Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

1984. július 22., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mit iszunk, Háziasszony ismerősömet mogorva kedvében talál­tam. N agymosásba kezdett, de előtte negyed óráig azzal kínlódott, hogy a kád aljá­ra ülepedett, rozsdásbarna tócsát lesúrolja vimmel. — Nézd meg! Hát lehet ilyen vízben mosni? Ha ki­nyitom a csapot, abból is ez a szörnyű lé csorog. Igyák belőle nyugodtan, mondják, mert a „vas és a mangán nem ártalma« az egészség­re”. de mosni ne mossak ve­le. mert besárgítja a fehér­neműt. Az egészségügyi kiadvá­nyok arra már régóta fi­gyelmeztetnek minket, hogy „Mit eszünk, ha van eszünk ?”. mellékessé téve persze azt a körülményt, hogy mindez el­sősorban a pénz függvénye. De lassan már arra is vá­laszt szeretnénk kapni, hogy mit iszunk, ha van eszünk? Mert ez az analógia nem vr.it erőltetett például ta­vasszal, a Bódva fenol­szennyezésekor, amikor azt olvastam az újságban: „A hasmenéses megbetegedések­ben nem feltétlenül a víz a ludas, mégsem árt az óva­tosság, a lakótelepi kisgye­rekek, csecsemők inkább pa­lackozott ásványvizet fo­gyasszanak, az esetleges bajt megelőzendő ...” NINCS, VAGY MINIMÁLIS A VÍZVÉDELEM I I-Iát igen ... Mit iszunk, ha van eszünk? Netán Borsodi sört, hiszen itt a gyár a tő­szomszédságban? Ez bizony rossz javaslat, legfeljebb ha viccnek jó, s ezt a „hu­mort” annál is inkább hagy­juk, mert valóban bajok vannak a miskolci vízzel. Nem véletlen, hogy a közel­múltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága részle­tes tanulmánytervet vitatott meg arról: mit kell tenni az ezredfordulóig Miskolc és a megye településeinek az ivó­vízellátásáért. A vaskos dosszié megálla­pítása szerint tíz év alatt tovább romlott felszíni vi­zeink, a Sajó. a Bodrog, a Bódva es a Hernád folyók vízminősége, s növekedett a nitráttartalom: a parti szű­résű vizeknél 60 százalékkal, a karszt- és talajvizeknél 10, illetve 90 százalékkal. De je­lentős az egyéb ásványi szennyezettség is, amelyek­nek a kiszűrésére szükség volna, ha... lenne mivel. Egyelőre azonban nincs, mert a regionális rendsze­rek fejlesztése mellett a tisztítóberendezések létesíté­se, védőterületek kialakítása elmaradt a kívánt mérték­től : pedig Miskolc ellátása minőségi szempontból is rendkívül „sérülékeny”. Je­lenleg egyáltalán nincs vé­delme a sajóecsegi vízmű­nek. minimális a gesztelyi és sajóládi vízbázisoknak, el- nitrátosodott az alsózsolcai vízmű utánpótlási területe, s egyre több bakteriális szeny- nyezödést észlelnek az eddig sérthetetlennek vélt bükki, illetve tapolcai forrásoknál is. ÖT TERÜLET: VAS, MANGÁN ÉS NITRÁT Milyen forrásokból és mi­nőségben kapja a megye- székhely az ivóvizet? A legjobbnak tartott karszt­vizekből az esőzésektől füg­gően 30—90 ezer köbméter érkezik a vezetékeken na­ponta. a lágyvízü Bódvából 10 ezer köbméter, s megkö­zelítőleg ennyi az alsózsol-. cai nagy kutakból is. A leg­számottevőbb regionális for­rás a Hernád-menti. geszte­lyi, vagy másképpen Keleti- csúcsvízmű, napi 30 ezer köbméterrel. S végül ötödik­ként a jövő bázisa a ma még csak napi 20 ezer köb­métert szolgáltató sajólád— bocsi vízmű. A számok ösz- szeadásából az derül ki, mennyi a város átlagos na­pi vízfogyasztása (egyéb­ként 100 ezer köbméter kö­rüli), a források felsorolása­ha van eszünk? Miskolc ivóvize ma — és az ezredfordulón kor pedig az is, melyik vá­rosrészt honnan látják el. A Szentpéteri kapui lakó­telepen élők a Bódváról. a keleti városrészben lakók a Hernád mentéről, a diós­győriek pedig vagy a Szán­va- és a tavi-forrásokból, vagy a tehermentesítőn át­nyomott, keleti területen tér- • mell vizet kapják. Ez utób­bi városrésznek hírhedten rossz az ellátása múld meny- nyiségi, mind minőségi szem­pontból. Az említett tanul­mányterv erre is tartalmaz megoldást: épül a Göröghe­gyi tározó, s a kelet—nyu­gati városrészeket összekötő vezeték, ami e kettő segít­ségével megszüntetné az el­osztás aranytalanságait. VESZÉLYBEN A KARSZT IS! S hogy van-e különbség a vizek között? Van bizony — állítják a szakemberek. Leg­jobb a karsztvíz, amely sem vasat, sem mangánt, sem fertőző kémiai komponense­ket nem tartalmaz. Kiter­melése tehát a legolcsóbb, mert öntisztító rendszere jól működik, habár ebben a rendszerben az utóbbi idő­ben mintha némi zavarok mutatkoznának. A bükki kgrszt források „védőidom- tervében'' alaposan feltérké­pezték, hol, mennyit ront a helyzeten az állattartás, kis­kertek műtrágyázása, üdülő­övezetek kiépülése. Bükk- szentkereszten és lassan Bükkszentlászlón is egymást érik a vikendházak — saj­nos szennyvízcsatorna nél­kül. Erre is van tanulmány- terv, nem is egy, de pénz híján egyelőre nem a csa­tornákba, hanem a talajba szivárognak a házi szikkasz­tók, árnyékszékek fekáliái. Egy friss tanácsi jelentés szerint változás már csak a VII. ötéves tervben várható. Addig is tilalmak, szankci­ók kellenek, mert a városi KÖJÁL mérései megállítha­tatlan romlást jeleznek, s egy kísérlettel pedig bebizo­nyították, hogy e települé­sek tisztítatlan szennyvizeit magába fogadó Mexikó-pa- tak a benne levő szulfáttal, ammóniával és számlálhatatr lan mennyiségű koli-bacilus- sal együtt már megjelent a tapolcai források vizében is... De menjünk tovább. Mi­lyen a „lágyvizű” Bódva? A sajóecsegi vízmű eredetileg ipari felhasználásra termelt, aztán a vizínség 1969-töI ar­ra kényszerítette a várost, hogy az üzemeknek adott mennyiség felét további ke­zelésekkel emberi fogyasz­tásra is alkalmassá tegyék. Aktív szénszűrők, ózonizálás, pulzátoros derítő ... van itt minden, ami kell. c^ak ép­pen a tavaszi esőzésekkor, amikor műtrágyát mos a csapadék a folyóba, az am­móniával, nitráttal ts leg­utóbb például a fenollal) nem tudnak mit kezdeni. Elegendő vésztartalék csak akkor lesz, ha megépül az oldalvölgyi tározó az Ördög­patak völgyében. A folyó Csehszlovákiából érkezik, de hazai területen is bárhol be­lemosódhat műtrágya, szer­ves trágya, a mezőgazdasági és ipari üzemek sokféle szennyezése. Előfordult egy­szer az is, hogy a Bódva vi­zét a Rakacai-tóéval próbál­ták hígítani,' mire kiderült, hogy a szennyeződés éppen ott koncentrálódott. S mivel nincs tizem hiba nélkül, időnként elromlik az ózoni- záló készülék ms. Ilyenkor dohossá, mocsárízűvé válik az ivóvíz a Szentpéteri ka­pui lakótelepen. MIÉRT NINCS NITRATTALANITÓ BERENDEZÉS? A parti szűrésű kutakra épített Hernád-menti csúcs­vízmű, városnak adott köb­méterei kavicsszűrésüek. A talaj szerkezete miatt azon­ban a vas- és mangántarta­lom tízszerese a megenge­dettnek! A vízmű tisztító- berendezése éppen csak a határérték közelébe (és nem alá!) szorítja az arányokat, s erre is csak akkor képes, ha nincs nagy terhelés. Az üzem éjjel-nappal működik, s hiba esetén rögtön felszö­kik ez az érték is. Am ak­kor sincs leállás! Egyrészt, mert a vízre égetően szük­ség van, másrészt ugye „a vas és a mangán nem ártal­mas az egészségre”, harmad­részt egyéb vizekkel keve­redve amúgy is felhígul. A dolognak csak az a szépség­hibája, hogy a vízhez adott vegyszerek hatására ezek az anyagok a hálózatban csa­pódnak ki és rakódnak le. A városi vízmű időről időre áttisztítja a vezetékeket, nem sok eredménnyel. Az itteni laboratórium a kezelt és a nyers vizet rendszeresen el­lenőrzi, mert a kutak nem­csak a talajból, hanem az időnként kritikusan szennye­zett Hernádból is töltődnek. A zsolcai kutak vizében nincs vas es mangán, annál több a nitrát. Méghozzá annyi, hogy ma már fo- gvaszthatatlan volna, ha nem kevernék a gesztelyi es sa­jóládi vízzel. S ha a laikus­ban felmerül a kérdés: va­jon honnan ez a sok nitrát? A szakemberek válasza: a csatornák nélküli, elszeny- nvezett talajból. Ezek után felmerülhet még az a kér­dés is: miért nincs nitrátta- lanító berendezés, mire a szakemberek e naivitáson csak mosolyognának. A fo­gyasztó csak örüljön, hogy nincs, mert ennek költségei a vizet szinte megfizethetet­lenné tennék. Az ivóvíz elő­állítási es fogyasztói ára kö­zött így is óriási a szakadék. A különbséget az állami költségvetés egyenlíti ki. Egy liter víz árában átlagosan 70 százalék a dotáció, és akkor még hol vannak a vezetek- rendszerek kiépítésének a horribilis költségei! A nemrégiben épült va.fó­tádi vízműnél jövőre adják át a tisztítóberendezést. Ad­dig ez a víz „nyersen” kerül be a hálózatba, szintén ma­gas vas- <36 mangántartalom­mal . Ez. tehát a körkép. Öt te­rület, ahonnan — talán a karsztot kivéve — gyenge és még gyengébb minőség ér­kezik, s a keverések ered­ménye az úgynevezett ..stan­dard'' ivóvíz. De a szükség törvényt bont. (és óhatatla­nul minőséget ront), mert a városnak egyre több vízre van szüksége, amit a szeny- nyezési folyamat különböző stádiumaiban levő terüle­tekről kell Miskolcra behoz­ni. A tanulmányterv milliók­kal. sőt milliárdokkal szá­mol azoknak a feladatoknak a megvalósításánál (új for­rások felkutatása, vízművek, tározók, s a nagy remény­ség. a Tisza-menti vízmű megépítése stb.), amelyeknek a létrejötte után, úgy az ez­redforduló tájékán talán már nemcsak elegendő, ha­nem tisztább vizet is önthe­tünk a poharunkba. Keresztény Gabrieli» Dédestapolcsányban Petrezselymet árul - lia van Régen vége már a báli szezonnak, legfeljebb a hír­neves Anna-bál belépői­ért folyik még a harc azok között, akik nem vetik meg az efféle mulatságot, de hát ha sikerül is szerezniük, akkor is Balatonfüredre kell utazni a részvételért. Petre­zselymet meg egészen biztos, hogy senki nem visz oda magával, legfeljebb eladó lányt, úgyhogy a címben foglalt petrezselyem teljes­séggel szó szerint értendő. Ráadásul a Balatonhoz sem sok a köze, hiszen ez a zöld­ségbolt, ahol mi jártunk, nem víz közelében, de he­gyek között fekszik. A dédestapolcsányi főúttól egy lépésre van, mellette jó­kora tábla hívja föl a fi­gyelmet arra, hogy ezen a helyen nemcsak zöldség­gyümölcs eladással, de felvá­sárlással is foglalkoznak. Nosza, gyerünk beljebb, hadd lássuk, milyen az ellátás a Kazincbarcika és Vidéke Áfész 16. számú zöldség- gyümölcs boltjában! Mégpedig addig, amíg van hely benne, s egyelőre akad, mert most egyeljen vevő so­rolja benne kívánságait: ká­posztát, majd zöldpaprikát kér, — s kap. Aztán vár, mit akarnak az idegenek. Ha, mielőtt az ajtón be­lépek, megkérdeznek róla, milyen lesz az üzlet belül­ről, képzeletemben minden­féle zöldekkel dúsan meg­rakott polcok jelennek meg. A helyiséget betölti a pet­rezselyemnek némi zellerrel keveredő illata, karalábék kékje mellett répák vörös csíkjai, másik oldalán lepe­dőn yí üde saláták, hereegő uborkák, mindez újkrumplik zsenge halmaival keretezve A gyümölcsöket — cseresz­nyéktől kezdve meggyeken át a barackokig —, nem is részletezem. Elvégre végig­sétálva a dédestapolcsányi utcákon az ember fia min­denütt gondozott portákat, tide kiskerteket, nyesett gyü­mölcsfákat lat- méltán vár­hatja hát. ha ax üzlet felvá­sárlással foglalkozik. akkor ennek mindnek helye van a boltban m. Ámbár, ha meg­gondoljuk, bőgj' mióta a tej például tasakha záratott, az­óta faluhelyen nehezebb do­log friss tejet szerezni, mint mondjuk városi piacon, ak­kor miért éppen a zöldségek­kel lenne fordítva a hely­A dédestapolcsányi üzletben zet. Mert. hogy az imént le­írt kép csak elképzelt, azt gondolom, kitalálták. A tenyérnyi üzlethelyiség­be belépve jókora, itt-ott üres polcok fogadnak. A pol­cok előtt, pult, a pulton mér­leg, előtte eladó. Czakó Jó­zsef ne eladó, aki egy személy­ben üzletvezető is. Gyorsan végez az egyetlen vevő ki­szolgálásával. aztán már rá­ér velünk beszélgetni. El­mondja. hogy felvásárlás út­ján az itt forgalmazott zöld­ség-gyümölcsféléknek csak elenyészően kis részé érkezik a polcokra. A faluból nem is igen hoznak, még Eger tá­járól jönnek a legtöbben, mostanság például cseresz­nyével. Így aztán Dedestapolcsány- ban is a túrakocsit lesik, ha­sonlóképpen a városi zöld­ségboltokhoz. Hetente há­romszor, kedden, szerdán és pénteken jön az áru. Hoznak mindent ' becsülettel, hiszen az alapvető zöldségek — sár­garépa, petrezselyem, karalá­bé — mellett nem hiányzik az újkrumpli, paradicsom, zöld­paprika, káposzta, a cseresz­nye, barack, szörp, üdítő ital. S még annak a fér­finak sem kell üres kézzel távoznia, aki terményért ér­kezett Egyszóval igazán nem pa­naszkodhatnak a dédestapol- csányiak, ha mindig ennyi az áru zöldségboltjukban. Száz­ezer forintot hagynak itt át­lagosan egy-egy hónapban, úgyhogy csak kell lenni {tació Jóisef falvétel®) máskor is árunak azokon a polcokon. Kovács Gyuláné, a bevezetőben említett vá­sárló mégis megvárja a be­szélgetés végét, mikor meg­hallja, újságírók vagyunk. Itt a jó alkalom, gondolja, hogy elmondhatja véleményét a nyilvánosság előtt is. Kész­séggel elismeri, hogy általá­ban mindent meg lehet kap­ni az üzletben, amire egy gyakorló háziasszonynak nap mint nap szüksége lehet. De aztán a választékot említi. Hogy gyümölcsből például nem ártana, ha bőségesebben szállítanának, hogy lehetne többféle, fajtában is, minő­ségben is. Ügy gondolja, * városon lakók jobban járnak ebből a szempontból is, csak nagyobb a választék egy ot­tani zöldségboltban. Persze, a szomszéd retje mindig zöldebb, s 6 sem igen sokat jár Dédestapol- csánvbol vásárolni mondjuk a miskolci főutcán vagy ép­pen az Avas-lakótelepen lé­vő üzletekbe, hát el kell, hogy fogadja: nagyobb vá­laszték zöldségből, gyümölcs­ből azokban sincs. Ami per­sze nem jelenti azt hogy mindkét helyen minden rendben van az ellátás kö­rül. Így aztán, maradtunk ennyiben. S mivel az árukí­nálat javítása — legyen szó esetünkben a zöldségfélék­ről — nem olyan feladat, amelynél nagyobbat is nem sikerült már megoldani, hát legközelebb az a rész. amely ebben az írásban még a vé­letlen szó alatt szerepel, le­het. hogy átkerül a valóság alcím alá. Csendes Cssta Közlekedésbiztonság Szerencsen és környékén Konkrétan sohasem mér­hető le, hogy a balesetmeg­előző tevékenység milyen mértékben képes befolyásol­ni a közlekedésbiztonság helyzetének alakulását. A megtörtént közúti balesetek hátteret vizsgálva viszont újra, meg újra arra a felis­merésre jutnak a szakembe­rek, hogy szükség van az ismeretek bővítésére, az ál­landó és a változó szabá­lyok áttekintésére. A szerencsi területi Közle­kedésbiztonsági Tanács az elmúlt évékben erősítette balesetmegelőző munkáját és nyilvánvalónak látszik, nem a véletlenek egybeesése: a területen csökkent a közle­kedési balesetek száma. Le­het-e előadásokkal, filmvetí­tésekkel. szakmai vetélkedők­kel hatékony balesetmegeló- zö munkát végezni? A sta­tisztikai adatok önmagukban még senkit sem győznek meg, a tanfolyamok, előadá­sok számának emelésétől ön­magában még nem várható el meggyőző eredmény. A nyitva maradt kérdésre másutt kell keresni a vá­laszt. Ha sikerül felhívni a figyelmet egy-egy rendez­vényre, ha a közlekedésbiz­tonsági propaganda azokhoz szól, akik a képzésre, a to­vábbképzésre a leginkább rászorulnak, akkor már jobb eredmény felmutatása vár­ható. A Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács elnökségének legutóbbi ülésén módszer­beli tanácsot is kértek a sze­rencsiektől arra, hogy mi­ként lehet látogatott, ered­ményes tanfolyamot szervez­ni a magán-gépjárművezetők számára. Másutt ugyanis az ilyen kezdeményezések nem ritkán az érdektelenség, a közömbösség falába ütköz­tek. Szerencsen és a város- környéki községekben viszont látogatottak voltak az elő­adások. A baleset megelőző munkát kiterjesztette a te­rületi KBT: a vállalatok, gazdaságok telephelyein, szál­lítási részlegeiben is szerve­zik az oktatást, a tovább­képzést A szerencsi balesetm«ge?6­ző munka sikere valószínű abban keresendő, hogy a te­rületi KBT a társadalmi szervekkel, intézményekkel közösen állítja össze prog­ramját. Az óvodákban, az iskolákban játékos vetélke­dőket szerveznek, a Nép­fronttal, a TIT-tel, a Vörös- kereszt helyi szervezetével pedig lovábbkepzesre hívják az autósokat, motorosokat. Nem feledkeznek meg a gyalogosok közlekedési kép­zéséről sem. a lakóhelyi kör­zetekben előadásokat tarta­nak az érdeklődőknek. Ismert, hogy megyénkben az országos átlagot megha­ladóan magas az ittasan oko­zott közúti balesetek száma, örvendetes, hogy Szerencsen és a város környékén az el­múlt években az 1980-as adatokhoz képest sikerült valamennyire visszaszorítani az ittasságot: csökkent azok száma, akik ital hatása alatt ültek volán mögé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom