Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 f&82. október 6., szerda Természetes környezetükben Zene a gyermekkönyvtárban Olyan foglalkozást,' amely­nek zone volt a témája, nem is egyet, nem is kettőt tar­tottak már a II. Rákóczi Fe­renc megyei Könyvtár gyer­mekkönyvtárában. Ez a leg­utóbbi, amelyet G. Forrai Magda tartott Kodály Háry Jánosáról, mégiscsak külön­bözött a régiektől. Most használhatták ugyanis elő­ször hivatalosan —, mert most használhatták — a gyermekkönyvtár zenetárát. — Miért, volt szükség en­nek a zenetárnak a kialakí­tására, hiszen a könyvtárban működik egy önálló zenei részleg? Dr. Benkő Csabáné, a ze­netár vezetője: — Éppen azért, mert a gyerekek nagy számban lá­togatták a zenetárat. Szíve­den jöttek fel mesét hallgat­ni, szórakozni egy kicsit a zenével. S olyankor, amikor jöttek a zenét tanulók, vagy a zene iránt hivatásból ér­deklődők, foglalták a helyet. Megesett, hogy fel kellett állítanunk őket Ez semmi­képpen sem volt jó. Külön­ben is, sokkal jobb, ha ’a gyerek természetes környe­zetében jut hozzá ehhez a le­hetőséghez. A gyerekolva­sóknak pedig itt a gyermek- könyvtár a természetes kör­nyezetük, mert ott fordul­nak meg többször, gyakrab­ban. — Ez azt jelenti, hogy a zenetár tilos terület lesz szá­mukra? — Azt azért nem jelenti. Nem is jelentheti, hiszen a zenét tanuló gyerekek vál­tozatlanul a zenetárban kap­hatják meg mindazt az anya­got, amire szükségük van. De megosztottuk a terheket; a meseanyagot, a kötelező irodalomhoz készített leme­zeket és a nekik szóló zenei anyagot, gondolok itt példá­ul az általános iskolások kö­telező zenehallgatási anya­gára, itt a gyermekkönyv­tárban hallgathatják le. A gyermekkönyvtárban kiállí­tott látogatási jeggyel egyéb­ként feljöhetnek, ha a kí­vánt anyag csak nálunk van meg. — Itt milyen lehetőség kí­nálkozik a gyerekeknek? Tóth Gyuláné, a gyermek- könyvtár vezetője: — Nyolc fülhallgatón egy­szerre hat program futhat. Van négy lemezjátszónk, egy szalagos magnetofonunk és egy rádióval egybeépített ka­zettás magnónk. A mi igé­nyeink alapján egyébként a zenetár „szerzeményez be” nekünk, s ahogy kolleganőm említette, elsősorban mesele­mezeket, az ének és iroda­lom tananyaghoz kötelező, vagy ajánlott anyagot, illet­ve olyan, a gyermekek kö­rében is, népszerű zenét, amely megzenésített verse­ket tartalmaz. Gondolok itt például a Kaláka együttes, vagy Halász Judit lemezei­re... — Milyen az érdeklődés? — Nagyon' nagy. Szívesen vették a gyerekek. Egyelő­re sajnos, meg kell szab­nunk, mikor lehet hallgatni a zenét. Mi a szerda dél­utánt és a teljes csütörtöki napot jelöltük ki. Ilyenkor nincsenek egyéb gyermek­foglalkozásaink, szervezett programjaink, úgy hogy sen­kit sem zavarnak. — Zavarnak? — Gyerekekről van szó. ök pedig bizony elfeledkez­nek arról, hogy ha ők nem is hallják egymást a fülhall­gatón keresztül, s mondjuk őket nem zavarná egy ép­pen folyó foglalkozás, ők za­varnák a többieket... Pusz­tán azért, mert túl akarj’ák kiabálni a fülhallgatón ke­resztül különben is erős ze­nét ... Amikor megbeszélik, hogy jó-e a zene, vagy elég-e mára? ... Indulásnak azért gondoltuk ezt a két napot. Később szó lehet arról, hogy bővítjük a lehetőséget... — Mit hallgatnak a leg­szívesebben? — A kicsik a meséket. De mostanában már szinte nem is tudom hányszor tettük fel a Timur és _ csapatát, ami megvan lemezen. Ez ugyan­is kötelező, vagy ajánlott ol­vasmány az iskolákban. Csutorás Annamária Átadták a Sárospataki Képtárat f (Folytatás az 1. oldalról) és a felszabadulást megelőző két évszázad képzőművésze­tét bemutató gyűjteményi anyagnak. A hagyományoknak meg­felelően, ezen az ünnepségen adták át o múzeumi dolgo­zók számára is a kitüntetése­ket. Porkoláb Albert nyújtot­ta át a Szocialista Kultúráért kitüntetést dr. Csák Leven- téné múzeumi könyvtárveze­tőnek és Tóth Lajosné köz- művelődési munkatársnak, a Kiváló Dolgozó kitüntetést pedig Bakó Andrásné restau­rátornak és Urbán József népművelőnek. A sárospata­kiak fáradozásának jelképes , honorálásaként dr. Szabad­falvi József Kanesütz Lajos- nénak, a Sárospataki városi Tanács művelődési csoport- vezetőjének mondott köszö­netét és adott át ajándékot. Ugyancsak a megyei ta­nács elnökhelyettese adta át az Istvánffy Gyula gyűjtőpá­lyázat díjait. Az ifjúsági ka­tegóriában első díjat Garami Zoltán, második díjat Dankó János kapott. Pénzjutalom­ban Farkas Edit, Lakó Erika, Tóth Rudolf és az encsi Vá­ci Mihály Gimnázium nép­rajzi szakköre, könyvjuta­lomban Petrus Tünde, Len­gyel Friderika, Farkas Zol­tán, Lovrity Tünde és Erika, Palotai Attila, Dósa Ferenc, \ Csorba Katalin, Mészáros | Róbert, Bíró Imre, Mérész j Ferenc, Eperjesi Tibor, okle­vél elismerésben Kossárik Marianna, Barnáth Csaba, ivagyidai Hona és Durda Ju­dit részesült. A felnőtt kate­góriában Istvánffy-díjat és plakettet Galuska Imre, első díjat Nagy Géza és Dobossy László, második díjat dr. Le­nért Béla, Viktor Gyula és Németh Gyula, harmadik díjat Zelenák István, dr. Sza­bó Lajos és Saffarik Gyula kapott, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem néprajzi tan­székének különdíját Molnár Mihály és dr. Faggyas István nyerte. Pénzjutalomban Ko­vács Ágnes, Barancsi Dezső, Szilvágyi Irén, Gál Gyula, Béres János, dr. Pécsi Berta­lan, dr. Kovács Károlyné, E. Kovács Kálmán, dr. Kuti Ist­ván, Bobely István és a bocsi Szabad Föld honismereti kör részesült. Sárospatak város nevében Takács Gyula tanácselnök köszöntötte az új intézményt, qiajd dr. Végvári Lajos mű­vészettörténész, a Herman Ottó Múzeum képzőművésze­ti osztályának vezetője mu­tatta be Andrássy Kurta Já­nos kiállításának anyagát. Az első látogatók a Sárospataki Képtárban, Andrássy Kurta János kiállításán. Az aradi tizenhármak: Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János Aulich Lajos. Kö­zépső sor: Láhner György, Poeltenberg Ernő, gróf Leiningen Károly, Török Ignác, gróf Vécsey Károly. Alsó sor: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos. A vértanúk emlékezete „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Ma­gyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert. gyökerestől irtom ki. a gazt... Utasításaim nin­csenek, de teljhatalmam van, korlátlanul rendel- kezhefem a király nevé­ben” — írta 1849. augusz­tus 24-én Aradról báró Ju­lius von Hayna u, az oszt­rák hadsereg főparancsno­ka, Magyarország és Er­dély korlátlan hatalommal felruházott katonai és pol­gári kormányzója bizalma­sának, Karl von Schönhals császári és királyi altábor- nagynak. Ugyanebben a le­velében már el is büszkél­kedhetett első áldozatával: „Ezzel a szörnyű példával tartozom a hadseregnek és a világnak elrettentő pél­dául, tegnapelőtt megkez­dődött a dolog, felakasz­tattam egy Auffenberg ne­vű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje”. És: „Kiss, Leiningen, Poelten­berg, Vécsey stb. is követ­ni fogja, mihelyt megérke­zik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megálla­pítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgalatot tel­jesített a lázadó hadsereg­ben”. Valóban rövtd volt az el­járás. Az első vértanút, akit magyar nevén, Ormai Norbert vadászezredesként tart számon a történelem, követték a többiek, szám szerint tizenhármán, aki­ket 1849. október 6-án az aradi sáncon végeztetett ki a vérszomjas osztrák tá­bornok. Ugyanaznap Pes­ten, az Újépület előtt ölték meg az öngyilkosságot meg­kísérlő Batthyány Lajos grófot, az első felelős ma­gyar kormány miniszterel­nökét. Az aradi tizenhá­romról szoktunk szólni az elbukott 1848-as forrada­lom és szabadságharc vér­tanúit említve, de ennél jóval nagyobb a számuk. Hiszen október 25-én Hay- nau agyonlövette Kazinczy Lajos ezredest, 1850-ben január 19-én kivégeztette Hauk Lajos alezredest. 1850. február 7-én a halál megváltotta szenvedéseitől Lenkey János tábornokot, akit Haynau szintén halál­ra szánt. De kivégzőosztag golyójától találva vagy a hóhér kötelén végezték még mások is; ismerjük Csányi László, Jeszenák János, a lengyel Mieczys- law Woroniecki ezredes, Csernus Manó, Perényi Zsigmond és Szacsvay Im­re tragikus sorsát. Egy kró­nikás összesen száztizen- négy kivégzést regisztrált: negyvenkilencen kötél, hat­vanötén golyó által végez­ték életüket. Haynau így irtotta a „gazt”, gyilkoltat- ta azokat a férfiakat, akik­nek emlékét az idő múlá­sával egyre nagyobb tisz­telettel és kegyelettel őrzi a nemzet, amelynek forra­dalmi érzületeit a schwarz­gelb terror nem tudta meg­törni, s amely két újabb levert forradalom, 1918—19 után immáron egy győztes forradalmi átalakulás utá­ni korszakban él. Haynau, bár megölethette azokat, akiket hatalmába jutott, mégis végzetesen tévedett, amikor azzal hencegett: „A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habs- burg-király idején törtek ki forradalmait. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lel­kiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jöven­dő ' forradalomnak”. És Haynau nemcsak a magyar nemzetet kívánta elrettenteni. Hiszen a ma­gyar eseményeket nagy fi­gyelemmel és rokonszenv- vel követték szerte Euró­pában. Heine, Marx, En­gels éppúgy, mint a kor­szak sok más nagyszerű gondolkodója, s az utcák népe, amely bár csak tö­redékesen értesülhetett a magyarok harcáról, ösztö­nösen testvéreit üdvözölte a nemzeti függetlenségért küzdőkben. A reakció nemzetközi szövetsége ép­pen ezért egyesült Kossuth Magyarországa ellen. Es méltatlan sors jutott az aradi vértanúknak ké­sőbb is, amikor már ápol­ták emléküket. A kiegye­zés utáni Habsburg-idők- ben és a Horthy-lcorszak- ban hazafias frázispufíog- tatás folyt 1849. október 6-a minden évfordulóján, feledtetni akarván azt a történelmi igazságot, hogy a nemzeti függetlenség és a haladás nemzetközisége szorosan összetartozik. Nem sikerült, nem sikerülhetett. A nép — ha legendákkal, a történelmi tényeket ta­lán nem mindenben ponto­san fedve is — megőrizte szívében a mártírok igazi emlékezetét. S amikor is­mét idegen elnyomás fe­nyegette az országot, ame­lyet már mások érdekeiért háborúba vittek, éppen 1341. október 6-án zajlott le az első tüntetés az or­szág fasizálódása, a náci szövetség ellen. Az új küz­delem harcosai emlékeztek a forradalom és a szabad­ságharc/mártírjaira. 1848— 49 valóságos tanulságára emlékeztettek. Vajha töb­ben megfogadták volna ezt a figyelmeztetést: az or­szágnak nem kellett volna olyan szörnyű árat fizetnie azért, amiért eleink is küzdöttek — a haladás, a szilárd függetlenség útjára jutásért. Az aradi tizenhármak, a nemzet szabadságáért és függetlenségükért életüket feláldozott valamennyi hős , emléke egy nemzet lelké­ben él. Égnek a jelképes lángok. És mintha egy nemzet fohászát fejezte volna ki Damjanich János­nak az utolsó éjszakán pa­pírra vetett és az utókor­ra maradt gyönyörű imája: „Oltalmazd meg, Minden­ható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől I... Áldd meg a szegény, sze­rencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!” P. I. KISTERMELŐK FIGYELEM! S « Az év »égi felkínólási-felvásárlási csúcs jó levezetése érdekében az 1982. október havában át­adott hízott sertésekért (95—125 kg között) az érvényben levő alapárakon és felárakon felül még 1 Ft kilogrammonkénti felárat űzetünk Kérjük kistermelőinket, hogy a zavartalan átvétel érdekében értékesítési szándékukat mielőbb je­lentsék be járási kirendeltségeinknek, felvásárlóinknak és megbízottainknak. BORSOD MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT, MISKOLC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom