Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
ESZM.M&SYMORSZAS 4 TfS3. Oktober 6., csütörtök Megemlékezések Körösi Csorna Sándorról Film lóvéi Együttélés SitéSteíf TŐlegérty és sváb menyasszony. Az 5 házosságuk apropóján született a magyar—NSZK koprodukciós dokumentum- tűm. Meghajtott fővel Nagy tisztelője ragyok Gyarmathy Líviának, szeretem dokumentum- és játékfilmjeit egyaránt, így felfokozott várakozással tekintettem új dokumentumfilmje, az egész műsort betöltő Együttélés elé. A magyar— NSZK koprodukcióban készült (a forgatókönyvet Böszörményi Géza írta, az operatőr Pap Ferenc volt) filmet művészileg, szakmailag igen értékesnek tartom. Mint dokumentumfilmet, elsősorban k nemzetiségek lakta vidék mai életképének tükreként : tartom igen értékesnek és fontosnak, ám a ma gyökereinek kutatásaként a múltba vetülő megállapítások egynémelyike, régvolt történések újraértékelő magyalt ázgatása —, amelyben motiváló tényező lehet a koprodukciós partner álláspontja is — nyugtalanít. Most, fel- szabadulásunk harminckilencedik évében is, harminchét évvel a svábok kitelepítése tttan. A dokumentum film ige® érzékletesen és a rendezőjétől megszokott gondossággal, h magas művészi szinten azt mutatja be, bogy két bara- ! nyai falu bukovinai székely ‘ származású magyar, illetve sváb lakói miként emlékeznek vissza együttélésük kezdeteire, a székelyek idetelepítésére, illetve a sváboknak a második világháború utáni kitelepítésére, milyen nehezen oldódnak fel az ellentétek, sőt ellenségeskedő magatartások, milyen gátjai yannak, hogy egyikük ne nézze a másikat idegennek, betolakodónak, illetve eltávolítani valónak. Ennek megmutatására pedig az, ad kitűnő alkalmat a film rendezőjének, hogy az egymástól öt kilométerre levő két faluból egy lány, meg egy fiú egymásba szeretnek, s sok előítélet után összeházasodnak. Székely vőlegény és sváb menyasszony, a két falu népességének ilyetén közeledése még nem mindennapos Baranyában. Gyarmathy Lívja filmjének igen nagy értéke, hogy azt fogalmazza meg a dokumentumfilm sajátos eszközeivel: a jövőnek ez az útja, ezek a most összeházasulók még nem éltek a székelyek betelepítése és a svábok kitelepítése idején, nincsenek személyes élményeik, előítéleteik, legfeljebb, amit örököltek szüleiktől, ők ma már egy olyan' világba,n élnek, amelyben egyenrangú a sváb és a székely-magyar származású állampolgár, mi gátja lehet hát szerelmük beteljesülésének. A nemzetiségeknek együtt kell élniök és ennek az együttélésnek a legnagyobb biztosítéka az egymással kötendő házasság, még ha valamelyik szülő úgy is érzi, hogy elvesztette egy gyermekét, illetve a másik netán azt érzi, hogy befogadott egy idegent. Ami nyugtalanít, az a múlt újraértékelése. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a magyarországi svábok között is akadt., aki nem volt feltétlenül száj tépő náci, nem volt Hitler itteni híve. Am ez a film szerint sem a többség volt. Akadt köztük talán közömbös is, az viszont tény — és ezt a filmben megszólalók szinte megerősítik —, hogy Magyarország fasizáló- dása idején az itt élő és egyes vidékeken igen magas számarányú sváb népesség volt Hitler ötödik hadoszlopának fő bázisa. A harmincas évek végén megalakult hazai Volksbund a svábokat tömörítette, magyarországi svábokból volksdeut schoklcá lettek, több százezres mozgalmuk nyíltan