Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
I 1983. julíus sromfoi űSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Nyár a Magas-Tátrában A Magas-Tatra gyönyörű tájait évente átlagosan 5 millió turista keresi fel, s ez csaknem egymillió autót is jelent. Jelenleg egy nyári napon 8 ezer gépkocsi kipufogó gáza szennyezi a Magas-Tátra levegőjét. Ezért született az a határozat, amelynek értelmében a gépkocsikat folyamatosan kitiltják a hegyvidékről. A tervek szerint óriási autóparkolókat létesítenek, s így a járművek mintegy 80 százaléka kiszorul a védett természetvédelmi környezetből. A Zilinai Közlekedési Kutató Intézet javaslatai alapján a villamos vasüt, fogja a jövőben a tátrai közlekedés gerincét képezni. A gépkocsik — a tervek szerint — Tatranska Strba, Pribylina, Dolny Smokovec, Tatranská Lomnica, Tatranska Kotlina térségében, illetve a Gerlachov, Stará Lesná és Stola mellett létesített kiegészítő parkolókban várakozhatnak. Az első — 200 autó és 20 autóbusz befogadására alkalmas — parkolóhely mór épül, és hamarosan elkészül Dolny Smokovec térségében' is. A közlekedés fejlesztésével párhuzamosan fejlesztik a vendéglátóipari intézmények hálózatát is. Megnyílt a Csorba-lónál a Cengálka borozó, Tátralomnicon a Tibava vendéglő, egy kis étterem a Tatracamp kempingben. a Grúzia kávéház Smokovecen. A felsoroltak mind ízlésesen berendezett, harmadik árkategóriába sorolt vendéglátóhelyek. A nyári szezon előtt, a tátrai hatóságok tovább javították a kempingek színvonalát. Korszerűsítették a Tatranska Lomnica-i Euro-, camp-et, a Dolny Smokovec-i Tatracamp-et és a Stará Lesna-i sátortábort. Különösen fontos szerepet töltenek be a kempingek a szocialista országokból érkező turisták elszállásolásában. Az idei nyári idényben körülbelül 3 millió vendéget várnak a Magas-Tátrába. A szocialista országok közül az NDK-ból érkezik a legtöbb látogató, de az utóbbi időben a magyarországi turisták száma is jelentősen emelkedett. Vojleeh Tokáraik, a Sta- ry Smokovec-i városi Nemzeti Bizottság elnöke elmondta, hogy a tapasztalatok szerint a magyarországi vendégek a legíegyelme- zettebb látogatók közé tartoznak, megtartják a természetvédelmi előírásokat, védik a növény- és állatvilágot, ezért mindig szívesen látott vendégek a Magas-Tátrában. Wrparton Feledy Gyula rajra A túlzottan harsány életkedv, a percenként elszívott cigaretták, az arc puhány vonásai ellenére voltak, s mindez rosszkedvvé gyü- lemlett fel benne — önmaga ellen. Zsebkendőt, keresgélt, ideges volt, s a bűntudat, hogy a sofőr, aki most mellette ül, akire tulajdonképpen az életét bízta, valami megmagyarázhatatlan okból ellenszenves neki, paradox módon beszélgetésre késztette. Beszélgetésre a másik féllel, pedig autóban, vonaton, általában, ahol a környező világ élt, mozgott és zakatolt, hallgatni szeretett. — Régóta vezet? — Öt éve. Ha minden jól megy, most kapom meg a kitüntetést. Kétszázezer kilométer, baleset nélkül. ..