Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
ESZAK-MAQYARORSZAG 2 1933. november T9., szomboí MAGAZIN Szorocsinci vásár Egy kolhoz standja a vásáron. A nagy orosz író, Nyi- kolaj Gogol szülőföldjén, Ukrajnában, a Poltavai területen tizenhatodszor rendezték meg a késői utódok a híres, nevezetes szorocsinci vásárt. Egy falusi vásár mindig is a paraszti jólét tükre volt. Azt a vásárt, amelyről az író A szorocsinci vásár című híres elbeszélésében szó van, annak idején egy kis piactéren rendezték meg a faluban. Ma viszont 50 hektárnyi területen jön, megy, tolakszik, nézelődik, zsiva- jog, énekel, táncol a vásár népe — mintegy 200 ezer ember. A kolhoz hatalmas rétjén sátrak, elárusító pavilonok sorakoznak hosz- szan, ahol a terület fogyasztási szövetkezetei, Ukrajna tizenegy területének kereskedelmi vállalatai, a Poltavai terület 60 szövetkezete és állami gazdasága kínálja a portékát. A vásár hangulatához hozzátartoznak a standok, amelyeknél cserépedényeket, fából, vesszőből készített használati tárgyakat kínálnak a vásár látogatóinak. Gogol irodalmi hősei valamikor azt mondták a szorocsinci vásárról, hogy még akkor sem veheti meg az ember az egészet, ha van a zsebében 30 rubel — olyan nagy. A mai vásározók viszont több mint kétmillió rubel forgalmat bonyolítanak naponta. Egy valami azonban nem változott a szorocsinci vásárokon: a vidám hangulat. Az pedig természetes, hogy erre a nevezetes eseményre messze földről is özönlenek a vendégek. A vásár szabadtéri színpadán megelevenednek Gogol híres elbeszélésének alakjai. 1 Szovjetanióben megvan a pitin! a biztosság repzlriisíra KISZ-tii továliípzise Kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap, pénteken a megye egészségügyi KISZ- titkárai részére a Csanyik- völgyi Ságvári Endre Politikai Képzési Központban. A KISZ Miskolc városi Egészségügyi Bizottsága és a Borsod megyei Vezető Kórház és Rendelőintézet KISZ- bizottsága által szervezett találkozó programjában szakmai és politikai témájú ismerétbővítés, továbbképzés szerepelt. Pénteken délelőtt a KISZ időszerű feladatairól, kül- és belpolitikai kérdésekről hallhattak tájékoztatót a résztvevők. Délután a KISZ aktuális egészség- ügyi feladatairól és az Egészségügyi Minisztérium ifjúságpolitikai tevékenységéről szerezhettek újabb információkat a fiatalok. Kardos Sfizi kitintetese Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott a művelődési miniszter Kardos Győző megyei vezető szakfelügyelőnek nyugdíjba vonulása-alkalmából. A megbecsülő kitüntetést tegnap, november 18-án, reggel adta át a megyei tanácson Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője. Kardos Győző pályakezdésétől, 1951-től megyénkben dolgozott, s a falusi tantestületben éppúgy, mint tanácsi főelőadóként, vagy vezető szakfelügyelőként — ezt a megbízatást egyébként 1969-től látta el' — mindig tudása legjavát adva, a gyermekek érdekében munkálkodott az oktatás, a nevelés korszerűsítésén. Tevékenységét — az iskolai és a közösségért végzett munkában egyaránt — mindig nagy szakmai alázat és az új iránti fogékonyság jellemezte. Aktív pályafutása során ezt több kitüntetéssel ismerték eL (Folytatás az 1. oldalról) esetben a Szovjetunió és szövetségeseinek elkerülhetetlen ellenintézkedései” — szögezi le Usztyinov. A cikk szól azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió a világűr mili- tarizálásának megakadályozására tesz. Cikke jelentős részében foglalkozik Usztyinov azzal, hogy a Szovjetunió szükség esetén rákényszerül a megfelelő ellenintézkedésre. Leszögezi: a bonyolult nemzetközi légkörben az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány igazi lenini önmérsékletet, a béke megőrzésére. a nemzetközi biztonság biztosítására irányuló politikát valósít meg. „A Szovjetunió soha senkit sem fenyegetett, senkire sem támadt, senkit sem szándékozik megtámadni” — szögezi le Dmitrij Usztyinov. Hangsúlyozza: a szovjet fegyveres erők korszerű fegyverekkel, haditechnikával vannak felszerelve, megfelelő kiképzést kapnak, erkölcsi-politikai szintjük magas. A szovjet hadászati erők készek arra, hogy határozott csapást mérjenek bármiféle agresszorra. „A nemzetközi biztonság, a Szovjetunió és a velünk szövetséges országok védelmi képessége biztosításának legfontosabb feltétele az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fenntartsuk a viszonylagos egyensúlyt a hadászati nukleáris fegyverzet terén. Nem törekszünk nukleáris fölényre, de nem engedjük meg, hogy az amerikai adminisztráció nukleáris zsarolást használjon ellenünk” — írja a miniszter, megállapítva: ha az amerikai fél a hadászati fegyver új rendszereit hozza létre, a szovjet fél is telepíti megfelelő rendszereit: interkontinentális ballisztikus rakétákat, nagy hatótávolságú, manőverező robotrepülőgépeket és szükség esetén más válaszlépéseket is tesz. Hasonló ellenintézkedéseket helyez kilátásba a Szovjetunió honvédelmi minisztere arra az esetre, ha az Egyesült Államok Nyugat-Euró- pába telepíti közepes ható- távolságú nukleáris eszközeit. Ez esetben megszűnne az SS—20 típusú rakétákra elrendelt telepítési moratórium, kiegészítő eszközöket telepítenének. az Egyesült Államok területét illetően pedig olyan válaszintézkedések kerülnének elfogadásra, amelynek nyomán — mint Usztyinov írja — „az ame - kaiak szükségszerűen érzékelik azt a helyzetbeli különbséget, amely rakétáik nyugat-európaj telepítéséig áll fenn, illetve azután keletkezik”. „A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a nemzetközi ügyekben a józan ész diadalmaskodjék; a jövőben is folytatja békepolitikáját. Még van lehetőség arra, hogy megállítsuk az események veszélyes alakulását és egészséges mederbe tereljük azokat.” Cikke végén Usztyinov leszögezi: ehhez a Szovjetunióban megvan a kellő jóakarat —, de megvan a megfelelő ereje is ahhoz, hogy szembeszálljon az imperializmus bárminő katonai fenyegetésével. r áilásfoglags 8 CIKI Az elmúlt napokba« ismerné vált, hogy a ciprusi török közösség vezetői úgynevezett független államot kiáltottak ki. Ezzel kapcsolatban illetékesek felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát az alábbiak közlésére: Ez a lépés ellentétes a szigetország és a térség népeinek érdekeivel, s az ENSZ vonatkozó határozataival. Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság síkraszáll Ciprus területi egységéért, függetlenségéért, szuverenitásáért, el nem kötelezett státuszáért és valamennyi külföldi katonai erőnek a szigetországból való kivonásáért. A magyar kormány többször kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a ciprusi kérdés igazságos és tartós rendezése széles körű nemzetközi értekezleten, a két népközösség törvényes érdekeinek figyelembevételével az ENSZ vonatkozó határozataival összhangban lehetséges. Poiitei iiifympek, 1983 (Folytatás az 1. oldalról) güket. A borsodi könyvterjesztők eredményes munkáját jelzi, hogy ebben az évben több mint 10 millió forint értékű politikai könyvet adtak el megyénkben. Az ünnepi beszéd után Nagy Zoltán, a megyei párt- bizottság titkára kitüntetéseket adott át. A politikai iro-' dalom népszerűsítéséért emlékplakettel jutalmazták Zsebeházi Ferencet, a MÁV Miskolci Járműjavító párt- bizottságának titkárát és Torna Istvánt, az Alberttelepi Bányaüzem pártbizottságának titkárát. Kiváló Terjesztő emlékplakettet kapott: Barna István, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese, Csépányi Lajosné, a megyei oktatási igazgatóság könyvtárosa, Gyurkó Zoltán, a Mályi Téglagyár, Murányi Albertné, a Mezőkövesdi Áíész és Tresztián Lajos, a Bükkaljaj Bányaüzem dolgozója. Végezetül Török László, a Szerencsi járási Pártbizottság első titkára a politikai irodalom terjesztésében ki-. emelkedő munkát végzetteknek nyújtott át kitüntetéseket. Húszéves eredményes munkájáért elismerést kapott: Motkó Imre, a prügyi termelőszövetkezet párttitkára és Kovács András, a taktakenézi községi pártszervezet titkára. Gál Jánosné és Lukács Bertalanné, a Szerencsi Csokoládégyár dolgozói. Szegedi Dénesné, a Szerencsi Állami Gazdaság dolgozója és Répási János, a megyaszói termelőszövetkezet párttitkára tízéves eredménye* munkájáért; Kiss József, a Tarcali Kőbánya Vállalat dolgozója és Pintér Sándor, az abaújszántói Mezőgazda- sági Szakközépiskola tanára ötéves eredményes terjesztői munkájáért kapott elismerő jelvényt. A politikai könyvnapok megyei megnyitó ünnepségén a szerencsi Bocskai István Gimnázium diákjai adtak színvonalas műsort r. j. ÉH IS TUDOM, TE IS TUDOD, Ml IS TUDJUK1 Fájdalommentes fülcimpalyukasztás, szakképzett egészségügyi dolgozókkal, csak AZ ÓRASOK SZÖVETKEZETE KOZMETIKA? SZALONJAIBAN: Miskolc, Kossuth Lajos a. t Miskolc, Engels Frigyes u. 44. Minden fülcimpalyukasztásnál ajándékcsomaggal (zsákba, macskával) kedveskedünk! ŰJ SZOLGÁLTATÁSSAL JELENTKEZÜNK! Kézi gravirozás, gyöngyfűzés MISKOLC, ENGELS FRIGYES U. 44. SZÁM ALATT LEVŐ FIÓKÜZLETÜNKBEN. VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! Qheel, a „bolondok falnia ff Kevesen tudják: a modern elmegyógyászat egyik irányzata egy flamand faluban született hét évszázaddal ezelőtt. Gheel — így hívják a kis falut — sűrű lombos erdők között búvik meg, Antwerpentől negyven kilométerre. Nemzedékről nemzedékre ha- gyományozodó szokás ebben a faluban, hogy családok elmebetegeket fogadnak magukhoz, és szinte családtagként kezelik, tartják őket. A „bolondok faluja” egyedülálló színfolt és hagyomány, amely mesz- sze megelőzte azt a ma, egyre népszerűbb és eredményesebb elmegyógyászati irányzatot, hogy a betegeket nem elkülöníteni kell, intézeti falak mögé zárni — hacsak nem köz- veszélyesek —, hanem inkább beilleszteni őket, amennyire csak lehet, a társadalomba, munkaterápiára fogni. Gheelben a XII. század óta tartja magát az a szokás, hogy befogadják az elmebetegeket. Azok szabadon járnak-kel- nek a községben, kávézóba, boltba, moziba, templomba mehetnek. Senki sem fordul meg utánuk az utcán, a gyerekek nem öltenek rájuk nyelvet. A felnőttek gyakorlott tapintattal bánnak velük, kialakult érzékkel, hogyan kell ártalmatlan elmebetegeket kezelni. Ma körülbelül ezren lehetnek, 800 falubeli családnál, a községbe települt elmegyógyintézet ellenőrzése alatt. A falu egészséges lakóitól látszatra semmi sem különbözteti meg őket Legfeljebb kissé divatjamúlt hanyag öltözködésük, vagy az, hogy néha furcsán mutogatnak, magukban beszélnek az utcán. Senki sem vet ügyet rájuk a falubeliek közül, megszokták. A hagyomány egy legendához és egy szenthez kapcsolódik. Dyphna a ne- fve, és itt van a sírja, a falu templomában, amely szent zarándokhely a középkor óta. ír királylány volt Dyphna, aki zsarnok apja elől menekült hajón Antwerpenbe, majd a környező erdőkbe, mert nem akart vérfertőző házasságra lépni az apjával. A kegyetlen király azonban felkutatta és fejét vétette. Dyphna az erény és a jó győzelmének jelképe lett a gonosz szellemek fölött. A gonosz szellemeket pedig a középkori gondolkodás az elmebetegséggel kapcsolta össze: bolond az, akit a gonosz szellemek megszálltak — vélték. Dyphnát 1247-ben avatták szentté, zarándokok vándoroltak sírjához, s köztük egyre nagyobb számban gyógyulást kereső elmebetegek, skizofrének, epilepsziások, enyhén vagy erősen zavarosfejű szerencsétlenek, akik védőszentjüknek tekintették. Idővel vendégház épült az érkezőknek, de csakhamar ez is kicsinek bizonyult. Kialakult a szokás, hogy a falubeliek fogadják be a zarándokokat, akik közül sokan ott maradtak hosszabb időre. A befogadóknak előnyös volt ez, mert ingyen szolgálót, állatgondozót, segítőt kaptak. A beteg pedig nemegyszer gyógyulást talált, legalábbis állapota sokat javult az új körülmények között. Gheel ma már nem „szent falu” és zarándok- hely — 30 ezres ipari városka. Az elmebetegekkel idetelepült gyógyintézet foglalkozik. A családok csekély napidíjat, térítést kapnak a gondozásért — így fennmaradt az anyagi indíték. Az intézet vezetői szerint az évszázados érintkezés az elmebetegekkel, a nemzedékeken át ápolt hagyomány, ösztönösen kialakította az ittlakókban azt a szelíd, megnyugtató, de nem is túlzottan engedékeny vagy bizalmaskodó magatartásformát, amely a leginkább megfelel az elmeorvosok szerint a kellő bánásmódnak. Gheelben az egész lakosság így viselkedik. A betegek így természetesen illeszkedhetnek be: és azok, akik nem teljesen elborultak vagV közveszélyesek, többnyire előnyös változáson mennek keresztül. Az intézet orvosai válogatják ki, kiket utalnak családokhoz terápiára, kiket tartanak zárt falak mögött. Van Broekhoven igazgató érdekes módon nem szereti, ha újságírók, látogatók faggatják sajátos munkájukról és körülményeikről. „Hogy sikerült életben tartanunk ezt a hagyományt, és jó eredményeket elérni, azért lehetséges — magyarázza —, mert a betegek itt maradéktalanul beilleszkedhetnek a társadalmi közegbe, nem érzik másnak magukat. Nem szeretném, ha újságcikkek nyomán kíváncsiskodó turisták lepnék el a falut, mint egy indiánrezervátumot, lerontva a hatást.” — Gheel egyedülálló gyakorlatát sajnos mégis veszély fenyegeti: a mpdern kor a városba csalja a fiatalokat. A falu lakossága és a befogadó családok száma egyre csökken. Az ezeréves hagyomány talán nemsokára kihal, feledésbe megy. \