Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A Lenin Kohászati 9 Műveknek 16 ezer 600, az Özdi Kohászati Üzemeknek 12 ezer 900, a Diósgyőri Gépgyárnak 8 ezer, 100 és a December 4. Drótmüveknek 2 ezer 200 dolgozója ván. Közel negyvenezer mun kas, akik — a legszerényebb számítások szerint is — fejenként további két embert tartanak el keresetükből.... ami összesen 120 ezer embert jelent. Vagyis: ennyi embert érint közvetlen közelről, hogy ebben a négy gyárban miként alakul a munka, a jövedelem, a gazdasági és műszaki tevékenység... miként alakul a jövő? Erről beszélgettünk szerkesztőségünkben az LKM műszaki igazgatójával, dr. Herendi Rezsővel, az ÓKÜ műszaki igazgatójával, Horogh Lajossal, a D1GÉP műszaki igazgatójával. Mürányi Gyulával és a D4D műszaki igazgatóhelyettesével, . Ginovszky Arisztid dal. Észak-M agyarország: —• A vas*' és acélipar. Világviszonylatban, évek óta válságban van. Milyen nehézségeket teremtettek a dö- konjunkturális és recesz- sziós állapotok ' a; megye négy nagyvállalatánál? Dr. Herendi Rezső: — A' Lenin Kohászati Müvekben — volumen tekintetében — 1980 második felében jelentkeztek a válság hatásai: Míg korábban dúskáltunk á külkereskedelmi vállalatok által biztosított megrendelésekben, 1980 őszétől megszűnt a válogatási lehetőségünk. Ennek ellenére lényeges kapacitáskiesés nem következett be, mert a világpiaci érdeklődés visszaesésével pár- hűzárnósan valamelyest nőtt a hazai ligéhy. Jelenleg sincs a termeléssel gondunk', hiszen vannak rendeléseink! de természetesen szeretnénk többel hengerelni exportra' is. Tény, hogy vége annak a kellemes helyzetnek, amikor csak azt gyártottuk, 'amit akarjunk, amit szerettünk. Igyekszünk minden rendelési vállalni és kielégíteni, amihez már egy kis technikai, technológiai adottságunk van. Mondok egy példát: korábban nagyon kevés anyagot adtunk el a Csepel Müveknek. de amikor érzékeltük a tőkés piaci lehetőségek visszaesését — hogy a kapacitást ne veszítsük el —! együttműködést alakítottunk ki Csepellel, ami mindkettőnknek kedvező. De megemlíthetem a Bakony Művekkel kialakult kapcsolatunkat is. ahová gyújtógyertyák- gyártásához alkalmas anyagot adunk el . . . olyan acélt, amit csak jelentős pénzekért vásárolhatnának meg tőkés importból. Lényeges az á tén 3r is, hogy a gépgyárak részére négyszer annyi lelkész terméket gyártunk napjainkban, mint 1980-ban. Tehát így igyekeztünk szélesíteni és bővíteni a piacot. Horogh Lajos: — Az Ózdi Kohászati Üzemekben is kedvezőtlen hatások érvényesültek. Nagy gondot okoztak a többször megemelt energiaárak. A tőkés piaci recesszió • az ÓKÜ- ben volumencsökkenést eredményezett, „ 1980-ban termeléskorlátozásra is sor került. Jelentősen érintett minket a tőkés piaci árak zuhanása. Mivel a mi gyárunk csak hengerelt: árut gyárt, nem tudtuk egyéb intézkedésekkel kompenzálni a kiesett árbevételt. Csökkent a nyereség és jelentősen kisebb lett a fejlesztési alan. Vállalatunk jelentős fejlesztéseket hajtott végre korábban — sokkal kedvezőbb szabályozási keretek között —. és a felvett kölcsönök, hitelek visszafizetése szinte megoldhatatlan problémák elé állít iák gvárunkat. Ginovszky Arisztid: — A December 4. Drótművek az előző két vállalathoz viszonyítva más helyzetben van. Ez abból adódik, hogy Horogh Lojos Ginovszky Arisztid Dr. Herendi Rezső Murányi Gyűlő Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben alapvetően másod- és harmad termékek gyártásával foglalkozunk. E sajátosságból következően a recesz- szió hatása nálunk késleltetve jelent meg, de mindenképpen megéreztük, az elmúlt - másfél—két évbén. Ahogy az LKM-ben, úgy nálunk is . fokozódott a hazai piac szerepe, nem kellett visszafognunk a termelést, de már mi sem „mazsolázhatunk” a könv- nyebben, nyereségesebben előállítható; termékek között. Az