kapcsolódott Hitler náci mozgalmához, politikailag a birodalmi német törekvések hazai megvalósítását segítették, a háború Idején többségük az SS — és nem a Wehrmacht! — soraiban katonáskodott, nem kevesen a legg'yilkosabb cselekvésekben vettek részt. Ezt utólag szépíteni nem lehet, ezt nem oldhatja békévé az emlékezés, legfeljebb lezárt eseményként kezelheti és kezeli is. Kár hát a háború utáni kitelepítést, amikor nem lehetett személy szerint pontosan válogatni közöttük, most íelhánytorgatni és » Bukovinából idekerült székelyek, tehát magyarok betelepítésével szembeállítani. Az is lezárt cselekvés. Természetesen tudjuk ma már azt, hogy nem lehet valakit egy népcsoporthoz tartozása alapján megítélni, ám 1946-ban azt tudtuk, hogy itt élnek közöttünk azok százezer számra, alcik segítettek a bajt ránk hozni, akik nem egyenrangú állampolgárok akartak lenni az egykori Magyar- országon, hanem a nagy Deutsches Reich képviselői, az übermenschek. Ha az akkori hatóságok nem tudták személy szerint minősítget- ni, a svábság körében ki mennyire volt vétkes, ma tudjuk már, mulasztás volt. Az élet azonban mindezeken már túllépett, még ha az öregedő svábok továbbra is tüskésen fogadják a magyarokat, és éppen vélt faji különállásukban idegenkednek a más nemzetiségbeliekkel való keveredéstől, házasságtól. A filmbeli valóságos jegyespár már nem igy gondolkodik, s talán utódaik nem is mérlegelik majd, hogy a menyecske szülei milyen indulatokkal jöttek visz- sza ide, és milyen indulatokkal élnek, miként ellenségeskedtek a magyar apa népével.' A jövő már a közös együttélésé. Erre mutat rá igen szépen, jól, hatásosan és művészien Gyarmathy Lívia filmje. * Tájékoztató jelleggel elmondandó még: a héten még két újabb film látható a premiermozikban. Az egyik A tagritli csata című líbiai történelmi dráma, amely az 1928-as olasz invázióról szól, a másik pedig a Hüvelyk Panna című japán rajz-me- sefilm — a gyerekek kedvére. Benedek Miklós Jövőre ünnepli a tudományos világ a nagy magyar orientalista, Körösi Csorna Sándor születésének kétszá- zadik évfordulóját. A hazai és a külföldi megemlékezésekről tájékoztatta tegnap, október 5-én délelőtt a sajtó képviselőit a Parlament Gobelin-termében Térjék József, a Körösi Csorna Társaság főtitkára, a jubileumra alakult emlékbizottság titkára. A sajtótájékoztatón jelen volt Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az emlékbizottság elnöke is. A hazai megemlékezések 1984. április 9-én kezdődnek. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ünnepi díszülésen méltatják Körösi Csorna Sándornak a közéletünkben és a nemzetközi tudományos életben betöltött jelentőségét. Egyidejűleg dokumentációs kiállítás nyílik az MTA aulájában, amely bemutatja Körösi Csorna életútját, tudományos pályáját, az eddigi megemlékezések történetét. A gazdag program részeként Kőbányán, az utazóról elnevezett út és a Zalka Máté tér torkolatánál felavatják Körösi Csorna Sándor szobrát, Tóth Béla szobrász- művész alkotását. A Magyar Posta emlékbélyeg-sorozatot ad ki, s április 9-én bocsátja ki emlékplakettjét a Magyar Nemzeti Bank. Ugyancsak emlékplakettet és emléklapot bocsát ki az emlékbizottság is. A jubileum alkalmából több könyv kiadására is sor kerül. Közülük kiemelkedőnek ígérkezik Körösi Csorna összes műveinek díszes reprint kiadása angol nyelven, valamint A honfoglalás előtti magyar történelem írásos focReméiem, nem árulok «4 olyan titkot, ami sértené a versenyszabályokat, de véleményem szerint a kohász vállalatok elmúlt szombati országos versenyén egy díjat nem adtak át Persze nem hiszem, hogy erről a szigorú zsűrinek egyáltalán tudomása lett volna. A díjat én alapítom — s ezennel átnyújtom a Diósgyőri Gépgyár vállalati tűzoltócsapatának, mely ugyan megnyerte az összetett versenyben kiírt serleget, azonban az egyik klasszikus versenyszámot, a kismotorfecskendő-szerelést elvesztette, illetve csak a második helyen végeztek a Szerencsi Édesipari Vállalat Diósgyőri Gyáregységének csapata mögött. A régi nemes vetélytárs- nak, a szerencsi csokisoknak a verseny előtt elromlott a Az idén tízéves jubileumához érkezett miskolci mi- niatűrkönyv-gyűjtők klubja két pjabb könyvvel gazdagította kiadványai körét. Di- csérelreméltóan gyarapodó helytörténeti munkák sorát bővíti a közelmúltban megjelent Miskolci csata című könyv, amelyet dr. Gellert Tibor írt. A korabeli dokumentumokra támaszkodó és archív fotókkal illusztrált tudományos igényű tanulmány tartalmasán idézi fel az 1919. május 20. és 24. közötti napokat: nemcsak a Magyar Tanácsköztársaság, hanem Miskolc város hatszáz éves történetének kiemelkedő eseményeit. Olyan időszakot elevenít fel, amelyben a munkásosztály egy új társadalmi rend alapjait rakta le, miközben hősiesen elírásai című, hét kötetre tervezett forráskiadvány-sorozat, amelynek első kötete jelenik meg a jubileumon az Akadémiai Kiadó gondozásában. Április 10-én kezdődik — ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémián — A magyar őstörténet és nemzeti tudat elnevezésű tudományos konferencia, amely különös figyelmet kíván fordítani a Körösi Csorna nevével fémjelzett keleti ere- dettudat kérdésére. A Hopp Ferenc Múzeumban Körösi Csorna és Tibet címmel művészeti kiállítás nyílik. Az áprilisi megemlékezésekhez tartozik, hogy delegáció utazik a magyar utazó második hazájába, Indiába, ahol a tervek szerint emléktáblát helyeznek el az egyik ladaki kolostorban, ott, ahol a tibetitisztika alapjai megszülettek. Ugyancsak megkoszorúzzák dar- dzsilingi sírját is, valamint részt vesznek az Üj-Delhi- ben megrendezésre kerülő emlékülésen. De megemlékeznek e jubileumról Londonban is, ahol a School of Oriental Studies rendez konferenciát. Vándorújának főbb állomáshelyein ugyancsak sor kerül megemlékezésekre és emléktábla-leleplezésekre. Eddig 22 ország 140 tudósa jelentette be részvételét a szeptember 12-én kezdődő Csorna de Kőrös Symposium elnevezésű tudományos kongresszusra. A hatnapos kongresszus zárónapján avatják fel a Körösi Csoma-emlék- párkot Budapesten. A bicentenárium alkalmából egyébként általános iskolásoknak, középiskolásoknak és szocialista brigádoknak is hirdetnek műveltségi vetélkedőket. kismoiorfecskendője. A Bí- GÉP-esek ajánlották, hogy ők szívesen kölcsönadják gépüket, versenyezzenek azzal az édesipariak. A gépgyáriak szinte rábeszélték őket a kismotorfecskendő kölcsönvéte- lére, sőt ellátták őket a szükséges szakmai tanácsokkal is. A verseny során végig a gépgyáriak vezettek, az utolsónak induló szerencsi édesipar azután a kölcsöngéppel alaposan elverte a port a gépgyáriakon. Csaknem nyolc másodperccel szereltek rövi- debb idő alatt. Tehát saját fegyverükkel kaptak ki a DIGÉP-esek, akik a verseny után olyan örömmel gratuláltak a győztesnek, mintha saját sikerüknek örülnének. Ezért érdemlik meg a fair play díjat. (íróba) leimül a minden oldalról körülvevő ellenségnek. A miskolci csata munkásmozgalmi hagyományaink jelentős része, olyan esemény, amely a miskolci, diósgyőri munkások harci elszántságát, proletár öntudatát bizonyítja. Ezért is jólesik látni, hogy haladó történelmi hagyományaink felidézése, nemcsak a jubileumi években felélénkülő tisztelgést jelent, hanem folyamatosan felszínen levő tevékenységet is. Ezt jelzi a Miskolci csata megjelenése. Ugyancsak a honismereti- helytörténeti munkák sorát bővíti a Kemenceiné Végh Katalin által irt Boldogkői vár története. Megyénk műemlékei között rangos helyet foglal el a boldogkői vár, amely a Magoska-hegy aljáA megtorlás kegyetlen volt, mert hősiesen, bótran harcoltak. 1849. október 6-ón Haynau bárónak, Magyarország és Erdély teljhatalmú katonai és polgári kormányzójának rendeletére a szabadságharc utolsó bástyája, Komárom (eladását követő napon Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar minisztérium elnökét. Aradon pedig mártírhalált halt tizenhárom honvéd tábornok: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leininger-Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly bitófán végezték életüket, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet „kegyelemből" golyóval végezték ki. Nevüket megőrizte a magyar nép. A nemzet forradalmi és szabadságvágyának jelképévé váltak. A vértanúk jelképezték azokat az ezreket, akik üldöztetést, rabságot szenvedtek az egész Európát bámulatba ejtő hősies harcukért. Tévedett Haynau, amikor rendeletében azt állította: „A győzelmes császár-királyi fegyverek a magyar forradalomnak ezerfejű hidráját legyőzték". - Hiszen 1848 szelleme tovább élt és él ma is. Bizonyítékául annak, hogy a történelem kerekét ideig-óráig ugyan meg lehet állítani, de aztán továbbhalad, s ha ke- rülőutakon is, de elér a társadalmi igények szabta célig. 1848 eszméit követte a magyar nép 1918-ban, az őszirózsás polgári forradalom idején, 1919-ben, amikor a világtörténelem második pro- lelárforradalrnával ismét az emberiség haladásának élvonalában harcoltak eleink. S az események úgy hozták, hogy 1848 centenáriuma éppen a magyar történelem I. István óta legnagyobb jelentőségű átalakulásának idejére esett. Az 1948-as ünnepségsorozat erőt adott azokhoz a politikai harcokhoz, amelyekkel a magyar nép — élve a második világháború után, a felszabadu- lássol kialakult nemzetközi Megyénk művelődési és irodalmi lapjának szokásos havi ismertetőjét azzal szoktuk zárni, hogy megemlítjük a képzőművészeti anyag jelenlétét. Nos, ezúttal azzal is lehet kezdeni: a Napjaink októberi számában Feledj/ Gyula Kossuth-díjas ban, a Kassa irányába haladó főút védelmét biztosította századokon át. A mini- könyv az idén hétszáz eves vár történetével ismertet meg, amelynek régészeti feltárása — a szerző irányításával — tíz éve fejeződött be. Ezt követően idegenforgalmi funkciót, betöltve vált közhasznúvá a nemzeti történelmünk sok évszázadát dióhéjban illusztráló vár. A nagyközönségnek és szükebb szakmai rétegnek egyaránt szóló tanulmány egyben ismeretterjesztő és tudományos igénnyel íródott. Boldogkő nem tartozik a nagy és gazdag építésű várak közé, de feltárásával és történetének ily