Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 6 1984. április 21., szombat KERESZTŰRY DEZSŐ: Egy ügyeskedőnek Hogy el tudsz tűnni a füstben, fütyülni a golyófüttyel, surranni kígyók, dögök közt, köpenyt fordítani szépen a hideg, s a forró szélben! Ha a gyanú vaddá vadul, te sétálsz bántatlanul, s mint posványos korod szobra: belépsz a Panteonokba. MEZEI ANDRÄS: Mintha hívásra Mintha az erdőn minden ág éjszaka szárnyat bontana, gyökerestől szakadna ki erős talajából a fa, mintha hívásra törne fő! önmagából a jegenye, úgy hallani a zúgását, ahogy a lélek száll vele: mintha hazám, mintha hazád szállna veled, szállna velem. Felismert édes szabadság lélegzete: lélegzetem. Pillangó Marti József rajz« , K” Bár a naptár szerán• ti tavasz márciusban ' kezdődik, hazánk tObbi vidékéhez hasonlóan a borsodi, abaúji, zempléni táj népe ms régen — a meteorológiai és csillagászati meghatározástól függetlenül — mindig a húsvétot tartotta az igazi tavasz kezdetének. Ez a magyarázata, hogy a hosszú tél wtán a húsvét századokon át a megújhodás, a termékenység ünnepe volt, amelyhez éppen ezért különféle szokások fűződnek. Az ősi termékenységvarázsló szertartás emlékét ma is őrzi a húsvéti lo- esolkodás. A lányokat, menyecskéket, de még a nagymamákat is ma is megöntözik, hogy egész évben frissek, üdék legyenek. A zempléni tá j hegyközi községeiben már nagypénteken megkezdődik a húsvéti tavaszköszöntés. Ilyenkor az állatokat kivezetik az istállóból, és a friss hegyi patakokban a tisztulás jeléül megjáratják őket. Húsvét másodnapján hf- mes tojás a jutalma a lo- esolkodó gyerekeknek, legényeknek. De nem akármilyen ám a hegyközi hímé« tojás! Levél- és virágmintákkal hímezett, fehér, zöld, piros, kék, barna színekkel ékesek a hegyközi hímes tojások. Ennek bizonyára az a magyarázata, hogy régen Telkibányán is működött kerámiaüzem, Hollóházán pedig köztudottan ma is virágzik a porcelánfestés, s innen a hegyközi tojások különleges szépsége. Sokan vannak Telkibányán és Hollóházán kívül még Füzéren, Kishutában, Kovácsvágáson, Pusztafaluban, Bózsvárn is. akik a porcelángyár festödéjében dolgoznak, így ügyes kézzel, változatos szépséggel tudják virágozni a húsvéti tojásokat Még pedig száz számra, hogy minden locsolkodó- nak Jussom belőle. A legényeknek más-más színezéssel, mintával „teleirt” tojást adnak ajándékba. A gyermekek a tojás mellé vagy ahelyett édességet, pénzt kapnak. De csak ha elmondták húsvéti köszöntőjüket. A nagyobbak hosz- ezabb versikébe fognak, a kisebbektől pár sorossal is megelégednek az „ünnepeltek”, akárcsak ennyivel is: Itt van em rózsaszál. Ki akar száradni, Szabad meglocsolni? Színes, eseménydús a húsvét a Bodrogközben is. A legtöbb bodrogközi községben, főképp Cigándon, Tiszakarádon, Karcsán, Pácinban, Révleányváron ma is él még a hajdani hús- vétok emléke. Ünnep másodnapján legkorábban a nagyapák kelnek fel a családban. A ház asszonyait, leányait még hajnalban felkeltik, és a kútból frissen húzott vízzel meghintik az arcukat, hogy egész évben szépek, egészségesek maradjanak. Egyébként ahány község, annyi változata van a versikéknek. A kevésbé mA Bodrogközben Is vannak asszonyok, akik értenek a tojásfestéshez, s nagy kedvvel folytatják ma ás az elődöktől tanult szép „mesterséget”. A falubeli lányokat ők látják Az idősebb aoszonyek hetekkel korábban egy tálba árpát vetnek, hogy hús- vétra kizöldüljön. Aztán ünnep napján tálastól a húsvéti asztalra teszik, mintegy a tavasz jelképéül. Régen ennek a friss vetésnek a zöldjével és a vöröshagyma barnájával festették a hímes tojásokat. A tojáspingálás, írókázáa mindig kedves velejárója volt a bodrogközi húevét- nak. Szükség Is volt a hímes tojásokra, mert másodnap reggelén a községekben megindul az öntözködők hada. A kislegények kezdték. s már a korai órákban sorra járták az utcákat, meglátogatva a roko- ' nokat, szomszédokat, ismerősöket. aho! kislány van a családban. Izgatottan mondták el a versikéjüket, de sok helyen szokás még ma is a húsvéti versmondás. Az egyik legismertebb locsolkodó vers a Bodrogközben így hang-, dku mertek közül való a kő-’ vetkező néhány soros köszöntő: szebbnél szebb virágos tojásokkal, hogy ünnep másodnapján minden locsol- kodónak jusson egy-egy gyönyörű hímes — az idei húsvét emlékéül... Hegyi József Zöld erdőben lórtom. Piros tojást láttam. Bárány húzta rengő kocsin Mindjárt kJeszóHtom. Messe hót rózscnrfs. Gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hoi a tojás, piros tojás, Torrsznyómba várom . „ Gyere, kislány, a vfttrr», Hadd öntsek a fejedre. Ha adsz . nékem pár hímest. Megölellek érte. KALÁSZ LÁSZLÓ: SziioiiKÉ hajnal terebély-égen pirul az isten nagy örömében Napot a kertbe beszúr rózsának tüske-sugarak keményen állnak szippant a madár tátog a csőre szédülést röppen a levegőbe gurul a reggel szivárvány-labda pattog a földről lyukas magasba világba tágul szalmaszálon leng vigyázva fújom el ne röppenjen valami bolond ki ne lyukassza puskája csövét húzom újjamra szemét befogom hátha célt téveszt estig is őrzőm ( mígnem sötét lesz Nagyhét elején megindulnak az asszonyok a temetőkbe, hogy rendbe tegyék a sírokat. A kiskapa táncol a kezükben, a vas- gereblye finom homokká őrli a hamuszínű hantokat. Vigyázva lépnek a sírok süppedő humuszán, leszedegetik az ősszel kirakott koszorúk, virágok fonnyadt maradványait, meglazítják az árvácskák bokrait; nyújtózkodva kigyomlálják a korai gaztöveket, s jóleső érzéssel állnak meg a holtak ágya végén. A szemük az elvégzett munkában gyönyörködik, a szivükben megsajdul valami üzenetféle a lent pihenőknek. öcsémmel, gyerekeinkkel mi is indulunk. A mi sírunk — így mondjuk, pedig voltaképpen szegény anyánk, szegény apánk, éltében soha nem látott kicsi testvérünk pihen a földben — nem szebb a többinél, de nyugtot ád. hogy mindig nyílik rajta a virág, a gondozás jelei ősztől tavaszig, tavasztól őszig meglelhetek a beton keretes sírdomborulaton. Nem a „mindenki megv. menjünk hát mi is", hanem valami belső parancs sugallatára indulunk. Halottaink parancsolnak. kik addig élnek, míg e belső hangot halljuk. Kitől egyetlen virág se jut már, annak az emlékezetével baj van. Mostanság senkit 6em érhet vád, hiszen olyan szép a temetőnk, amilyen soha neon volt. A temetőárokPósfai János: ból kiirtották a bozótot, új kerítést húztak, kicsi fenyőket ültettek körös-körül a kerítés tövében, az utak szegélyein. És szaporodnak a síremlékek; csiszolt kövek, márványlapok őrzik azok nevét, akiknek hajdan neve sem volt. Az itt nyugvók neve az engedelmesség volt. mert parancsolt a kaka6- kukorékolásos hajnal, a ha- rangkondulásos tél. a meg- gvújtott este: „ezt még elvégzem, hogy holnapra ne maradjon” reménytelensége. Az éhes gvomor osztogatta a narancsot A négy- wermekes, az ötgyerme- kes. a hatgyermekes, a hétgyermekes. a nyolcgyermekes napszámos családoknak az uradalom földje. A kétholdasoknak. az ötholdasoknak, a tízholdasoknak a felkapaszkodás éhe. A böjti szelek átfésülték az erdőt a hófoltos mezőt, és elhozták a tavaszt. A tavasz újra parancsolt. A szikkadt földbe vetni kellett a magot, ültetni a krumplit, a babot. Kikelt a vetés, jött az első kapálás, a második kapálás: egyelni kellett a répát, ritkítani a kukoricát, kapálni a mákot, kiszedni a búzából a rozsszálakat; kaszálni a lucernát, a rétet. Készülni kellett az aratásra, asztagba rakni a gabonát, csépelni. tarlót hántani; földbe juttatni az őszit. Lombhullástól iárni kellett az erdőt favágásért: kosarat, zsombort kötni féli esték párás melegében. Aki itt nyugszik, csaknem mind ígv élte le az éleiét. A gyerekkor szűkülő tereiről integetnek vissza, s az arcuk egyre fakul. Fekszünk hanvatt. lapulunk a csendben, és sorra vesz- szük: ki is volt az első halottunk? Tán Lina néni a Puklér-gyerekek ráncos kis öreganvia. aki maszato= kezünkbe zsíros kenveret nvo- mott. hogv meevédipn ben- riinket a csavargástól. Vagv az öreg ácsmester, akinek a fia Is aggként omolt már össze Amikor az apját temették, fölhú- zódzkodtunk a toronvba Akkor láttam először harangot közelről Nvikogtak, rengtek a gerendák, féltünk a lengő harangtól, a a döndülésben megfájdult a fejünk. A huzat levitte a sapkámat, a toronvab- lakból láttam, hogy repül, hintázik az lefelé. Játszottunk odafenn a temetés alatt, s elvétettük a harangozást: akkor is kongattunk. amikor az öreg ácsmestert már leengedtek a sírba. Jönnek a rég eltávozottak. A faluvégen kezd-ük, a szélső háznál: ígv kőnv- nvebb a számbavétel. Ra- koeatjuk eevmá» mellé a ne”eket: ez él, ez már meghajt- leltárt veszünk élő és holt ismerőseinkről, miközben rádöbbenünk-ez a falu már nem az a falu. Cívermekkorunk felnőtt sze- rerlőlf !tt lelifik mes a fű- szagú. föHszsoó mozdulatlan halmok alatt. Halottak napján itt találkozunk azokkal is. akik látogatóba més? hazajárnak létező rokonaikhoz, vrey ide a temetőbe —élő halottaikhoz. Koszorút hoznak. megnyugvást visznek. Némán körbeállják a sírt — a halottakhoz nem szoktak beszélni —, meg gyűjt-
