Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-12 / 291. szám
T984. december 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG S ' A hosszú, téli esték idejében vagyunk, ami- lcor a Nap, ha egyáltalán ki tudja dugni fejét a sűrű ködök mögül, csak rövid ideig vi- lágol. Későn kel, korán fekszik, arrább még a téli napforduló is, előttünk a ködös, havas napok sokasága. Nim lehet véletlen, hogy ezekben a napokban megszaporodtak a találkozók, a hosz- szú, estékbe nyúló beszélgetések. Legalábbis «z érződik az öregjeinktől hozzánk érkezett levelek nagy részéből. Mert szerencsére továbbra is kapjuk a leveleket, örömökről, gondokról szólóakat. Külön öröm, hogy azok közül is sokan tollat fogtak, akik eleddig nem írtak lapunknak. Minden levelet örömmel, köszönettel fogadunk és kérjük a türelmet: valamennyit nem sikerül az éppen soros összeállításban közölni, itt-ott késésben vagyunk, de azért elöbb-utóbb valamennyire sor kerül. Beszélgetős délutánok Szociális r A beszélgetős délutúnok- I ról, estékbe nyúló találkozókról több levél is érkezett. Molnár Andrástlé Kazincbarcikáról írja: Nagy öröm . volt számunkra, a Habselyem Kötöttárugyár nyugdíjasai számára, hogy a gyár vezetői ismét találkozóra hívtak meg bennünket. Hal- ! lőttünk ismét a gyár ered- ményeiről, terveiről. Az ember úgy érzi, továbbra is a munkahelyéhez tartozik. Később sokat beszélgettünk egymással, jól telt a délután. Húsz János Erdöbényérőí hasonlókról ír: Az Országos Érc- és Ásványbánya mádi üzeme szervezett részünkre találkozót Bodrog- szegibe. Sák felől jártunk be Mádra dolgozni, hát most Szegibe gyűltünk össze. Az iskolás gyerekek szép műsorral szórakoztattak ben- ; nünket, a vállalatunk pedig ! ajándékot adott. Nagyon örültünk, hogy ismét találkozhattunk a tégi munkatársakkal, majd a vállalat T A vasutasok, a mozdony I füstjétől „megcsapoltak" kö- I réből ugyancsak szép szám- 1 mai mentek megérdemelt I pihenőre a közelmúltban is. I A Miskolci Körzeti Uzem- í főnökség nemrégiben ren- I dezett találkozót a friss nyugdíjasoknak, akik még • csak tavaly köszöntek el , munkahelyüktől. Nem véglegesen köszöntek el ők j sem, hiszen erre a találkozóra több, mint 170-en jöt- I tek el. Az üzem vezetői sze- ) retettel köszöntötték őket, ! külön is azt a 62 embert, I aki még 1945-ben lépettbe I a pártba. Ök emléklapot is kaptak ezen a találkozón. autóbuszával mindahányun- kat hazavittek. Sallai Sándor, a Vöröskereszt miskolci 1II/3. sz. alapszervezetének elnöke szintén találkozóról ír: Teadélutánt rendeztünk nyugdíjasainknak. A tea és a szendvics mellé zene is került, majd a jó hangulatot emelte a tombolajáték. Űgyany- nyira, hogy a végén tánccal zárult a délután. Dr. Kovács Imre, a Miskolci Sütőipari Vállalat nyugdíjasainak találkozójáról írja: Valamennyiünk számára üde • színfoltot jelentenek ezek a találkozók, mért érezzük, hogy a vállalat törődik a nyugdíjasokkal. Jó alkalom ez arra is, hogy elmondjuk egymásnak bújunkat-bajunkat, mindent, ami foglalkoztat bennünket. Ez utóbbi találkozón meghallgattuk a vállalat igazgatójának tájékoztatóját, majd mi, nyugdíjasok valameny- nvien, összesen 192-en jutalmat kaptunk. Jó érzés bizony tudni: gondolnak ránk, nem feledkeztek meg rólunk. Az összejövetelen a munkahely életéről hangzott el tájékoztató, majd vidám műsor szórakoztatta az egybegyűlteket. Később pedig disznótoros vacsora emelte a találkozó hangulatát. (Kis- várdai János leveléből.) Kazincbarcikán is nyugdíjas vasutasok találkoztak mintegy 90-en, a szakszervezet barcikai csoportjának szervezésében. Itt is szó esett a munkáról, a tennivalókról, majd a rendezők megvendégelték a megjelenteket. (Murányi Tibor leveléből.) otthonban A mi szociális otthonunkban, Tokajban rendszeresen gondoskodnak mulattatá- sunkról, szórakoztatásunkról is. Mi pedig szívesen hallgatjuk, nézzük a műsorokat. Van is mit nézni, hallgatni! A közelmúltban például a nyíregyházi színház két fiatal művésze, Hartmann Teréz és Vitai András kedveskedett nekünk. Később Béres Ferenc és