Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-19 / 142. szám

1984. június 19., kedd ESZAK-MAGYARQRSZAG 3 Első után A bekecsi Hegyalja Termelőszövetkezet szőlőültetvénye­it is helikopterrel permetezik. A gyakori esők azonban le­mossák a permetlevet, ezért földi gépekkel meg kell ismé­telni ezt a fontos növényvédelmi műveletet. A Bodrogsze- gi határában levő 62 hektáros szölöteiületen Takács Gá­bor traktoros végezte el ezt a munkát (jobboldali kép). A közeli Murányi dűlőben találkoztunk Bodnár Miklós me­zőőrrel (baloldali kép), aki elmondotta, hogy igen jó ter­més ígérkezik. Nincs egy üres hajtás o furmint és a hárs­levelű tökéken, a fürtök pedig jól fejlődnek. Tamás István fehr. Müven Mezőkövesd ipara? • Bánija a szemem ez a pa­zarlás — mulat parasztem­ber ismerősöm a termelő­szövetkezeti szérűskertben kallódó műtrágya kupacra. Az eső mossa, nincs zárt hely, ahol takarékosan tárolnák. Máskor pedig azt mondogat­ják, hogy a talajerő pótlása nélkül nem lehet fokozni a termelést. Ismerősöm dohogása az el­lentmondásoknak szól, ame­lyeket szőkébb környezeté­ben tapasztal. A takarékos­kodást illetően feltétlenül igaza van, ám a hazai ta­lajerő-gazdálkodást azért nem szabad ennyire szűklá­tókörűén megítélni. Mert az is igaz, hogy Magyarország az egy hektárra jutó ható­anyag-felhasználásban világ- viszonylatban a nyolcadik helyen áll. Messziről jutottunk idáig. A harmincas években a ma­gyar mezőgazdaság hektáron­ként 1,6 kilogramm műtrá­gya-hatóanyagot használt fel, jelenleg pedig megközelítet­tük a 350 kilogrammot. E látványos eredménynek is szól. hogy a Nemzetközi Mű­trágya Központ (C1EC) a kö­zelmúltban hazánkban tar­totta négyévenként szerve­zett világkongresszusát. A műtrágyázás eddigi eredmé­nyeit, a fejlődés lehetőségeit folyamatosan vizsgálják a hazai szakemberek is, egye­bek között nemrég tájékozó­dott e témában az ország­gyűlés mezőgazdasági bizott­sága is. A műtrágyázás, a talaj termékenységének fokozása tehát a figyelem középpont­jában van. Méltán került ki­emelt helyzetbe, hiszen a mezőgazdasági termelésnek, az élelmiszer-ellátásnak nél­külözhetetlen , Velejárója. Megfogalmazták ezt a világ- kongresszus jelszavában is: „Harc az éhség ellen, a nö­vények jobb lápanyagellátá- Bával.” Nettünk ugyan senkit nem fenyeget az éhség, a jelszó tartalma átvitt értelemben mégis vonatkozik a hazat gyakorlatra is. Itthon ugyan­is az export fokozása a leg­fontosabb feladatok közé tar­tozik, de ehhez előbb meg kell 'teremteni az árualapot. A kérdés tehát az: a mező- gazdasági nagyüzemek meg- tesznek-e mindent a ter­méseredmények fokozásáért? Ha a legutóbbi esztendők statisztikáját vizsgáljuk, azt gondolhatnánk, nem. A szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemek kialakulása óta 1978-ig fokozatosan emelke­dett a hazai műtrágya-fel­használás. 1960-ban például 167 ezer tonna műtrágyát szórtak ki a földekre. 18 esz­tendő múlva egymillió 539 ezer tonnát. Ekkor azonban megtorpant a fejlődés, 1980- ban már csak egymillió 399 ezer tonna volt a jnűtrágya­felhasználás. A következő két esztendőben valamelyest emelkedett, majd tavaly már meghaladta az 1978-as re­kordot is. Mi az oka az ingadozás­nak? A gazdasági szakembe­rek tömören válaszolnak a kérdésié. Emelkedett a mű­trágyák ára, közben romlott a mezőgazdasági nagyüze­mek pénzügyi helyzete; kí­vánnivalót hagy maga után a műtrágyák minősége, for­galmazási rendszere; nem mindenkor kielégítő a vá­laszték. A tavalyi növeke­dést pedig az indokolta, hogy 1981—1983 között nem változott a műtrágyák ára. Az idei esztendő megint mó­dosította a gazdaságok el­képzeléseit, hiszen a januári árváltozások miatt 1.8 mil­liárd forinttal többet kell kiudniok műtrágyára, mint az elmúlt években. Kétségtelen, hogy ilyen helyzetben mindenütt papírt és ceruzát fognak, s ponto­san számítgatják, érdemes-e fokozniuk a hektáronként ki­szórandó műtrágya mennyi­ségét. S ha úgy döntenek, hogy érdemes, még mindig nem bizonyos, hogy valóban növekszik a felhasználós. Ta­vaszonként visszatérő gond ugyanis, hogy kevés a mű­trágya, nem kielégítő a vá­lasztéka. Ennek ugyancsak ellent­mondanak a tárolási nehéz­ségek. A felmérések szerint a tárolási veszteségek elérik a 15—20 százalékot. Az ada­tot .ugyan nem ismerte pa­rasztember ismerősöm, de a szembetűnő hiányosság min­denképpen méltatlankod'ásra késztette. Nehezíti a jelenle­gi helyzetet az is, hogy a iá pa nyaggazdálk odás tech ­nikai feltételei sincsenek meg. Hiányoznak a tárolók, elavultak és műszakilag el­kopnunk a műtrágyaszóró gépek:” Vitathatatlan tény: számos ellentmondás nehezíti az ésszerű tápanyaggazdálko­dást a nagyüzemekben. A nagyobb figyelmet pedig megérdemelné e szakterület is, hiszen szorosan kötődik a gabonatermelés fejlődéséhez. A talajerő visszapótlásának ugyan nem egyetlen mód­szere a műtrágvázás, de az mással mégsem pótolható. Egyes felmérések szerint a növénytermesztéshez szűk- ges tápanyagok egyharmadát tartalmazzák azok a szerves trágyák, növényi mellékter­mékek, amelyeket a talajba szántanak. A kétharmadot műtrágyákkal kell pótolni, tehát a gabonatermelés fej­lesztése nem nélkülözheti az ésszerűbb, hatékonyabb mű­trágyázás! gyakorlatot sem. S hogy ez valóban kialakul­jon. változnia kell a forgal­mazásnak és az üzemi érde­keltségnek is. Ivóvíz, telefon (Folytatás az 1. oldalról) tanulmányterv már kész, a megvalósítása a VII. ötéves tervben várható. A karszt- forrásokkal való összefüggés miatt fontos a szennyvízel­vezetés megoldása is. A tér­ségre vonatkozóan a megyei tanács korábban már három változatot kínáló tanulmány- tervet dolgozott ki, de a megvalósítás anyagiak híján mostariig még váratott ma­gára. Konkrétummá feltehe­tőleg ez is csak a VII. ötéves tervben válik. Ez évben korszerűsítik a község köz.vilagítíTisH a lámpatestek kicserélésével, változatlanul probléma azon­ban a televízió vételi lehe­tőségének a javítása, s még ebben a tervidőszakban szükség van legalább két nyilvános telefonfülke fel­szerelésére. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy érdemi bővítés­re, fejlesztésre, vagy új lé­tesítmény építésére sem az egészségügy, sem az oktatás, sem pedig a kereskedelem területén nincs szükség. A lakosság például a Tavasz utcai körzeti rendelőhöz tar­tozik. Érdemes viszont meg­vizsgálni az alsó tagozatos összevont osztályok szétvá­lasztásának, s egy kihelye­zett óvodai részleg megte­remtésének a feltételeit, a kereskedelem vonatkozásá­ban pedig több gondot for- \ dítani a választék bővítésé­re. K. G. Mezőkövesd iparának alig van múltja, hiszen a felsza­badulás előtti években ipari nagyüzem nem létezett a településen. Tulajdonkép­pen Mezőkövesden és a kör­nyező községekben ma mű­ködő vállalatoknak, szövet­kezeteknek nincsenek ha­gyományai. Ez bizonyos vo­natkozásban előnyös., más­részt hátrányos volt az Ipar kialakulása szempontjából. Az írás címében szereplő konkrét kérdésről, hogy mi­lyen is valójában Mezőkö­vesd ipara, Makó Józseffel, a városi pártbizottság titká­rával beszélgettünk. — Lényegében a hatvanas évek végére és a hetvenes évek elejére tehető vállala­taink, szövetkezeteink erő­teljes fejlődése — mondta bevezetőként. — Ipari vál­lalataink a nagyarányú vi­déki ipartelepítésnek kö­szönhetik létrejöttüket. A területi elhelyezkedést ille­tően az ipar a fejlődés so­rán Mezőkövesd városra koncentrálódott, ugyanis a 800—800 fős vállalatok és szövetkezetek létrehozásának feltételeit csak itt lehetett megteremteni. Mezőkövesd iparfejlesztését indokolta a meglevő foglalkoztatási gond, másrészt a Mezőkövesden működő vállalatok már ren­delkeztek különböző épüle­tekkel és gépi berendezé­sekkel, amelyek bizonyos bővítéssel, korszerűsítéssel alkalmasnak bizonyultak a termelő munkára. Mezőkövesden jelenleg 14 állami vállalat, illetve ipari szövetkezet 15 telephelyen működik. Ezenkívül kilenc községben 14 telephellyel ipari szövetkezeti részleg fejt ki tevékenységet. Mind­egyik mezőgazdasági üzem foglalkozik ipari tevékeny­séggel, telephelyüket főként helyben alakították ki. — Iparunk sajátosságai közé tartozik az is — mond­ta a továbbiakban Makó Jó­zsef —, hogy Mezőkövesd három vállalatának (Kismo­tor- és Gépgyár, Autóvilla­mossági Felszerelések Gyá­ra, Mezőgép) és több szö­vetkezetnek (Fehérnemű Szövetkezet, EK1SZ. Thermo- plnsztika) a központja Bu­dapesten, • illetve Miskolcon található. Ezt a körülményt a fejlődés során eltérő mó­don ítélték meg. Kezdetben, főként bérkérdésekben. a munkakapcsolatban észlelhe­tő hiányosságok miatt el­marasztaló vélemények vol­tak túlsúlyban. Ma viszont már úgy fogalmaznak a leg­több helyen, hogy a produk­tum, a teljesítmény a fon­tos. — Hangsúlyozni szeret­ném, hogy az ipartelepítés, a meglevő üzemek fejlesz­tése döntően hozzájárult Mezőkövesd és a környező községek politikai, gazdasá­gi, társadalmi és kulturális fejlődéséhez; meggyorsította a munkássá válás folyama­tát, felerősödött a politikai, társadalmi aktivitás, fejlő­dött a szociális ellátás, a kul­turális élet. Jó hatással volt az ipartelepítés a mezőgaz­daságra is, hiszen megterem­tette a feltételeket a munka­erő folyamatos foglalkoztatá­sára. — A gyorsan változó vi­lággazdasági helyzet, a kül­ső és belső piac szerepének növekedése természetesen hatással van Mezőkövesd és környékének ipari termelésé­re, hatékonyságára. Miben ■jut ez kifejezésre? — Az a sajátosság, hogy iparunk fejlődése a közel­múltra vezethető vissza, szá­mos területen nagy előnyt jelentett a piaci igényekhez való alkalmazkodásban. A technikai színvonal — an­nak ellenére, hogy mindösz- sze néhány évtizedes ipari múlt van csak mögöttünk — eléggé eltérő. Egyaránt meg­találhatók a sok élőmunkát igénylő, nullára leírt beren­dezések és a programvezér­lésű, korszerű szerszámgé­pek. A korszerű technika és technológia lehetővé tette egy olyan termékszerkezet (járműalkatrész és készter­mék gyártása) kialakítását, amelyet szívesen vásárolnak mind tőkés, mind pedig a szocialista piacon, — A területükön működő iparvállalatok — mint a hát­téripar szerepét betöltő üze­mek — az általuk gyártott termékekkel jól szolgálják a gépipar, s a mezőgazdaság előtt álló feladatok megva­lósítását. Az ipari szövetke­zetek. ruhaipari jellegüket tekintve, a könnyűiparra há­ruló tennivalók realizálásá­ból veszik ki a részüket. Az állami vállalatoktól kikerülő késztermékek aránya mint­egy 40—70 százalékra tehető, ugyanez az ipari szövetke­zetnél csaknem 100 száza­lék. — Az ipari termelés fej­lődését mutatja, hogy míg a létszám nem egészen a két­szeresére növekedett, addig a termelési érték több mint ötszörösére emelkedett úgy, hogy a termékek minősége is tovább javult. Hasonló tendencia " figyelhető meg a gazdálkodás egyéb területein is. Például a termelés nö­vekedésének üteme mar több év óta jóval megha­ladja az országos átlagot. — Igen kedvező számunk­ra, hogy az üzemeink, szö­vetkezeteink .által előállított termelési érték 35 százalé­ka ma már az exportból származik. Ennek kapcsán kell szólni arról is, hogy az üzemek közül egyedül csak a Kismotor- és Gépgyár ren­delkezik bizonyos mértékben önálló exportjoggal, viszont több gyár Aliit elő olyan ter­meket, részegységeket, ame­lyek csak más vállalatoknál; egy bizonyos késztermékbe beépítve jelentenek export- árualapot. vagy egyéb kül­kereskedelmi szervezetnél realizálódik, mint exportter­mék. Az viszont teljesen egy­értelmű, hogy az exportra történő termelés jó hatással van a munka minőségére, kulturáltságára. — Az elmondottakból va­jon levonhatunk-e egy olyan megállapítást, hogy Mezőkö­vesd ipari üzemei helyesen követik a piac változása ■!, no alkalmazkodó képessé­gük? — Nemcsak vállalatainkra vonatkozik ez a megállapí­tás, nagyfokú rugalmasság jellemzi az ipari szövetke­zetek tevékenységét is. Rendszeressé vált a terme­lési szerkezet korszerűsítése, a piaci igényekhez való ala­kítása. Ennek eredménye­ként több új termék gyártá­sát honosították meg az utóbbi időben. Nagyon jó dolog az is, hogy a vezetők mernek kockázatot vállalni, több • esetben már akkor megkezdik bizonyos termé­kek korszerűsítését, amikor a régi gyártmányokra is igényt tartanak még a vá­sárlók. Ezt tették például az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárában a különböző indítómotorok, generátorok korszerűsítése során. — És a tennivalók? — Valamennyi területen, az állami és szövetkezeti szektorban az elkövetkező évek egyik legfontosabb fel­adata, hogy a helyi lehető­ségek kihasználásával nö­veljék a gazdálkodás haté­konyságát, ésszerűén takaré­koskodjanak az anyaggal, energiával és az élőmunká­val. Fontos továbbá, hogy fokozódjék az anvagi érde­keltség. az újító- és ésszerű­sítő mozgalmak töltsék be jobban szerepüket, a tudo­mány eredményeit gyorsabb ütemben hasznosítsák az üzemekben. Lovas Lajo* I F. ,T. Kalászszemle Szegeden A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi kísérleti telepén búzabemutatót rendeztek. Az or­szág minden részét képviselő szakemberek megtekintették a legújabb búzafajtákat és oz azok­kal folytatott műtrágyázást növényvédelmi, való mint egyéb agrotechnikai kísérleteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom