Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
1986. március 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Tájszelídítők Barcikán Szocialista városunkat, Kazincbarcikát - annak ellenére, hogy néhány évtizedes múlttal, történelemmel rendelkezik - már eddig is sokféle, rangosabbnál rangosabb jelzővel tisztelték meg. A fiatalok városa, a vegyipar fellegvára, Hild-érmes város, a szobrok, a parkok városa ..., s hadd ne soroljam tovább a közismert címeket. Viszont említek egy eddig nem hangoztatott, azért újnak tetsző titulust. Tulajdonképpen tartalmában ez sem új, hiszen egy-két évtizede jellemzője ez is Kazincbarcikának, ám valahogy a városnak erről az arcáról eddig elfeledkeztünk. Pedig Barcika a kertbarátok városa isi Különösen a Tardona felé vezető út mentén találunk százával szebbnél szebben ápolt, gondozott kerteket. A városnak több ezer olyan lakosa van, aki magáénak mondhat néhány száz négyszögöles földdarabot. Különböző munkakörben dolgozó, különböző foglalkozású emberek ők. Ami közös bennük a természet, a szabadban végzett mozgás, a kerti munka sze- retete. Kertbarát-mellékletünk ezúttal közöttük, a barcikai kertbarátok között készült. A város két szervezett közösségét, a Kazincbarcika és Vidéke Afész kebelén belül működő Aranyalma és Jubileum Kerthasznositási Szakcsoportot kerestük fel, ahol — hála a barátságos közösségnek — emlékezetes órákat töltöttünk. Sok okos gondolatot hallva, sok hasznos tapasztalatot ellesve, őszinte, baráti, emberi kapcsolatot érezve. Történelem dióhéjban Kazincbarcikán a szerveTerepszemle a helyszínen zett kertbarát-mozgalom pontosan 20 évvel ezelőtt kezdődött. Nyolc és fél hold nagyüzemi művelésre alkalmatlan területen a jogelőd Sajókaza és Vidéke Afész támogatásával 114 bányász, ipari munkás megalakította az Aranyalma Kerthasznositási Szakcsoportot. A „történelmet” a jogutód, a Kazincbarcika és Vidéke Afész elnökének, Koch Péternek az irodájában idéztük. Aki ebben segítségünkre volt. Fancsali Béla, a kertszövetkezet elnöke és Brassó Imre, a szakcsoport könyvelője. — Szó szerint tájátalakr- tó munka kezdődött a két évtizeddel ezelőtti „földosztás” után. Tagjaink rengeteg energiát fektettek be. hogy valóban kertté varázsoljuk a legelőket. Szerencsére ebben a munkában segítséget kaptunk az áfésztől, sőt a Mészövtől is. Az évek múltával nemcsak gyümölcs- és díszfákkal települt be a táj. hanem közös kerítés épült, majd vízvezeték -hálózat is. Napjainkban 47-en alkotjuk az Aranyalma Kertszövetkezet tagságát. Tagjaink közül mint kiváló kertészeket, közösségi embereket, Liva Józsefet, Leskó Barnát, Szilágyi Józsefet, Papp Zoltánt, Buti Ferencet, Hódi Ferencet név szerint is ki kell emelnünk. Ma már nemcsak az önellátást biztosítják zöldségből, gyümölcsből a kertek, hanem a fölöslegből jut a barcikai piacra, a barcikai boltokba is. A fiatalabb testvér, a Jubileum Kerthasznosítási Szakcsoport 1874-ben alakult, az Izbonyó-dűlő siketdombi részén. 108 darab 200—300 négyszögöles parcellával. Minderre Nagy-György Tibor elnök így emlékezik: — Mintegy 600 jelentkező volt, közülük választottuk ki a barcikai üzemek létszámának arányában a majdani tulajdonosokat. A választásnál előnyt élveztek a társadalmi munkában élen járók, nagycsaládosok, az egyeAki a rózsát szereti, rossz ember nem lehet... Hádosi István teahibridjeit metszi. Egyre-mósra bújnak ki a tulipánok Búti Ferenc kertjében. A gazda a talaj porhanyósitásó- val is segíti, gyorsítja a fejlődést. dülóllók, a fizikai dolgozók. 1974. húsvétján a bozót meggyújtásával kezdődött a kertművelés. Már annak az évnek az őszén és a következő év tavaszán 3 ezer gyümölcsífát, szőlőoltványt telepítettünk el. Ebhez 89 ezer forint értékben a Mészövtől kaptunk anyagi támogatást. Ahogy múltak az évek, úgy szelídült a táj. 1976 végén kiépült az öntözőhálózat. 198G-ben a villamosítást fejeztük be. Úthálózatunk készültségi állapota 80 százalékos, főleg a feljárókat sikerült — vasúti betonaljzatból — maradandóan kiépíteni. Kertjeink a termelést, a pihenést, a baráti kapcsolatok kialakítását egyaránt szolgálják. Napjainkban a termelés színvonalára jellemző, hogy a 108 telek, mintegy 500 család szükségletét biztosítja, sőt az áfész felvásárló tevékenységével a város piacára is kerül zöldáru, gyümölcs a Jubileumból. Az áfész-irodából természetesen az ébredő kertekbe mentünk. Az Aranyalma Kertszövetkezetet napjainkra már elérte a terjeszkedő város. Sőt, most egy gerincvezeték építése miatt a kertek alja felvonulási területté vált. Ennek nem nagyon örülnek az itteni kertbarátok, különösen. hogy a vezeték építése nagyon vontatottan halad, s bizony a tervekben szereplő 4 méter szélesség helyett sok helyen dupla széles a „kórtér". E szövetkezet tagjai a földterületet harminc évre kapták, úgynevezett tartós földhasználatra. Ebből a három évtizedből kettő már eltelt. A tagok — sok közülük már nyugdíjas — aggódva kérdik: mi lesz tíz év után? Kisajátításra kerül a terület? Mi lesz ezekkel a verejtékkel eltelepített gyümölcsösökkel, parányi épületekkel? Nem nehéz kitalálni, nagyon szívükhöz nőttek e kertek, nem szívesen válnának meg tőlük. így van ezzel Búti Ferenc 67 éves nyugalmazott posta- műszaki főfelügyelő is. Takaros portáján a szorgalom és szakértelem megannyi jelével találkoztunk. Kertjében a tulipántól kezdve, az egynyári virágokon át a borszőlőfajtákig szinte minden megtalálható. — Gyakran vagyok itt, mert nagyon szeretem ezt a kertet <— hallottuk Ferenc gazdától. — Például attól szebb nincs, mint amikor virágzik a négyszáz tulipánom, s ugyanakkor milliónyi virág öltözteti ünneplőbe a meggyfát. Fersze, nemcsak lírai vallomást hallottunk tőle. Receptet is kaptunk a ma oly divatos biokertészkedéshez. — A rendkívül érzékeny őszibarackfákat én csalánlével permetezem. Azóta nincs rajta levéltetű, nem fordul elő levélsodródás. A készítési módja a következő: két kiló csalánlevélhez tíz liter vizet öntök. Meleg időben ez három nap után erjedni kezd. Ezt a kierjedt levet használom fel a permetezéshez, mégpedig vízzel hígítva, 1:15 arányban. A Búti birtokkal majdnem átellenben található Leskó József birodalma. Az 52 éves. bányánál dolgozó gazda takaros kis épületet emelt a 20» öles telkére, alatta még pince is húzódik. Látogatásunkkor — mintegy azt igazolandó, hogy a kertbarát egyben ezermester — éppen egy kétágú létrát eszkábált. igazán szakszerűen. — Metszéskor, gyümölcsszedéskor nagy szükség van rá — mondta —. márpedig a boltban nem olcsó mulatság egy ilyen létra. Időm van, értek is hozzá, így hát megcsinálom magam. A Leskó birtokot részben a szőlő, főleg a Zalagyöngye fajta uralja (a belőle készült kellemes kvaterkázó borral minket is vendégül lát a gazda), de van a kertben alma-, meggy-, körtefa is, s jut hely a földiepernek és a zöldségféléknek is. Nem kellett hozzá sok idő, s egy egész csapat kertbarát verődött össze az Aranya Ima „főutcáján”. Hódi Ferenc, a városi kertbarát kör elnöke, kísérőink Fancsali Béla elnök. Brassó Imre, valamint Búti Ferenc, Leskó János. Szóval mód nyílt mindjárt egy szakmai tereferére, a késve érkező tavasz elmarasztalására, János gazda borának szakszerű elemzésére. Mert amíg folyt a szó, a tele pohár is körbe ment a jelenlevő kertbarátok között, akiknek társaságában szívesen időztünk volna tovább, ha néhány kilométerrel odább nem vártak volna ugyanúgy bennünket a Jubileum Kert- szövetkezet tagjai. Elköszöntünk tehát az „aranyalmásoktól” azzal az ígérettel, hogy a jövőben is figyelemmel kísérjük, s hírt adunk munkálkodásaikról. * A Jubileum Kertszövetke- zet nagyon szép helyre települt — állapítottuk meg azon nyomban, ahogy körbetekintettünk az erdőpanorá- májú tájon. Am, ahogy az első gazdához, Hódosi Istvánhoz, a Kazinc Áruház vezetőjéhez ballagtunk fel meredek kertje betonlépcsőin, azt sem volt nehéz megállapítanunk, hogy emberfeletti munkába tellett ezt az egykori bozótost kultúrtájjá alakítani. — Ami azt illeti, valóban megszenvedtünk vele — jegyezte meg egyetértő bóloga- tással Hódosi István. — Amikor például már napok óta saját kezűleg ástam a pincét, a feleségemtől a kollégái azt kérdezték tréfálkozva: átértem-e már a föld alatt Bánhorvátiba? Ma a Hódosi-kertben. de amerre csak széttekintettünk mindenfelé, a rendezettség