Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. október 17., vasárnap Vitaserkentő folyóirat j Beszélgetés a Kritikáról Színházunk múltjából A Miskolci Nemzeti Színház nézőtéri társalgójában látható a Nemzeti színmüvészetünk a XIX. században című kiállítás, amelynek egyik részletét ábrázolja képünk. Az itt látható részlet a régi, 1823- ban létesült színház életéből kínál dokumentumokat. Fotó: Laczó Tegnap Szerencsen találkoztak Mozgásiad az ifjúsági klubok Tessék, csak tessék...^ fitt ismét li nil ál lesz Művelődéspolitikai, irodalmi, művészeti, színházi életünk kérdéseiről hirdetett beszélgetést a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bor. sód megyei Szervezetének irodalmi szakosztálya a minap. A Kritika című művelődéspolitikai és kritikai lap munkásságának megbeszélésére épült gondolatcserét Kövér Árpád, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, az irodalmi szakosztály elnöke vezette, a folyóirat szerkesztőségét E. Fehér Pál főszerkesztő-helyettes és Kovács Dezső film- és színházi rovatvezető képviselte. A részvevők a színház tagjaiból, zenészekből, építésziekből, képzőművészekből, írókból, népművelőkből, pedagógusokból kerültek ki. A meghívóban kissé sommásan-átfogóan megfogalmazott téma — „művelődéspolitikai. irodalmi, művészeti, színházi életünk kérdéseiről” — a Kritika című lap aspektusából került terítékre, természetesen le is szűkítve ezt a parttalan témakört a lap tevékenységére, amit tömör bevezetőben E. Fehér Pál ismertetett és néhány gyakorlati témával Kovács Dezső egészített ki. A bevezetőből és a nagyszámú felszólalásra, kérdésre adott válaszokból igen színesen bontakozott ki a Kritika munkássága, de azon túl sokrétűen vetődött fel a magyar művelődési élet számos más területe, az értelmiségi olvasóknak a Kritikával szembeni néhány — kielégíthetetlennek tűnő — elvárása Is. Az ankét néhány gondolatára — a teljesség igénye nélkül — térünk most vissza, illetve fűzünk reflexiókat a hallottakhoz. A tizenkét éve újjászületett és más formátumban — a forma is bizonyos mérté, kig a popularitást célozza — jelentkező Kritika alapvető célkitűzése, hogy vitaserkentő, a művelődéspolitikát ösztönző folyóirat legyen — hallottuk. Olyán orgánum, amely a párt művelődéspolitikai irányelveinek szellemében wem a monolitikus gondolkodást tartja követendőnek, hanem azt, hogy tanuljunk meg vitatkozni, ne várjuk, hogy megmondják, mint kell gondolkodni, adott műről véleményt formálni, hanem — mert fejlődésünkben eljutottunk a társadalom tűrőképességének olyan mértékéhez, amely ezt lehetővé teszi —> legyen lehetőség az azonos politikai, világnézeti platformon. állók egyazon művet eltérő módon megítélő álláspontjai, véleményei vitájára. A párt ugyanis, meg a művelődéspolitika a művészeti alkotás folyamatára kell, hogy közvetett úton visszahasson, s nem egyes konkrét művekről alkot véleményt. Természetesen vannak témák, társadalmunk alapvető kérdései, amelyek ma már nem lehetnek vitatémák, s amelyekről napjainkban már oktalan is szót ejteni. A lap alcíme szerint művelődéspolitikai és kritikai lap. A szerkesztőség szándékai szerint a művelődéspolitika teljességét szeretnék átfogni, ez pedig a kultúra és a befogadók problémáit együttesen jelenti. Ezt a feladatot kívánja ellátni a lapszámok első felének anyaga, a második pedig a kritikai teendőket, ami viszont a nagymé. retű művészeti „termés” és annak szerteágazódása miatt gyakorlatilag csak részleteiben oldható meg. Több a lapban az átfogó tanulmány, mint az elemző kritika, a pársoros recenzió, ami Radnóti Miklós, Bálint György és más kortársaik idejében dívott, ma szinte keresztülvi- hetetlen, s ez is egyik oka, amiért a Kritika nem tud teljes kritikai áttekintést adni a teljes magyar művelődési életről. Különösképpen gondot jelent — technikai okokból — a gyorsabb reagálás nehézsége, a lap meghökken. tőén hosszú nyomdai átfutási ideje, amely ugyancsak olyan válogatásra kényszeríti a szerkesztőséget, ami tovább szűkíti a kritikai spektrumot. A vita nem egy jogos igényt is felvetett. Például a művészetek családjától elválaszthatatlan építőművészet teljesen kimarad a Kritika látóköréből, holott tíz- és százezreket foglalkoztat az építészet milyensége, de ez a társadalmi méretű elvárás nem elégíthető ki a betonházak elviselhetetlenségének már. már mechanikus hangoztatásával. Viszont az építőművészeti kritika megoldása is megoldhatatlannak látszik még napjainkban a szűkkörű szakfolyóiraton kívül. Hasonlóan jogos a zenészek igénye, hiszen például a vidéki nagyvárosokban a zenei élet vonzza a legszélesebb közönségrétegeket. Sok szó esett a kritikusok szerepéről, feladatairól, a kritika szubjektivitásáról, meg többek között arról, hogy a sokat hangoztatott színházi válságnak nem a kritikus az oka. Szóba került az új műfajok esztétikájának még kialakulatlan volta, ami nem. csak a kritikusnak hiányzik, mint fogódzó, hanem annak, illetve azoknak is, akik művelik. És persze, szó esett még sok mindenről a művelődési élet néhány területéről, s a legtöbb felszólalásból az csendült ki, hogy az alkotó-, meg az előadóművész várja teljesítményének szakszerű minősítését, azaz a kritikát, ugyanakkor a gondolatcsere a kritika és a műéész „örök kibékíthetetlenségét” is felemlegette. Érdekes, sokszínű volt a beszélgetés, s ha a meghívóban jelzett témák — mint fentebb jeleztük — a Kritika szerkesztőségi határai közé is korlátozódtak, gyakorlatilag az egész témakört érintették. És még arra is volt mód, hogy az ankét a Kritikának, mint előfizethető lapnak egy kis propagandát csináljon. (benedek) Az utóbbi években többször írtunk már arról, hogy az ifjúsági klubmozgalom a megtorpanás időszakát éli, annak jegyeit hordozza magán. Most ezért is adhatunk örömmel számot arról, hogy lendületbe jöttek a klubok, ezekben a hónapokban-hetekben szerte a megyében találkozókra invitálnak a meghívók. A jelenlegi mozgolódásnak jó alapot adott a megyei ifjúsági klubtanács által meghirdetett pályázat. Ennek célja a klubokban folyó munka fellendítése, a tartalmi munkamódszerek fejlesztése és „adás-vétele”, az öntevékenység és aktivitás kibontakoztatása és fokozása volt. A pályázatra 43 "ifjúsági klub nevezett be, jelenleg folynak a járási találkozók, ahol eldől, mely klubok nyernek jo_ Wilckens Henrik Dávid professzor munkásságáról tanulmány jelent meg Hiller Istvánnak, a Soproni Érdé. szeti és Faipari Egyetem könyvtára főigazgatójának tollából. Az értekezés —, amely- a tudós polihisztor halálának 150. évfordulója alkalmából látott napvilágot — eredeti dokumentumok, könyvtári és levéltári anyagok alapján kíséri végig a magyar erdészeti felsőoktatás megszervezőjének, a filozófia és az orvostudományok doktorának, a bányászat, illetve más tudományok jeles művelőjének sokoldalú tevékenységét. A németországi Wolfenbüt- telben született 17G3-ban. 45 éves koráig Németország különböző szakiskoláiban tanított, majd miután kapcsolatba került az erdészettudomány- nyal, szakított a polihisztor sokoldalúságával és az erdészetet választotta élethivatásául. Az ő- nevéhez fűződik az erdészeti tanintézet 1808- as megalapítása Selmecbányán, amelyben az oktatás, a kutatás, a nevelés feladatait több mint két évtizeden keresztül egymaga látta el. Mint hátrahagyott írásaiból kiderül, emberfeletti energiá. got a Sárospatakon november 20—21-én megrendezendő megyei ifjúsági klubtalálkozón. A járási-városi klubtalálkozón maguknak a jelenlevőknek is érdemi „beleszólása” van abba, hogy kik legyenek ott a legjobbak seregszemléjén. Eddig Encsen és Miskolcon rendezték meg a városi- járási fórumokat, tegnap, október 16-án pedig Szerencsen találkoztak egymással a járás ifjúsági klubjainak képviselői. Az eddigi „megméretések” után Encsiül a Zója nevét viselő klub; az abaújdeve. cseriek; Miskolcról a postás, az LKM ifjúsági, a 116. sz. Szakmunkásképző kollégium ifjúsági klubja és a Sajószent- péteri Üveggyár fiataljai szereztek jogot arra, hogy ott legyenek a pataki „végelszámolásnál”. val és vasakarattal teremtette pieg a tudományos intézményt, s szerzett tekintélyt a magyar erdészeti képzésnek. Természetesen — Te is tudod —, most nyílt levél formuláját kéne használnom, s benne a levélben el kellene mesélnem Neked, mit láttam a miskolci — legújabb — fotókiállításod (ban-ból-stb.). De hát nem vállalkoztam nyílt levél megírására, ezért kötelező elmondanom, hogy Sólymos László kollégánk, a miskolci Déli Hírlap munkatársa, képeinek újabb gyűjteményével örvendeztetett meg bennünket. Megörvendeztetett? A nagy kérdőjel, képiéit elhagyva is, ott motoszkál az emberben — a vendégkönyv tanúsága szerint másokban is. — Nem lehet A közelmúltban bizonyára sokak nézték meg a televízióban az eddigi Ki mit tud?-ok „sztárjainak” részvételével készített műsort. Az emlékek felidézése, a valamikori tinédzser-versenyzők mai megnyilatkozásai egyaránt az érdeklődés újabb felpezsdítését szolgálták. A televízió ismét toborzásba kezdett, a már megszokott partner szervekkel és intézetekkel közösen újra meghirdették a fiatalok nagy játékát, versengését, művészeti vonzalmainak meg- mutatási fórumát, lehetőségét. Két évtizedes múlt van már e milliókat mindig képernyő elé ültető televíziós seregszemle mögött, s teljesen felesleges bizonygatni: hasznos, érdekes, látványos, izgalmakat sem nélkülöző jó televíziós ügy lett ez a művészeti vetélkedés, nemes versengés. Mindig jó szórakozás a né. zőlcnek. A toborzás tehát elkezdődött, bizonyára sok tudnivaló ismert már az érdeklődők előtt, mégis hisszük, nem felesleges a legfontosabb információkat e helyütt is tudtul adni. Azért sem az, mert mindig öröm, s valamelyest büszkeség is azt látni a képernyőn,' arról értesülni és meggyőződni az országos nyilvánosságú fórumon, hogy megyénk fiataljai Is szeretik és „művelik” a különböző művészeti ágakat. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénk illetéke, sei az első perctől szívügyükké tették a Ki mit tud? vetélkedő ügyét, intézendő dolgait. Ennek egyik megnyilvánulásaként e hónap elején megalakult és megtartotta első megbeszélését az operatív bizottság, Erről, valamint a legfontosabb tudnivalókról kérdeztük Deresné Kónya Erzsébetet, a bizottság egyik tagját, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ munkatársát: — Az említett ülésen a Ki mit tud? vetélkedő előkészí. tűsével kapcsolatos teendőket beszéltük meg, így például megfogalmazódott az az igény, hogy a jelentkezések után a különböző művészeti ágakban versenyezni szándékozók részére fórumokat szervezünk, ezzel is biztosítva és segítve a bemutatkozásukat. Megtörtént az előkészítő és szervező munka felelőseinek a kijelölése, s néhány határidő is pontosan meghatározódott, így például: a megyei diáknapok bemutatóira Í983. február 25-én és 26-án kerül sor ugyanis nem emlékezni Sólymos Lászlónak a két évvel ezelőtti kiállítására, amikoris egy szívműtétet tárt elénk fotókon. Bravúros volt az a vállalkozás, a két évvel ezelőtti. S most? Most is tanúi lehetünk bravúroknak, a szívtől — embertől eltávolodott motoroknak, s a motorok „vezénylői” megörökített bravúrpillanatainak ... ... ott van a nagy motor, a Jawa 500 köbcentis, most is, hallgatagon, a kiállítás egyik sarkában. Ott vesztegel a miskolci ifjúsági és úttörőház fotógalériájának kiszemelt helyén. Mellette a fotók árul. kodnak... Miről is?-!' Arról Miskolcon; a diáknapok megemlítése azért lényeges, mert az országos seregszemléken aranyoklevelet szerzett csoportoknak és szólistáknak nem kell részt venniük a Ki mit tud? megyei döntőjében, ők meghívást kapnak a KISZ KB-tól az előzetes tv-válo- gatóra ... — És mi lesz a menetrendje a megyei vetélkedőnek? — Először is a jelentkezéseket 1982. december 1-ig kell eljuttatni hozzánk, vagyis a megyei művelődési központba (a vetélkedő ügyintézője Németh Éva kollégám), ezt követően kerül sor a járási és városi bemutatókra 1983 januárjában és februárjában. Ezek rendjéről a jelentkezések után dönt az operatív bizottság. A megyei bemutató 1983. március 26-án és 27-én lesz. — Talán nem hiábavaló elmondani a nevezés feltételeit, s azt, milyen művészeti ágakban hívják vetélkedésre az érdeklődőket? — A Ki mit tud?-ra min. den 14 és 26 év közötti fiatal jelentkezhet vagy szólistaként, vagy művészeti csoport tagjaként. Újdonságnak számít, hogy a csoportok- együttesek létszámát 6 emberben maximálták (ebbe a kísérők, például a zenekarok nem számítanak bele) ... A vetélkedőn hivatásos művészek, a művészeti főiskolák hallgatói, valamint a kbrábbi versenyek televíziós adásaiban szerepeltek nem vehet, nek részt. A kiírás értelmében 6 kategóriában versenyeznek a részvevők: vokális zene; hangszeres zene; vers- és prózamondás; bábművészet; tánc és a már megszokott „egyéb”: artisták, bűvészek, parodisták, pantomimesek ... A nevezési lapokat már megkapták megyénk művelődési házai, intézményei, min. den bizonnyal hozzá is láttak már a helyi szervezéshez, az információk „szétosztásához”. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy „jó csapat” indulhasson a megyei döntő után az országos megméretésre. Az országos televíziós válogató versenyre 1983. áprilisában kerül sor; az elő- és középdöntők időpontja: 1983. május 20-a és július 20-a közötti idő; az országos döntő a jövő év július 23-án lesz. többnyire, hogy veszélyes dolog motorversenyezni ... Az örömét az egésznek — lehetett volna jobban? Több képpel? Töpreng és emlékezik a néző ... Ö azt látja —, amit a képek mutatnak. S a képek a Solymos-fotókon azt mutatják, hogy vannak a mo- torralversenyzések. Időlegyő- zési motivációk ... Ha mindez eszünkbe juttatja az élet. az élés nagyszerűségét, akkor ezúttal is 'örömmel adhatjuk tudtul: a fotók ott láthatók Miskolcon, az ifjúsági és úttörőház fotógalériájában ... (ti n. j.) Tairalmáityküet Wllckeits Reánk Dávidról (ténagy) Motorok, versenyzők, nézők Egy kolléga fotóiról... Őszi ügyelet Közöljük vásárlóinkkal, hogy vállalatunk alkatrész osztálya 1982. OKTÓBER 15-TOL őszi betakarítási ügyeleti szolgálatot tart. Az ügyelet időtartama alatt: Munkanapokon 7—19 óráig Szombaton 7—17 óráig Vasárnap és ünnepnapokon 7-16 óráig tartunk nyitva. ügyeleti telefonszám: 35-543 és Mályi 17 AGROKER Vállalat alkatrész osztálya