exporthányadunk •elérte a harminc százalékot, ám — például a legnagyobb volumenű exporttermékünk, a távvezetéki •kábelek esetében — átlagosan húszszázalékos árcsökkenés sújtott minket. Tehát a tavalyi 16 millió dollár értékű tőkés exportunkat csak jelentős meny- nyiségi növeléssel tudjuk , megközelíteni, ami végtelenül nehéz feladat. A belföldi-piacon is jelentkezett a recesszió hatása. Vállalatunk az1 építőipar háttere. hiszen mind a termelési értékünknek, mind a tonnákban mérhető volumenünknek hatvan százalékát az építőiparnak szállítottuk, aminek nagymértékben visszafogta a teljesítményeit a beruházások csökkentése. Murányi Gyula: — A Diósgyőri Gépgyár munkáját meghatározza, hogy a termelés hatvan százaléka exportra készül. A recesz- szió — a termelési értéket vizsgálva — eddig még nem okozott problémákat, sőt az a gondunk, hogy nem tudunk minden igényt kielégíteni. Ez vonatkozik mind a rubel-, mind a ném rubelelszámolású exportunkra, és a belföldi' igényekre, hiszen a rendelés-. ellátottságunk — dollárelszámolású exportterületre szállított termékeinknél is — az elmúlt-három évben és az idén is 26 százalékos növekedést biztosított. A KGST keretében létrehozott fejlesztési eevüttmű- ködés az egyik fontos alapja a mi fejlesztésünknek és piaci forgalmunknak. Ez ad lehetőséget arra is. hogy a nem rubelelszámolású termékeinkkel rugalmasan tudjunk váltani. Másik ok, amiért ilyen helyzetet sikerült teremteni, hogy eleg széles skálán mozog a Dl- GÉP profilja. Ebben a recessziós szakaszban ez előnyt jelentett. Természetesen nekünk is vannak gondjaink. Miránk is hatással volt az alapanyag- és energiaárak növekedése, és bizonyos termékeinknél leromlott az export gazdaságossága. Számos konkur- rens cég — tőkés piacon — olyan áron kínálja a késztermékét, amennyibe nekünk az alapanyag kerül. Eszak-Magyarország: Vállalati önállóság es gazdasági szabályozók. E két fogalom mögött a gyakorlati életben olyan feszültségek jelentkeztek, melyek a gazdasági élet legtöbbet hangoztatott gondjai. Ehhez kapcsolódik egy újabban gyakran hallható kifejezés: a gazdálkodás „kézi vezérlése Mit jelentenek- ezek az Önök vállalatánál? Dr. Herendi Rezső: — Az LKM — e másik három gyárhoz viszonyítva — nehezebb helyzetben van. hiszen évek óta veszteséges. Eladósodtunk. Ha félretenném ezt a kikerülhetetlen tényt es feltételezném, hogy eredményesek lennénk, akkor Is legalább nyolcszázmillió—egymiiliárd forint nyereséget kellene elérnünk, hogy a kötelezettségeinket is teljesítsük, és a technológiai vonalat, is fej-.. Veszthessük, hiszen eddig „csak” a metallurgia fejlődött a III-as kohó bővítésével és a kombinált acélmű felépítésével. A piaci igényekhez alkalmazkodva — például — már holnap el tudnánk adni 15 ezer tonnával több húzott > terméket a hazai piacra, és akkor még nem beszéltem az , exportlehetőségekről, vagy a kovácsolt termékek iránti megnőtt keresletről. De miből fejlesszünk? Nem képződik olyan fejlesztést alap, amiből ezeknek a viszonylag nagy eszközöknek a beinvesztálására jutna. Hosszú évekig nem tudunk mozdulni, mert — figyelembe véve a „kézi vezérlést” —, a szabályozók rögtön lefölözik a jelentkező pluszokat. A technológusok, a munkások takarékosságra nevelésével np- niipális — csak tized százalékokban kifejezhető — energiacsökkenést érhetünk el, amit persze nem becsülök le, de, há komoly eredményt akarunk elérni, akkor például olyan jelentős beruházásokra van szükség, mint a folyamatos öntőmű, ahol 10—12 százaléknyi megtakarítást érhetünk el az anyagkihozatalban, s ennek az eljárásnak komoly energiameg- takaritási vonzata is van. Mi minden forintot fölszedünk a földről, de ezek nem hozzák a milliárdo- kat. Horogh Lajos: — Elvileg létezik az önállóság, gyakorlatilag azonban minimális lehetőségek vannak. Az