Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Decker kisbabát vár sport Jövő év szeptemberéig, de az is lehet, hogy 1987 ta­vaszáig hiányozni fog az atlétikai pályákról az ame­rikai Mary Decker-Slaney. A 27 esztendős futónő kis­babát vár, várhatóan júni­usban ajándékozza meg fér­jét, a brit Richard Slaney-t egy kis „trónörökössel”. — Ügy tervezem, hogy a szülés után három hónappal visszatérek az edzöpályára, de ha a ,.dolgok” egy kicsit nehezebben mennek, akkor csak 1987-ben jelentkezem, a fedettpályás viadalokon — mondta Decker-Slaney. Az atlétanő szeretne részt ven­ni az 1988-as nyári olimpi­án, s azt követően tervezi a második Slaney-csemete vi­lágra hozását. A megyei DST ülésén-■ a -9 Mii Hagyomány már, hogy ok­tóber végén, november ele­jén ünnepélyes ülést tart a Borsod Megyei Diáksport Tanács. Így volt ez a na­pokban is, amikor Miskol­con, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban került sor az eseményre. Napirenden az alsó- és középfokú oktatási intézmények sportmunkájá­nak értékelése; a „Jó tanuló — jó sportoló" mozgalom­ban élen járók megjutalma- zása, valamint a Borsod Me­gye Diáksportjáért plakett átadása szerepelt. Az 1984—85-ös tanévben az 1—11. tanulócsoportos is­kolák közölt Borsodbóta (igazgató Kummer György- né, testnevelő tanár Varga Attila), a 9—Ki. tanulócso­portos iskolák versenyében pedig Szomolya (ig. Tóth József, testnev. tanár Víg Róza, Tóth József) bizonyult a legjobbnak. A 17 és több tanulócsoporlos iskolák me­zőnyében Ernőd (ig. Tóth Bertalan, testnev. tanár Fo­dor Zoltán, Kovács Nándor, Kovács Nándorné), a test­nevelés tagozatos intézmé­nyek vetélkedésében pedig a miskolci 21-es iskola (ig. Kubatov Szaniszlóné, test­nev. tanár Vucskó Sándor- né. Jávorkúti Judit, Noválc István, Szálai Andrásáé) vit­te el a pálmát. A középfokú intézmények esetében a legeredménye­sebb diáksportkör címért folyó pontverseny győztesei, leánykategória: Zrínyi Gim. (ig. Btró Tiborné, testnev. tanár Kispál Jánosáé, Bódy Györgyáé, Antal Csaba) és Kun Béla Gimnázium és Szakközépiskola (ig. Búzás Bálint, testnev. lan. Fazekas Miklós, Vajda József, Vanyó István). Fiúkategória: 105-ös Számú Szakmunkásképző Int. (ig. Czaga György, testnev. tan. Darai Imre, Oláh Zsolt, Brassó Istvánná) és Kilián György Gimnázium (ig. Bartha István, testnev. tan. Novák Gyula, Pataky Ist­ván, Vértes Gábor, Fükö Sándorné). ODK-munkájá- ért a Szepsi Csombor Gim­názium (ig. Tóth Györgyné, testnev. tan. Horváth Már­ton, ODK-vezető Tóth György), tömegsport mun­kájáért pedig a 101-es Szak­munkásképző Intézel (ig: Bujdos János, testnev. tan. Szepesi Károly, Vőfély Pál. Farkas Sándorné, Szemző Füij Feienc átvesii a „Borsod Megye Diáksportjáért" plakettot. Fotó: Mák Katalin, Makrai István) ré­szesült jutalomban. A KISZ Központi Bizott­sága, a Művelődési Minisz­térium, az OTSH és a SZOT három esztendővel ezelőtt hirdette meg először a „Magyar Népköztársaság Jó tanulója — jó sportolója" címet u középfokú iskolák tanulói számára. Ezután a megyei szervek versenyt in­dítottak a „Borsod megye Jó tanulója — jó sportolója" cím elnyeréséért is. Íme a legjobbak, gimnáziumi kate­gória: Mádat Mónika (Zrí­nyi Gimnázium, az MVSC I. osztályú atlétája. Testne­velője és edzője Kispál Já­nosáé), Sztanev Edina (Ki­lián György Gimnázium, a DVTK NB I-es ifjúsági ko­sárlabdacsapatának játéko­sa. Testnevelő tanára Vér­tes Gábor. Edzője Schreiber József), Naár Vera (Zrínyi Gimnázium, az MVSC arany­jelvényes atlétája, testneve­lő tanára és edzője Kispál Jánosné). Szakközépiskolai kategória: Dézsi Ferenc (Kun Béla Gimnázium és Szakkö­zépiskola, az Olefin SC ka- jakozója, testnevelő tanára Fazekas Miklós, edzője Ughy Imre), .lacsó Zoltán (Bláthy Szakközépiskola, a DVTK aranyjelvényes tájfutója, testnevelő tanára Tóth Jó­zsef, edzője Major Árpád). Szakmunkásképző kategória: Mórucz Lajos (112-es Szak­munkásképző Intézet, a Bor­sodi Bányász aranyjelvé­nyes tekézője. testnevelő tá­rnára Sípos Pál, edzője Szőke Géza). File Krisztina (101 -er Szakmunkásképző Intézet, a DVTK aranyjelvényes atlé­tája, testnevelő tanára Far­kas Sándorné, edzője Bán- hidi Béla). A DST 1981-ben alapítot­ta a „Borsod Megye Diák­sportjáért" plakettel. Birto­kosa az a pedagógus (tanár, igazgató, illetve sportaktíva) lehel, aki az állagot meg­haladó eredményességgel, példamutatóan segíti az if­júság téstnevelésének és di­áksportjának ügyét. A ju- lalmazottak: Gyülvészi Ist­ván, a Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskola testnevelője, Tóth József, a Bláthy Ottó Szakközépiskola testnevelője. Tárnái Gábor- né, a miskolci 10-es Számú Általános Iskola testnevelő­je, Fúrj Ferenc, a mezőkö­vesdi Martos Flóra Általá­nos Iskola nyugalmazott test­nevelője, valamint a 105-ös Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola nevelőtestü­lete (igazgató Czaga György, ig.-helyettes Eperjesi De­zső, testnevelők Oláh Zsolt, Darai Imre, Brassó István­ná. edzők Láda István, Ge­ese József. Kalics Gábor, Árkosi ImszIó). A jutalmakat Csáki Imre, a megyei tanács vb műve­lődési osztályvezető-helyette­se, a DST elnöke. Fazekas Miklósáé, a művelődési osz­tály főmunkatársa. Szabó Aladár, a KISZ Borsod Me­gyei Bizottságának titkára és Lavotha Péterné, a megyei úttörőszövetség titkára ad­ta át. K. T. f »• • I Csak röviden... LABDARÚGÁS. Ma rende­zik meg Mezőkövesden a Magyarország—NDK UEFA Kupa selejtező ifjúsági vá­logatott találkozót. Kezdés: 13 óra 30-kor. Ellőmérkőzést a mezőkövesdi és az egri öregfiúk fél 12-től vívnak. A belépők 30, illetve 20 forint­ba kerülnek, a diákok és a katonák azonban díjmente­sen tekinthetik meg a nagy érdeklődéssel várt összecsa­pást. D. KINIZSI—KVSE — CSÜTÖRTÖKÖN. A novem­ber lö-re kisorsolt Debre­ceni K i n i zs 1 —IK az i nobar ciika i Vegyész NB II-es bajnoki labdarúgó-mérkőzést novem­ber 7-én, csütörtökön ren­dezik meg Debrecenben. Kezdés: 13 órakor. SÚLYEMELÉS. Szombat­helyen megkezdődött az or­szágos , bajnokság. Az első napon az 52, 56, 60 és a 67.5 kg-osök léptek dobogó­ra. Eredmények, 56 kg: 3. Pátrovics (iKVSE) 240 (105, 135). 60 kg: 3. Lakatos (DVTK) '252,5 (110, 142,5). 6. Daróczi (Özdi Kohász) 242.5 (110, 132,5). ÖKÖLVÍVÁS. Vejlében (Dánia) szerepelt a Borsodi Bányász csapata. Isaszegi, Zsíros és Csépányi első lett súlycsoportjában. Farkas pe­dig a harmadik helyet sze­rezte meg. Csapatban a sa- jószentpéteriek a harmadik helyre kerültek. Az esemé­nyen kanadai, olasz, belga, dán. svéd és magyar spor- tolók vettek részt. TEKE. FTC—Borsodi Bá­nyász 6-2 (507,1-4876). Buda­pest, NB I. férfi. Egyénileg: Molnár 839, Szőke 825. S/BÖRZE. November 4-én, hétfőn 17—20 óra között a megyei szövetség rendezésé­ben síbörzét. rendeznek a miskolci városi sportcsar­nokban. Ugyancsak a sportcsarnok­ban kerü1 sor a Bánkút Sí- klub síbörzéjére.. November 8-án, pénteken 16—-20 óra között lesz mód és lehetőség a felszerelések cseréjére. Örülni más sikerének Nem tudom, ki hogy van vele, érzé­sem szerint egy „speciális” magyar felfo­gás tör utat mostanság sportberkekben. Arról van szó, hogy nemigen tudunk örülni mások sikereinek. Hadd hozakodjak elő néhány példával. Evekkel ezelőtt a győri futballisták új já­tékmóddal rukkoltak elő, s tették ezt igen eredményesen. Sok gólt szereztek, zsinór­ban aratták győzelmeiket, kétszer is baj­nokságot nyertek. Akkoriban — elsősor­ban a fővárosból — lehetett azonban olyan hangokat is hallani: igen-igen, va­lóban sikereket érnek el, de itthon is rengeteg gólt kapnak, s különben: mi lesz a nemzetközi porondon? Most nem érde­mes belemenni annak boncolgatásába, mennyire volt jogos a felvetés, sokkal inkább elgondolkoztató számomra az: va­jon miért kerestek a kákán is csomót az ellenlábasok? Szabadfogású birkózó-világbajnokság, Budapest. Egyetlen igazi dobogóesélye­sünk, Bállá József igencsak küszködött az iráni fiú ellen. A magyar „óriásbébi” le­léptetéssel nyert, de a döntőben már nem volt esélye szovjet ellenfelével szemben. Alig értek véget a versenyek, máris je­lentkezett az ellentábor. A mondóka lé­nyege: persze, könnyű így ezüstöt szerez­ni, hiszen a bírók is „besegítettek” Bal- Iának. És ezek után ismét labdarúgás. Amióta Mezey György vette át a magyar váloga­tott irányítását, kétségkívül figyelmet ér­demlő eredményeket ért el a nemzeti ti­zenegy. A világbajnoki selejtezők kezdete előtt aligha fogadtak volna sokan a mi­eink elsőségére. Talán érthető. Az ellen­lelek között volt a nem is olyan régen remeklő Hollandia, no és az „ősi ellenfél", Ausztria válogatottja. A magyarok fittyel hányva mindenféle esélylatolgatásnak, mindkét ellenfelüket térdre kényszeritet- ték idegenben, s Európából elsőként (!) harcolták ki a mexikói VB-részvétel jo­gát. Közben barátságos mérkőzést nyertek az NSZK-ban, s legutóbb Wales-ben is. A siker teljesen egyértelmű, olyan, amely melengeti az igazi focirajongók szívét-lelkét. Mégis szinte minden össze­csapás után találkoztam olyan emberek­kel, akik azt kezdték magyarázni, miért tudott helytállni együttesünk. Nekünk fütyült a bíró; tartalékosak voltak az el­lenfelek; óriási szerencsével párosult a szürke, semmitmondó teljesítmény és so­rolhatnám még tovább. Az eszükbe sem jutott, hogy megdicsérjék a gárdát, amely valóban nem sziporkázott, de küzdött, hajtott, akart és a KÖZÖS CÉL érdeké­ben minden áldozatra hajlandónak mu­tatkozott. Akad még példa a tarsolyban, említ­hetem a Videoton tavaszi bravúros mene­telését az UEFA Kupában. Csaknem minden egyes mérkőzésük után azt hal­lottam: micsoda mázlijuk volt Májerék- nak! Így az állítás elfogadhatatlan. Mert valóban akadt olyan összecsapás, amikor Fortuna is a fehérváriak mellé szegődött, de csapat csak és kizárólag az isten- asszonyhoz fohászkodva aligha érhet el olyan eredményt, mint amilyenre a Video­ton képes volt. Kellett hozzá még néhány nélkülözhetetlen kellék is ... Ügy gondolom, azért „speciális” magyar felfogásról van szó, mert másfelé nem ez a jellemző. Az osztrák lapok például igen­csak ledorongolják azt az eseményt, mér­kőzést, szereplést, amely nem nyerte el a szurkolók tetszését. De ezt nem követi az újabb és újabb hibák, bűnbakok kere­sése. A következő számban már az előt­tük álló eseményekre hívják fel a figyel­met. s minden tőlük telhetőt elkövetnek a „beharangozás" érdekében. Igyekeznek feldobni az ilyen-olyan apró sikereket, s büszkék arra a teljesítményre, amelyet honfitársuk ért el. Miért alakult nálunk másféleképpen? Pontos okát alighanem képtelenség kide­ríteni. Fanyalgunk akkor is, ha erre nincs okunk, olyan pózban tetszelgünk, amely nem célravezető. Bizonyára mélyek a gyö­kerek. sőt, azt is megkockáztatom: nem kizárólag a sportban alakult így ez az évek során. Említhetnék példákat az élet egyéb területéről, de úgy vélem, nem szükséges, hiszen a korábban felsoroltak egyértelműen alátámasztják a bevezető­ben említett felvetés jogosságát. Azt hiszem, meg kell ismét tanulni együtt örülni másokkal. Legyünk büszkék azokra az eredményekre, amelyeket ma­gyar sportolók értek el. Szabad dicsérni azokat, akik azt valamiféle cselekedetük­kel kiérdemelték. Lehet persze, manapság valamiféle sikk az ellentábort gyarapíta­ni. Egy idő után azonban kifejezetten unalmas dolog az ellenvetéseket hallgat­ni. Nem hiszem, hogy túlzott szentségtö­rés lenne, ha valaki egy-egy szép sikert követően azzal fordulna a buszon vele utazó ismerőséhez: „ ... milyen nagysze­rűen csinálták a mi fiaink!”’ (doros) Pályán a második vonal csapatai A címben jelzett kérdés­re remélhetőleg igen lesz a válasz vasárnap délután, máskülönben igencsak sú­lyossá válik a Kazincbarci­kai Vegyész labdarúgócsa­patának helyzete. Nem mint­ha most rózsás lenne a kép, de nagyon nagy szükség lenne a sikerre. Azon túl, hogy nyugtatólag hatna, va­lamelyest csökkenne a kü­lönbség a sárga-kékek előtt állókhoz képest. Sajnos, legutóbb nem si­került a helytállás. Igaz, a hódmezővásárhelyiek is ha­sonló cipőben járnak, mint a KVSE, s hazai környezet­ben kihasználták azt a le­hetőséget, amelyet a barci- kaiak kínáltak fel a szá­mukra. A Vegyész roppant bátortalanul futballozott, s a látottak alapján nem volt valós esélye a pontszerzés­re. Holnap délután " mód nyílik a javításra, a Keszt­hely lesz az ellenfél. A ven­dégek veszélyes együttes hí­rében állnak, de eddig főleg otthonukban jeleskedtek, ide­gen környezetben kevesebb babér termett a számukra. Mindenesetre helyezésük fi­gyelmet érdemel, csak ab­ban az esetben lehet elle­nük sikert elérni, ha min­den hazai játékos tudása legjavát nyújtja. — Minden ellenkező hí­reszteléssel ellentétben sze­retném. leszögezni: nem aka­runk újabb labdarúgókat igazolni, erre lehetőségünk IP! ÜH A labda mór a háló sarká­ban pihen, a kapus búsan fekszik a füvön, Fükö Sándor arcán viszont felfedezhető az öröm. A salgótarjániak elleni múlt heti találkozón a diós­győri középpályás gólja bizto­sította be a hazaiak sikerét, amely egyébként nem forgott különösebben veszélyben. Re­mélhetőleg Fükö tartalékolt volamit Nagykanizsára is... sincs — tájékoztatta lapunk sportrovatát Tompos László, a KVSE szakosztályelnöke. Azt is elmondta: csak a győzelem jelenthet elfogad­ható eredményt vasárnap délután a Keszthelv ellen. A Diósgyőr gárdája már ma délután útra kel. Hol­nap ugyanis Nagykanizsán szeretné pontjai számát gya­rapítani az együttes, ehhez pedig megfelelően pihent társaság szükségeltetik. Per­sze, ez önmagában kevés, jó játék, nívós produkció is a „kelléktárba" tartozik. Bán­kúti László szerint egy pont a minimum, amit a csapat­nak hoznia kell, s annak el­lenére, hogy az „olajosok” veszélyes helyen tartózkod­nak a táblázaton, a győze­lemről sem mondanak le. Az NB II vasárnapi pá­rosítása: SZEOL-DÉLÉP SE —Eger SE. Veszprémi SE —Szolnoki MÁV MTE, Sop­roni SE—Nyíregyháza, Szek- szárd—Metripond SE, Váci Izzó—Debreceni Kinizsi, Sal­gótarjáni BTC—Bajai SK, Honvéd Szabó Lajos SE— Dunaújváros, Ganz-MÁVAG —Komló. A találkozók dél­után 1 órakor kezdődnek. Nagykanizsán Kiss G., Ka­zincbarcikán Eöry fújja majd a sípot. Fordulóra kerül sor a labdarúgás élvonalában is. A párosítás: Pécsi MSC—Va­sas, ZTE—Bp. Honvéd, Új­pesti Dózsa—Volán SC. DMVSC—Békéscsaba, Hala­dás VSE—MTK-VM, FTC— Rába ETO, Tatabánya—Vi­deoton (szombaton), Csepel SC—Siófok (vasárnap).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom