Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
1985. március 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 a miskolci nevelők szervezkedésének első éveiről A felszabadulás után megnyílt új lehetőségek között az egyik legjelentősebb volt, hogy az iskolák, nevelők megosztottsága fokozatosan megszűnhetett. Csak a forradalmi változások hozhatták létre az egységes iskolarendszert, Az iskolafenntartók elsősorban az egyházak voltak. Az állami tantervhez igazodó. de önálló tantervek, rendtartások, tankönyven alapján működtek. Szegény egyház esetén a község volt iskolaállításra kötelezhető. Miskolcon ez néhány városi iskolát is jelentett. Például. Szeles u., Kun József (Szabó Lajos) u., Szent István (Nagyváthy J.) u., Soltész-Nagy Kálmán (Kun Béla) u. stb. Ez a tény önmagában is megosztotta a nevelőket. Dt képesítés szerint is nagy volt a különbség. Középiskolai képesítéssel rendelkeztek az óvónők, az elemi iskolai tani lók. Külön kategóriába, tartoztak a polgári iskolai, gimnáziumi és szakirányú középiskolák tanárai. E megosztottságban érte i. magyar iskolarendszert a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1944. márciuá 20-i rendelele, mely minden iskolát azonnal bezárt. (Az ismert német megszállás kö* veljcezménye.) Sebtében ösz- szecsapott vizsgák, érettségik után üresen maradtak az iskolák. De nem sokáig. A háborús szükségletekre egyre több iskolában rendezkedett be 'kórház és más katonai szei'vezet. Ezeknek az intézményeknek nevelői igyekeztek iskolájuk értékeit biztonságba helyezni. De voltak iskolák, ahová nevelők többé nem léphettek be. Ilyen körülmények között dübörgőit felénk a front. Nemcsak a baloldali, de a reálisan gondolkodó nevelők előtt is világos volt. ha ideér a Vörös Hadsereg, alapvetően más lesz a politikai, társadalmi, így az oktatási helyzet is. Néhány kartársunk kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Például Nagy Ferenc zenetanár, vagy 1944 őszén Pödör László. Köztudott, hogy Miskolcon a Vörös Hadsereg és a MÓKÁN Komité együttműködése tette lehetővé a felszabadulás másnapján az élet újraindulását. Ennek egyik fontos része volt, hogy a több mint í! hónapos szünet után újra nyíljanak meg az iskolák kapui. December első hetében már nevelői gyűlést tartottak a városháza III. udvarán. A nevelők felkeresték iskoláikat, s megkezdték a takarítást, a tantermek berendezését. Legnehezebb volt a gyerekek toborzása. A suttogó propaganda sok családdal hitette el, hogy az iskolákat azért nyitják meg ilyen gyorsan. mert az oroszok „viszik a gyerekeket Szibériába” Ilyen körülmények közölt fogadta tanítványait december 14-én a Felső Kereskedelmi' Iskola. December 20-a körül az épen maradt népiskolai tantermek is benépesültek. A tanítók—tanárok között pedig az egyházi és állami főhatóságok nélkül megkezdődött a mozgalmi, politikai szervezkedés és az ilyen nagy társadalmi változásokat szükségszerűen kísérő helyezkedés, pozíciókeresés. A megalakuló politikai pártok egyetértettek abban, hogy a város minden nevelőjét egy egységes szervezetbe kell tömöríteni. Iránymutatók voltak a ,,’19-esek”. akik a Tanácsköztársaság idején már megalakították a „Nevelő- munkások Szakszer vezet”-ét. Az előkészítő bizottság tagjai: Fodor Pálné, Her- czeg Lászlóné. Oberländer Sándor, Pásztor Miklós, Sárközi Andor, Schön Andor és Szabadosné Velkovács Rózsa. Dr. Gáll'fy Imre polgármester a városháza nagytermében 1945. január 21-én engedélyezi az alakuló gyűlést ahol az egyháztól, államtól, pártoktól független „Miskolci Nevelőmunkások Szak- szervezete” megalakul. A múlt hatásának jelentkezése még, hogy két „osztály”-ba szerveződik. A tanári ősz-; tály elnöke: Országh József, titkát a: Csorba Zoltán, a tanítói osztály elnöke: Kol- lóth Gyula, titkára: Ungvá- ry Gyula. A vezetőséget az iskolafenntartók szerint állítják össze. Havi 3 pengő tagdíjat fogadtak el. Működésükhöz a Városház tér 9. sz. 1. emeleti Bárcz.v-lakást kapták meg. A Nevelömunkások Szak- szervezetének első dolga volt. hogy minden iskolához eljusson a tagok toborzására. Közvetített a megalakult Nemzeti Bizottság, s az iskolák—nevelők között. Az Igazoló Bizottságba Pfister József tanárt delegálta. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány iskolákat érintő rendelete az általános iskola megszervezéséről feléleszti az ellentéteket a szakszervezet tanítói—tanári osztálya közölt. Az általános iskola ugyanis a ti osztályos népiskola V—Vili. a polgári iskola I—IV., a gimnázium I— IV. évfolyamait kívánja egységbe foglalni. A tananyag lényegében a polgári iskolára épül, rendtartás stb. tekintetében. de háromféle képesítésű — eddig egymással kapcsolatban nem álló — nevelői csoportot hoz össze. A szakszervezel évekig tarló nevelő, békéltető munkáját igényli, hogy a vallási, rangbeli ellentéteket az iskolán belül leküzdje. A Nevelőmunkások Szak- szervezetének kezdetben egyik legfontosabb feladata, hogy a vidéki tanítók segítségével élelmiszer-beszerzéssel és annak szétosztásával toglalkozzon. A választott szakszervezeti vezetők járták a falvakat, s lisztet, zsírt, burgonyát stb. vásároltak. Közben a felszabadult Bu dapesten is megindul a nevelők szervezkedése. De a közlekedési, hírközlési nehézségek miatt vidékre csak 1945 nyarán jutnak el. Ekkor csapnak össze a nézetellentétek Miskolccal. Itt az 1919-es szemlélet és a közvetlen munkásmozgalmi kapcsolatok (Diósgyőr, Pereces) alapján másként indult és szerveződött, mint a fővárosban. Egyezkedések kezdődnek, melyet 1945 őszén az országos szakszervezeti gyűlés és választás zár le. Borsodol Szőke Andor megyei titkár. Országh József, Kisida Ferenc képviseli. Itt mondták ki a „Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete” megalakulását. Ennek nyomán Miskolcon megszűnik a tanítói—tanári osztály, s meghonosodik az idegen eredetű ^pedagógus elnevezés. A „szabad" szó az iskolafenntartóktól, pártoktól való függetlenséget kívánja egy ideig kifejezni. 1948 után kimaradt az elnevezésből. Az infláció, miatt az iskolák, nevelők egyre többet nélkülöznek. A járási szak- szervezeti bizottságokkal próbálnak szakszervezeti eszközökkel segíteni. Bekapcsolódik a Nemzeti Segély nyo- morenyhitő akciójába. 1947- ben a szakszervezet érdek- védelmi harca, hogy az alsó tagozatnak is kifizethető az óratöbbleti díj. (Túlóra!) Az állami általános iskolák egységes tanterve és tankönyve példát ad az egyházi iskoláknak is. Az úttörő- mozgalom kiszélesedik fokozatosan szinte minden iskolára. A miskolci városi bizottság élére Udvardi Lakos János kerül, mint elnök. A titkári funkcióba Bihary Bélát választják. Folyik az előkészítő politikai kampány az iskolák államosításáért. A Pedagógus Szakszervezet a gyűlések sorozatát rendezi nevelőknek, szülőknek. Az iskolákat államosító bizottságokban mindenütt ott van a szakszervezet megbízottja. 1949-ben a Szaktanács meghirdeti a sztálini munkaversenyt. melybe sajátos módon a Pedagógus Szak- szervezet is bekapcsolódik, s a legsikeresebb nevelőknek emléklapot oszt. „Nevelj jobban” mozgalmat hirdet a szocialista szellemű iskoláért. A nevelők napján megyei gyűlést rendezett a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol Darvas József beszélt. A személyi kultusz helyi jelentkezése, hogy a város választolt szakszervezeti vezetőit rágalmazzák, támadják. 1950. VII. 6-án rendkívüli szakszervezeti gyűlést rendeznek a Zenepalotában, az MDP, SZOT, MNDSZ képviselőinek és az első függetlenített megyei PSZ. titkárnak Gyöngyi Istvánnak jelenlétében. A viharos gyűlésen a választott elnök és titkár lemondását nem fogadják el. Néhány hét múlva mégis vidékre helyezik Udvardi Lakos Jánost és Bihary Bélát. Rehabilitálásuk, visszahelyezésük csak 1955-ben történik meg. Igazgatói megbízást kapnak. Szolyory Zoltán egy évig, Oberländer Sándor két évig viseli a városi titkár tisztét. 