Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-19 / 15. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 I * 1984. január 19., csütörtök Nézőtéri meditáció Kopecky csábítószerepben A mától látható Cicák és titkárnők című csehszlovák film egyik kockája: Jirina Jirásková és Milos Kopecky t A ma kezdődő filmhéten . három új film látható a mis- , kolci premiermozikban: a . gyermekekhez szól a Mist j Mókus kalandjai, a krimi i kedvelőihez a Vámhivatal és a gyermekeket leszámítva ' mindenkihez a Cicák és tit- j kárnök. Bővebben erről a j filmről esik szó az alábbiak­; ban. * • Mirrt a fenti képen is lát­ható, ismerős főszereplője van a Cicák és titkárnők cí­mű csehszlovák filmnek, s italán sokak számára legfőbb vonzerő ez a színész Igen, a Kórház a város szélén című nagy sikerű tévésorozat nép­szerű Strossmajer doktorát játszotta az a Milos Kopecky, aki most Ciruvka mérnök­ként kerül szórakoztató ka­landokba a Zdenek Podskal- sky rendezte íiknvigjátélcban. Ám . a Cicák, és titkárnők nemcsak ezért jelent kellemes «zórakozást. Vígjátékokra ki­éhezett korunkban örömmel jfogadjuk, ha egy film eleve szórakoztatni akar, ha min- «riennapjaink életének egy-két ■jelenségét úgy mutatja fel, hogy azon nevetni tudunk, ,9va felismerjük a fonákságo­kat, a visszás helyzeteket, ha az előttünk pergő játék de- j-űt fakaszt. Noe, a Cicák és titkárnők — nem tartozik ugyan a vi- tég vígjátéktermésének hal­hatatlanságra számot tartó kis hányadáha, ám — het­venöt percnyi felhőtlen, köny- nyed szórakozást kínál. A szi­tuációk ismerősek, nemcsak csehszlovák környezetben, ná­lunk is előadódhatnak: a nagy tervezőintézetben a vezető beosztásúak versengnek, ki­nek milyen cicababa a ■tit­kárnője,, ki kivel jár vadász­ni, ki kinek a kedvesét tudja elcsábítani, smég a tulajdon­képpen szerény Ciruvka mér­nök is mégpróbálkozik az effajta „menő” életmóddal, amikor öregedő, ám annál dörzsöltebb titkárnője erre biztatja. Persze, aki nem gya­korlott a csábító szerepköré­ben. s kicsit idősecske is már, sokféle bonyodalomba is ke­veredik, ha ilyesmibe kezd, olyan szituációkba cseppen, amelyek számára szokatla­nok, s mindenféle következ­ményekkel is járhatnak. A helyzetet mentendő még egy falusi keresztelőt is kell hir­telen szervezni a feleség gya­nújának eloszlatása végett, meg végigélni egyéb szokat­lan dolgokat, ám Milos Ko­pecky személyisége, a Slross- majer-figurából — és egyéb filmszerepeiből is — jól is­mert visszafogott humora mindenkor fölébe kerekedik a nehézségeknek, s őszinte örömmel fogadhatjuk, amikor a film végén — a vígjátéki szokásoknak megfelelően — hősünk nemhogy bűnhődne megkísérelt kilengéséért,’ ha­nem ő költözik be az intézet megüresedett igazgatói széké­be. Kopeckyn kívül remek alakítást nyújt titkárnője alakjában Jirina Jirásková, ellenlábasként a nagyon sok- filmszerepből — köztük az égjük új magyar film, A cso­da vége egyik főszerepéből is — ismert Vlastimil Brodsky, s egy sor ragyogó epizódala­kítást is élvezhetünk a for­dulatos, nem túlzottan nagy­igényű, ám mindvégig derűs és enj'hén izgalmas történet­ben. Érdemes lenne e film­nek esetleg nagyobb megte­kintési lehetőséget biztosítani. * A hét további két filmjé­ről röviden, előzetes tájékoz­tatásként.: Vámhivatal címmel szovjet krimit láthatnak a bűnügyi játékok kedvelői. Az Alek- szandr Muratov rendezte filmben egy fehérhajón tör­tént csempészés felderítésé­nek izgalmas fordulatai pe­regnek. Misi Mókus kaland­jai- a legkisebb mozinézőket várják; Tersánszky Józsi Je­nő meséjéből Foky Ottó ren­dezett 72 perces bábfilmet, illetve a korábbi tévésoroza­tot mozifilmmé egészítette ki, s bizonyára kellemes szóra­kozást ad majd a kicsinyek­nek, meg az „őket kísérő fel­nőtteknek is. (bcncdek) Gábor Andor-díj r Gábor Andor költő, publi­cista, kritikus, a magj'ar szo­cialista irodalom egyik sokol­dalú egyénisége születésének közelgő 100. évfordulója alkal­mából szerdán átadják a Gá­bor Andor-dijat a • Magyar Írók Szövetségében. A Gábor Andor özvegye ál­tal 1958-ban létesített alapít­vány összegéből kétévenként egy-egy írót vagy költőt ju­talmaznak. Az idén a díjról határozó bizottság Mezei Andrásnak ítélte a. jutalmat, s azt’Goda Gábor Kossuth-dí- ías író, a bizottság tagja adta át. Az ünnepségen I-Iubay Miklós, a Magyar írók Szö­vetségének elnöke emlékezett meg Gábor Andorról. Lesz még tennivalója a honismereti szakkör tagjainak a házon és környékén, míg megnyithatják az emlékszobát az érdeklődök előtt. „A falut Tardonának hitták..." Emiékliáz Jókai Mórnak A hót moflett tábla öt5MB meg Jókai emlékét a tardonai temp­lom faián is. A hety rejtőzködésre # talán még ma is alkal­matos. Innen az út már csak visszafelé vezet, vagy néhány ösvény a hegyekbe, a rengetegbe. A szabadság- harc leverése után, 1849- ben ... no, de a többit mond­ja el maga Jókai. „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezek­ben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám, a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr. Álnév alatt rejtegettek; tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, senki sem árult el. A falut Tar­donának hítlák ...” És hívják természetesen ma is. Két emléktábla őrzi Jókai Mór emlékét a falu­ban: az eltelt százharminc- négy. esztendő súlyát nem bírta el a ház. amelyben az 1849-es esztendő utolját az író itt töltötte, várva, hogy kinn a világban fogyjon a megtorlók ereje, apadjon dü­hük,. s így talán elkerüli a felelősségre vonást. Az élet különb megoldást tartogatott számára, semmint tétlenség­ben tölteni éveket az eldu­gott bükki faluban. Kará­csony táján érkezett Tardo- nára a Komáromban szer­zett menlevéllel Laboríalvy Róza, az író felesége, s ha Petőfi megéri ezt a napot, alig­hanem megváltozik vélemé­nye Jókaidéról. A bátor, szemfüles asszonyka Komá­rom várának védőit tartal­mazó listára íratta föl urá­nak nevét is, ily módon sze­rezvén menlevelet a várvé­dőkkel együtt Jókai számá­ra is. Űj épület áll már Jókai hajdani lakhelyén, de azért Tóth József kádármester szí­vesen vállalkozik rá, hogy a portát megmutassa. A hely­től nem messze ott az egy­kori iskolaépület, amelynek frissen vakolt falán a már­ványtábla, Jókai soraival. Némileg hasonlít a felirat az általunk idézett részletre, némileg, mert a házigazda nevét csak az író találta méltónak art a, hogy halha­tatlanná tegye. Ezerkilenc- százötvermégyben az emlék­tábla készíttetői úgy gondol­hatták, nem ildomos dolog Csányi Béni nemes úr nevét emlegetni, még ha olyan je­les embert is rejtegetett, mint Jókai Mór. Napjainkra változott a helyzet, g bér Csányi Béni neve aligha kerül föl a táb­lára, az emlékszobában ta­lán megtalálhatja majd a ne­vét a Tardonára látogató tu­rista. De addig még hátra van egypár hét. A helybéli honismereti szakkör tagjai — a már említett Tóth Jó­zsef kádármester vezetésével — nekiláttak, hogy a hajda­ni iskolaépületben Jókai-em- lékszobát alakítsanak ki. Né­mileg különös tán, hogy ká­dármester vezeti a honisme­reti szakkört, de legalább igazolja a tételt, miszerint a gyermekkor a legalkalma­sabb arra, hogy az efféle ér­deklődéssel beoltasson az em­ber. A kádármester ózdi szakmunkástanuló korában kóstolta meg a kutatás ízét, s felnőve, nem tudott elsza­kadni tőle. Egykori iskola­társaival. a mai boltossal» postamesterrel és a többiek­kel együtt tizenöt éve szer­vezte meg a kört, amely leg­főbb feladatának 1 a Jókai- emlékek kutatását tartja. Al tanács pénzügyi támogatásáJ val a kör tagjai végezték ei az épület renoválását, amely­ben helyet kap a Jókai-enrv- lékszoba. Kéziratok megszer­zésén munkálkodnak, ezek lennének a legjelesebb da­rabjai a szobának, a fest­ményeken, s a díszes Jóka* életműsorozaton kívül. Igaz, addig, míg az első látogatók megtekinthetik az emlékeket, még sok a fel­adat. Az épületet festeni kell, hasonlóképp az ajtókat, ab­lakokat. rendbe hozni az elr ső szoba után a másik ket­tőt is.i Ezekben cserépedé­nyeket és paraszti bútorokat) szeretnének elhelyezni, azok közül válogatva, amelyeket a falubeliek ajánlottak fel a nemes célra. Hátra van még a tornáé reparálása, az udvar rend- behozatala, kerítés építése, a terméskő aljzat. kijavítása, hogy csak a legfontosabba­kat említsük. A szakkör tag­jai szabad idejükben szeret­nék mindezt elvégezni, re­mélve, márciusra elkészül­nek vele, így idén, Jókai Mór halálának 80. esztende­jében már nyitva áll a tar­donai emlékszoba az érdek-, löd ők előtt. (csendes) Amikor — az elmúlt év szeptem herében — a televí­zió és a rádió jóvoltából az ország nyilvánossága előtt is elhangzott az új Nemzeti Színház felépítésére összeszó­lító felhívás, hetekig ez volt a beszédtéma. A régóta- szuny- nyadó vágy íelparázsolva vé­gigmelegítette az em berek- közösségek szívét. Aztán a fi­gyelmet — ez az élet rendje — más dolgaink osztották szét Ám így is, időről időre a közvélemény figyelmének fó­kuszába került az ÜGY, fo­lyamatosa n tájékozódhatunk a felajánlásokról, sikeres kez­deményezésekről kapunk hí­reket. A buzgalom, a segítő akarat ébrentartására szük­ség is lesz, hiszen több éves „mozgalomról” van- szó. A január elejétől fiókom­ban őrzött levél dátumát, meg e kézirat születésének napját összevetve ágy tűnhet, ma­gam bizony megfeledkeztem a miskolci Pécsi Sándor Szín­pad vezetőjének — „Szép La­ci bácsi” — aláírásával ka­pott üzenetről. Illetve hát úgy áll a dolog, hogy „üzenetet” ők várnak. Mindez személyes ügynek tetszhet, amiért mégis előveszem a nyilvánosság előtt, annak jó oka van. A le­vélben ugyanis az ÜGYRŐL van szó: „A Pécsi Sándor Színpadom vállalja, hogy egy önálló színházi estet tart a budapesti Nemzeti Színház építése javára. Ügy gondol­nánk, hogy az Ady ban ren­deznénk még, rendes nyitott bevételes előadással... ügy érzem, ilyen még nem volt az országban, hogy egy amatőr színjátszó együttes a „hiva­tásos” színház építésére tart előadást. Az sem lenne baj, ha az előadás alkalmával a léglajegyeket árulnák az Ady- ban és az lenne a belépő­jegy ... e gondok foglalkoz­tatnak most bennünket, ha jónak , találod az ötletünket, úgy kérlek, állj mellénk és adj segítséget, mi úgy érez­zük, klassz dolog lenne !" Igen, jó is lenne, ha ama­tőrjeink, akik eddig is sok ne­mes áldozattal tanúsították művészetszeretetüket, közös­ségi hűségüket — megint megmutatnák magukat. A miskolci Pécsi Sándor Szín­pad felajánló lelkesedését is csak segítő szó és támogató cselekedet kísérheti. De ha már itt tartunk,-az ötletnél: lehetne talán ezt a bizonyos estet több amatőr színpa­dunk bemutatkozó fórumá­vá szervezni. Jó válogatással színvonalas szórakozást nyúj­tana a nézőknek a repertoár. S talán — mert egyúttal =i Nemzeti Színházért hangozna a hívó szó — közelebb is ke­rülne a közönség az amatőr színjátszáshoz, színjátszók­hoz. Vagy, ha kevés a biza­lom: garantáltan jó színvona­lú, változatos szórakozást nyújthatna több művészeti ág képviselőinek a bemutatója. Vagy, már elkanyarodtam volna az eredeti tervtől?.Ha így van, csak azért, mert úgy vélem, érdemes megfontolás­ra (csak ne „fontoskodva”) a BAÉV miskolci Pécsi Sándor Színpadának felajánlása, lis főleg tettekkel támogatni kel­lene. Bizonyára akad vállal­kozó művelődési ház, amely megfelelő körülményeket, jó feltételeket teremt egy, a Nemzeti Színház felépítését a maga szerény módján segíteni kívánó amatőr-bemutatónak. S bizonyára lesznek buzsó- ságbun elöl járó népművelők, akik a szakember eszével és szívével megtalálják ennek az ötletnek a legjobb megvaló­sítási formáját. (U. i.: Tudod. Laci bácsi, ..a .sajtón” nem múlik.) ) Téniury József Amatőrök a nemzetiért avagy: lehet, Laci bácsi... a Kontex helyén (Vándor S. u. 1-3.) Iparcikkek, műszaki áruk, háztartási felszerelések nagy választékban. önálló OTP-ügyintózés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom