Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-20 / 67. szám
ESZAK-MAGYAEOfiSZAG 4 1984. március 20., kedd A képernyő előtt Megkezdődtek az értelmiségi napok Évfordulóra, az 1848. március 15-i eseményekre kívánt (emlékeztetni a televízió csütörtökön egy korábban tervbe iktatott és egy ad hoc műsorra tűzött adással. Ez utóbbi a budapesti koszorúzási és ahhoz kapcsolódó ünnepi eseményekről készült, mintegy húszperces összeállítás volt, amit igencsak az utolsó percekben iktathattak programba, hiszen nem is szerepelt az előre kiadott heti műsorban, sőt a napiban sem. Mindegy már. A lényeg, hogy a felemelő ünnepségekről jól szerkesztett, részben látványos, egészében igen jó hangulatú, érzékletes összeállítást kaptunk, s ezért akkor is jár elismerés, ha a Magyar Televízió csak közvetített és nem saját produkcióval járult hozzá az ünnephez. Ugyanis a máéi k adás, a korábban tervezett sem volt saját műsor: az líMiü-ban készült Jókai-adaptáció, Várkonyi Zoltán nagy, látványos történelmi freskóinak, vagy inkább képeskönyveinek egyike, a kétrészes A kőszívű ember fiai pergett előttünk csütörtökön és pénteken este, mint nem először már 1848 márciusának évfordulóján. E látványos mű érdemeit, milyenségét méltatni, elemezni, vagy éppen vitatni tizennyolc évvel a bemutatása után szükségtelen. Inkább az az elgondolkoztató, hogy nem lehetne-e esetleg másképpen, más művel, vagy újabb műsorral emlékeztetni e jelentős történelmi évfordulóra, mint mechanikusan elővenni a filmraktárból, vagy kölcsönvenni a MOKÉP-től A kőszívű ember fiai kópiáját. Sajnos, a nem éppen sikerült Feltámadott a tenger című játékfilmen kívül aligha találliató-említhető a magyar játékfilmek sorában tematikailag ide illő alkotás, a Magj'ar Televízió saját archívumából se bányászhat elő sokat — Fáklya- láng, Ozorai példa —, így hát nem oktalan a kérdés: a magyar film- és tévéművészet nem adósa-e nemzetünk, népünk nagy történelmi eseményei évfordulós megidézéséhez és egyáltalán művészi átfogalmazásában való bemutatásához alkalmas művek készítésével? A válasz aligha kétséges: kellenének a korszerű művészi megfogalmazású és nem kevésbé korszerű történelemszemléletű művek. És nemcsak március lőre, hanem egyéb évfordulókra is, sőt évfordulók nélkül való rendszeres bemutatásra, történelmi tudatunk ápolására, a tovatűnt századoktól szinte napjainkig. De ha már dátumokat említettem: vasárnap délelőtt az egyébként mindig szép és hatásos Puskák és galambok című, 1961-ben készült ifjúsági filmet sugározták a közelgő március 21-i Tanácsköztársaság-évforduló alkalmából, az adott napra meg délutáni műsorban az 1969-ben készült Legenda a páncélvonatról című ifjúsági film ismétlését ígéri a műsor. Erre az alkalomra Sincsen újabb műsor? Még a szomorú emlékű március 19-e. hazánk német megszállásának negyvenedik évfordulójához kapcsolódott leginkább friss, megfelelőbb mű, noha az is ismétlés volt: a Századunk sorozat négyrészes Végjáték a Duna mentén című összeállításának első, Egyetlen halott című része. Bokor Péter nagyszerű történelmi ismeretterjesztő, oknyomozó doku- mentumíilm-sorozata bizonyára ezreket segít hozzá történelmi összefüggések jobb fel- és megismeréséhez. Az 1944. március 19-i német megszállást bemutató rész igen plasztikusan mutatta meg, az adott kormányzat mellett mennyire „természetes” volt, hogy míg Horthy kormányzó Kleshedmben Hitler előtt bokázott, a megszállás gyakorlatilag végbement. <Most bizonyára megismétlik e sorozatot és hihetőleg hamarosan jön a folytatása is.) — Igen jó, hogy A Hét vasárnap este bemutatta Róna Péternek, a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió rendezőjének az évfordulóra készült fiJmösszeállítását, amelyben olyan emberek emlékeztek 1944. március 19-re — többek között a misKoici Bárczy János író —, akik hajdan közvetlen közelből ismerhették az eseményeket. Emlékezéseik, a korabeli hiradórészletek szinte rárímeltek Bokor Péter filmjére. Avar István amerikai interjúja csakúgy, negyven év múltán is cáfolhatatlanul bizonyítva, hogy noha a megszállás előkészületeiről már hetek óta voltak hírek, a kormányzat és főleg a kormányzó nem reagált azokra, puskalövés nélkül adta át az országot a megszállóknak. Mindössze egy helyen, egy újvidéki átkelőhelyen volt lövöldözés és halt meg oktalanul egy magyar katona. Történelmünknek ez a nagyon szomorú napja két igen jó műsorral — egy ismételttel, meg egy erre készülttel — idéződött képernyőnkre. Nagyon érzékletesen, jól, tanulságosan, elgon- dolkoztatón. Összegezve: az évfordulós alkalmakra elővett korábbi műsorok egyike ellen sincs kifogás, de ez a repertoár bizony újabb műveket is, feltétlenül frissítést kíván. Benedek Miklós Knopp András előadását tartja. A képen balra Deme László, a HNF megyei alelnöke, jobbra dr. Czibere Tibor, az egyetem rektora. Szövetségi politika — értelmiségi politika címmel tartott előadást a borsodi értelmiségi napok megnyitóján Knopp András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, történelmi távlatban is elemezve azokat a társadalmi, gazdasági változásokat, amelyek meghatározzák az értelmiséggel szembeni gazdasági, politikai, társadalmi elvárásainkat. de amelyek magának az értelmiségnek az elvárásait is befolyásolják a társadalommal, a gazdasággal, egyszóval: a feladatokkal szemben. Az 1980-as népszámlálás adatai szerint Magyarországon — amely negyven éve még tipikus agrárország volt — ma több, mint félmillió az értelmiségi. Ez több, mint amennyien ma a mezőgazdaságban fizikai munkásként dolgoznak. Olyan potenciális szellemi erőt képviselnek — függetlenül attól, hogy a különböző értelmiségi rétegek, s ezen belül a korosztályok sajátos helyzete milyen —, amely hosszú távon is képes biztosítani a népgazdaság szakember-szükségletét, az oktatás, az egészségügy, a művészet növekvő igényét is. Nem az a kérdés, hogy sok-e vagy kevés nálunk a diplomás? — mondotta az előadó. A szakképzettség és a népgazdasági igény viszonya, a végzett alkotómunka hatékonysága lehet csak a mérce. Az, hogy jól használjuk-e fel a magasan kvalifikált munkaerőt, adunk-e nekik, kapnak-e végzettségüknek, képességüknek megfelelő, adekvdt feladatokat. Mezőgazdaságunk eredményességében nyilván van szerepe annak is, hogy az agrár végzettségűek döntő része a mezőgazdaságban helyezkedik el. Ugyanakkor épp mezőgazdaságunkban alig dolgozik biológus, vegyész, noha e szektorban különböző vegyszerekkel dolgoznak. Anélkül, hogy részleteiben is kitérnénk az előadó által ismertetett értelmiségi' réteghelyzetképekre, kiemelnénk mondandójából: az értelmiség közérzetének alakulásában ma is elsősorban az játszik szerepet, hogy milyen szakmai követelményeket támasztanak vele szemben, mennyire vonják be a különböző döntések előkészítésébe, van-e beleszólási joga magába a döntésbe, s miként vehet részt azok végrehajtásában. Sajátosan alakul ezen bellii is a fiatal értelmiség helyzete, hiszen — amint arra a párt legutóbbi, XII. kongresszusán is rámutattak — e réteg sajátos, súlyos gondokkal küzd. A pályakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás anyagi gondjai nemcsak azért súlyosak, mert nagy részük erőn felül vállal pluszmunkát, s ezt többnyire nem saját szakmai területén teszi. Ezért is persze, hiszen teljesítőképessége nem ott kamatozódik, amelyre felkészült. De ez a leterheltségük visszafogja közéleti aktivitásukat, azt a szerepvállalást, amely környezetátalakító, környezetformáló feladatokat is ad az értelmiségnek. A fiatal értelmiségben — mondotta Knopp András, — hatványozottan és érzékenyebben vannak jelen azok a gondok, amelyek társadalmi, gazdasági életünknek gondjai. Ebből is adódik, hogy az értelmiséget is feszítő gondokkal rétegenként, és differenciáltan kell szembenézni és orvoslást találni. A párt értelmiségi politikája kettős feladat előtt áll — folytatta. — Meg kell állítani a társadalmi leértékelődés folyamatát (ez különösen áll a műszaki és a pedagóguspályákra), és olyan társadalompolitikai légkört kell kialakítani, melyben megteremtődnek a teljesítményorientált szellemi munka feltételei. Az értelmiség munkafeltételeinek javítása, az értelmiségi szervezetek érdekképviseletének növelé-r se, a fiatalok szélesebb bevonása a tudományos teve-1 kenységbe, a közéletben való valós, cselekvő részvételük mind. mind javíthatja közérzetüket, munkájuk hatásfokát. Napjainkban világszerte tapasztalható a szellemi munka növekvő részaránya a társadalmi munkavégzésben. A gazdaság innovációja elképzelhetetlen a7. értelmiség alkotó részvétele nélkül — így hát a gondjaikkal való érdemi foglalkozás társadalmi érdek is. De az is igaz, hogy ez az alkotó részvétel kötelessége is az értelmiségnek azzal a társadalommal szemben, amely a tudás, * tanulás teltételeit megteremtette számukra. A borsodi értelmiségi napok nyitó előadásán Deme László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke elnökölt. Elmondta: az értelmiségi napok rendezvényein. negyedszáz alkalommal lesz mód arra, hogy az elvárásokról, a feladatokról, az értelmiség társadalmi helyzetéről szót váltsanak. Ma egyébként három tanácskozásra is sor kerül. Miskolcon, a megyei könyvtárban például várospolitikai kérdésekről lesz szó, délután 2 órakor. (es. a,) A KISZ Borsod megyei Bizottsága, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi KISZ- bizottsága, a Leninvárosi KlSZ-bizottság es a megyei moziüzemi vállalat rendezésében, a forradalmi ifjúsági napokhoz kapcsolódva, a megyei ifjúsági filmnapok megnyitóját tartották tegnap Miskolcon, a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubjában. Pusztai Attiláné, az LKM nagyüzemi KISZ-bizottsóga munkatársának köszöntője után Szedlacsek György, az LKM nagyüzemi KlSZ-bizott- ságának titkára nyitotta meg a megyei filmnapokat. Utalt arra, milyen szerepet töltenek be a filmek ifjúságunk történelmi ismereteinek gyarapításában, és röviden ismertette a programsorozatot, amelynek összeállítása ennek szellemében történt. Az ünnepélyes megnyitó után a résztvevők megtekintették Bacsó Péter: Te, rongyos élet! című alkotását. A vetítés után művész—közönség találkozó következett, amelyen részt vett Újhelyi János, a MAFILM Dialóg Stúdió fődramaturgja és Tímár Éva, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, a film egyik szereplője. Kulturális A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége ez évben is megrendezi a Nyújts baráti jobbot! orKorabban kellett volna születnem jó száz évvel, hogy a szampós mesemondót életében megismerjem, hiszen tegnap már éppen száz esztendeje volt, hogy Elias Lönnrot lehunyta szemeit. vetélkedő szagos kulturális vetélkedői azzal a céllal, hogy elősegítse a hazai német népdal és népzene, néphagyomány felkutatását és ismertetését. Szegről-végről rokonom volt. Öregapáink öregapjai valamikor talán együtt vadásztak, halásztak valamerre. Aztán szétváltak útjaik, őket finn, bennünket magyar népként jegyeztek volna a nagykönyvbe, ha ugyan létezne a népek számára is valamiféle matrikula. Mesemondó - szampóval Tardonán az országút • is véget ér. A Bükk oldalába épült településre érvén az idegén határozhat, vagy visszafordul, vagy gyalogszerrel folytatja útját a hegyet boritó rengeteg Ösvényein. Másfél száz év alatt alig változhatott ennek a pár száz lakosú falunak az elhelyezkedése. Igaz, az ide vezető országúton nem lovas emberek poroszkálnak, de azért Tardona és környéke a rejtőzködésre talán még ma is megfelelne. Százharmincöt éve, Jókai Mór által mindenképp alkalmatosnak találtatott erre, hiszen az író az 1848-as forradalom, majd az azt követő szabadságharc tevékeny részese, a világosi fegyverletétel után az osztrákok megtorlása elől Tardonán keresett menedéket. Mint később megírja, egy nyarat, egy őszt, egy telet töltött bújdosásban ezen a környéken és bár házigazdája, Csányi Béni nemes úr mellett a falu minden lakója tudta, hogy Jókai miért költözött ezekre a hónapokra Tardonára, nem volt ember, aki elárulta volna. Aztán 1849 karácsony táján megérkezett Jókai né, Jókai Mír-tiMksztia níit Tart magával hozva azt a menlevelet, amely férjének, mint Komárom vára védőjének oltalmat biztosit a további üldöztetések elöl: Jókai visz- szatért Pestre. Évek múltán aztán Jókai, a tardonaiak hűségéért, védelméért az írók sajátos módján fizetett, tollal téve halhatatlanná Tardona nevét. Jókai emlékező soraira méltán büszkék a község mai lakói is, akik feladatuknak tekintik Jókai Mór tardo- nai tartózkodása emlékének megőrzését. Ezt a munkát végzi jó pár éve Tóth József kádármester vezetésével a helyi honismereti kör, s munkájuk eredményét március 18-án végre a nagyközönség elé tárták. Ezen a napon nyitották meg Tardonán azt a tájházat, amelyben többek között a Jókai Mór-emlékszoba is helyet kapott. A kiállítás legbecsesebb darabja áz a kehely, amelyet Jókai lánya ajándékozott a tardo* naiaknak, de ezenkívül az 1848-as szabadságharccal, v»laminl Jókai életével kapcsolatos jó pár egyéb dokumentum is helyei kapott a gyűjteményben. A ház másik három helyiségében állították ki a környék népművészetét bemutató tárgyakat, egyebek A tájháiovató ünnepség TordonAn között szőtteseket, illetve azokat a régi paraszti bútorokat, amelyeket a község lakói ajánlottak föl a tájház számára. A vasárnap délelőtti avatóünnepségen Szaniszló Gyula, Dédestapolcsány községi Közös Tanácsának elnöke méltatta az 1848—49-es forradalom és szabadságharc jelentőségét, majd dr. Veres László, a Herman Ottó megyei Múzeum igazgatóhelyettese adta át a tardonai Jókai Mór-emlékszobát és tájházat a nagyközönségnek. Ezt követően az ünnepség résztvevői koszorúkat helyeztek el a ház falán, majd a helyi általános iskola tanulói adtak műsort az egybegyűlteknek. Az egész napos program a Szentiélekre tartó Jókai-emléktúrával folytatódott. majd délután a kazincbarcikai kultúrcsoport ösz- szeállítását tekinthették meg az érdeklődők. Kép és szöveg: Csendes Csaba Földrajzilag jócskán távolodtunk egymástól, és rokonság ide vagy oda, de aki közülünk a Kalevala meséjét Elias Lönnrot nyelvén szeretné megismerni, annak bizony már nyelvtanulásba kell kezdenie. Pedig az ügyes kezű Ilmarinen kovács akár közöttünk is élhetne, és nálunk is elkelne a mindig teli csodamalom, a szampó, még akkor is, ha élnek mifelénk is Louhihoz hasonló gonosz varázslók, akiktől félthetnénk a remekmivű szerkezetet. És Vejnemöjnent hallgatva, sajnálom csak Igazán, hogy nekünk már nem sikerült elvégezni azt a munkát, amelyet Lönnrot még befejezhetett. összegyűjthette népe mondakincsét, hogy egybeszerkesztve, a csodás mese, a Kalevala mellé még valamit, amolyan ráadásfélét is adhasson honfitársainak. Egy megújított, irodalmi rangú finn nyelvet. A rokonság teszi, vagy a Kalevala története. talán mindkettő, de a tudós rokon művét olvasgatva mindig azt gondolom, ezt a mesét nekünk, nekem a mi Lönnro- tunk írta. (csendes) Megnyitották a megyei iijiisági fümpoltai ÉvfoÉIókra onlftezU Cselekvő részvétel a társadaliban és a gazdaságban
