Feltámadás ünnepe. Dr. Réthly Gyula Naptárunkban nehéz még egy olyan ünnepet találni, melyhez annyi jelkép, szokás, hagyomány kapcsolódik, mint húsvét jeles napjához, illetve az azt megelőző nagyhéthez. E gazdag jelképvilágból három, jellegzetesen húsvéti szimbólumot kiemelve, mi most közreadunk egy csokorra valót e jelképekhez kapcsolódó, de részben vagy teljesen feledésbe vesző hagyománykincsből, amely nagyobbrészt Bálint Sándor nagy hírű néprajzprofesszorunk ránk testált hagyatéka. A víz Húsvét hétfőjének mindmáig élő, jeles szokása a lo- csolkodás, vagy ahogy megyénk egyes településein mondják: az öntözködés. Ennek az eredetileg termékenységvarázsló szokásnak a kelléke minden esetben az életet adó víz volt, mint az újjászületés, a termékenység szimbóluma. A víz egyéb módon is kapcsolódott az ünnepkörhöz. A bibliai hagyomány szerint Jézust a Gecemáné kertjéből a városba vezetve, a legenda szerint beledobták a megáradt Cedron patakba. Más változat szerint kényszerítették, hogy gázoljon át rajta. Nyilván e legenda maradványa a nagycsütörtöki lábmosás szertartása. Gyer- gyószentmiklóson például a pap tizenkét gyermek lábát mossa meg. Istensegíts bukovinai székely községben a módosabb gazdák tizenkét szegényember lábát mosták meg, majd utána megvendégelték őket. Szűkebb pátriánkban, Mezőkövesden nagycsütörtök hajnalán, napfelkelte előtt körüllocsolták a házat a Kánya patakból hozott vízből. Ügy mondták: a gonoszoktól védik meg ezzel a ház lakóit. Sopron mellett Szil községben azért fürdetik meg nagycsütörtökön a gyerekeket a patakból mert vízzel, hogy nyáron bele ne fúljanak. Az Ipolyságban Galsa táján éjfél után az emberek a patakhoz siettek. Megmosakodtak a vízben, mondván, megszabadulnak a betegségtől. Ilyenkor a lovakat is megúsztatták, hogy azok ne legyenek kehesek és szőrük mindig ragyogjon. Nagyszombat napjának szokása a vízszentelés. Csíkban e szenteltvízzel hintették fel az udvart, hogy békák, férgek ne járjanak rajta. Csekefalván ezzel a vízzel hintették meg a fejfájós embert, s itatták meg a beteg jószágot. Hangonyban újvíznek nevezték a szenteltvizet. Úgy tartották, az a gyerek, kit ezzel keresztelnek meg, szerencsés lesz. Göcsejben az e napon ismét megszólaló harangszó hallatára szenteltvizet öntöttek a háztetőre tűzvész ellen. Szentelmények A húsvéti ételszentelés, ételáldás egyes vidékeinken elvétve még előforduló szokás. Úgy tartja a hiedelem, hogy a megszentelt húsvéti eledel megvédi az embereket a hosszú böjt után a mértéktelenség kísértéseitől. A szentelményeket egyes helyeken kókonyának, máshol páskának nevezik. Gö-r csejben a századforduló idején sonkát, kalácsot, tojást, tormát küldtek szentelésre. A család tagjai először a tormából ettek, mondván: annak erős íze, könnyfacsaró illata a gonosz lelkeket elriasztja. Csabrendek, Csököly uradalmi cselédei, akik a templomtól távol éltek, az ünnepi étkeket tarisznyába rakva húsvét hajnalán kiakasztották egy fára. Ügy hitték, olyankor szenteli fel a római pápa a világot, így az ő étkeiket is. Hangonyban, Szentsimon- ban a szentelt kalácsot morványnak nevezték. Hangonyban például még a szegényeknek és cigányoknak is sütöttek cipót, hogy azok cserébe imádkozzanak a család halottaiért. A valamikor megyénkhez tartozó Szihal- mon a megszentelendő ételek mellé gyolcszacskóban kukorica- és árpaszemeket is tettek. Majd ezt szórták a jószág ünnepi takarmánya közé. Ugyanott a húsvéti abroszból vetette a gazda a • búzát. A Szamosháton az ételekkel együtt süketcsalánt is szenteltettek. Ezt felaprították, s rántottéba sütve megették. Állítólag aki ilyen ételt eszik, azt egész évben elkerülik a járványok. A tojás A legrégebbi húsvéti eledelek közé tartozik a tojás. Ennek eredetét ekképp magyarázza Bőd Péter fel- állván a Böjt Keresztyének között, semmi sirost, vajast, s tojást is enni szabad nem volt... A melly tojásokat azért a hosszú Böjtön egy- begyűjtöttek, azokat osztán Húsvétban nagy örömmel ették, osztották jó akaróiknak." A tojás az élet, az újjászületés szimbóluma. Nyilván ezt jelképezte, hogy Mezőkövesden a jó termés reményében a föld végén tojást ástak el. Nyírábrányban a szentelt tojás héját szántották a földbe. Megyénkben Büttösön az első szántáskor az eke elé néhány lépésre tojást tettek. Ha induláskor nem tört szét, akkor az első barázdába elföldelték. A húsvéti tojással összefüggő szerencsejáték a tojásütés. Fiúk játsszák az ajándékba kapott festett tojásokkal. Lényege: össze kell ütni két tojást. Akié összetörik, az a vesztes, s köteles átadnia annak, akié épen maradt. A göcsejiek észben tartják, hogy a húsvéti tojást kivel együtt ették. Ha később az erdőben eltévednek, csak erre az illetőre kell gondolni, s máris rátalálnak a helyes útra. (hajdú i.) Korán kelle« ma fölkelni, hogy elfogyjon ez a kölni, időm sincs, hogy hintsem másra, csak erre a szép virágra: s gazdagítsa a Nap fénye! '• | 1/ w. iilÉli . I - . • ..edves záporokra várnak. Kiskertünkben o virágok ünneplő ruhában állnak. Rózsaviiben nagy csillan az üvegem alj—, ‘ Hl is von egy szép virágsráf, hr> engednék: meglüesolnám. G. Tóth Ferenc nek az átlényegülő végki