-7, Szép. — Állaton kívül semmit pern gázoltam. De hát azokért nem kár ... — Igen ... — Kikerülhettem volna éppen némelyiket, de minek jönnek elém. Egyszer egy kiskutyát tapasztottam az útra. Hát miért nem ment odébb? — Felesége van? — Van. Meg gyerek is. Kettő. — És hol dolgozik? — Ki? ■ — A felesége. — Ja! Sehol. Minek? Asz- szonynak otthon a helye. Főzzön, várjon este. — Manapság persze. i I — Ma is csak asszony az asszony! A sofőr elégedetten mosolygott. Újból rágyújtott., s cigarettájának a füstje kivágódott az ablakon. Utána nézett. Aztán hátradőlt az ülésen. Nem jutott eszébe több kérdés. Több közhely. Sercegést, ropogást, hallott — a sofőr a rádió gombját csavargatta. — Vivaldi! — A hegedű hangjára bizsergető öröm fogta el. — Vivaldi ezüst hegedűfutamai, s a kint elsuhanó fák, bokrok, szántóföldek ... Sokat ülök irodában, — gondolta —, nem csoda, ha aztán elérzéke- nyülök az első fűszál láttán ... — Elzárjam? Más nincs, hiába tekergetem. — A, dehogy. Hagyja csak... Ott. kéne hagyni az irodát — ismételgette magában könnyű szívvel —, ott kéne hagyni, s elmenni valahová messze, igen, messze... — Fácán! Nézze csafct Fácán! A sofőr felajzottan figyelte az apró, szürke madarat a napsütéstől fénylő út közepén. T- Nem a mi sávúnkban van. No nem baj. Evett már fácánt? Arcára kiült a mohóság, keze ráfeszüli a kormányra— Nem ettem. Mit csinál? Álljon meg! Álljon meg! A többi összemosódott előtte. Mint a filmeken, ha felgyorsítva pergetik a kockákat. Hallotta a koppa- nást, ahogy a kocsi fél oldala elkapta a kis testet, érezte a zökkenést, ahogy a sofőr beletaposott a fékbe, még hallotta a sivitó nyikorgást, de az autó robogott tovább, nem volt megállás, előttük fatörzsek cikáztak bolond összevisszaságban, aztán egy ütést érzett ... Vivaldi zenéjére tovább forogtak a kerekek. Felállt. Odabotorkált az autóhoz, hogy a kitört, üveg nélküli ablakon benyúlva, elzárja a rádiót. De a sofőr megelőzte. Aztán egymásra néztek. A puhány arc rémülettől összekaszabolt vonásai felolvadtak, majd torz vit gyorgásba húzódott. — Hát ezt megúsztuk .., A fene ezt a dögöt, ezt a dög fácánt. Oda a kitüntetésem! A kétszázezer kilométer baleset nélkül! A déli hőségtől reszketett a levegő. Nem bírta tovább, te kellett ülnie. Üres szemekkel bámulta az árokba dőlt, száznyolcvan fokban megpördült mikrobuszl, az úttesten fénylő éles keréknyomokat, a szemközti árokba kivágódott, véres kis tollcsomól, és hirtelen felszakadt belőle a sírás. Keresztény Gabriella volt — hangja egészen sejtelmessé változott —. ami oly .gyakran megesett velünk. hogy valóságnak hittük. Létezett egyáltalán? Voltunk, éltünk mi akkor, nemcsak kitaláltuk, hogy te meg én és még sokan, akartunk valami nagyot? Hol az az idő, mondd, hol van ? — Az már nincs meg — Válaszoltam tettetett -tárgyilagossággal. — És nem is jön vissza soha többé.-Fejét ingatta. ,— Ez őrület, éried, őrület. Miért nem lőjük fejbe magunkat, mondd? Rólad is. azt hittem, már rég nem élsz. Hallgattam. — Hülye vagy — söpörte le maga elől a könyvhalmot. — Hát mire vársz itt ebben a lyukban, ahol meg- pprosodsz. ahol belep a penész. mondd? v Eszelősen nézett, mint akinek szándékában áll, hogy ha kell, erőszakkal kényszer! tsen, hogy fogadjam el akaratát. IS. • Most fölrúgtam mindent — hadarta. — Most még volt erőm hozzá, de neked mikor lesz. Mi vagy te egyáltalán? Egy barom, ékít ólba zártak, kötőféltet hurkoltak rá, s azt várják, fpikor bődül el, hogy letaglózzák. ,V A könyvek úgy hevertek • földön, mint halott katonák a kartácstűz után. Szétnyitva, félrebillent fedéllel. Kezdtem íölszede- getni. — Mit akarsz? — néztem fö] rá. — Hogy versenyt siránkozzam veled, mert megutáltad a jólétet? Te mindig mindent megkaptál. Házhoz jött, ami