Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
( ESZAK-MAGYAROR5ZA5 4 1984. augusztus 12., vasárnap **-ym*mam&* Tapasztalatok, tanulságok r Az utóbbi időben sok szó esik a pari munkastílusa fejlesztésének szükségességéről. Ez azonban nem azért van, hogy munkastílusunk alapvető vonásait, főbb jellemzőit megváltoztassuk. A párt- szervezetek többségének munkájára nem jellemző például a bürokratizmus', egyre inkább a politikai, mozgalmi módszerek jellemzőek. De a folyamatos megújulás jegyében jól bevált hagyományos munkaformákat a mai politikai feladatokkal összhangban tovább kell fejleszteni. Megyénk pártszervei az elmúlt években — a félidős értékelés óta különösen felgyorsult ütemben — keresik az új módszereket. Ezt tették Mezőkövesden is. ahol az elmúlt másfél évben sok úgynevezett fórum jellegű taggyűlést tartottak. Ez a forma természetesen ismert a megye más pártszervezeteinél is, de a mezőkövesdiek gyakorlata talán hasznosítható tanulságokat hordoznak a megye más alapszervezetei részéré is. Eperjesi József, a városi pártbizottság titkára elmondotta, hogy végrehajtó bizottságuk a közelmúltban összegezte a tapasztalatokat. Mit is értenek ők a fórum jellegű taggyűlés alatt? Ezeken nincs beszámoló, legfeljebb egy rövid bevezető és legalább hárman-négyen — általában az adott község, vagy üzem gazdasági, politikai vezetői — válaszolnak a tagságot érdeklő különféle kérdésekre. Például az Autó- vili mezőkövesdi gyáregységének kommunistái 4 órán keresztül vették a kérdések pergőtüzébe a megyei, a városi tanács elnökét és a városi első titkárt De volt olyan pártszervezet, ahol 6 —8 .illetékes vezető válaszolt, és ha kellett — mert erre is volt példa —, vitatkozott a résztvevőkkel. A taggyűlések egyik fontos tanulsága, hogy a párt- szervezeteknek meg kell ragadni minden lehetséges fórumot a tájékoztatásra, a tájékozódásra, a véleménycserére. Ez lehet egy fórum jellegű taggyűlés, amelyet szabad pártnapnak is nevezhetnénk, hiszen többségére meghívták a pártonkívülieket is. Ezek után a gondolatcserék nyomán felélénkült a politikai élet, nemcsak a párt- szervezetekben, a munkahelyeken, de a lakosság között js. Fontos tanulság, hogy tovább kell erősíteni a párt- szervezetek rétegmunkáját, az azt is jelenti, hogy differenciált politizálásra, agita- ciöra és propagandára van szükség. A mezőkövesdiek a politikai munka • számára hasznos tapasztalatokat szereztek az ipari üzemekben dolgozó fiatalok, a műszakiak és a közgazdászok között.} Másféle tanulságokat hordoznak a községi párt- szervezetek eszmecseréi, amelyek akár fórum jellegűek voltak, akár a tanácsok pártirányításának, vagy az államigazgatás korszerűsítésével foglalkoztak, nem egy esetben, szinte a falugyűlés szerepét töltötték be. Bizonyára azért is, mert vagy régen volt falugyűlés, vagy ami volt. az nem töltötte be funkcióját, de az is lehet, hogy azok résztvevői sem ott, sem később nem kaptak erdemi választ a felvetéseikre. kérdéseikre. A pártbizottság titkára úgy véli. hogy a pártszervezeteknek a jövőben nj’itot- tabbnak kell lenniük. A fórum-taggyűlések és másfajta eszmecserék azt igazolják, hogy jó néhány pártszervezet túlságosan beleié fordult, nem reagált elég érzékenyen és elég gyorsan a környezet gondjaira, a problémákra. Ez nem azt jelenti. hogy például a községekben vállalják át a tanácsi szervek feladatait, vagy az ipari üzemekben a gazdasági vezetés tennivalóit. (Itt jegyezzük meg, hogy a műszaki, közgazdász értelmiség körében lefolytatott párbeszéd egyik tapasztalata, hogy nem vitatják a párt vezető szerepét a gazdaságban, de rugalmasabb, eredményesebb politikai irányítást várnak.) Mezőkövesden és a megyénkben szinte mindenütt a félidős értékelést követően felpezsdült a politikai légkör, ez a kongresszusi felkészülés időszakában még inkább így lesz. De mint a mezőkövesdi pártbizottság titkára elmondta: számos helyen tapasztalták, hogy azt a „gyorsabb fordulatszámot” az elmúlt Időszakban még nem tudta mindenki felvenni. Jó néhány vezető, tisztségviselő utasításra vár. Mikor például megkérdezték, hogy gondolkodik-e a választásokkal, a jelölésekkel kapcsolatos feladatokon, azt válaszolta, még nem kapott rá utasítást. Ezeknek az embereknek bizonyéra nagyon gyors lesz és szinte erejüket meghaladó feladatokat fog jelenteni az elkövetkezendő időszak politikai munkája. Petra József Divatprognózis őszre, télre A Ruházati Textil Kereskedelmi Vállalat raktárait már az őszi-téli ruházati cikkekkel töltik tel. A vállalat még a nyár elején bemutatta kiskereskedelmi partnereinek a következő évszakok áruválasztékát. Ajánlatukban egyaránt szerepeltek hagyományos és di- vatjellegű modellek. A praktikus kosztümviselet az idei szezonban is visszatér. Gondolva arra, hogy ez az, öltözék nem tartozik az olcsó árufélék közé. ezért igyekeztek az áráért változatos kínálatot nyújtani. Ezt főként kisszériás szövetkezeti termékekkel tudják biztosítani. Az átmeneti és téli kabátok fazon, alapanyag, méret és ár szempontjából egyaránt széles választékban kerülnek forgalomba az idén is. A RUTEX ajánlatában a hazai és importszövet alapanyagú termékek mellett megtalálhatók a praktikus sportos, steppelt, valamint a sertésvelúr és műszőrme kabátok is. A szoknyadivat; egyaránt kedvez minden testalkatú és korú vásárlónak: egyenesvo- nalú, egy-két hajtással, hól- lal díszített fazonokkal es húzott, rakott, lefelé bóvüló modellekkel egyaránt találkozhatunk majd a boltokban. Alapanyaguk is változatos, a hagyományos szövet mellett egyre több lesz az import és hazai plüsska- rakterű jersey és düftin. Újdonságnak számít a „szend- vics”-szoknya, mely különböző anyagok réteges fel- használásával készül. Blúzokból is szép választékra számíthatunk. A. saját alapanyagokból (import muszlin) történő gyártás mellett az indiai, elegáns kivitelű (csipkével, szalaggal, hímzéssel díszített) blúzok is nagy sikerre számíthatnak. A női és férfi nadrágdivat a korszerű alapanyagok alkalmazását követeli meg. Az eddiginél jóval több lesz a kord farmer (ezek zöme máris raktáron van). A téli nadrágokon is megjelenik a „szendvics”-kidolgozás, mely egyesíti a puha, könnyű viselet és a meleg, réteges öltözet előnyeit. Nem ilyen kedvező a helyzet az öltönyöknél. A jelentkező ellátási gondokat a kishatármenti árucsere keretében román öltönyökkel enyhítették, azonban nagykamasz öltönyökből időszakos hiánnyal kell számolnunk. Máttís Teutscb János centenáriuma Nemcsak a mézről van szó Pergetés a korszerű, „mozgatható’' kaptárokkal is rendelkező vándorméhész-tanyán. mmmmmmmmmmumsgemmmmmmmmmmmmammmmm Mélyponton a méhészet Nincs olyan év, hogy' ne há- borognának a méhészek néhány megdöbbentő méhpusz- tulás miatt. A kár többnyire tetemes. Az, hogy a pusztulások évről évre ismétlődnek, azt sugallja: az érintettek — a mezőgazdászok és a méhészek — olykor nem a legjobb viszonyban vannak egymással. Különben nem, vagy’ legalábbis sokkal ritkábban fordulnának elő a vegyszerezés miatti méhtragédiák, és nem kellene később késhegyig menő bírósági vitákat folytatni. Megyénkben most is több, mint húsz ilyen üggyel foglalkozom, s ezek némelyikében tíznél több méhész a károsult — mondja Afagy Gusztáv, az Állami Biztosító „méh’'-szakértője. A mezőgazdasági szakemberek azzal védekeznek, hogy sok esetben kényszerhelyzetben vannak, s inkább fizetik (ha nem is egykönnyen) a kártérítést, mert különben, ha elmulasztanák az azonnali vegyszerezést, egyes növényi kultúráikban a kártérítés összegénél sokszorta nagy’obb károk keletkeznének. Mezőgazdászok s méhészek egyaránt hiányolják, nehezményezik, hogy szelektív — méhkimélő növényvédő szer — nincs még forgalomban. Érdekes, hogv megyénkben a legtöbb „meh-per” az encsi körzetben fordul elő, a szikszói bíróságon a leggyakoribbak az ilyen „vi-r Iák”. Ugyanakkor a gaz- dász-méhész kapcsolatok legjobb példája is ezen a tájon található. Világszerte bizonyított tény, hogy a méhes megporzásnak rendkívül nagy jelentősége van. Ennek ellenére sok mezőgazdasági nagyüzemben a méhészeket csak kegyelemből tűrik meg. A nagylelkűség eme gyakorlói megfeledkeznek a méhek alapvető szerepéről. Pedig tudniok kellene, hogy növénytermesztésűnk egy része, amely mintegy 11,5 milliárd forint értékét képvisel, a méhes beporzás nélkül el sem képzelhető. A MÉM-ben már 1977-ben felismerték a helyzet tarthatatlanságát, s akkor — miniszteri értekezleten — határozatot hoztak arról, hogy a méhes megporzás a mező- gazdasági technológia részévé váljon. Sajnos, ezt az elképzelést eddig csak kis részben sikerült megvalósítani. Néhány településen létrejöttek ugyan sikeres meg- porzó központok, de a kez- deményezes mégsem vált általánossá. Megyénkben nieg- könnyilhetlié a mezőgazdasági üzemek és a méhészek jő kapcsolatát, a mindkét tel közös érdekét szolgáló együttműködést az a körülmény, hogy a méhészek zöme az áfeszek patronálta szakcsoportokba tömörült, s Mezö- csálon található az ország legjobb, nemrégiben is MÉM- okievéllel kitüntetett méhészeti szakszövetkezete, a „Fehér Akác”, amelynek tagjai kezdeményezik is az ilyen együttműködést. Napjainkban a méhészet országosan nehéz időszakot él ál, eléggé mélyponton van. Mindez elsősorban a méz világpiaci árának nagymértékű csökkenésével függ össze. Az értékesítési gondok miatt lelassult a hazai felvásárlás, stagnál. vagy csökken a méz átvételi ára, nő a raktározott méz meny- nyisége. Ennek következrne- nyeként a - méhészeknek nyújtott többféle kedvezmény is megszűnt, s a helyzetet a méhállomány fertő- zötlsége telte még súlyosabbá az ország néhány körzetében. Ezért is kellene most lépnie a jó együttműködés irányában a mezőgazdaság-, nak, amely nagy kárát látná, ha országosan jelentősen csökkenne a méhcsaládok száma. Jól illusztrálja a méhészet ellentmondásos helyzetét, hogy meg a statisztikákban sincs meg az összhang. A KSH 385 ezer méhcsaládról ad számot, a méz felvásárlásában, továbbértékesítésében „egyeduralkodó” Hun- garonektár 680 ezer méhcsaláddal számol, ugyanakkor a méhegészségügyi felelősi hálózat 1983-ban 631 ezer méhcsalád után fizetett ki ellenőrzési díjat. Becslesek szerint hazánkban 30 ezer ember foglalkozik méhészettel, s ebből mintegy háromezer megyénkben található. Gond az, hogy a magyar méhészeti termelésre a méz- centrikussóg a jellemző. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az ágazat, ha egyéb termékek — a virágpor, * viasz, a propolisz — arányos termelése és forgalmazása szervezettebben folyna. Nehezíti a méhészek helyzetét az eszközellátás megoldatlansága. s a gyakori kannahiány is. A méhészet közvetlen (tehát a nélkülözhetetlen meg- porzó munka nélküli!) termelési érléke — öt év átlagában — meghaladja az évi 1 milliárd forintot, a mézexportból pedig 15—16 millió dollár realizálódik. És az sem mindegy, hogy a lakosság mennyi és milyen méhészeti terméket fogyaszt, hiszen ezek az anyagok táp- lálkozás-élettanilag rendkívül kedvező hatásúak. Mind- 1 ez bizonyítja, hogy a méhészet az eddiginél nagyobb törődést, fokozottabb figyelmet érdemel! Szár, esztendeje, 1884. augusztus 12-én született Brassóban a századforduló magyar festészetének egyik érdekes alakja, az a Máttis Teutsch János, aki szecesz- sziós kezdetektől jutott el Kassák Lajos köréhez, és lett a magyar aktivizmus egyik jeles képviselője. Első gyűjteményes kiállítása a Ma kiállítótermében Budapesten nyílt meg, katalógusának bevezetőjét Kassák Lajos írPetrodvorec TöW> mint három és M ezer képzőművészeti tárgyból és könyvből álló értékes gyűjteményt hagyományozott a petrodvoreci pa- lotamúzeumnak Alekszandr Tyimofejev leningrádi filozófus. Gyűjteményének alapját a XVI—XX. századi nyugat-európai művészéig, köz- "" ta. Német nyeíven jelentetett meg verseket, több kiállítást tartott külföldön, szobrokat is készített, * 1960. március 17-én hunyt el Brassóban. Művészetének kezdettől sajátos a hangvétele, lágy, szinte zenei ritmus hatja át képeit, s a színek harmóniáját. Ez a lágyság különös módon mégis határozott egyéniségre vall. Törekvései nemzetközi jelentőségűek. Nemrégen Budapesten kamarajellegű emlék- kiállítása nyílt. új kincsei tűk Delacroix, QtrarengM és Gerieo művei alkotják. Az anyagban megtalálható több neves XIX—XX. századi orosz festő mintegy 80 alkotása is. A professzor mintegy 50 évig gyűjtötte a ritkaságokat. Az ajándékot a hagyományozó özvegye adta át a múzeumnak. Föld alatti korallok A Litván SZSZK tudósat égy geológiai térkép elkészítése során' a föld alatt néhány száz méter mélységben koralltelepeket találtak. Az expedíció résztvevői a föld alatti zátonyok 3 generációjára bukkantak. A legrégebbiek a köztársaság déli részétől északi irányban húzódtak több száz kilométernyi hosszúságban. A későbbiek Lettország határánál összpontosultak. A legfiatalabbak, amelyek (körülbelül PB-tároló A snegeeK szénhidrogén-medencében csaknem 700 millió forintos beruházással harmincezer köbméteres óriástartály épült az ország egyenletes PB-gáz ellátásának megteremtésére, az időnként jelentkező feleslegek 200 millió évesek, gyűrűkén! fogják közre a balti-tenger- melléki körzeteket. A lelet felkeltette a paleontológusok figyelmét. A korallzátonyokról megállapították, hogy valaha ez a terület többször Is tengerfenék volt. A koralltelepeket magukban rejlő porózus szerkezetű rétegek természetes gáztárolókká képezhetők ki. Ezért a geológusok azt ajánlják, hogy ezeket a telepeket használják fel népgazdasági célokra. Szegeden tartalékolására. A tartály próbaüzemelését. folyékony gázzal való fellöltését megkezdték, ^az NSZK-ból érkezett szakemberek közreműködésével, a bonyolult technológiai berendezés zömét ugyanis NSZK-beli cég szállította. Á pályaválasztás sokadik oldala. Természetesen nogyon nehéz újat mondani a pályaválasztó* sokrétű problémakörében. Ismert téma például, hogy nem mindenki tud fiatal fejjel jó döntést hozni, és a szülök is gyakran inkább vágyaik, semmint a realitás alapján ösztönzik gyermeküket egyik vagy másik foglalkozás, szakma felé. Behatárolja a választás lehetőségeit az is, hogy ki milyen szintű iskolában kezdte el a tanulást, kinek milyen tanárai voltak, kire ki hatott a pályaválasztási döntésben. Aztán a divatos szakmák vonzása is sokakat megtéveszt, illetve elhamarkodott választásra késztet. Hiába szeretne például autószerelő lenni az, akinek a lakóhelyén, vagy attól elfogadható távolságnyira nincs megfelelő szakmáskásképzö intézet, tanműhely, szervizvállalat, vagy iparitanuló-képzést vállaló kisiparos. Azt is tudomásul kell venni, hogy a kamaszkori gyerekek — éppen mert nem ismerik a munka szépségeit, örömeit, de orvval többet hallónak a munkábaállás körüli gondokiól - ritkábbon választják a nehéz munkát, sok tanulást kivánó szakmákat. A „könnyű munkával sok pénzt” szemlélet viszont gyakran készteti rossz döntésre o pályaválasztást illetően is a fiatalokat. De a helyes pályaválasztás sem garantálja önmagában sem az egyén, sem a közösség számára a boldogulás, a jó közérzet hasznát és örömét. A kedvelt szakmában is csak lelkiismeretes, szivveU lélekket végzett munkával lehet boldogulni.