Lipcsei Edit énekelt, olyan jó hangulatot teremtve, hogy később már mi is, valamint az itt tartózkodó, szerencsi patronáló. brigádok is együtt énekeltünk velük. Egy másik napon a Szerencsi Állami Gazdaság és a város pedagógus kórusa adott műsort, megint egy másik napon a bodrogkeresztúri szociális otthon lakóival találkoztunk, ismerkedtünk, beszélgettünk. Óvodások is adtak műsort, verseltek, játékokat mutattak be és a maguk készítette könyvjelzővel ajándékoztak meg bennünket. Ügy hiszem valamennyiünknek, az otthon 220 lakójának szép élmények az ilyen napok. Tóth Dezső gondozott Gyönyörű, tavaszi as idő volt november 24-én, olyan ragyogó napsütés, hogy a gerlét is megtévesztette. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat nyugdíjasai számára egészen biztos emlékezetes marad ez a szombat. Erre a napra kaptak meghívót vállalatuktól — találkozóra. Közel háromszáz meghívót postáztak és igazán zagy volt az öröm a vendéglátók körében, amikor újabb és újabb székekről kellett gondoskodniuk. Csak a legidősebbek és a betegek maradtak távol... Jól öltözött nagymamák, elegáns nagyapák érkeztek, zsongott a nagyterem. A legtöbben egy éve nem találkoztak már, és mi minden történik egy év alatt! Hamar előkerültek a fényképek az unokákról, dédunokákról, a családról. A vendéglátók — nagyon figyelmesen — hagytuk egy kis időt a rég nem látott találkozás örömére, aztán a Miskolci Nemzeti Színház művészei léptek a pódiumra. Olgyai Magda, Horváth Zsuzsa, Herédi Éva és Ábrahám István nem is kívánhat nagyobb sikert, jobb közönséget. Való igaz, megtettek mindent a siker érdekében, remek kis műsorral szórakoztatták egy órán keresztül az IKV nyugdíjasait. Szabó Sándorné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára a MIK valamennyi dolgozója nevében köszöntötte a kedves vendégeket, majd Nyíri István igazgató tájékoztatta őket mindazokról a vállalati eseményekről, amelyek az elmúlt év, évek alatt történtek. Örömmel számolt be az erenvői komplex telephely építési munkáinak befejezéséről, arról, hogy ma már egy helyen, jó körülmények között dolgozhatnak a vállalat dolgozói. — A feladataink — mondta az igazgató —, mint a* önök idejében is, mindig nőnek. Két éve mi látjuk el az egykori megyei ingatlanközvetítő feladatait is. Harminc- négyezer bérleményről gonfiz idős emberek egészségéért Á mozdony füstjétől Összeállította; Lévay Györgyi Priska Tibor Sárospatakon a várost tanára egészségügyi osztályának és egyesített szociális intézményének vezetősége egész évben sokat törődik az idős emberek egészségi állapotának és a rászorulók szociális helyzetének javításával. Ilyenkor, az év utolsó heteiben a szokásosnál is több orvosi előadással és gyakorlati bemutatóval igyekeznek felvilágosítani a város idős lakosait a koruknak megfelelő egészséges életmódról. A karácsony hetéig tartó rendezvénysorozatban dr. Juhász László megyei diétás szakfőorvos ar. idős korúak Korszerű táplálkozásáról, dr. Szegő I.ászló, a Heves városi Gerontológiai Gondozó vezető főorvosa , .Hogyan tovább?” címmel az öregkor egészségi problémáiról, dr. Bauer Margit sátoraljaújhelyi főorvos a beteg-nővér kapcsolatról tart előadást, Thurinszki Ferencné, Tarnavölgyi Hólánc, Bodnár Sarolta szociális szervezők és Vincze Lajos mentőtiszt a gondozónők feladatait, a fizikai és kulturális foglalkoztatás, a há. ri szociális gondozószolgálat Jelentőségét és az elsősegély- nyújtás legfontosabb tudnivalóit ismertetik. Kedves alkalom ezekbe« a hetekben a KISZ-fiatalok és az idős emberek, valamint a nyugdíjas értelmiségiek és a város vezetőinek találkozója. December 8-án, délután 3 órai kezdettel az egyesített szociális intézmény, a Csepel-gyár- egység, a Sárospatak és Vidéke A fesz Váci Mihály szocialista brigádjai a költő születésének 60. évfordulója alkalmából baráti találkozót és emlékestet rendeztek a Művelődés Házában. Fiatalító víznél f Molnár Imre Kazincbarci- j káról írja, hogy a szakma- I közi bizottság az öregeket ! szívesen viszi kirándulni, . különösen a hidegebb idő I étkezte előtt. Az utóbbi I időkben az öregek napközi ! otthonának lakóival meg- 1 nézték például a bodrogke- resztúri kerámiagyárat, ahol nagy szeretettel fogadták őket, később pedig szomszédolásra mentek Tiszn- nagyfaluba az ottani, Üj Elet Tsz elnökének. Pák Tibornak az invitálására, jól múlatták az időt itt is, akárcsak más alkalommal Hajdúszoboszlón, ahová a nyugdíjasok — a levél szerint — eev kis fiatalító vízért mentek. Ide belépőjegyet a barcikai városi kórháztól kaptak, kabinjegyet pedig kedvezményesen a szoboszlói fürdő igazgatójától. Elmentek a Hortobágyra is. Nagy János, miskolci olvasónk szintén kirándulásról ír, egy korábbi levelében. A Borsod megyei Vízművek szakszervezeti bizottsága már hagyományosan szervezi a kirándulásokat nyugdíjasainak. A ködös napok előtt jártak a Bükk, a Mátra nevezetes helyein, voltak Egerben, Párádon, Gyöngyösön és szerintük is jót tett az egészségnek a tiszta friss levegő, meg a gyöngyösi pincében a borkóstolás, akárcsak a szoboszlói fiata- litó víz. Módjával persze. Gyémántlakodalom r Bitka ünnepséget tartottunk községünkben, Bükkaranyoson. Hegedűs Lajos és felesége, szülelett Pallai Irén most már 60 évet töltöttek el együtt, házasságban. Most, a két idős ember a tanács anyakönyv vezetője előtt megerősítette a M évvel korábban tett házastársi fogadalmat. A gyémántlakodalmasokat három lányuk, három Tejük, hat unokájuk, három dédunokájuk köszöntötte é« persze sokan a faluból, egyebek között úttörők is. Érsok Istvánná tanácselnök Terített asztalnál doskodunk, most már hozzánk tartoznak az agglomerációban levő állami lakások is és a jövő év januárjától újabb ezerötszáz lakás fenntartásáról kell gondoskodnunk, mert átvesszük az LKM-től a „számos utcák” vállalati lakásait. Nyíri István a gondokat sem hallgatta el. Elmondta, hogy hibás lépés volt, amikor koncentrálták a házke- zelóségeket, mert így a vállalat elszakadt a lakóktól. A hiba nem helyrehozhatatlan, vissza kell állítani újra az apróbb házkezel őségeket, kis igazgatóságokat Ehhez az újbóli átszervezéshez a régi. tapasztalt kollégák tanácsait kérte. Meleg szavakkal köszöntötte a régi MIK-eseket Balogh Ferenc, a HVDSZ megyei bizottsága nyugdíjas albizottságának vezetője is, majd ismét felcsendült a zene, Horváth András — vállalati nyugdíjas — szép csel- lómuzsikája szórakoztatta a jelenlevőket. — Bizony, sok minden változott itt. már azóta is, amióta nyugdíjba mentem. Huszonöt évig dolgoztam az IKV-nál, hat általánossal kezdtem, majd felnőtt fejjel, munka mellétt végeztem el az összes iskolámat. Pénzügyi osztályvezetőként mentem nyugdíjba. Volt olyan év. hogy mindössze 9 millió forinttal gazdálkodtunk, egy tetőcserepet nem tudtunk adni a bérlőnek, ha beázett a lakása. A IV. ötéves tervben 800 millió, az V. ötéves tervben pedig már 1 milliárd 123 millió forint áll a vállalat rendelkezésére — mondta egyik beszélgető partnerünk, dr. Konczvald Barna- né. Jóna László ács-tetőfedő friss nyugdíjas: — Sok kínszenvedésen estem át az utóbbi egy évben, súlyos szemműtétem volt, fél szememmel nem látok. Még son a nem voltam nyugdijastalál- kozón, nem tudtam, milyen is az. Egészen meg vagyok hatódva, egy éve nem éreztem ilyen kellemesen magam. mint ma a sok régi is-' merős, barát között. — Nyolc évig voltam mű-’ helybizottsági titkár, de akkoriban még nem volt pénzünk ilyen nagyszerű összejövetelekre — emlékezett Hónai Józsefné, aki hosszú évekig a Bajcsv-Zsilinszky úton volt házfelügyelő, 39 lakás és 8 üzlet ügves-bajos dolgait intézte. — Jó érzés, hogy a maiak így gondoskodnak rólunk. Most is kaptunk egy kérdőívet: mindenre kíváncsi a vállalat; hogyan élünk, szükségünk van-e valamilyen segítségre. Még a különleges közlendőknek is hagytak egy jókora rubrikát... Az IKV a nyugdijastalál- kozón 70 ezer forintot osztott szét azok között a nyugdíjasok között, akik .a legjobban rászorulnak a segítségre. Az összeg egy részét a kommunista műszakon megjelent munkások béréből fedezték. Az igazgató ajándékokat adott át. Találkozó Erén