csak kellett. Egy nap elfordultál mindentől, ami akkor jelentett valamit nekünk, neked, s mindünket elfelejtettél. Emlékszel, amikor évekkel ezelőtt elmentem hozzád? Csodálkozva nézeti. — Akkoriban váltam, s Szereltem volna együtt lenni valakivel. Beszélgetni, inni, vagy csak ülni egymással szemben. Csöngettem, megmozdult a függöny. még az arcodat is láttam, amint mögötte megjelent, s aztán semmi. Nem jött ki senki, hogy beengedjen, hiába nyomtam meg újra és újra a csengőt. Álltái a sötét ablak mögött... Mindegy, elfelejtettem. Elfordult. — Most mit akarsz — szólalt meg halkan —, hogy bocsánatért esdekeljek? — Nem akarok én tőled semmit.— jegyeztem meg, s újra föltomyoztam a könyveket. — De az istenért! — ragadott meg. — Az nem én. voltam! Dühösen kirántottam magam a markából. — Az volt, akj sohasem akartam lenni, s úgy let' lem azzá, hogy észre sem vettem. Hát nem érted, az más volt! Ahogy jött, úgy rohant el. Bevágódott utána az ajtó. Üres lett tőle a szoba, csak itt maradt hangja görgőt* tovább a bútorokon, hogy aztán, mint egy léggömb, végképp szétpukkanjon. Folttérkép falamon kiválasztottam egy országot, neve sem volt. múltja sem, s megjelöltem rajta egy helyet, ahol. úgy gondoltam, boldogan élhetnék. Emilt hetekkel később újra viszontláttam. Öltönyben volt, karcsú, szőke nő vezette, karja akár a póráz fogta körbe, melytől szabadulni nem tudott. Tudtam, soha többé nem látom. Dísztárgy lett egy nagy- nagy hazban, mit úgy hívok, lemondás, s kik benne laknak, úgy nevezik: a biztos jövő. 1! a lempiom Bíljukovo falubői a Voszkreszenszkij templom, ez az építészeti műemlék, amelyet a XVII. század végén fából készítetlek, áttelepült a Volga meredek partjára. Plesz városába. Az építészeti és művészettörténeti védett területté nyilvánított városnak ez az első jövevénye. A Voszkreszenszkij templom mind külsejében, mind pedig belső elrendezésében arra a X. század elején leégett templomra emlékeztet, amelyet annak idején Iszak Levitan, a híres orosz festő örökített meg Az örök nyugalom fölött című vásznán. A védett övezetben múzeumok és kiállítótermek megnyitását tervezik. Így például elhatározták, lio^y az Uszpenszkij székesegyházban kiállítják Paleh és Holuj festőművészek lakkminiatűrjeit, a Preobra- zsenszkij székesegyházban megnyitják a modern színpadi díszítőművészet kiállítását, a Voszkreszenszkij székesegyházban pedig a szovjet festészet múzeumát. Hévízi krónika — Hévíz, Kizling tér! ■— tréfálkozott a kalauz, amikor a keszthelyi vasútállomásról jövet a híres fürdőhelyen kiszálltunk az autóbuszból. A parányi teret egyfelől a gyógyvizű tó záptojásra emlékeztető, kénhidrogénes szaga, másfelől a körben sorakozó la-, cikonyhák, termelőszövetkezeti borkimérések serce- gó kolbászainak, pecsenyéinek és aranyló rizlingjei- nek illata lengi be. Egyet- kettőt szippantottunk a különleges levegőkeverékböL, aztán ki-ki fogta a bőröndjét. és SZOT-beutalóval a zsebében indult az üdülő leié. A térrel átellenben, az állami gyógyfürdőhöz falán látható Babocsay Józsefnek, Zala vármegye hajdani főorvosának márvány domborművé, aki a tó vizének gyógy hatását felismerve, 1795-ben tanulmányt irt annak propagálására. „Boldog Zala vármegye — olvashatjuk a kiadványban —, melynek területén ez a gyógyvizű tó fakad, amely által a beteg test és a Testnek ellankadt részei, inai megerösittetnek, megújul a test, és deli ábrázatba öltözködik, a vér pirosságát visszanyeri, a halovány szint — leginkább az asz- szonyi nemben — megváltoztatja." Hasonló lelkendezéssel emlékezett meg a hévízi tó gyógyhatásúról sok hazai es külföldi híresség is. Gyakori vendég volt. itt Berzsenyi Dániel, Kemény Zsi gmond, Eötvös József. Eötvös Károly, Móricz Zsigmond. A 1avat régen ipari célokra: kenderáztatásra és nyers bőrök kikészítésére használták a tulajdonos Feste- ticsék. De a környék falvainak népe felismerte csodálatos hatását. Amint Eötvös Károly írja. a ..csonkák, bénák, sínylődök ünnepnaponként. eljártak ide fürödni, noha nem annyira a tóban fürödtek. mint a belőle kiszakadó folyóban. Az orvos urak, a fizikusok, kémikusok és természettudósok még ekkor bizony ezt nem vették észre, a paraszti nép beszédjére pedig nem adtak semmit.” A magyar előkelőségek köszvényes. csúzos lábukat, derekukat nem Hévízen, hanem divatos külföldi fürdőhelyeken gyógyítgatták. Így tett az égjük Festetics gróf is, és amikor Richard Bright doktort Londonban felkereste, hogy hasgató fájdalmaira gyógyfürdőt ajánlana neki, a híres orvos. aki európai útja során Keszthelyen és Hévízen is megfordult* rámutatott a térképen egy parányi pontra, amelynek vizében a gróf podagrájától megszabadulhat. Ez pedig nem volt más, mint Festetics tulajdon birtoka — Hévíz. Először az irodalomkedvelő, tudománytámogató Festetics György építtetett öltözőket, sőt, „érvágást és köpölyözést végző chirur- gosokat is tartott” a gyógyulást, keresők számára De Hévíz az 1860-as évekig csak jellegzetes parasztfür- dönek számított. A múlt század végen indult igazan fejlődésnek a hévízi gyógyfürdő, A tó felszínén cölöpökön nyugvó „tavi für- döházakat” építettek. Ettől kezdve fokozatosan nőtt a forgalom, mind több vendég érkezett külföldről is Erre az időre esik Hévíz ál- ta'ánosan ismert nevezetességének, az indiai vörös lótusznak, vagy ahogyan a környékbeliek nevezik: s tiAidérrózsának a betelepi lése. Az első tövet Lovass; Sándor keszthelyi akad miai igazgató ültette el 1898-ban. A tő meghom do.lt, buján elterjedt, és m. már elválás zthatatlanu hozzátartozik a hévízi tó egzotikus pompájához. Igazán modern gyógyfürdővé csak az utóbbi tíz évben vált, és napjainkban is folyamatosan fejlődik, gazdagodik Hévíz. Egymásután épültek és épülnek a SZOT. az ipari és mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek, vállalatok gyógyüdülői. Néhány éve működik az európai szín vonalú, mindennemű melegvíz-terápiát nyúj- íó. télifürdő. Elkészült az impozáns Thermal gyógyszálló. s hamarosan fogadhat vendégeket a mostépü-f ló Aqua Hotel is. Újjáépítették. moderni-J zálták és kibővítették a tó víztükrén nyugvó fürdőházakat is. Természetesen, a tóban úszkáló fürdözők nagy érdeklődéssel figyelik a be fejíző munkálatokat. Különösen azt találgatják, va jón visszakerül-e a régi stílusában megújult központi fürdőház tornyára a hajdani rézkakas. Erről ugyanis az a legenda járja, hogy csúiondárosan utánakukorékol annak a vendégnek, aki üdülését befejezve anélkül utazik haza, hogy valami gáláns kalandban lett volna része Hévízen. 1 Nos. az építkezés még tart. így hát egyelőre nem keli tartani a kukorékolás-, tói. Hacsak ..., na csal: egy rekonstruált új kakast is oda nem telepítenek hamarosan a központi fürdőház tetejére. Hegyi József