módon való ismertetésével is hozzájárulunk szükebb pátriánk múltjának inbh megismertetéséhez. Mindkét kötet Kovács Mihály szerkesztésében és Feledji Gyula, Kossuth-díjas grafikusművész rajzaival jelent meg. (Petra) cs belső helyzettel - vegér- , vényesen birtokba vette az ' országot. Hiába bánlak gonoszte- 1 vökként a honvéd táborno- , kokkal, hősöket látott ben- > nük a gondolkozó világ, már ] ekkor is. A rövidlátó Schwor- i zenberget, a „diadalmas j Habsburg-Ausztria" minisz- i terelnökét saját környezeté- 1 bál figyelmeztették, hogy a J kegyellenség csak olaj a re- i bellió tüzére: „Emberek, akik ] olyan halóit megvető bátor- i sóggal harcolnak, mint a 1 magyarok, teljesen természe- , lesen csak szimpátiát kelt- t hetnek. Ez a szimpátia min- J den letartóztatás, vagyonel- i kobzos, akasztás által csak ] növekedni fog — nem lehet i egy egész birodalom terme- ' szetét megváltoztatni". Az ] akkor virágjában levő brit i birodalom külügyminisztere is [ megpróbált interveniálni, de i a diadalittas bécsi udvari ka- 1 marilla nem volt hajlandó a , mérsékletre. r Esztendőkig senyvedtek szó- i zak, ezrek a kazamatákban, 1 Az aradi tizenhárom és Bat- , thyány Lajos mártírhalálán 1 túl más bátor honvédtiszte- ] két is kivégeztek. Másokat i ezrével soroztak be közkato- 1 náknak. Mindhiába. Az ab- ■ szolút hatalomnál erősebbnek J bizonyult a nemzet gerin- i cessége. Október 6. a nem- 1 zet gyásznapjává vált. A bitó [ alá, vesztőhelyre ment hősök ' pedig példaképpé. Az ország J függetlenségéért harcoló ha- t zafiak erre emlékeztek és [ ezért tüntettek 1941. október ( 6-án Budapesten, a Bal- 1 thyány-örökmécsesnél. Annál a J lángnál, amely a mártírok t emlékét őrizni volt hivatott és j abban a helyzetben új sza- i badságküzdelemre gyújtoga- 1 tott. J Meghajtott fővel emléke- í zünk az első felelős magyar ' minisztérium fejének, az ara- j di tizenháromnak emléke i előtt. Áldozatuk nem volt hiá- [ bavaló. Nevük, amelyet egy i hatkrajcáros illetékbélyeggel 1 ellátott „akasztási bizonyít- , ványra" vezetett rá százhar- » mincnégy évvel ezelőtt Ernst J törzshadbíró, örökre fennma- i rád. Aranybetűkkel íródott 1 nemzetünk történetébe. grafikus Babils-illusztráeióit láthatjuk. És az olvasható anyagok közöli is sok a Babits-méltalás, annak okán, hogy száz évvel ezelőtt született a „nagy Nyugat” nagy költője. Babits Mihály valóságos irodalmi szerepéről Mérlek és hiány címmel Sándor Iván ír; a Jónás könyve, mint egy magatartás jelképe rajzolódik ki a Rónay László által publikált tanulmányból (A konok proféin); Babitsnak a párizsi ösztöndíj elnyeréséért írott kérvényeit adja közre (Spanyolhon, Göröghon, Frankhon címmel) Apró Ferenc; Odorics Ferenc A gólyakalifák történetei címmel írt elemzést, Takács József Szüret elölt — Egy „babitsi” motívum nyomában —, Sándor László pedig Minden fontos szó: harc (Babits háborúellenessége és antiiasiz- musa) címmel járult hozzá a Napjaink megemlékezéséhez. A további prózai anyagok között találjuk Ónagy Zoltán Óváros kancái: Köteles Pál Komédiások és Novak Imre Blues című elbeszélését. Szívesen ajánljuk az irodalomkedvelők fig veimébe Király István Vallomás egy versről című elemzését, Kosztolányi Számadás cfr»ű verse kapcsán ... Tíz lírikustól olvashatunk verseket az új Napjainkban. Fair play díjas tűzoltók Két új minikönyv flz októberi Napjaink
