Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
1985. február 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 — Jé! A Berta néni! — cuppantak a puszik az előszobában, púderfelhőt kavarva az öreg hölgy keselyűarca köré. — Rég láttuk, ritkán tetszik mifelénk .. . — Nálatok mindig akkora a forgalom Lajoskám, nem hiányzik ide az olyan vénasszony, mint én. — Ugyan — nyögött fel Lajos — ...miket nem mond, már úgy hiányoltuk. — Eszterkóm! — l'uvolázott be vésztjósló hangon a konyháiba. — Gyere szívem, itt van Bertuska néni... ! A könyékig lisztes feleség mögött előbukkant a talpig lisztes Kislajoska is, aki szakasztott mása volt a papának, csak kicsinyke és erősen kancsal kiadásban. Ismét puszik csattantak, majd a család bemasíro- zofrt a szobába. — Akkor ... khm ... — krákogta a férj gyámoltalanul, és fejtegetni kezdte kifelé a terjedelmes nagynénit a nehéz bundából.— Ezt ide terítem az ágyra, jó? Még leszakadna a fogasról ... — mondta, és agyán kajánul átsuhant a gondolat, milyen kár, hogy tulajdonosát nem lehet felfüggeszteni arccal a fal felé, az előszobában . .. Berta néni elégedett sóhajjal jajditotta meg a fotel rugóit, és apró madár- szemeivel vizslatva körbenézett. — Remélem, semmiben nem zavarok Lajoskám? — Ugyan, dehogy ... mint máskor... — kalapált egy mosolyintást bádogarcára a férj, magában lemondva a rádió további szereléséről, minek e látogatás mára a végét jelentette. — Eszter ugyan éppen süt, de nem baj . . . jövünk is mindjárt, csak lessék nyugodtan ülni. hozok egy kis likőrt. Lajoska, te itt maradsz! Ne unatkozzon a Berta néni egyedül — mordult rá a lesunyt fejű, ajtó felé hátráló gyerekre. A konyhában összenéztek a feleséggel. Ez van. Estére recseg majd az állkapcsuk az elfojtott ásításoktól, fülük cseng az öreglány kotkodácsoló szózuha- tagától, de ki kell bírniuk, mert a nagynéni kéthetente könyörtelenebb pontossággal érkezik, mint egy díjbeszedő. Éppen a likörösüvegért kotorászott a polcon (micsoda ízlés, legalább beragadna a szája tőle!), amikor bentről velőtrázó sikoly hallatszott. — Jesszusom! — visította éles fejhangon, a púder alatt is halottra vált arccal a nagynéni. — Szökőár van a lakásban! Férj és feleség dermed- ten álltak a küszöbön és bénultan nézték, hogy az akvárium — mintha meghasadt volna a lelke az öreg hölgy láttán —, egyik oldala szétnyílt, s a benne levő nyolcvan liter víz harsány zubogással kereste kifelé az utat, s frecsegve zúdult a Berta néni ágyra terített irhájára. — A ragasztás! — jajdult lel a férj. — A ragasztás felmondta a szolgálatot ... — Majd felocsúdva a tehetetlenségből, először is a bunda után kapott, aztán ráförmedt a feleségére. — Most mit állsz itt! Hozz fazekakat, de gyorsan !!! A szobai vízesés locsogó zajába belevegyült Berta néni hangos jajveszékelése. Közben a férj vértolulás os arccal kapkodta-cse- rélle az újabb lábasokat, az asszony ki-berohangált, csak Kislajoska állt nagy nyugalommal. Kancsal szeme kidülledt a gyönyörűségtől, mert itt van ugyan Berta néni, mégis meg van mentve a délután. Micsoda pazar látvány az ömlő víz, s az egyre zavarosabb maradékban a fejveszetten gomolygó halak. — Még, még lábast! — hörögte a férj —, különben elázik a szoba! — Nincs több, Lajos.. — tördelte lisztes kezét a feleség. — Már kiürítettem a konyhaszekrényt. — Akkor hozzál beíőt- tesüvegeket a spájzból! — Nincs elég üres ... — Dobd ki az uborkát, mit bánom én, csak menj már, nem hagyom elfolyni ezt a drága desztillált vizet! — Szerencsére, csak az ujja lett nyirkos... — forgatta elmélyülten a kabátját Berta néni, aki időközben felhagyott a szirénázással. — Istenem, milyen szerencse, hogy csak az egyik ujja lett vizes, haza tudok menni... mert igazán, gyerekek, én nem is zavarok tovább, úgysem tudjátok most a hasznomat venni... ...és amint az utolsó cseppeket sajtolta ki magából a nagy üvegtartály, abban a percben bezárult mögötte az ajtó. — Ezt a szerencsétlenséget! — sápítozott a feleség az ázott szőnyeg, bútorkárpit és leli fazekak, lábosok és üvegek láttán. — Egész délután takaríthatunk. — Ezt a szerencsét! — szakadt fel egy orkánszerű sóhaj a felegyenesedő Lajos kebeléből. — Fene bánja a takarítást, mikor elment a legnagyobb Niagara ... Igaz, kölyök? — vigyorgott a fiára. — Na gyere, szedjük ki a halakat, mielőtt megdöglenének ... Keresztény Gabriella Érmek a Balaton körüli várakról Elkészült a Balaton körüli várakat bemutató éremsorozat legújabb darabja. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének keszthelyi csoportja által kiadott plakett a Balaton- földvártól délre fekvő ke- reki várat ábrázolja. A bronzból készült, öl centiméter átmérőjű érem egyik oldalán az erődítmény régi metszetek és vázlatok alapján rekonstruált képe. a másikon egy török háborúk korabeli páncélos magyar vitéz látható. A sorozatban eddig 11 érem látott napvilágot. Aba-Novák a XX. századi magyar művészet legnagyobb készségű falkép- festője. Művészetét sokféle tényező alakította. Korai munkáin Uitz és Nemes Lampérth befolyása figyelhető meg. Később Szőnyi köréhez csatlakozott, ekkor készítette döbbenetes erejű rézkarcainak többségét. Elnyerte a római ösztöndíjat: a régi és a modern itáliai művészet hatása formálta ki érett stílusát. Hazatérve több ízben dolgozott Szolnokon, itt és Erdélyben festette bravúrosan egyszerű, groteszk felfogású és mozgalmas látnivalót kínáló népéletképeit. Több freskóművet is alkotott, melyek nagy részét 1945-ben lemeszelték. Fő művei, a Jász- szentandrási és városmajori falképek azonban ma is láthatók. A Miskolci Képtárban őrzik három kisebb méretű életképe mellett egyik fő művét, a Laura című kompozícióját. A Laura a harmincas évek életének egyik jellegzetes típusát mutatja be. Végvári Lajos A képen Abo-Novók Vilmos (1894-1941): Louro tempero, fa 99x63 cm. KALÁSZ LÁSZLÖ T7 / 1 ff i • ® , t j^eszuioaott talán már éjfél óta de elég volt egy vétlen pillanat: és elterül majd kertben kert alatt az éjjelből a hajnal kiszakadt meg nem torpantja jegével sem a Bódva és egyre nőtt és mindinkább azóta győzelmesen a tájon szétszalad kék fényekkel szürkén derengő hóra csillámait teli pászmákban szórja mind bátrabban vetül a virradat míg föl nem ring a dombtetőn a Nap a háztetőn percekre megragad s udvarra útra gyorsan lecsússzon róla reményeink lüktető tűzgolyója Karmesterek, zeneszerzők, korrepetitorok Miskolcon Anyanyelvre tanítottak a hajdani színjátszók, de énekelve könnyebben ment. Már 1793-ban, vagyis korán és spontán formálódik ki a zenés színház; oka számtalan ; egyet, amely gyakorlati, és így döntő, megemlítek. Amíg színjátszásra senkit sem tanítottak a szülői háznál, éneklésre igen. A mezzoszoprán hangú Dérynét édesanyja a kor divatja és a saját ízlése után a koioratúra felé terelgeti, így tudott ő bravúros mélységeivel és hangmagasságával elsöprő sikereket aratni. Hogy városunk a zenés színházat mindig szerette, az köztudott, de alig tudunk valamit azokról, akik ezt megteremtették. Ennek nézünk most utána. Mielőtt a Murányi Zsigmond és Benke József vezette társaság, a pesti Hacker szálából kiűzelvén hozzánk érkezett, itt színházszerető polgárságot talált, mert az erdélyi Dal- és Színjátszó Társaság 1803- tól rendszeresen látogatta a várost, és megalapozta a színi kultúrát. Chudy József operája, a Pikkó herceg és Jutka Perzsi volt a legkedveltebb zenedarab (bemutató: Budán 1793. május (i.) az első magyar opera. Zenéje elveszett, de ismerjük a mű tragikus kimenetelű tartalmát. Keleti környezetben, csatavesztő főhős a végén öngyilkos lesz. Miként? Cukrozott mandulát eszik, amíg bele nem hal. Egy másik zeneszerző, Pacha Gáspár ír. I s NEMZETI JATÉRSZ? * löiYfiimi iBM-dik Esxtuaéikxr, U»j Eut»ad*> ajiaáéf.úL ; \ ’ ’ v \i! Csokonai ym'z A* MiskóUzi V' n i s « 6 i t :<r éfp? ST.lüSTHY ÍAALUA" Wtífc# ta a Déryné egyik kedvelt darabját, Az első hajós című daljátékot. Vida László szövegére. Sajnos, ez is elveszett, sok más művel együtt, amelynek sikeres előadásáról tudunk. A kolozsvári színtársulat fedezi fel Ruzitska Józsefet, a debreceni ezred- zenészt, csábítja el, s nekik köszönhető az első olyan opera megszületése, amelynek partitúrája fennmaradt. Ez a Béla futása. Ruzitska e műben már felcsillantja a verbunkos zenét, s Erkel felléptéig e muzsika képviseli magyar színpadon a hazai hangokat. A Béla futásához városunknak is sok köze van. A Borsod vármegyei Énekes és Játszó Társaság mutatja be a fővárosban és Pozsonyban az országgyűlés alkalmával, 1825-ben. Ök nyomtatják ki a szövegét a Landerer-műhelyben. Egész Felső-Magyarországon meghonosították, s nevelték népünk ízlését a zenedrámához. Nagy kárára a magyar zenének, Ruzitska karnagy felesége után Olaszországba ment és nyoma veszett. Chudi és Pacha az 1810-es évek elején meghalt, s a kolozsvári társaság újra zenész nélkül maradt. Bethlen Farkas házánál fedezik fel Heinisch Józsefet, aki Beethovennel állt kapcsolatban, s nagyon művelt zenész volt. 1840- ben bekövetkezett haláláig szolgálta a magyar színészetet. Átdolgozta, gazdagította a Béla futását, előadhalövá csiszolta az Arnold György egyházi zenész szerzetté Kemény Simont. Mindig a legrangosabb társaságoknál találjuk, így sokszor és hosszú ideig Miskolcon is. Több önálló müvének itt van az ősbemutatója, például Az elrablóit menyasszony című balettnak (1832). Miskolcon alkotja a Mátyás király- lyá választása című daljátékát 1832-ben, ezt nagy sikerrel mutatják be a Várszínházban 1834 decemberében. Ű az első, akit a színházi zsebkönyvek „muzsika igazgatóként” tüntetnek fel. A lexikonok kassai fő nemzeti iskolai zenetanárként említik, Déryné pedig azt írja, hogy „Sok tudakozódás után végre mégis találtunk egy miskolci zongoramestert. Zomb nevezetűt, aki értette magát. Ezt szerződtettük hát minden időre, mikor Miskolcon időztünk”. Zomb Józsefet megihlette Déryné gyönyörű hangja, s megígérte. hogy ír egy variációt, egy áriát számára. „Nos, kérdi Déryné, miféle témát választott? A szép Minkát, volt a válasz. Biz, az egy közönséges dal, így Déryné,” s csak akkor ámult el, amidőn az egyszerű dallamra írt bravúrvariációt meghallgatta. „No, mit mondtam, kuncogott a muzsikus. Az ócska Minka, gyönyörű Minka, a csúnya Zomb, kedves Zombocs- kám!” Ö is elődei útját járja, s a magyar nemzeti dallamkinccsel nemesíti a színpadi zenét. Ö gyűjtötte össze a Régi magyar zene gyöngyeit, s a Mátyás deákhoz, Láng Ádám szövegére dalokat ír. Élénk zenei életet támaszt Miskolcon és Kassán a Fáy Hangművésíéti Társaság életre keltője és zeneszerzője, ahol műveit bemutatják, s ők az a zeneileg képzett amatőr együttes, akikből a Borsod vármegyei Zenekar megf alakul, s válik a kezdeti magyar opera ki- formálódásának zenei bázisává. Gyárfás Ágnes