uralkodik. Teraszok, lépcsők, ízléses hétvégi házak, szőlő- lugasok, szakértelemmel kialakított, metszett gyümölcsfák. Házigazdánkat a 257 négyszögöles telkén a rózsametszés nagy munkája közben találtuk, de azért szorított annyi időt számunkra, hogy végigkalauzoljon a te- tületen. Nagy hobbija a szőlő. azt mutatta legbüszkébben, a szépen áttelelt Zalagyöngye, hárslevelű, Muscat Ottonel tőkéket. — Én ebben a kertben hétvégeken úgy töltődöm fel, akár az akkumulátor — jegyezte meg. — Nekem ehhez keret a kert, eszköz a fizikai munka, a barátkozás. Éppen ezért én nem az anyagi haszonért ültetek ezt, vagy azt. Számomra a legnagyobb dicséret, elismerés is az, ha valaki jóízűt kortyol a saját termésű boromból. A hétvégeket péntek délutántól gyakran kint töltjük a családdal. A levegő kiváló, a panoráma gyönyörű. Nem hinném, hogy akár a Dunakanyar szebb lenne István gazda kertjében saját termelésű földimogyoróval is találkozhattunk, ami kísérletező kedvét bizonyítja. Pincéjének vakolása pedig mindenképp közzétételt érdemel. A kertbarátok közül sokan saját kárukon tapasztalják, hogy a betonozott pincék fala, teteje a nedvességtől állandóan gyöngyözik, csöpög. Így volt ez Hód ősi- éknál is. Ám erre a gazda a betonfalakat és a mennyezetet őrölt perlit és tufakő keverékével fevakolta, s ezek, mint nedvszívó anyagok megszüntették a pince állandó gyöngyözését. Hódosi István közvetlen szomszédja Rási Pál, áld egyben közvetlen kollégája is, hiszen helyettese a Kazinc Áruházban. Nehéz lenne eldönteni. melyikük kertje szebb, gazdagabb. — Amit Itt lát, több mint tíz év eredménye — mondta Rási Pál. miközben az ő portáját is körbejártuk. — Tulajdonképpen az tudja értékelni igazán ami itt van, aki látta, sőt végigszenvedte az átalakító hatalmas munkát. Régen volt ez a rögtörés, de még ma is keserves élmény. Természetesen azóta sok minden történt, sok mindennel foglalkoztunk, kísérleteztünk. Nem tagadjuk, volt amivel melléfogtunk. 1977—78-ban például az egész szövetkezet 1800 darab meggyfát telepített Mészöv- támogatással. Pándy megy- gyet, s mellé porzónak cigánymeggyet. Nem jött be, valószínű porzási probléma lehet, mert a Pándyk nem, vagy alig teremnek. Az az igazság, el kellett telni egy évtizednek ahhoz, hogy kitapasztaljuk, e későn tavaszodó. korán őszbe induló tájra milyen növények valók, melyek termeszthetők sikerrel. Mára úgy érezzük, már van elég ilyen tapasztalatunk ... ..mit érdemes telepíteni? Késiül a létra Leskóéknál, avagy a kertbarát egyben ezermester is. A barcikai kerteket járva, a barcikai kertbarátokkal ismerkedve ugyanis azt is firtattuk, arra is kiváncsiak voltunk, milyen gyümölcsfajok, -fajták és zöldségfélék díszlenek legjobban e tájon Annál is inkább aktuális ez. mert kezdődik a tavaszi fatelepítés, és itt van a vete- ményezés ideje is. Búti Ferenc kertjének fái közül az évente rendszeresen két mázsa gyümölcsöt termő Clapp kedveltje körtefára hívta fel a figyelmet. Ugyancsak nála a debreceni muskotály szilvafa tavaly 150 kiló terméssel fizetett. Egyébként a szilvafákat minden kertben dicsérték. Hálás, megbízhatóan termő faj a szilva, legyen a fajtája besztercei, vagy atthann ringló. Jó véleményeket hallottunk — például Leskó Jánosnál — a sárga delicsesz almaiéról, s általában nyári almákról, valamint a ribiszkéről és köszmétéről. Hódosi István és Rási Pál a bőse kobak körtét, a májusi korai cseresznyét, általában a kajszit, illetve a Dánszentmiklósról beszerezhető frigó földieper palántákat dicsérték, mint bevált fajtákat. A szőlők közül Barcikán favorit a Zaiagyöngye, de több kertben előszet etet tel telepítik a bő termő és minőségi bort adó rizlingszilváni fajtát. A csemege szőlők közül szinte az egész fajtasor megtalálható. A zöldségfélék széles választékából hagyományos fajok, fajták uralják a kerteket. A gyökérzöldségek, a káposztafélék, a hagyma, a paprika, a paradicsom. Az újdonságokkal, a zöldségkülönlegességekkel — elsősorban éghajlati adottságok miatt — viszont kevesen foglalkoznak. Ai oldalt irta: Hajdú Imre A felvételeket késiitette: Fojtán lósilo Teiefere oi Aranyalma Kertszövelkeiel „főutcáján"