alapanyagellátás adott: szovjet ércre kell építenünk, ami meghatározza a metallurgiai folyamatrendszert. A legfontosabb ár- és jövedelemszabályozást központilag döntik el... itt sincs választásunk. Csökkent a nyereség és fokozatosan vonják el a fejlesztési alapot... gyakorlatilag minimális a mozgásterünk. A világpiac? Egy ilyen kis ország, mint Magyarország, ezt nem tudja befolyásolni! És még valami: hiába akarnánk mi csodálatos dolgokat gyártani, ha azokhoz nincs pénzünk, vágj’ ha azokat a magyar ipar nem igényli. MUrányi Gyula: — A DIGEP-re is érvényes, hogy az önállóság olyan mértékű, amilyet a szabályozók mindenkor megengednek a vállalatok részére. Mi több mint egymilliárd forint hitelt vettünk fel öt év alatt. Kockáztattunk. A Nemzeti Bank rendszeresen felülvizsgálja a vásárlóerőt es meggyorsítja a hiteltörlesztést. Eleg nagy a szocialista exportunk — ötvenmillió rubel évente —,‘ de ha a műszaki fejlesztés következtében magasabb árat tudunk elérni a vevőnél, akkor a rubelexportból származó többletnvereséget lefölözik. Elgondolkoztato tehát, hogy meddig érdemes önköltséget csökkenteni bizonyos termékfajtáknál. Itt már olyan korlátok vannak, melyek a szabályozókon is túlnyúlnak. Van még egy lényeges kérdés, aminek lehet, hogy nem fognak örülAi a kohász barátaim: a gépiparban, az önálló vállalati fejlesztésnek és a piaci alkalmazkodóképességnek korlátokat szabnak a magyar kohászat lehetőségei. Azt halljuk. hogy van öntödei kapacitás, csak az nincs, ami éppen a céljainkhoz kellene, például: magas ötvözésű acélöntvény. Nem fejlődött olyan mértékben a finomkohászat, amilyen mértékben a gépiparnak erre szüksége lenne, és nem fejlődött a kohászati feldolgozás sem a kívánt ütemben és szintre. Ezért a tőlünk elvárt technológiai szintet csak részben tudjuk megvalósítani és nem indulhatunk a piacon a konkurrens cégekkel azonos esélyekkel. Ginovszky Arisztid: — Én ugyancsak az önállóság kérdésével kezdeném. Az önállóság abban az értelemben vitathatatlanul fennáll, hogy a vállalatok a saját piaci információik alapján elhatározhatják, mit akarnak, mit lehet termelniük, viszont ennek megvalósíthatóságát nem jellemzi az önállóság. Az ilyen értelemben ellentmondásos gazdasági körülmények között is voltak sikeres próbálkozásaink. Gyártmányféleségeink negyven százaléka korszérű terméknek minősíthető, de hiába szeretnénk még több új terméket bevezetni, jönnek a fejlesztési korlátozások. Akadt olyan esetünk is, amikor egy harmincmillió forintnyi fejlesztéshez néhány százezer forintnyi tőkés importot kellett volna beszerezni, de meg csak választ sem kaptunk az igénybejelentésünkre. Tehát: egyfelől szorgalmazzák a vállalati rugalmasságot, amit természetesnek tartok, de mihelyst túl kellene lepni a vállalati hatáskört, beleütközünk a központi irányelvekbe, kívülálló döntésekbe Horogh Lajos: — Ehhez szeretném hozzátenni, hogy a nehez körülmények között az ár- és szabályozó- módosítások gyakoriak voltak es olyan rövid időnként: követték egymást, hogy szinte lehetetlen volt követni azokat a gazdasági életben. Ennek rendkívül kedvezőtlen hatása volt. EszaJc-Magyarország: — Másik, gyakran hallható kifejezés: a belső tartalékok feltárása. Mit jelent ez a négy gyár gazdálkodási gyakorlatában? Horogh Lajost —■ A fő célunk, hogy a vállalat talpon maradjon, azt a minimális nyereséget, ami a működőképesség fenntartásához szükséges, elérjük. Ehhez — többek között —• olyan fejlesztési célokat tűztünk ki, melyek az energia- és anyagfelhasználást csökkentik. A technológiai folyamat módosításával 17 százalékkal csökkentjük a fajlagos kokszfogyasztást a kohóknál és az oxigén intenzívebb felhasználásával 40 százalékkal lesz kisebb az acélgyártás energiaszükséglete. A hitelfelvétel-lehetőségeinktől függ, milyen mértékben tudjuk megvalósítani