1953 jelentős év a Pedagógus Szakszervezel miskolci életében. Berendezkedhet a városi és megyei bizottság a Déryné u. 3. sz. (volt Nőipari iskola) épületében. Az irodahelyiségek mellett a földszinten konyhát és két szolgálati lakást, az emeleten könyvtárt, vendégházat és a nagyteremben kul túrotthont rendezhet be. (E sorok írója 1953—57 között töltötte be a városi titkári tisztet.) A Nevelők Házának igazgatója Kardos Lászlóné a pesti és pécsi mintára indítja és szervezi a szakszervezeti kulturális életet. Programjait a kezdőktől a nyugdíjasakig mindenki nagy kedvvel látogatja. A művész-tanárok fellépései mellett az iró—olvasó találkozók akkor városunk legrangosabb rendezvényei közé számítanak. A Nevelők Házának működése szerez igazán tekintélyt a Pedagógus Szak- szervezetnek nemcsak a megyében, de országosan is. Kisgyörgy István ‘Lapunk elmúlt év augusztusi számúban pályázatot hirdettünk a Magyar újjászületés első napjai címmel. A fenti írás a pályázatra érkezett. Miskolci macskakövek Nézegetem Miskolcon a Zója tér átépítését. Elég régóta, és azt hiszem, még elég sokáig lesz erre mód, mert meglehetősen hosszú idő alatt változik át ez a környék olyanná, mint tervezték. Igaz, már most is alig-alig lehet egyik-másik tovatűnt épület, egyéb helyét meghatározni. A tér a felszabadulás után kapta a hős komszomolka nevét, azt megelőzően nem volt neve, legalábbis nem emlékszem rá, mert valójában tér sem volt, csak a Baross Gábor utcának egy kiöblösödése. Az egyvágányú villamos végállomása volt az egyik oldalon, a másikon meg egy patika és egy vendéglő, amelynek teraszán hatalmas leánde- rek zöldelltek óriási dézsákban. A kijárat előtt fontosabb vonatok érkezésekor három batár álldogált. a három miskolci szálloda — Korona. Abbázia, Pannónia — emberei várták a vendégeket, már az állomáson versengve egymással. Nézegetem a kör alakúra képzett, most alaposan feldúlt tér alakuló arculatát. A nagy fűszerboltos vasutasházon most bontás látható. Nem tudom, átépítik, vagy lebontják. Az egykori vasutaskonzum talán az utolsó régi létesítmény a téren. Előtte indul a valaha gondozott széles út, amely hosszában szelte ketté a vasúti pálya és a Szinva közé épült, csupa kis szoba-konyhás, minden komfort nélküli lakásból álló, kertes-udvaros lakótelepet és elvezetett a MAV-telepi iskoláig, illetve a Gömöri pályaudvar felé tartó vágányig. Minden két ház után kis keresztutca szabdalta a telepet, amelynek málna- és ribiszkebokraira vastagon rátelepedett a korom, mivelhogy az egész környéket állandóan beborította a mozdonyfüst. Kisdiák korom óta rendszeresen jártam erre. Vagy a Vörösmarty — akkor Vadnay Károly — utca felől a vasúti felüljárón jöttünk, ahol mindig megálltunk az alattunk eLfüstöl- gő vonatokat megbámulni, kicsit megborzongni a felcsapó gőzben és mozdony- füstben. Akkoriban még a mozdonyok a fűtőházból csak úgy tudtak a Tiszai pályaudvar vágányaira állni, ha előbb kihúztak a Szinva-hídig, majd betolattak a deltán a várakozó szerelvények elé. (Lehet, hogy most is így megy?) Volt mindig mit nézni. Egyszer egy iskolatársunk togadásból átegyensúlyozott a híd korlátján a gőzben és füstben. Tizenkét éves volt. Sikerült a mutatvány, de azóta is, ha a hídon járok, megborzongat az emlékezés. A másik út a Szinva partján vitt. A Hadirokkantait utcája végén, a Lenke utca után egy vasúti őrház következett, s a gyalogút levezetett a vasúti hid alá, majd tovább kígyózott a parton a kon- zum épületéig. Árnyas fasor volt e sétányon, s mindig sok-sok szerelmespár kószált erre. A felszabadulás után egy nagyon kedves kolléganőm, ma is nagyon jó barátom, itt lakott a telep egyik házacskájában. Akkoriban délután kettőkor végeztünk, s gyakran hazakísértem. Édesanyja olyan bablevesekkel és babfőzelékekkel kínált, amiket azóta sem tudok — nem is akarok — elfelejteni. Bableves 1946. tavasziin, nyarán, az infláció iombolása közben! Aki jó étvágyú, üreszsebü, magányos fiatalember volt akkoriban, értékelni tudja ... A telep ma már igencsak foghíjas. A házacskák közül sok eltűnt, akárcsak a később Geró Ernőnéröl elnevezett játszótér. A kétágú felüljáró híd tövében a sorompó most is gyakran zárja el az utat. Hiányzik mellőle a vasutasok tüzelőanyag-telepe, meg a szemközti kis hentesbolt. A tüzelőtelep helyén álla hatalmas toronyépület. amelyben a pályaudvar irányítóberendezése működik. Innen közelíthető meg mostanában kocsival az állomás, a Baross Gábor utca felől elzárja az építkezés. Az állomásépületben a resti a régi helyén van. Hajdan csak első és másodosztályú jeggyel rendelkezők léphettek be, egyenruhás portás vigyázott a rendre, a harmad- osztályú utasok az épület egy másik részén ehettek, ihattak. A restiben a fő- oincér frakkot viselt, és a peron elkerített részén egy adag gusztusos és ízletes borjúmáj elfogyasztása minden kispolgár álma volt, de az utasok nagy többsége inkább a kerítésen keresztül nézte, és a harmadosztályú büfében vett virslit, vagy tepertőt rágta. Diákkoromban felfedeztük, hogy a várakozó szerelvények messze kint állnak valahol Zsolca felé. A külön diákkocsikat tábla jelölte, soha senkisem nyitott be ezekbe. (Ki voltak takarítva jóelőre!) A vonatok indulása előtt akár másfél órával is beszólhattak ide a bejáró diáklányok, meg a másik kocsiba a fiúk, sőt itt meg is látogathatták egymást. Udvarlásra, flörtre kiválóan alkalmas volt ez a helyzet. Sőt a Gömöri pályaudvarig még a jegyet sem kérték, annyival is hosz- szabb volt a „helyzet”. Most aluljárórendszer, meg villamosvasúti és autóbusz-végállomás épül, nagy újjászületés előtti felfordulás jellemzi a környéket. A lehetőségekhez képest bizonyára szép lesz, jó lesz a környék. De a hajdani mozdonyfüstös vidék emlékei is megérnek talán egy feljegyzést .. . (bencdek) Ho valamire szükség van, a könyvtáros pillanatok alatt megkeresi, s a nyugodt környezetben olvasni is lehet. Vadas Zsuzsa felvétele A tervet több hónapos előkészítő munka követte, melynek eredményeként január elsejétől hivatalosan is működni kezdett a Borsod megyei Tanács közigazgatási szakkönyvtára. Mi tette szükségessé e „mini-intézmény” létrehozását? — kérdeztük Kerezsi Páltól, a megyei tanács ellátó szervezetének a vezetőjétől, mely szert' a könyvtár fenntartója is egyben. — Korántsem egyéni kezdeményezésről van szó, hiszen más megyékben is — sőt már a városi tanácson belül is — tendencia az ilyen könyvtárak beindítása. Fontosságáról, szükségességéről röviden — több mint 400 dolgozót, a megyei tanács apparátusát hivatott szolgálni szakkönyvekkel, hivatalos közlönyökkel, folyóiratokkal és napilapokkal. Nem véletlenül említettem a szakkönyveket és szakfolyóiratokat elsőként, mert itt gyakorlatilag minden megtalálható lesz, ami a szakosztályok. szakigazgatási és ágazati szervek mindennapi munkájához szükséges. Sok átfedést előzhetünk meg ilyen formán a mai, eligazodást megnehezítő információbőség közepette, nem is szólva a dolog gazdaságossági hasznáról. — Ha már a gazdaságosságnál tartunk. Mennyibe került a könyvtár létesítése? — Minimális összegbe. A helyiség, a bútorok adottak voltak, a meglevő állomány nagy részét pedig a szak- igazgatási szervektől gyűjtöttük össze. Állománygyarapításra pedig évente mintegy félmillió forint áll majd rendelkezésünkre. Hegyi Magdolna, a könyvtár vezetője és egyszemélyes dolgozója a kölcsönzésen és az olvasótermi szolgálaton kívül további fontos funkciókat is sorol. — Ami nálunk egyelőre hiányzik, azt más könyvtárakból. antikváriumból és könyvesboltokból szerezzük be. Segíti a munkámat az Országgyűlési Könyvtár tájékoztatási jegyzéke is, amelyet a tanácsi hivatali könyvtárak részére állítanak ösz- sze. — Mennyire tehető most az állomány? — A gyűjtés epv részén túl vagyunk, 1500 kötetet mondhatunk a magunkénak, de jó pár ezer van még a különböző osztályokon, amit össze kell szednünk, rendszereznünk, feldolgoznunk. — A főbb tevékenységeken kívül lesz-c még egyéb szolgáltatása a szakkönyvtárnak? — A távlati terv, hogy helyet adjunk különböző rendezvények — író-olvasó találkozók, szakmai beszélgetések — lebonyolításának is. De az alapfunkció változatlanul az, hogy aki ide valamilyen igénnyel betér, legyen az irodalmi folyóirat, szaklap, vagy kézikönyv; ne távozzon üres kézzel. K. G. 1 Mozdonyrüstös emlékek ..... Könyvtár - szakembereknek *