az anyagtakarékossági elképzeléseinket. Az árbevétel fokozásához hozzájárul majd a veszteséges termékek kiszűrése a gyártásból és szeretnénk meghonosítani a másod- és harmadtermékek gyártását, növelni a feldolgozottság szintjét. Jobb tervezéssel. körültekintőbb munkával szeretnénk hasznosítani dolgozóink szellemi kapacitását. Példázza ezt. hogy az idei újításokkal 200 millió, az anyag- és energiafelhasználás terén 120 millió forintot takarítunk meg. Dr. Herendi Rezső: •— A kohógáz-felhasználással is tudunk eredményeket elérni az energiatakarékosság területén, aminek révén nemcsak a földgázfelhasználást csökkenthetjük, hanem a környezetvédelmi szempontoknak is jobban megfelelünk. Célunk, az olaj kiváltása kohógázzal, ahol erre lehetőség van. A másodlagos hő kiváltására is nagy súlyt fektetünk. A dolgozók tömegeinek bevonását célozza az a tervünk, hogy az eddiginél lényegesen jelentősebb szerepet kapjanak az újítások. Vállalatunknál jelenleg átszervezések zajlanak, melynek célja a gyárrészlegek nagyobb önállóságának kifejlesztése. A kereskedelmi tevékenység súlyának fokozása érdekében önálló igazgatóságot hozunk létre. De. talán a legfontosabb, hogy a szemléletén változtassunk. Ma már nem úgy kezdődnek a napi munkaértekezletek; hogy: hány tonnát termeltünk?, hanem, hogy: mennyi volt az árbevétel? — és ezt a szemleletei valamennyi kohászati dolgozónak át' kell venni! E'szak-Magyarotszág: — Milyen a munkaerőhelyzet, a vállalati gondokból menynyit éreznek a munkások a „saját bőrükön”, milyen az utánpótlás? Ginovszky Arisztid: — Mi tíz év óta 2200 fővel dolgozunk. Természetesen nálunk is ismert jelenség a fluktuáció. A mi gyárunkban családias a hangulat, amit az alacsony létszám is magyaráz, a munkamorállal nincs baj, ezt a kisebb közösséget szorosabbá lehet fűzni, mint egy nagyobb gyárat. Murányi Gyula: — Dolgozóink vállalják a többletmunkát, mert abból lesz a tpbbletbér, de azt is el kell. mondanom, hogy sok esetben fáradtak az emberek. Utánpótlás? Nos, ez már nehezebb ügy. Régen kik mentek be a gyárba? Olyan szakmunkások, akik még a kezdő mérnököket is-zavarba hozták. Ma kik mennek tanulónak? Akiket már máshová nem vesznek fel. Leromlott az ipar szakmai szerkezete. Amikor megszüntették a technikusképzést. nem kérdezték meg erről a szakembereket. Megszűnt a kapocs a szakmunkás és a mérnök között. Mérnökeink sokasága vegez technikusi munkát. Kitől várják a népgazdaság kedvezőtlen helyzetének javítását ? Elsősorban az ipartól. Csakhogy a dolgozók nem érzik ennek. az. ellenszolgáltatását. és elmennek oda, ahol jobban fizetnek. E jobban fizető munkahelyek többségé népgazdaságiiag messze nem olyan fontos. Legkirívóbb példám: a közelmúltban három szerszámkészítő ment el a gyárból a temetkezési vállalathoz .,. ezer forinttal több fizetésért... Dr. Herendi Rezső: — Én * kohászat jövőjével kapcsolatban — engedtessék meg ennyi elfogultság — nagy aggodalommal szoktam fogalmazni. Véleményem szerint — ha nem is annyira látványosan, mint korábban a bányászat esetében — a kohászat vis*- szafejlődése folyamatban van. Ha ebben a kérdésben nem lépnek idejében a kormányzati szervek, akkor a negatív hatások óriásiak lesznek. A munkások Hangulatáról el kell mondanom, hogy még mindig gyakran csodálattal adózom azoknak, akik a legnehezebb helyzetekben is újítani, erősíteni tudtak, töretlen a lelkesedésük. Négy igazgató, a megye négy alapvető vállalatának egy-egy vezetője összegezte e nem befejezett, csak félbehagyott beszélgetésben az ipar gondjait, az útkeresés lehetőségeit, amely útkeresésben egyaránt látják mind az országos vezetők, mind pedig a saját feladataikat, felelősségüket, azt az erőfeszítést, ami nemcsak e négy gyár „vonzáskörzetében” éiő 120 ezer ember jövőjét határozza meg. Szendrei Lőrinc Fotó: Ucté József
